II szín:

(A hálószobában egy nagytükör, egy hatalmas ágy, két szekrény található. Az ágy mellett egy íróasztal, rajta papírok és egy laptop.

Mária köntösben ül az asztal mellett és az üzeneteket olvassa.)

(A háttérből egy hang felolvassa az üzenetet.)

„Lovagias” - Örültem, hogy újra tudtunk beszélgetni. Remélem ön is élvezte, mert be kell valljam, nekem egyre élvezetesebb az önnel folytatott beszélgetés. Tudja, időnként elképzelem, ahogy egy asztal mögött ül és én a másik oldalán. Látom, szemei csillogását miközben társalgunk. Higgye el, nem szándékom önt, olyan találkozóra rávenni, amire nem szeretne eljönni, mégis bennem van egy fajta kísértés, hogy megismerjem. Csak csendesen említem meg, talán sokadjára, hogy szerencsés az ön férje, ha ilyen kincs van a kezében.

(Mosolyogva rákattint a válaszgombra.)

Mária: Kedves lovagias. Örömmel olvastam… - Nem jó. Törlés.

- Kedves Lovagias. Jobb lenne, ha nem velem… - Nem jó, törlés.

- Lovagias uraság, miért gondolja, hogy személyem boldoggá teheti magát? Majd fele annyi idős, mint én és mint azt már említettem, házasságban élek.

Mária: - Igen ez jó lesz.

(Elküld…)

(Mária rákattint az elküld gombra, de mindjárt felkiált)

Mária: - Jaj nem jó. CCCC elment.

(Sóhajtva nézi a képernyőt.)

Mária: - Most vajon mit fog gondolni rólam? De valószínű ez helyes lépés.

(Épp kikapcsolná a gépet, mikor jelez, hogy üzenet érkezett. Sietve kibontja és olvassa.)

„Lovagias” - Kedves hölgyem, szeretném, ha tudná, nem áll szándékomban megsérteni az ön személyes szféráját. Természetesen tiszteletben tartom, hogy ön házasságban él. Mégis szeretném, ha tudná, minden egyes beszélgetésünk egyre közelebb hoz minket egymáshoz. Hiába az ön által említett nagy korkülönbség, én azt hiszem, mi ketten egy húron gondolkodunk. Habár nem hallom hangját, nem látom pillantását, mégis minden szavát, amit leír melegséggel telve fogadom. Legyen könyörületes velem, és ne szakítson meg egy ilyen bensőséges beszélgetést. Epekedve várom válaszát. Üdvözlettel: Lovagias…

(Mária szemei nagyra nyílnak. Feláll és a nézőtér felé szalad. A messzeségbe néz. Majd vissza a géphez. Majd mély sóhajjal mosolyog egy nagyot. )

Mária: Mibe keveredtem én? ....

(Mondja csak úgy magában.)

(Az ajtó felé pillant, hallja e, a férje, de csak a meccs zaja hallatszik be. Odaül a géphez és a válasz gombra kattint.)

Mária: „Kedves Lovagias” Szavai zavarba hoznak. Hiába is próbálnám tagadni én is élvezem minden percét beszélgetéseinknek. De kérem, értsen meg, hiszen egy magamfajta férjezett nő egész másképpen áll efféle helyzetekhez, mint egy egyedülálló hölgy.

(Katt az elküld gombra. Mária hátradől és vár. Karba teszi a kezét és a monitort lesi. Hátha jön rá üzenet. Alig egy perc és a gép jelez. Rákattint. )

„Lovagias” – Emlékszik a múltkori beszélgetésünkre? Akkor megosztott velem sok mindent. Még talán olyan is leíródott, amit legbelül őriz. Megtisztelt bizalmával és azt hiszem ennél nagyobb ajándék nincs is, amit kaphattam. Említette, mennyire magányos, mennyire szürke az élete, habár boldognak kellene lennie, hiszen mindene megvan. Emlékszik mit írtam rá?

(Mária kattint és válaszol.)

Mária: - Igen emlékszem, azt írta, hogy vegyek egy színes ruhát, tegyem a napjaimat színesebbé. Mosolyogjak, és majd meglátom, minden jóra fordul.

(Katt és elküld. Hamarosan jött a válasz.)

„Lovagias”: Szóról szóra ezt írtam. És mondja megvette már a ruhát? J

(Újabb katt a válasz gombra, közben halkan kuncogni kezd.)

Mária:  - Mit gondol?

(Lenéz az ágy alá és újra a géphez fordul.)

- Igen megvettem, bár egészen eltér az én stílusomtól.

(Halkan kuncog egyet magában.) Sejtheti, milyen képet vágtam mikor megláttam magam a bolti tükörben.

(katt és elküld)

(A válasz hamar jött.)

„Lovagias”: Nos ha megengedi, elképzelem. Szemei mosolyognak, és egészen kivirágzik az új ruhától. Mivel tudom, hogy szép és okos ezt nem kell újra említeni. A ruha rásimul testére és a finom anyag szelíden simogatja bőrét.

(Mária elmosolyodik, és érezhetően zavarba jön. Feláll és a nagytükör elé áll. Nézegeti magát, miközben a mosoly elhalványul az arcán.)

Mária: - Te? … Szép? … Okos?...  jó és  rendes…. És szélhámos.–

(száját elhúzza.)

(Megnézi magát újra a tükörben.)

Mária: - Mire vetemedsz? Fiatalnak már nem vagy mondható…

(farkasszemet néz önmagával.)

(Előhúz egy dobozt az ágy alól. Fülel. A másik szobából még mindig a meccs hallatszik.

Kiveszi a dobozból a blúzt és a szoknyát.

Új szerzemény.

Mély dekoltázsú, rövid színes ruha.

Magához méri.

 Hosszasan nézi magát a tükörben és közben fintorog.)

Mária: - A boltban még jól állt… Hm, fránya tükör.  

(Kinyújtja a nyelvét a tükörre.)

András: - Mondtál valamit?

(hangzik a másik szobából. Mária ijedten elkapja magától a ruhát.)

Mária: - Nem neked szólt, csak magamban beszélek.

(Fülel, vajon bejön a férje.)

András: - Nők!

(Jön a válasz kintről. Hallani, ahogy egy doboz sört nyit ki és a tv-t újra felhangosítja)

(Mária mosolyogva újra a tükör elé áll és halkan folytatja)

Mária: - Mit is képzelsz te magadról. Miért jó neked ez?

(Gyorsan elteszi a dobozba a ruhákat és az asztalhoz ül. Válaszolni kéne. Az ajtó felé pillant. Semmi nem hallatszik kintről, mindössze a meccs a tv-ből.

Inkább kikapcsolja a gépet.

Bebújik az ágyba és mosolyogva becsukja a szemét.)

 Függöny le.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.05.07. 11:21 Gyogyo Visszaesett az első jelenethez képest. Vahola háttérben meg kellett volna jelennie lovagiasnak,ondjuk félhomályban,hitelesebb lenne  a néző számára. András jelenléte is erősebb kellene legyen,akkor jobban kidomborodik Mária önmarcangolása.