2.   jelenet

Csak a Nő van jelen. A Férfi szobája üres. Hirtelen nyílik az ajtaja és belép a Férfi. Már ő is fehér nadrágot és pólót visel. A Nő az ágyán ül, olvas, de minden apró neszre felkapja a fejét és a falat nézi, lesve a Férfi visszatértét.

A Férfi ledobja magát az ágyra. A Nő felpattan.

NŐ Visszajött? Mi volt?

FÉRFI Semmi extra. Rutin vizsgálat. (szünet, sóhajt) Ah, de baromi fáradt vagyok. Mindjárt leragad a szemem.

NŐ A nyugtató teától van, amit a reggelihez adtak.

FÉRFI (felugrik) Nyugtató? A teában? Mi a francot képzelnek ezek?!

NŐ Azért van, hogy a páciens ne ficánkoljon a vizsgálatok alatt. Állítólag sokan pánik és dührohamot kaptak attól, hogy bekerültek ide.

FÉRFI (sóhajt) Ha így mennek a dolgok tovább, nekem is meglesz az utóbbi. (rövid szünet) Honnan tudja mindezt?

NŐ (vállat von) A múltkor, mikor vizsgáltak, hallottam két orvos beszélgetni a dologról.

FÉRFI Na szép! És nekem nem szólt róla.

NŐ Nincs mentségem, belátom. De őszintén szólva, nem tudtam, hogy közöljem, a tegnapi legorombítás után.

FÉRFI Hogy én legorombítottam? Mikor?

NŐ Még az este.

FÉRFI (értetlenkedve) Mit mondtam?

NŐ (sértődötten) Tudja azt maga nagyon jól!...

FÉRFI…Dehogy tudom! Ne fárasszon már! Mit mondtam?

NŐ Szó szerint idézzem?

FÉRFI Ha kérhetném.

NŐ Azt mondta, hogy fogjam be.

FÉRFI (felnevet) És ez magának legorombítás?

NŐ (mérgesen) Maga szerint nem az?!

FÉRFI Maga mindig ilyen érzékeny?

NŐ Na és ha igen?

FÉRFI (nem fortyan fel) Ne gyerekeskedjen!

NŐ Menjen a pokolba!

A Nő ledobja magát az ágyra, de úgy, hogy ne is lássa a falat. Egy könyvet kezd el lapozgatni.

A Férfi a falat nézi, hallgatja a lapozást.

FÉRFI (enyhébben) Elismerem, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, de a jelen körülmények között azt hiszem, ez teljességgel érthető.

NŐ (durcásan) Talán.

FÉRFI Naaa. Maga talán nem rúgkapált, mikor behozták?

NŐ (hűvösen) Tudja, most hogy mondja; nem.

FÉRFI (meglepetten) Nem? Az meg hogy lehet?

NŐ Aznap… teljesen mással voltam elfoglalva.

FÉRFI (hitetlenkedve felnevet) Micsoda?

NŐ (becsukja a könyvet és végigsimít a fedelén) Nem fontos,

FÉRFI Na árulja el! Komolyan érdekel.

NŐ Hát jó. (rövid szünet) Nem tudom, mi volt velem aznap, de tudja, történt valami… egy jó dolog, és annyira örültem neki, hogy fel sem fogtam, mikor behoztak ide. Az egész olyan volt, mintha csak álmodtam volna; alig emlékszem valamire abból a napból. Csak másnap, mikor felébredtem, tudatosult bennem ez az egész helyzet.

FÉRFI (gúnyosan) Na ekkora ökörséget sem hallottam még. Mi az, hogy fel sem fogja, hogy beráncigálják az utcáról?! (a Nő nem felel) Talán többet ivott a kelleténél, vagy mi?

NŐ (keserűen mosolyog) Ezt maga úgy sem értheti.

FÉRFI Baromság! Maga vagy nem teljesen komplett, vagy tényleg beszedett valamit aznap! Olyan nincs, hogy valaki csak úgy hagyja magát! Én bezzeg behúztam egy párat azoknak a fehér ruhás, ápolóknak álcázott gorilláknak. (fájósan megrázza az öklét) Egek, az egyiknek olyan brutális állkapcsa volt, hogy még most is sajog az öklöm. Mintha a csont betont ért volna.

A Nő ezalatt elkezdi rendezgetni a dolgait, a Férfi felfigyel a hangokra.

FÉRFI Miért nem felel?

NŐ Rendet rakok. (morogva)

A Férfi végig dől az ágyon, párna gyanánt két karját használja, lehunyja a szemét.

FÉRFI (enyhe gonoszsággal) Ne válaszoljon, ha nem akar. De maga is tudja nagyon jól, hogy igazam van.

NŐ (felpattan) Tudja mit? Most maga fogja be!

FÉRFI (felnevet) Maga aztán nem semmi, tudja? (az oldalára fordul) Na, hagyom duzzogni, (ásít) úgyis olyan álmos vagyok. (elhelyezkedik, hogy aludjon)

HANGSZÓRÓ Kedves betegeink! (a Nő a hangszóróra mered) Hamarosan kézhez kapják leveleiket. Munkatársunk szobáról szobára fog menni, hogy kiossza kis küldeményeiket. Kérjük önöket, ne csüggedjenek, ha a mai nap mégsem kapnak levelet szeretteiktől, barátaiktól. Ne feledjék, holnap egész biztosan siker koronázza majd várakozásukat.

FÉRFI (epésen felnevet) Hát most már biztos, hogy a diliházba kerültem!

NŐ (hirtelen elfeledkezve magáról) Mindig ezt mondják.

FÉRFI (gúnyosan) Gyakran elhangzó slágerszöveg, mi?

A Nő arcára megint kiül az előbbi arckifejezés, de nem válaszol. Hirtelen az ajtaján lévő retesz félrehúzódik és egy levelet csúsztatnak be rajta.

NŐ Egy levél! (felveszi) Istenem, biztos…(elnyeli a mondat végét)

Megfordítja, majd felbontja. Sietve végigolvassa, kezdeti öröme elszáll. Kezét ajka elé kapja.

NŐ (suttogva) Ez nem lehet igaz.

A Férfi felül, hallgatózik, de nem hall semmit se.

FÉRFI (gúnyosan) Na, mi van? Krampuszt hozott a Mikulás?

Szünet

FÉRFI Ki írt?

A Nő felnéz és keres egy zsebkendőt, de továbbra sem szól.

FÉRFI (gonoszul) Ne is feleljen. Biztos megint egy jó dolog történt magával és épp nem képes felfogni, hogy magához beszélek! (visszafekszik)

NŐ (színtelen hangon) Meghalt a húgom.

FÉRFI Mi? (villámgyorsan felül és közelebb lép a falhoz) Hogy mondja?!

A Nő nem felel, próbálja összeszedni magát.

FÉRFI (zavartan) Nézze, én… Fogadja őszinte részvétemet. (rövid szünet)

NŐ A férje írt. Autóbaleset. Azonnal meghalt.

FÉRFI (nem tudja, mit mondjon) Legalább… nem szenvedett.

A Nő újból halkan felsír.

A Férfi egyre csak áll, a falat nézi.

FÉRFI Tehetek… magáért valamit?

A Nő nem is figyel rá, suttog, mintegy magának.

NŐ Olyan fiatal volt. Még csak huszonegy múlt. Bárcsak… bárcsak én lettem volna ott, helyette.

FÉRFI (elhűl) Miket beszél!

NŐ (most először reagál) De, így van! Előtte még ott volt az egész élet. Okos volt és tehetséges. Ráadásul csodaszép! És most készült babát vállalni… (rövid szünet) De minek is beszélek itt magának. Nem is ismer minket.

FÉRFI Valóban nem. De azt e nélkül is elmondhatom: esztelenség bárkinek is ilyet állítania. Senki sem pótolható és kapaszkodjon meg: még maga sem.

NŐ (támadóan) Mi van, maga valójában pszichiáter? Nem fejezné be a szentbeszédet? Törődjön a saját dolgával!

FÉRFI (rendületlenül) Ostorozza csak magát, ha ez jobban tetszik. Majd szóljon, ha megunta. (visszasétál az ágyhoz, leül, de nem fekszik le)

NŐ Maga!... Tuskó! (rövid szünet) Szerencséje van, hogy köztünk van ez a fal!

Zihál, egész testében remeg.

FÉRFI (nyugodt, békítő hangon) Befejezte?

A Nő lassan az ágyhoz megy, rákuporodik és ismét sírni kezd. A Férfi nem mozdul, a falat nézi.

3.   jelenet

Az előbbiek. A Férfi egy gumilabdával játszik. A Nő az ágyban fekszik, szobája káosz, könyvek szanaszét.

HANGSZÓRÓ Kedves Betegeink! Elérkezett az ebéd ideje. Utána ne felejtsék el bevenni a déli gyógyszereiket.

Az ajtó alján lévő retesz kinyílik és betolnak rajta egy tálat. A Férfi feláll, elmegy érte, majd visszaül az ágyra és grimasszal az arcán bekanalazza.

FÉRFI Blah! Már megint ez az almáskásaszerű… izé! Utálom! (tovább eszi)

A Nő megmoccan a takaró alatt, és lassan kimászik az ágyból. Elmegy az ajtóhoz, lekuporodik a tálhoz és szó nélkül enni, kezd. Arca sápadt és halovány. Ám három kanál után abbahagyja és leteszi a kanalat a tálcára, majd a mosdótálhoz megy. Hideg vízben alaposan megmossa az arcát. A Férfi feszülten figyel minden apró neszre. A Nő megtörli az arcát, majd nagyot sóhajt és körülnéz, végül nekiáll rendet rakni. A Férfi eszik tovább, de úgy mered a falra, mintha pontosan látná, mi zajlik a túloldalon. A Nő nem boldogul rendrakással.

NŐ Micsoda kupi van itt!

FÉRFI Segítsek?

NŐ (halványan elmosolyodik) Hah, nagyon vicces. (közben felemel pár könyvet a földről és felteszi a polcra) Ugye nem fog itt most megint kötözködni?

FÉRFI Eszem ágában sincs.

A Nő hitetlenkedve hümmög.

FÉRFI (teli szájjal) Jó, hogy visszatért. (szünet) Tudja, mire jöttem rá?

NŐ (pakol tovább) Majd elmondja.

FÉRFI Hogy itt vagyok már kábé úgy három hete és még a nevét sem tudom.

NŐ Biztos, hogy tudni akarja?

FÉRFI (vidáman) Naná. Ha már egyszer maga is megpróbált a nevemen szólítani. Igaz, nem találta el, de a gesztust értékelni kell.

NŐ (zavartan megáll, kezében könyvek) Miket hord itt össze! Sehogy sem szólítottam.

FÉRFI (ártatlanul) Na és az, hogy ,,Tuskó”, smafu? Nekem nagyon is úgy tűnt, hogy ez egy megszólítási kísérlet volt.

NŐ (halványan elmosolyodik, majd pakol tovább) Nem annak szántam. (szünet) Azt mondta, nem akar kötekedni.

FÉRFI (ártatlanul, a Nőt utánozva) Nem annak szántam.

Szünet.

NŐ (kezd feloldódni) Egyébként Noémi vagyok. (szünet) És magát hogy hívják?

FÉRFI Bálint. Javaslom, tegeződjünk, mert úgy egyszerűbb. Jóval fiatalabbnak tűnsz nálam.

NŐ Igen? És erre mégis miből következtetsz?

FÉRFI Nem is tudom. Talán a hangodból. Olyan kislányos. Meg persze a versolvasási mániádból. (nevetve)

NŐ (csodálkozva) Miért, egy nő idősebb korában már nem is olvashat verseket?

FÉRFI Nem úgy gondoltam, ne haragudj. Csak… á, már nem is tudom, miért mondtam.

NŐ (szelíden elmosolyodik) Azért ez igazán kedves tőled…

FÉRFI Elnézést, nem akartam a korodat firtatni. (mosolyogva folytatja) Csak úgy kicsúszott.

NŐ Nem zavar. Végül is nem titok. (szünet) Szerinted, hány éves vagyok? (rövid szünet) Vagy tudod mit? Írj le, hogy milyennek képzelsz el… a hangom és… az egyéb mániáim alapján.

FÉRFI (nevet, kicsit meglepve dörzsöli meg a szemét) Nem is tudom. Azt már tisztáztuk, hogy szerintem igencsak fiatal lehetsz. (rövid szünet) Lássuk csak… nem lehetsz túl magas, olyan százhatvan-százhatvanöt centi magas vagy. (a Nő minden adatnál kuncog) A hajad hosszú, göndör és… vörös. A szemed pedig… kék!.

NŐ (kedvesen nevet) E jellemzés alapján aligha ismernél fel.

FÉRFI Na ne. Egyet sem találtam el az attribútumaid közül?

NŐ Hát nem igazán.

FÉRFI (belemelegszik a játékba) Na és én? Én milyen vagyok?

NŐ A húszas éveid végén járhatsz. Erős vagy és megfontolt. Kemény és makacs. (a Férfi élvezi) Magas és vállas. Társasági ember, az összejövetelek középpontja. Mindig tudod, mit akarsz, s ezt rendszerint el is éred. Nem tudsz veszíteni. Eddig jó?

FÉRFI Folytasd csak. Egészen lenyűgöző.

NŐ Testalkat kilőve. Hm, a hajad… az barna és rövidre nyírt. A szemed pedig… szintén barna.

FÉRFI Zöld, amúgy minden stimmel. (nevetve) Én hol hibáztam?

NŐ (mosolyogva) Soroljam? A magasságom olyan átlagos. Rövid fekete hajam van és barna szemem. (szünet) És harminc éves vagyok. Elvált.

FÉRFI (nevetve felül) Óh, akkor alaposan mellétrafáltam. (rövid szünet) De várj, akkor idősebb vagy nálam?

NŐ Úgy van.

FÉRFI Ezt nem gondoltam volna. (Szünet) Mikor váltál el?

NŐ (keserűen felnevet) Pont aznap, amikor ide bekerültem.

FÉRFI Na ne.

NŐ (bólogat) De. Épp a bíróságról jöttem ki, és hosszú évek óta először akartam végre egy jót sétálni, egyedül, mikor az egyik hődetektor bejelzett.

FÉRFI Hát ez pech!

NŐ Finoman szólva. De így, ennyi idő elteltével, tudod, nem is bánom annyira a dolgot.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés