Szereplők:

Narrátor

Álruhás királyfi (kertészlegény)

Királylány

BáróGőg Ödön

Piperkőci Kis Pojáca

Király

Királyné

Róka

Hókusz

Kínai gyógyfüves

Fekete hattyú (királyfi)

I.  hattyú

II. hattyú

Főkertész

Fővadász

Szolgálólány

További szereplők:

Szerencsepróbálók, közönségük, Dobos (kisbíró), cirkuszosok, kapitány, tömeg.

Narrátor:

Előtérben (paraván előtt) néhány farönk a narrátor felváltva ezeken ül. A szövegeit szükség szerint állva (hosszabb), ill. ülve (rövid) mondja. Tömegjeleneteknél a tömegben elvegyül.

örtént egyszer, nagyon régen,
napkeleten vagy tán délen,
vagy lehet, hogy napnyugaton,
pontosan már nem is tudom.

Történt, hogy a király lányát
aranyhallá változtatták.

De ne menjünk így előre,
nem ez lesz a mese vége.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem,
hogy a lényeg el ne vesszen?

Elkezdem hát az elején:
élt egy derék ifjú legény,
Boldogország királyfia
bátor, kedves és dalia.

Belebújt egy álruhába,
s elindult a nagyvilágba.

Elment szerencsét próbálni,
mert egy igazi királyfi
így gyűjtött sok ismeretet,
és keresett feleséget.

Vitt magával bugylibicskát,
egy kiló tokaszalonnát,
vitt vagy öt-hat darab hagymát
és hamubasült pogácsát.

Iszákját vállára kapta,
a botját markába fogta,
elbúcsúzott szüleitől
és az egész udvarnéptől.

Függöny.

Szín:

Elől, a bal oldali középrészen egy nagy fa.

A jobb oldalon, fél mélységben hattyúfészek, közvetlen mögötte nádas.

Háttérben (távoli hatású kép) festve hegyek. Jobb oldali részén egy kastély körvonalai látszanak.

Néhány bokor.

Királyfi:

Baloldalon bejön. Énekli: a Szegénylegény vagyok én …kezdetű dalt.

Megáll a fánál, elhallgat, körülnéz, kicsit kivár (a zene fokozatosan halkul, majd leáll).

Hosszú út van már mögöttem,
több mint egy hete eljöttem,
otthagytam a nagy palotát,
felvettem ezt az álruhát.

Elfáradtam, megpihenek,
a fa alatt leheverek.

Megeszem az ebédemet,
az is lehet, alszom egyet.

Leül a fa tövébe, és evéshez készülődik.

Hattyúk:

Bejönnek, a fészek körül és a fészekben „szaladgálnak”, ricsajoznak. Kiszámolót mondanak, fogócskáznak.

Róka:

A nádas felől érkezik, figyeli néhány másodpercig a kishattyúkat..

Két szép hattyú, kicsi, pelyhes,
a gyomrom meg nagyon üres,
Az egyiket most megeszem,
a másikat hazaviszem.

1., hattyú:

Nézd csak, ez meg itt egy róka!

2., hattyú:

Látod, megmondta a mama,
ne ugráljunk, legyünk csendben,
lapuljunk meg a fészekben.

Királyfi:

Mit akar ott a ravaszdi?

Nem fog itt kishattyút enni!

Legjobb lesz, ha rákiáltok:
ne bántsd a két kis jószágot!

Ha éhes vagy, gyere velem,
étkem veled megfelezem.

Vidd magaddal, vagy edd itt meg,
nekem az igazán mindegy.

Róka:

Így gondolod? Én nem bánom,
a két kis hattyút nem bántom.

Az élelmet elfogadom,
nekem is van hat porontyom,
akik otthon most éheznek.

Legalább így egy jót esznek.

Királyfi:

Nézd, ennyi az eledelem:
ezt most veled megfelezem.

Kapsz pogácsát, egypár hagymát,
hozzájuk tokaszalonnát;
látod, ez több mint a fele,
ráteszem e kis kendőre,
összekötöm a sarkokat,
s viheted a kis batyudat.

Róka:

Köszönöm a kis csomagot,
ezért segítek, ha tudok.

Ha bajban vagy, én ott leszek,
ne keress, majd megjelenek.

Kedves vándor, Isten veled,
s találd meg a szerencsédet.

Hattyúkhoz

Vigyázzatok magatokra,
nőjetek fel szépen, nagyra.

