3. jelenet

Délután. Ajtócsengő hangja.

ATROPOSZ és LAKHESZISZ (kórusban) Klóthi!

KLÓTHÓ (mérgesen) Miért megint én? (csúnyán rájuk néz) Jól van. jól van. (csengés) Megyek már! (el, majd kintről) Kuncsaft jött!

Belép egy ideges férfi.

KLÓTHÓ (utána jön) Legalábbis azt hiszem.

FÉRFI Jó napot kívánok!

Lakheszisz és Atroposz is abbahagyja a dolgát, Lakheszisz mappát vesz elő, Atroposz pipát tömköd.

LAKHESZISZ (hivatalos hangon) Jó napot! Kérem, foglaljon helyet.

FÉRFI Köszönöm.

Leülne, de sehol egy szék, tanácstalanul toporog. Atroposz oda sem nézve felé lök egy kicsi, görgős széket.

FÉRFI (még zavartabban) Kö… köszönöm. Igazán kedves.

LAKHESZISZ Tehát. Mit tehetünk önért?

FÉRFI Ugye… önök a Moirák?

KLÓTHÓ (visszaül) Még szép hogy mi vagyunk! Miért, mit hitt, hogy mi vagyunk az eastwicki boszorkányok? (kacag)

LAKHESZISZ Klóthi!

KLÓTHÓ (elhallgat) Bocsánat! (elkezd megint fonalat szőni, de fél fülel követi az eseményeket)

LAKHESZISZ Miben állhatunk a szolgálatára? Netán fonál kötvényt szeretne? Esetleg szakadás-mentesítő viaszoldatot?

FÉRFI (hebeg-habog) Nem, nem. Semmi ilyesmiről nincs szó. Én csak… szóval...

ATROPOSZ Bökje már ki!

FÉRFI Csak azt szeretném tudni, hogy az elkövetkező időszakban éri-e… bárminemű változás az életfonalamat?

ATROPOSZ (szenvtelenül, feláll és elkezd matatni az akták közt) Mondja a nevét?

FÉRFI (halkan) Kis Lajos.

ATROPOSZ Hogy ki?

FÉRFI (valamivel hangosabban) Kis Lajos.

ATROPOSZ Áhá, meg is van. (becsapja az aktákat) Még pedig ma este. Meg fogják ölni. (kivesz egy apró homokórát, melyen vészes gyorsasággal peregnek le a szemek)

FÉRFI (riadtan) Már… ma este?

ATROPOSZ (ámultan) Nem tudta?

FÉRFI Azt tudtam, hogy hamarosan történni fog velem valami… de azt nem, hogy ennyire hamar. Jaj, szegény fejem. Most mitévő legyek?

ATROPOSZ Ajánlhatok egy új fonálkötvény-csomagot?

LAKHESZISZ Atri!

ATROPOSZ Mi van? Legalább a ruhát válassza ki a temetéshez.

KLÓTHÓ Nagyon sajnáljuk.

LAKHESZISZ (bólint) Igen, úgy van.

LAKHESZISZ Megkérdezhetem, hogy honnan tudta meg? Netán beteg?

FÉRFI (szipogva) Ha csak az lennék!... Nem, nem vagyok… A feleségem, Dóri, pár hete bérgyilkost fogadott, legalábbis, az a bűbájos lelkületű barátnője megadott neki egy nevet és egy elérhetőséget, miután felbíztatta, hogy én minden bizonnyal más nő kegyeit keresem. Az a kígyó Ibi! (sírva fakad) De sose gondoltam volna, hogy Dóri hisz is neki és felfogad valakit!

ATROPOSZ (csettint a nyelvével) Ezt nevezem!

KLÓTHÓ Maga meg rájött.

LAKHESZISZ De mégis hogy tudta meg?

FÉRFI (vállat von) Feltörtem a feleségem email postafiókját.

KLÓTHÓ De hát, miért akarja magát megöletni?

FÉRFI Mert azt hiszi, megcsaltam…

LAKHESZISZ És közben meg nem?

FÉRFI Persze, hogy nem! Én szeretem a feleségemet.

ATROPOSZ Jó magának. Ez a másik félről nem mondható el…

KLÓTHÓ (ábrándozva) De, biztos ő is nagyon szereti, elvégre piszkosul rosszul eshetett neki, hogy félrelépett.

FÉRFI De hát nem léptem félre!

ATROPOSZ Na, egy kicsit sem?

KLÓTHÓ És kit ajánlott a felesége barátnője?

LAKHESZISZ Miért, hát számít az?

ATROPOSZ De még menyire! Szóval, hogy hívják az illetőt?

A Férfi átnyújt neki egy cetlit. Atroposz megnézi, majd Klóthó felé nyújtja a lapot.

ATROPOSZ Klóthi, nézd már meg a… hogyishívjákon?

Klóthó hátra megy.

FÉRFI A Moirák Bűvös Szemének nevezett varázsgömbben?

KLÓTHÓ Nem; hát a gugglin!

Leül a gép elé és bepötyögi a nevet.

ATROPOSZ (gúnyolódva) Varázsgömb!

LAKHESZISZ Gondoljátok, hogy fent lesz? Elégre nem egy virágkertészt kerestek.

ATROPOSZ Bízd ide! Klóthi, csak ahogy tanítottam. (rövid szünet) Drága Lakszikám, manapság, a fészbuk világában már bárki fellelhető.

KLÓTHÓ Meg is van. (rövid szünet) Elég ronda képe van. Viszont kedveli a horgászatot…

ATROPOSZ (a Férfinek) Na? Akarja látni jövendőbeli gyilkosát?

KLÓTHÓ Azt hiszem, bejelölöm,…

LAKHESZISZ …Fejezzétek be!...

KLÓTHÓ …de legalábbis lájkolom.

LAKHESZISZ Nem látom be, hogy mi miben segíthetnénk?

FÉRFI (kicsit összeszedi magát) Tudom jól, hogy önök mivel foglakoznak. (Szünet)

KLÓTHÓ Ó-ó...

FÉRFI Szeretném, ha tudnák; nem akarok kibújni a… szóval a dolog alól. Tisztában vagyok vele, hogy nem tehetem. Csupán arra kérném önöket, adjanak pár óra haladékot…

ATROPOSZ (felhördül) Mi?!

FÉRFI A feleségem tegnap reggel elutazott és holnap délelőtt érkezik haza. Csak még egyszer utoljára szeretnék beszélni vele.

KLÓTHÓ (kotnyeleskedve) Ott a telefon, chat, skype,…

ATROPOSZ …vagy amit akar.

LAKHESZISZ Lányok!

KLÓTHÓ Jól van, jól van.

FÉRFI De személyesen; szemtől szembe, Csak szeretném neki elmondani, hogy mennyire szeretem.

KLÓTHÓ (ábrándozva) Hű de romantikus!

ATROPOSZ Milyen fifikás ürge maga! Előadja itt nekünk a könnyzápor etűdöt, hogy hátha megenyhül itt ez a három vénlány…

LAKHESZISZ Nem vagyok vénlány!

KLÓTHÓ Én sem!

ATROPOSZ …de ezzel, most alaposan mellé fogott.

FÉRFI Mondtam, hogy nem akarok kibújni a sorsom alól. Csupán még egyszer utoljára beszélni szeretnék vele.

LAKHESZISZ (szomorúan csóválja a fejét) Nagyon sajnálom, kedves Kis úr. De semmit sem tehetünk.

KLÓTHÓ Önnek kiszabatott az ideje.

LAKHESZISZ Igen. Sajnos, nem áll módunkban segíteni.

KLÓTHÓ Bármennyire is szeretnénk.

FÉRFI (összetörten) Értem… Megértettem. (feláll) Nagyon köszönöm, hogy áldoztak rám az idejükből. Elnézésüket kérem, hogy zavartam önöket. (egy fejbólintással elköszön és kimegy)

KLÓTHÓ (utánanéz) Szegény!

ATROPOSZ Oscar-díjas alakítás volt. Halandók!

LAKHESZISZ Atri!

ATROPOSZ Mindennel bepróbálkoznak, csak elkerüljék ezt. (felemeli az ollót)

KLÓTHÓ Én azért hiszek neki.

ATROPOSZ Te boldogtalan, naiv teremtés! Ha maga Hádész jönne ide rimánkodva, és azt állítaná, hogy nem ő rabolta el Perszephónét, te azt is elhinnéd.

LAKHESZISZ Én is hiszek neki.

ATROPOSZ És ez semmin se változat.

LAKHESZISZ Valóban. Nem változtat.

KLÓTHÓ De csak pár órácskát kér.

LAKHESZISZ Klóthi, nem. Nem lehet.

KLÓTHÓ De hát… csak el akar búcsúzni.

ATROPOSZ Ez másnak se adatik meg. Ő miért lenne kivétel?

Klóthó búsan visszaül. Lakheszisz mellé telepszik. Atroposz pedig ledobja magát a székbe és folytatják a munkát.

4. jelenet

Napfényes délután. A Férfi a Moirák háza előtti út patkán üldögél és kesereg. Balra utcatábla, rajta: Tölgyfaliget utca 3.

FÉRFI Mindennek vége. Na Kis, ezt jól megcsináltad! Minek is jöttem ide, akkor legalább úgy lenne vége az életemnek, hogy még csak nem is tudok róla. Lehet, hogy átaludtam volna a dolgot, de így! Most már nincs az az altató, amitől lehunynám a szemem… ma este! (fejét a térdére hajtja)

Elzúg mellette egy daliás versenybiciklis. A Férfi ijedten néz fel.

Belép Hermész. Úgy néz ki, mint egy biciklis futár és a nyakát nyújtogatja, merre lehet a biciklis.

HERMÉSZ Hé! Várj már meg! (rövid szünet) Hallod? (morog) A fene a sebességmániádba! Ha elveszik miattad a bicajom, vagy (fogait csikorgatva) ha összetöröd…

Meglátja a Férfit és elhallgat.

HERMÉSZ Szép időnk van.

FÉRFI (enerváltan) Az.

HERMÉSZ (pipiskedve) Hova a búsba tűnhetett? (feladja a nézelődést, majd leveti magát a Férfi mellé és hanyatt fekszik)

HERMÉSZ De jó hideg ez az aszfalt. Már órák óta kutyagolok. (rövid szünet) A Moiráktól jöttél?

FÉRFI Onnan… Honnan tudja?

HERMÉSZ Ez az ő utcájuk. Errefelé csak az lófrál, akinek dolga van velük. Engem kivéve, aki a tulajdon bringám után loholok.

Szünet

HERMÉSZ És? Mit mondtak? Netán valami érdekeset?

FÉRFI Ó hogyne. Már ma vége az életemnek.

HERMÉSZ (felül) Részvétem. Gondolom, sehogy sem tudtad jobb belátásra bírni őket.

FÉRFI Nem is akartam. Tisztában vagyok a dolgok menetével. (rövid szünet) Csupán egy kis haladékot szerettem volna.

HERMÉSZ Mennyit? Már ha nem veszed tolakodásnak…

FÉRFI Másnap délig.

HERMÉSZ Csak? És nem adtak?

FÉRFI (szomorú mosollyal) Nem.

HERMÉSZ Hogy a küklopsz csapná végre agyon azokat a banyákat!

Elsuhan az előbbi bringás.

APOLLÓN (rikkantva, mint egy gyerek) Víííííí!

HERMÉSZ (felugrik) Csak óvatosan! (majd a Férfinek) A főnököm, illetve csak az egyik. Épp most tesz munkanélkülivé. (rövid szünet) Fel a fejjel. Tudom, nem sokat ér a szó, de hidd el: majd csak lesz valahogy.

FÉRFI Köszönöm.(kezet nyújt) Kis Lajos, nagyon örvendek.

HERMÉSZ Úgyszintén. Én pedig…

APOLLÓN Herméééész!!!

HERMÉSZ (rossza sejtve) Mi van?

APOLLÓN (elsuhan) Nem tudok megállni!!!

HERMÉSZ (halálra váltan) Zeusz szerelmére, fékezz! Hisz megmutattam, hogy kell.

FÉRFI (csodálkozva) Hermész? Az istenek hírnöke?

HERMÉSZ (oda se néz) Igen, az. (Apollón megint elsuhan) Könyörgöm, ne törd össze a Nellit!

FÉRFI Nellit?

HERMÉSZ (elpirulva) Így hívom… a biciklimet.

APOLLÓN Áááá!

Éktelen robaj hallatszik a távolból.

HERMÉSZ Zeuszra! (elrohan a hang irányába)

Négykézláb bekúszik Apollón, ruhája szakadt, szép arca koszos, jobb szemöldöke kicsit felszakadt. Hermész elfut mellette, nem is törődik vele.

APOLLÓN (epésen) Kösz, Hermész, jól vagyok. Semmi bajom, de tényleg.

A Férfi felsegíti.

APOLLÓN Ah! Köszönöm, idegen.

Hermész pulykavörös fejjel tolja be a ’Nellit’, már ami megmaradt belőle. Mind két kereke nyolcast kapott.

HERMÉSZ Várom a magyarázatodat!

APOLLÓN (piperkőcösen) Kicsi megkarcoltam… Nagy ügy!

HERMÉSZ Ez neked is karcolás?! Apollón! Még jó, hogy ma nem kell dolgoznom!

FÉRFI Apollón?

APOLLÓN (vigyorogva) De ezt is kinek köszönheted? Ha én nem intézem el neked a szabadnapot, akkor…

HERMÉSZ Akkor most nem kerülgetne az idegbaj…

APOLLÓN …Most mit fortyogsz, mint Hádész katlana? Holnapra rendben lesz a bringád.

HERMÉSZ Na, azt megnézem! Hogy te bármit is megjavítasz…

APOLLÓN (rendbe teszi magát) Hát, nem is én. Majd Héphaisztosz…

HERMÉSZ …Na persze! Egy vagyon az óradíja.

APOLLÓN (békítően) Majd az én kontómra megy, okés?

HERMÉSZ (enyhülve) Hát… azt elvárom… (rövid szünet) De apádnak te mondod meg.

APOLLÓN Nem kell neki mindenről tudnia.

HERMÉSZ De ha nem lesz kész időre…

APOLLÓN De készen lesz. Nyugi van. (rövid szünet, Apollón végigsimít a sebén) A francba is, én vérzek! Vérzik a képem! Nincs egy…? (a Férfi ad neki egy tiszta papírzsebkendőt) Kösz. (a fejéhez szorítja) Mit fognak szólni a nimfáim?

HERMÉSZ (kimerülten) Szerintem őket a cakkos ábrázatod sem fogja izgatni.

APOLLÓN (hiún) Gondolod? Végül is a nők szeretik a rosszfiús külsőt. (megigazgatja tincseit)

FÉRFI Hát akkor… viszont látásra. Nagyon örültem. (menne el)

HERMÉSZ Hé, várj csak! (a Férfi visszafordul, értetlenül) Te Apollón! A barátunknak lenne egy kis problémája…

APOLLÓN Igen?

HERMÉSZ …és úgy vélem, segíthetnénk rajta.

Apollón felnéz az utcatáblára.

APOLLÓN (megvetően) A Moirák, mi?

A Férfi bólint.

APOLLÓN Benne vagyok (összedörzsöli a kezét) Már régóta várok az alkalomra, hogy egy jót odapörköljek nekik!

FÉRFI De hát miért utáljátok őket?

HERMÉSZ Nem utáljuk, csak…

APOLLÓN …De utáljuk!

HERMÉSZ Szóval utáljuk…

APOLLÓN …Mert tiszteletlenek és…

HERMÉSZ …Az istenek akaratát is hatalmukban áll megváltoztatni. (súgva) Politika.

Hermész int a Férfinek: ne firtassa tovább a dolgot.

APOLLÓN (bíztatóan megveregeti a Férfi vállát) Egyet se félj, egykettőre kiötlünk majd valamit.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.23. 11:59 kodrane Érdekes a téma. Csak egy észrevételt szeretnék közölni. A rokkán csak fonni lehet, szőni szövőszéken szoktak!