Szín:

Vásári forgatag. Kikiáltók, mutatványosok, ténfergők, érdeklődők. Néha Ödön is feltűnik. Az alábbi szövegekre szervezni a forgatagot.

Cirkuszi kikiáltó

Én vagyok a Pali bohóc,
orrom krumpli, a hajam kóc,
hányom a cigánykereket,
vetek jó nagy bukfenceket,
a ruhám meg tirke-tarka,
jöjjenek be a cirkuszba!

Itt jön már az erőművész
erejével mindenre kész,
szaggatja ő a láncokat!

Emelget nehéz súlyokat,
ki e súlyzót felemeli,
a műsort ingyen nézheti!

Ő pedig a nagy Jeromos,
légtornász és kötéltáncos,
zsonglőr még és akrobata,
a cirkuszvilág csillaga!

Egy járókelőhöz:

Ha a labdát visszadobja,
ingyen jöhet a cirkuszba!

Vásározók

Az, aki még ma nem evett,
az vegyen most sósperecet,
látják, van nálam öt vagy hat,

Ha mind megveszi, jóllakhat:

Keresse fel a bódénkat,
ott százszámra válogathat!

**

Vigyen haza vásárfiát
mézeskalácsból katonát:
huszárt, bakát, ha ez nem kell,
itt van a szív nagytükörrel.

**

A sátrunkba most jöjjön be,

Itt van a lacipecsenye,

Finom a hús, jó a kenyér,
kóstolja meg, ennyit megér!

**

Száz peták a similabda,
nyúlik a jó gumi rajta!

Vegye meg a gyerekének,
vagy kedves feleségének!

Alkonyodik, a tömeg csendesedik és oszlik. Besötétedett.

Szín:

A csodatevés helye. Elöl a tó, középen üres tér, kis emelvénnyel. Hátul a királyi sátor két nagy karosszékkel, kétoldalt alabárdos. A sátor mellett korlát, mögötte gyűlik a nép. Míg a narrátor beszél, közben akrobaták szórakoztatják az érkezőket.

Narrátor:

Közben lassan alkonyodott.

A fáklyák és lampionok
fénye ragyog a tó mellett.

Az emberek gyülekeznek.

Nincsen ricsaj, nincs tolongás,
mindenki a sorára vár,
hogy a nézőtérre jusson,
s legyen ott a varázslaton,
mikor Gőg Ödön a halat
egyetlen pillanat alatt
királylánnyá változtatja.

A sok ember alig várja.

A nézőtér hamar megtelt.

Már a telehold is felkelt.

Hopmester:

Bejön a színre, a dobogón botjával háromszor koppant, majd:

A királyi pár érkezik,
a műsor máris kezdődik.

A királyi pár bejön és helyet foglal a nagy karosszékekben, Közben fanfárok szólnak.

Király:

Miután helyet foglaltak, az akrobaták folytatják a mutatványt. Kis idő múlva:

Kezdődhetne már a csoda,
a telihold nagyon lusta,
máskor szinte vágtat ott fenn,
most meg az ég alján pihen.

Borzalmas, hogy meg sem indul,
Bárhogy nézem, az nem mozdul.

Királyné:

Légy egy kicsit türelmesebb,
mozog a hold, lassan feljebb
majd csak belenéz a vízbe,
s meglátja az arcát benne.

Király:

Tudom, addig nem lesz semmi,
míg a tavat el nem éri.

Csak ha a telehold látja,
hogy a szép kerek orcája
a nagy vízben megjelenik:
a varázslat ott kezdődik.

Hopmester:

Botjával ismét jelez.

Kezdődjön a csodatevés,
amit várunk, az nem kevés:
várjuk a király leányát,
újra vegye fel alakját.

Hagyja el a kerek tavat,
feledjük az aranyhalat.

Távozik, belép a királyi sátorba.

Piperkőci:

Fellép a dobogóra.

Megkérem az ittlévőket,
és a kedves közönséget,
hogy lélegzetvisszafojtva
várják, hadd jöjjön a csoda.

Figyeljenek, nemsokára
Gőg Ödön lép a porondra.

Nem mágus és nem varázsló,
hanem a legnagyobb báró.

Azért, ha csak parancsolja,
hogy a lány változzon vissza,
akkor ez így is történik,
és ki ebben kételkedik,
szedje gyorsan sátorfáját,
hagyja el a tó tájékát.

Elvonul a sátor mellé.

Közben zöldköd gomolyog, dob pereg.

Gőg Ödön:

Előtűnik a ködből. A színpadi közönség felhördül. Kicsit kivár, pózol.

Én vagyok báró Gőg Ödön,
és nekem az nagy-nagy öröm,
hogy segítek a királynak
és a királyi családnak
a lányukat visszaadni;
ideje is hozzáfogni.

Kezdődjön hát a varázslat,
ilyet ember egyszer láthat.

Mikor megszűnik az átok,
harsogjanak a fanfárok!

Ödön ismét ködbe burkolózik. Közben dobpergés. Majd előtűnik, és mondja a varázsigét:

Vízisikló, nádpihe,
aranyhal és kecsege,
átok ül a nagytavon,
ezt most én feloldozom.