1., hattyú:

Mama, mama de jó, hogy jössz,
itt járt egy róka, …

2., hattyú:

… egy vörös.

Nagy fogával vicsorított,
de a vándor rákiáltott.

Mama-hattyú:

Gondolom, hogy jók voltatok,
a fészekben maradtatok.

1., hattyú:

Én jó voltam, de Rudi nem,
zajongott rettenetesen.

Mama:

Ejnye Panni, ne árulkodj,
várjuk meg, hogy Rudi mit mond.

2., hattyú (R)

Hát mama, kicsit rossz voltam,
icipicit ugrándoztam.

Mama:

Hej, gyerekek, szerencsénk volt,
de hol van most az a vándor?

1., hattyú:

Ott fekszik a nagy fa alatt,
azóta már szundikálhat.

Mama:

Amíg alszik, odamegyek,
és a kalapjára teszek
egy szép fehér hattyútollat,
amelyet csak hattyú láthat.

Erről mindig tudhatjátok,

merre jár a vándorotok.

Narrátor:

Elárulok egy nagy titkot:
a tollat te is láthatod,
a feltétel csupán annyi,
hogy jó gyereknek kell lenni.

Nézzük, milyen a közönség,
azt hiszem, egy próbát megér:
aki látja azt a tolla,
a most nyugodtan tapsolhat,

Szín:

Baloldali részen, hátul: egy palotaoldal részlete, ablakokkal.

Háttérben egy tábla, nagy, festett, piros rózsával.

Középtől jobb szélig néhány rózsabokor.

Királyfi:

Jobb oldalról bejön a szín egynegyedéig.

A világot már bejártam,
ily országot még nem láttam.

Akármerre széttekintek,
mindenütt csak rózsaliget.

Hogy hívhatják ez országot?

Amoda egy embert látok
közeledni, ha ideér,
megkérdem e vidék nevét.

Ember:

Adjon az Isten szép napot,
és rengeteg rózsabokrot!

Királyfi:

Adjon neked is sok rózsát,
és kérdem: ez milyen ország?

Ember.

Egy messzi táblára mutat

Ott a táblán azt láthatod,
de tőlem meg nem tudhatod.

Királyfi:

Elolvasnám én boldogan,
ám a tábla túl messze van.

Ember:

Azt mondom, hogy menj közelebb,
vagy keress más segítséget!

Királyfi:

Közben az egyik ablakban megjelenik a királylány.

Hol találnék segítséget,
ki a táblán azt a képet
jól látja és elárulja,
mi is van reá rajzolva?

Megkérném az itt lévőket,
a kedves kis közönséget:
ha látják, a táblán mi van,
árulják el azonnyomban.

Közönség

Köszönöm a segítséget,

Akkor én most továbbmegyek,
megnézem ezt az országot,

Ha nem tetszik, odébbállok.

Elindul, közben a palota felé néz. Néhány lépés után megáll, észreveszi a királylányt.

Narrátor:

A sok nehéz kaland után
egy szép, kellemes délután
így érkezett rózsavárba,
rózsakirály országába.

Királyfi:

Ki állt amott az ablakban,
leány volt, vagy csodát láttam?

Főkertész:

Ebben a pillanatban ér a fiúhoz.

Nem fiam, a király lányát.

Szépségét sokan csodálják.

A lány eltűnik az ablakból.

Nem vagy e vidék lakója?

Mi hozott ide, a gólya?

Királyfi:

Nem a gólya, magam jöttem,
így keresem a kenyerem.

Bolyongok a nagyvilágba’,
és ha szükség van munkámra,
hát szívesen elszegődök:
kertészkedek, sütök, főzök.

Ismerem a betűvetést,
tudásomon nem találsz rést.

Főkertész:

Jól van fiam, én felveszlek
a várba virágkertésznek.

Rád bízom a kerek tavat
és a vízi virágokat.

Lakásra ne legyen gondod,

A munkádhoz azt is adok.

Ne beszéljünk erről tovább:

Itt a kezem, nem disznóláb.

Együtt kimennek a színről.

Narrátor:

A királyfi nagy boldogan
beköltözött azonnyomban
a szigeti kertészlakba,
jól ért véget ez a napja.

Ha a lánnyal találkozott,
az kedvesen rámosolygott.

A királyfi mikor látta,
a szépségét megcsodálta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés