Szereplők:

Kosaras Endre

Bajczi Ferenc,

Etus, a felesége

Gábor, a kisebbik fiuk

Hajni, Gábor barátnője

Ferkó, a nagyobbik fiú

Csilla, Ferkó felesége

Veronka, a bejárónő

Játszódik a huszonegyedik század első évtizedének második harmadában.

Tágas budapesti, régi lakás, ám ún. amerikai stílusban felújított. Nappali és ebédlő egybenyitva hatalmas teret alkotnak. A szobába két ajtó nyílik, egy az előszoba felől, a másik a belső szobába vezet. A szoba egyik felét félkör alakú heverő, valamint két fotel foglalja el, a heverő és a két fotel között kerek dohányzóasztal, a heverő mögött tükrös bárszekrény. A szoba másik felén hatszemélyes ebédlőasztal, támlás székekkel.

ELSŐ FELVONÁS

Első jelenet

Veronka az ebédlőasztalnál terít, tányérokat igazgat. Etus érkezik.

Etus                       (meghökkenve az ajtóban) Hát te? Azt hittem, már rég hazamentél.

Veronka                (leteszi a kezében tartott tényérokat, a belépő felé fordul) Mentem volna, meg kellene is, de Feri rábeszélt, hogy maradjak.

Etus                       Minek?

Veronka               Teríteni meg felszolgálni.

Etus                       Felszolgálni? Kinek akarsz felszolgálni?

Veronka               Hát... ahogy Feri mondta, a vendégnek. Aki Amerikából érkezik.

Etus                        Úgy látszik a férjem meghibbant. Még jó, hogy nem akar piros szőnyeget is leteríteni, mintha maga a pápa érkezne látogatóba.

Veronka               Feri magyaros vendégszeretetről beszélt.

Etus                        Ahhoz nem kell ekkora felhajtást csinálni. Egyébként sem hiszem, hogy Bandit pont a magyaros vendégszeretet érdekelné.

Veronka                Ki ez a Bandi?

Etus                        Feri gyerekkori barátja. Nem ismerheted. Utoljára... (elgondolkodik) várjunk csak? Mikor is? Te jó ég, hogy szalad az idő! Ha jól emlékszem tíz éve nem járt itthon. (szünet) Akkor sem kell ekkora hajcihőt csapni. Arról nem beszélve, hogy egyelőre még nem vagyok béna, egy vendéget még én is ki tudok szolgálni. (legyint, ledobja retiküljét a fotelba, ő maga a heverőre telepszik ). Még akkor is, ha elég fárasztó napom volt. (gyanakvással az ebédlőasztal felé tekintve) Csak nem hívott más vendégeket is?

Veronka                Úgy tudom, Ferkóékat hívta.

Etus                        És Gábort?

Veronka                Arról nincs tudomásom.

Etus                        (ingerültebben) Hagyd már abba! Gyere és tedd már le a feneked! (Veronka nehezen szánja rá magát, végül mégis leül Etus mellé) Tudod, mit? Fejezd is be. Nyugodtan menj haza. Palinak sokkal nagyobb szüksége van rád.

Veronka               (halkabban) A pénzre is szükség van.

Etus                        Ebből ne csinálj gondot. Kifizetem az egész napodat. Késő estig. Éppen eleget dolgoztál te is. (rövid szünet után)Tehát Gáboréknak nem szólt.

Veronka                Talán szólt nekik is, de lehet, hogy akkor se jönnek. Sokat tanul az a gyerek.

Etus                        Éjjel nappal azt se lehet csinálni. Na, majd én rácsörgök.

Veronka                Tulajdonképpen ki ez a látogató? Te ismered?

Etus                        Hogy ismerem?  (szünet) Előbb ismertem, mint Ferit. Nem sokkal, az igaz, de mégis.

Veronka               Sohasem beszéltél róla.

Etus                        Nem? (elmerengve) Érdekes. Talán azért, mert olyan régen járt már itthon. Most se magától jön. Feri hívta. (elgondolkodik) Nagyon erőszakoskodott, hogy jöjjön

Veronka               Nem örülsz neki?

Etus                        Hogy örülök-e? Nem is tudom... Ha találkoznánk az utcán, lehet meg sem ismerném. Na, nem. Azt azért mégsem. Biztos felismerném. Száz közül is. És mégis... Az emberek sokat változnak. Egy kicsit izgulok és talán félek is.

Veronka                (nevetve) Ugyan mitől? Szörnyeteget vártok?

Etus                        Nem tudom mitől. Talán... (szünet) Vársz valakit, akit már nagyon régen láttál, s közben amiatt izgulsz, nehogy valaki más érkezzen. Úgy értem, időközben megváltozott, és te attól félsz, hogy csalódást fog okozni a viszontlátás. Még az is megfordul a fejedben, inkább ne jönne. (rövid hallgatás után, miközben az órájára pillant) Ha nem késik ez a gép is, már itt kellene lenniök. (szünet) Tudod mit? Te ne is várd meg őket. Menj csak haza. Eleget végeztél mára és Palinak nagyobb szüksége van rád.

Veronka               (vonakodva) Fáradtnak látszol.

Etus                       Dehogy vagyok fáradt. Inkább kialvatlan.

Veronka               Megint telefonáltak az éjjel?

Etus                        Lassan rendszeressé válik. Ha nem ébrednék fel... Hosszú időbe tellett, mire megint el tudtam aludni. Reggel úgy néztem ki... (legyint) Ettől még el tudok látni egy vendéget.

Veronka               Akkor is...

Etus                       Feri miatt ne aggódj. Őt majd én elintézem.

Veronka               Biztos? Nehogy aztán...

Etus                        (ingerülten) Már hogy a fenébe ne lenne biztos? Nekem segítesz, nem Ferinek. Ő csak ne dirigáljon.

Veronka               (még mindig bizonytalanul) Hát... végülis te tudod.

Etus                        (áthajol a fotelhoz a retiküljéért, bankjegyeket húz elő és nyújtja Veronka felé) Tessék. A mai napra.

Veronka                Köszönöm, de ha mégis... (feláll, elindul kifelé,  már az ajtónál van, amikor Etus utánaszól)

Etus                        Várj! (újabb bankjegyet húz elő, nyújtja Veronka felé) Itt van taxira is.

Veronka               (szabadkozva) Ugyan már!

Etus                        Tedd csak el. Úgyis tudom, hogy villamossal mész haza, de ez már a te dolgod. Azért csak igyekezz. Palinak is gondját kell viselni.

Veronka               (felsóhajt) Bárcsak ne kéne! (szünet) Akkor majd holnap...

Etus                       Holnap? Holnap még csak csütörtök van, nem?

Veronka               Az hát. Csakhogy Feri megkért, jöjjek holnap is.

Etus                       Igen? (belenyugvóan) Bánom is én. Gyere.

Veronka elmegy.

Második jelenet

Pár perccel később

Etus                       (mobiltelefonján tárcsázik) Gabi?... Beszéltél apáddal?...

Nem úgy értem. Ma estéről... Szóval, neked nem szólt... Érdekes... Nem, nem, csak azt hittem családi vacsorára készül... Ugyan, eredj már! Gyertek nyugodtan ti is... Ne kéresd magad, tudod, hogy... Így már mindjárt más.

az előszobából zaj hallatszik

(izgatottan) Úgy hallom, megjöttek apádék... Akkor jöttök, ugye?... Várunk.

Ferenc                   (csak a hangja hallatszik az előszobából) Ne itt rakd le, vigyük rögtön a szobádba.

Veronka jelenik meg az ajtóban, Etus megrökönyödve néz rá

Etus                       Mi van? Itt hagytál valamit?

Veronka                (zavarba jön) Nem, dehogy, csak... (háta mögé mutat) Összefutottam velük a kapuban és Feri...

Kosaras                (Amint belép, rögtön Etus felé indul, aki felállva fogadja) Etus! Etus! (átölelik egymást, Ferenc figyeli őket) I don’t belive it! Nem is hiszed, milyen öröm újra látni téged. I don’t believe it! Szebb vagy, mint valaha.

Etus                       (ellépve Kosarastól, felszabadult nevetéssel) Hagyd a süket dumát!

Kosaras               Ha ez süket duma, akkor a látásom romlott.

Ferenc                   (rosszallóan) Reggelig akarjátok ölelgetni egymás? Veronka, adj már valamit inni nekünk, ne csak ölelkezéssel töltsük az időt. (Kosarashoz) Mit innál öregfiú?

Kosaras               Egy jó erős pálinkát, ha van. Barack, szilva, mindegy, csak hazai legyen.

Ferenc  Abból a háziból, Veronka, abból adjál neki. Az aztán a pálinka!

Etus                        (bosszúsan) Te nem tudod, hol tartjuk az italokat? Miért nem te töltesz? Te vagy a házigazda.

Veronka                (szabadkozva) Ugyan már, Etus! Ti csak foglalkozzatok a vendéggel. Neked konyakot, azt tudom. (Ferenchez fordul) És te?

Ferenc   Kivételesen most én is abból a házi pálinkából.

Kosaras               Na nézd csak! Együtt jöttünk fel a liften, és még be sem mutatkoztam.

(odalép Veronkához, kezet nyújt neki) Kosaras Endre vagyok. Simán csak Bandi.

Veronka               Lajtai Pálné.

Kosaras               Pálné? Szólítsam így, vagy van valami szebb neve is?

Ferenc                   Veronka. Mi csak így hívjuk. Ő a család mindenese. Nélküle feje tetejére állna a ház.

Etus                        (enyhe gúnnyal) Igen. És nélküle valószínűleg szomjan halnánk, mert az én férjem már az italokat se találja meg.

Veronka  a bárszekrényhez lép, italokat tölt, a poharakat a dohányzóasztalra helyezi

Ferenc  És a tied? Te is ihatnál velünk.

Veronka               Köszönöm, de már...

Kosaras               Ne tessék kilógni a sorból.

Ferenc                   Na, eredj már! Tölts valamit magadnak is.(megvárja míg Veronka visszatér a bárszekrénytől, magasra emeli poharát) Hát, akkor... Isten hozott! (isznak, Ferenc csettint) Mit mondtam neked? Ez az igazi pálinka. Veronka, hozz be valami rágcsálni valót is, meg sört a hűtőből. Mi meg ne ácsorogjunk itt, mint aki nem találja a helyét.

Etus visszaül a heverőre, Kosaras melléje telepszik, Ferenc szemben velük a fotelbe miközben Veronka elhagyja a szobát, s amint kiteszi a lábát, Etus dühösen a férjéhez fordul

Etus                        (fojtott hangon) Miért kellett visszahívnod? Megmondtam neki, nyugodtan hazamehet. Remélem, Bandi nem veszi zokon, ha én tálalom fel a vacsorát.

Kosaras               Miattam nem kell még tálalni se.

Ferenc                   Szó se róla! Nem pusztán miattad. Etus egész nap dolgozott, és különben is... Tudod milyen idegesítő, amikor a háziasszonynak mindig akad valami tennivalója és folyton felugrál az asztaltól. Én csak azt akartam, hogy Etus itt ülhessen velünk, ne kelljen neki...

Etus                        (közbevág) Nem vagyok porcelánbaba és nem esik le a gyűrű az ujjamról...

Ferenc                   Látod, milyenek? Az ember a kedvükben akar járni, és tessék! Még ő van felháborodva.

Kosaras               Emiatt ne kapjatok hajba. Remélem, otthon érezhetem magam...

Ferenc  Még jó! Nálunk te sohasem voltál vendég.

Kosaras                Ebből ne is legyen vita. Igaz, hogy ebben a lakásban még nem jártam, de itt is feltalálom magam. Előbb utóbb a piát meg a kaját is felkutatom. Nem kell engem kiszolgálni, sem Etusnak sem a hölgynek.

Etus                        A hölgy... (elhallgat. Veronka érkezik vissza tálcával a kezében) nekem szokott segíteni, amikor szükség van rá. (Veronkához) Most viszont én is el tudom látni a drágalátos urakat. Ha van valami óhajuk, majd én kiszolgálom őket.

Veronka                Mindjárt hozom a sört is.

Etus                        Hagyd csak a söröket. Eredj haza és gondoskodj a férjedről. Neki nagyobb szüksége van rád.

Veronka               Biztos, hogy?...

Etus                       (határozottan) Ha mondom.

Veronka leteszi a tálcát az asztalra, tétován Ferencre néz, mintegy jóváhagyásra várva. Ferenc kényszeredetten rábólint

Veronka                Hát akkor... majd holnap. Jó szórakozást. (Kosarashoz) Érezze jól magát itthon.

Kosaras               Thanks. Remélem úgy is lesz.

Ferenc                   (megvárja, míg kívülről ajtócsapódás hallatszik, enyhe gúnnyal a hangjában) Érezd magad kitüntetve. A ház asszonya személyesen akar gondoskodni rólad.

Etus                       (számonkérően Ferenchez) Mire volt jó ez az egész?

Ferenc   Ez az egész micsoda?

Etus                        Tudod te nagyon jól, miről beszélek. Minek kellett Veronkát visszahívni? Egyáltalán, mire jó ez az egész felszolgálósdi?

Ferenc   Csak a te dolgodat...

Etus                       Köszönöm, hogy hirtelen ilyen figyelmes lettél, máskor is...

Kosaras               (Etus szavába vág) Ha veszekedni akartok, már itt sem vagyok

Ferenc   Nem én kezdtem

Etus                       Na jó, hagyjuk. (Kosarashoz) Inkább te beszélj, milyen volt az utad?

Kosaras                Terrible. Ha lenne híd vagy alagút, isten bizony kocsival jöttem volna még akkor is, ha egy hétig tart az út. Nem is hiszitek, milyen tortúrán megy keresztül az ember minden airporton. It’s a madness. Kész őrület! Emiatt késtem le a gépet Atlantában. És persze Párizsban is. Délelőtt kellett volna megérkeznem, és tessék, most már este van.

Ferenc                   A lényeg az, öregfiú, hogy épségben megérkeztél. Jobb késve, mint soha. Erre igyunk. (emeli poharát, amikor csörögni kezd a mobiltelefonja. A kijelzőre nézve zavarba jön) A francba... Elnézést. (sietve átmegy a másik szobába)

Etus                        El sem hiszed, hogy mennyire vártalak. (elhallgat, zavarba jön) Akkor is jöttél volna, ha én hívlak?

Kosaras               Sokkal szívesebben.

Etus                        El is higgyem? (szünet, majd neheztelve) Még azt is Feritől kellett megtudom, hogy elváltatok.

Kosaras               Yes. It’s over. Az is csoda, hogy idáig tartott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés

Oldal tetejére