Gyékény, hínár, békanyál,
a varázslat odébbáll
tisztuljon a tó vize,
jöjjön a lány izibe.

Tündérrózsa, liliom
az átkot feloldozom.

Újra köd, dobpergés, majd folytatja kezében egy kis üvegedény.

E fiola tartalma
csepegjen a nagy tóba.

Hét csepp ebből varázslat,
mit mindenki megláthat.

A hold felé emelem
varázslatos üvegem.

Ödön az üveget kezdi lassan a magasba emelni, ekkor a színen egy róka rohan át, és kiüti a kezéből. Nagy zűrzavar keletkezik, a róka és Ödön eltűnik. Dobpergésre csend lesz. A tömeg megáll és vár.

Hopmester:

Hol a róka, hol van Ödön?

Vár rájuk a kemény börtön.

Fogják el a léhűtőket
a királyból csúfot űztek!

Király:

Aki elfogja a rókát,
száz dukát üti a markát!

Gőg Ödönért kap ötszázat,
s hozzá egy tóparti házat!

Hopmester:

Gőg Ödönt, azt a gazfickót,
Azt az akasztanivalót
kerítsétek nyomban kézre,
vigyétek be a tömlöcbe!

Hadd szenvedjen a gaz beste,

Mert a királyt lóvá tette!

Szín:

Az előző az események után rendetlenül.

Királyfi:

Bánatosan üldögél a tóparton, egy földhalmon. Néha egy-egy kavicsot dob a tóba.

Narrátor:

Teltek-múltak a napok,
az aranyhal egyre fogyott.

A szomorú eset óta
senki nem ment le a tóra.

Senki, csak a kertészlegény,
hisz még benne élt a remény.

Egy hét már biztosan eltelt,
mikor úgy mint minden reggel
üldögélt lent a tóparton,
nagyon gondolkodott azon,
hogy menjen-e vagy maradjon,
hisz rég nem látták már otthon.

De tovább nem gondolhatta,
megállt előtte egy róka.

Róka:

Szervusz, szegény vándorlegény,
ne gondold, hogy nincs már remény.

Királyfi:

Ne vigasztalj, kedves róka,
bújj el inkább a bozótba,
egész ország téged keres,
a bundád nagyon értékes.

Kétszáz dukát jár most érte,
Maga a király ígérte.

Mesélj, mi szél hozott erre?

Mi vitt rá, hogy ide gyere?

Róka:

Ne haragudj, most sietek,
megláthatnak az emberek.

Azért neked most elmondom,
hogy segítünk a bajodon.

Eleség után jártamban
egy rokonnal találkoztam,
akinek épp a szomszédja
a nagy barlang lakója.

Bizony Hókusz, a varázsló
gonoszsága nyilvánvaló.

Így véletlen meghallotta,
és nekem akkor elmondta,
Gőg Ödönnel hogy tervezték
a királylány elvesztését.

Királyfi:

Mind e mögött Gőg Ödön van?

Ezt még csak nem is gondoltam.

Köszönöm a segítséget,
a királylány már elveszett.

Róka:

Ne sopánkodj, hallgass végig,
a nyavalygás rád nem illik.

Rohantam, ahogy csak tudtam,
hogy Ödönt megakadályozzam.

De már túl későn érkeztem,
így aztán mást nem tehettem,
a fiolát összetörtem,
azután elmenekültem.

Királyfi:

A varázsszer így odalett.

Róka:

Várd végig a történetet!

A két hattyút felkerestem,
kiket egykor majd’ megettem.

Elmondtam nekik, mi történt,
és azt nyomban megígérték,
hogy ők is mindent megtesznek,
a segítségemre lesznek.

Királyfi:

A hattyúk itt mit tehetnek,
talán varázsszert kevernek?

Róka:

Madárgyűlést hívtak össze
a fészek melletti rétre.

Jött is a rengeteg madár:
gólya, fecske és pelikán.

A többit fel sem sorolom,
hisz a nevüket nem tudom.

Volt ott egy mandarinréce:
gyönyörű volt a tolldísze.

Elmondta, hogy nagy távolba’
van egy ország, neve Kína.

Abban él egy füvesember,
mindenkin segít, akin kell.

Van rengeteg varázsszere,
a két hattyú őt keresse.

Királyfi:

Ez az egész haszontalan,
hiszen Kína túl messze van.

A hattyúk mire elindulnak,
mind eltűnnek itt a halak.

Róka:

A hattyúk már útra keltek,
hét nap múlva visszaérnek.

Vagyis mostantól hét napra
megérkeznek hét órára.

A király és felesége
legyen lent a tó szélére
ültetett rózsalugasban,
mert délután hétkor, pontban
a két hattyú megérkezik,
s a varázslat elkezdődik.

Gyorsan eltűnik.

Királyfi:

Szinte magának. Közben kimegy a színről.

Még csak meg sem köszönhettem,
szerencse, hogy megértettem
mit kell tennem hét nap múlva.

A lányt talán látom újra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés