SZEREPLŐK

 Margitka - hatvan éves egyszerű asszony – takarítónő

Hudákné - ötvenhét éves, jól látja szűkebb környezetét – takarítónő

 Tóth Béla - ötven éves politikai köpönyegforgató, vékony gerincű, megélhetési politikus – polgármester

Tövispataki Jenő - városi szenátor

 Barna - ötvenkét éves, örök ellenzéki, állandó morgolódó – állatorvos

 Buzsáki - negyvenöt éves, mindent és mindenkit pénzzel megvevő – vállalkozó

Irmuska - nyugdíjas – takarítónő

 Lajos - a túlvilágról, most lenne hatvan éves – Margitka néhai férje

Örök szimpatizánsok, örök ellenzékiek.

  A történet egy képzeletbeli kisvárosban játszódik napjainkban, valahol Magyarországon.

Technikai megoldásként megosztott színpadot képzelek el: egyik felén egy nyilvános illemhely előterét láthatjuk - itt tartózkodik a főszereplő mesélő, Margitka – míg a színpad másik felén – mely akár egy kávézó, vasúti váróterem vagy templomi padsor is lehet – foglal helyet a többi szereplő.

Első felvonás

 Margitka be. Vécépapírt, szappant, törölközőt tesz a kisasztalra, csapkod, a közönséghez beszél:

 Margitka:

Jaj aranyoskám! Micsoda egy világot élünk! Uram-atyám, micsoda csunya egy világot!  A rádióban mondták, hogy mik történnek! Az borzasztó! Nekem szerencsém van aranyoskám, mert én jól élek! Istenuccse jól élek! A tévében láttam! A statiszták…, vagy hogyishívják őket, azok mondták! Meg mutatták! Tavaly itt lent volt a görbém, most meg itt van fent! ... Mert aranyoskám, nekem még görbém is van! Úgy ám! Azt mondják, ha fent van, akkor boldog vagyok, mert jó a közérzetem! A drága jó polgármester úr is megmondta:

 Polgármester:

Elérkezett a felhőtlen jólét és gazdagság ideje, tisztelt hölgyeim és uraim! Nagy, és keserves utat tettünk meg idáig, de megérte! Érdemes volt várnunk a demokráciára, mely meghozta felvirágzásunkat, meghozta a szabadságot! Sok esztendő után végre fény költözött sötét otthonainkba, drága barátaim! Nem mondom, hogy ezt egyedül nekem köszönhetik kedves szavazóim, de higgyék el, sokat tettem, teszek önökért és városunkért! - Ováció, taps. - És én már most tudom tisztelt hölgyeim és uraim, hogy önök tudják, mit is kell majd tenniük, ha majd ismét eljön a nagy ikszelés ideje!

 Margitka vizet hoz a vödörbe, felmos.

 Margitka:

Bizony, hogy tudjuk! És el hisszük! A polgármester úr, ez az áldott jó ember, igenis felvirágoztatta városunkat! Tehát az iksz, a polgármester urat illeti! Mert igenis, a komcsik alatt rossz sorunk volt! Ha valaki mást mond, az hazudik! Igaz, hogy Lajosom mást mondott, de akkor épp haragudott, azt azért mondta!

 Lajos borgőzösen, tántorogva:

Most se szebb a világ büdös egy komáim! Régen is loptatok, most is loptok! Ti mindig loptok! Elloptátok a világot! Leloptátok a holdat az égről! De nyugi gazemberek, ez nem lesz mindig így! Mer! ha egyszer meghaltok, akkor majd nem loptok! .... De lehet, hogy ti a túlvilágon is loptok majd, hisz a véretekben van! ... És ha egyszer meghalunk, akkor majd inni sem fogunk ... sajnos! ... Na töltsél csak édes fiam egy kupicával, mer’ akkor tán szebb a világ, ha kettőt látok belőle! – Iszik. - Szebb a francokat! Na, tölts még egyet drága egy komám, csak úgy, az íze miatt!

 Margitka:

Mert hát ivott a lelkem, vödölt! Tudja aranyoskám, nagy piás volt az én uram! Akkor aztán olyan volt, mint az állat! Nem ismert az sem Istent, sem embert.

 Lajos:

Tölts má’, mer’ szétlapítom azt az ocsmány pofádat!

 Margitka:

Képzelje aranyoskám! A gyereket is egyszer úgy összeverte, hogy az meg sem állt Svájcig. Azóta sem láttam a kicsi Lajost! Ennek már nyolc éve. Néha kapok tőle levelet, meg csokit! Jaj, azt nagyon szeretem! Tudja, aranyoskám, a lila tehenest! Még ilyet, Svájcban még a tehenek is lilák!... Fura egy hely lehet, annyi szent.... Lajosom meg sapkát kapott, igazi svájci sapkát... olyan kis izé, antenna vagy mi van a tetején! Csuda jól állt ám neki! Meg is bámulták a népek, amikor piros sapkában, piros biciklivel tekert át a piroson. Még a rendőr is csak nézett! Azt hitte, káprázik a szeme, vagy mi!

 Lajos:

Igyál velem Margit! Mindjárt szebb lesz a világ!

 Margitka:

Na jó! Hát én is megittam néha egy kupicával… vagy kettővel… csak úgy, mert szeretem. Tudja aranyoskám, hogy van az! Kevesebb marad neki. Azt’ egyszer éccaka elvitte a szíve. Úgy meghalt, mintha sose lett volna.

 Megtörli a kezeit, leül.

 Én meg takarítok! A Hudáknéval! Láthassa! Négy helyen dolgozok, hogy jól éljek, és jól élek! Hajnalban itt, délelőtt a Tanácsházán, vagyis hát a Városházán, délután a Parókián, este meg a Fogadóban. Sok a munka, kevés a pénz! A hivatalban minimált kapok, a fogadóban vacsorát, a parókián áldást, itt meg pisilhetek kedvemre. Nagy dolog ám, hogy itt végezhetem a kisdolgomat! Ez kiváltság! Mert ide csak az jöhet be, akinek kártyája van… olyan mágneses… tudja aranyoskám, miről beszélek?! Először lehúzom a kártyát, aztán a budit! Mondta is a polgármester úr:

 Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uraim! Képviselő testületünk azért dolgozik, hogy településünket városi rangra emelje! Ennek elengedhetetlen feltétele, egy EU komfortos nyilvános illemhely felépítése városunk főterén - Ováció, taps. - Ezt a létesítményt, mely büszkesége megyeszékhelyünknek, mi pályáztuk meg, és mi hoztuk létre drága barátaim! Uniós pénzekből hoztuk létre drága barátaim, a mi, és a ti pénzetekből hoztuk létre! A nagy közösből hoztuk létre, mindnyájunk örömére, könnyítésére hoztuk létre! Ezt véssék jól az eszükbe hölgyeim és uraim, és ne feledjék majd a megfelelő helyre tenni az ikszet, ha eljön a nagy ikszelés ideje! - Ütemes taps, ováció.

 Margitka:

Mert a polgármester úr igenis tenni akar értünk! Tesz is! Húúúú, de mennyit tesz! Azt’ amikor város lettünk, azt’ már jó sorunk volt, mert ott fent azt mondták, hogy jó sorunk van, bár még mindig kilógott a seggünk a gatyából, akkor azt mondta a lelkem:

 Polgármester:

A magas politika nem akarja, hogy egykönnyen boldoguljunk, tisztelt hölgyeim és uraim! Nehéz a helyzetünk, de nem reménytelen! Beismerem, hogy tévedtünk, és jobb lenne, ha még mindig község lehetnénk. Azt ugye tudják drága barátaim, hogy egy nagy ember mindig beismeri, ha téved. Én most ezt tettem, tisztelt hölgyeim és uraim! Ezt ne feledjék, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! - Óriási ováció, ütemes taps, néhol fütty. - A fütty azt mutatja drága barátaim, hogy a sötét erők ismét befurakodtak soraink közé! De mi, a fény gyermekei ezt nem hagyjuk, és kivetjük őket bátor sorainkból. - Ütemes taps, ováció.

 Margitka:

Tudja aranyoskám mit mondott erre Lajosom?

 Lajos:

Na, ez is meghibbant! Fény gyermekei, meg a sötétség erői! Hát bolond ez a Béla!? Úgy vergődik, mintha még mindig kommunista volna … vagy elmeháborodott … vagy mindkettő! Na, erre igyunk! Tölts már egy kupicával Margit!

 Margitka:

Ilyen csúnyákat mondott a polgármester úrra ez a szerencsétlen Lajos! Persze azt elfelejtette mondani a Béla, tudja aranyoskám, ő a polgármester, hogy a vizeldébe csak a városi szenátorok járhatnak majd. Ezt a Buzsákinak mondta, hallottam, amikor a másik szobát takarítottam.

 Polgármester:

Nehogy már azt higgye a sok sült paraszt, hogy az Uniós pöcébe piszkíthat! Az a miénk, nem a suttyóé! Felépült úgy ahogy, azt még egy kis pénzünk is maradt belőle! Pontosan annyi, amennyi visszapottyant a közbeszerzésből! A te jó cimborádtól édes öcsém! Fifti-fifti jutott neked is, nekem is. Jut is, marad is! Aztán, majd ha eljön az idő, letelik az ellenőrzések kora, még a vécét is megkapod gebinbe édes fiam! Ahogy megállapodtunk, úgy!

 Margitka:

Nem értettem, miről beszélnek, de nem is érdekel, hisz az én dolgom az ikszelés! A többi magas politika dolga! Az urak ide vizelhetnek, nekünk meg maradt a bokor, aranyoskám! De ez így is van rendjén! Nem azért adta az Unió a pénzt, hogy mindenki iderondítson! - Mossa a csempét, az egyik a kezében marad. - Hullik ez, mint fáról a dió!  A múlt héten csőrepedés volt, előtte meg a szar öntötte el az előteret. Hiába no! Gyors munka ritkán jó, nem igaz aranyoskám? Nagyon szeretem a polgármester urat! Tisztességes, becsületes ember. Vörös… hajú, fess, ritka szép ember! Tudja aranyoskám, régen pártbizalmi volt, meg tanácselnök. Akkor is szerettem! Azt’ amikor volt ez a rendszerváltás vagy micsoda, akkor belépett valami új pártba, vagy mibe. Azonnal polgármestert csináltak belőle. Mondta is a Barna úr:

 Barna:

Ez a Tóth is tudja, hogy kell forgatni a köpönyeget! De jól forgatja, bíz’ Isten, hogy jól!

 Margitka:

Nem tudom miről beszél ez a Barna! Milyen köpönyegről? Az ő apja nyilas volt, ő meg agitprop titkár a téeszcsében! Azt’ ő is váltott! Azt’ az se volt jó, azt’ megint váltott! Akkor átállt a túloldalra. Innen oda, onnan ide, innen megint oda! Csak győzze az ember követni! Esti iskolában lett lódoktor. De erre meg azt mondta a Hudákné:

 Hudákné:

Lódoktor! A rossebet! Nem tud egy macskát a lótól megkülönböztetni! Az én tehenemet két injekcióval úgy felborította, mint a Bodzsár Pista a műhely targoncáját! Az is tönkrement, a tehén is kifingott.

 Margitka:

Tudja, aranyoskám, ez a Hudákné ez, ez… nem is mondom!.... - Feláll, súrolja a csempét. -  Tudja… a Hudákné polgármester ellenes! Állandóan lázít, pedig nincs igaza! Mert igenis a polgármester úr csakis a város érdekeit nézi! Itt van ez a hajléktalan kérdés.

 Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Uniós pályázatot nyújtunk be hajléktalan szálló megépítésére - Ováció, taps. -, hogy ezek a szerencsétlen sorsú emberek is emberhez méltó körülmények között élhessenek! - Ütemes taps, éljenzés. Jó szándékú hozzáértésünkről ne feledkezzenek meg drága barátaim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! Éljenzés, ováció, taps.

 Margitka:

Csak azt felejtette el ez az áldott jó ember, hogy itt nincsenek hajléktalanok. Erre jött ez a Buzsáki gyerek, és megoldotta a problémát.

 Buzsáki:

Béla bátyám! Hát mire vannak a közmunkások! Csináljunk belőlük hajléktalant!

 Margitka:

Így lett nyolc, nappalos, főfoglalkozású hajléktalanunk. Munkaidőben, hajléktalankodnak. Ha ellenőrzést kapunk, a vak is láthatja, hogy hajléktalanok! A város öltöztette fel őket, a Lakatos Józsi turkálójából. Olyan rongyosak, hogy bármelyik világvárosban bátran koldulhatnának! Képzelje aranyoskám! Tanfolyamra is jártak! Megtanultak papírzacskóból enni, inni, kartondobozon feküdni, meg lökdösődni, ha nem kapnak alamizsnát. Most meg kapják a minimálbért, a város pedig a támogatást. Hiába no, épülünk, szépülünk, hála a mi polgármesterünknek!

 Hudákné:

Csalás az egész! Majd egyszer megbukik az egész büdös bagázs, a Béla meg megy a börtönbe!

 Barna:

Annyit fog ülni, amennyit eddig volt szabadlábon!

 Margitka:

Hogy menne már az az áldott jó ember a börtönbe! Való igaz, hogy döglik itt minden, meg összedől, mint tavaly, a Kurkó Pistáék tanyája, de arról a polgármester úr nem tehet! Sokan morognak rá, de bíz’ Isten nem tehet róla, hisz akkor is segíteni akart, és segített is!

 Polgármester:

Ilyenkor a bajban ismerszik meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ki az igaz barát! Ami összedőlt hajnalra, azt felépítjük estére! – Taps. - Összefogás, és megint csak összefogás! Ebben rejlik városunk közösségének, és képviselő testületének ereje! Testületünk minden tagja, az összes városi szenátor adakozott, hogy ennek a szerencsétlen családnak segíthessünk! Adakozzanak önök is drága barátaim, hisz a jó példa ragadós kell, hogy legyen! Pénzbeli adományaikat a városházán elhelyezett perselybe várjuk az elkövetkező napokban. És ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim, hogy hová is kell tenni azt a picike kis ikszet, ha eljön a nagy ikszelés ideje! Ütemes taps, ováció.

 Margitka:

Látja aranyoskám! Ilyen jó lelkű az én polgármesterem! Jó szándékú! Gyűltek is az adományok szépen, csak valamiféle adminisztrációs hiba csúszott közbe, oszt nem lett az egészből semmi. Legalábbis a Kurkóék egy vasat sem kaptak eddig, mert a pénzt letétbe helyezték. Legalábbis, úgy mondják, és ha úgy mondják, akkor az úgy is van! A Kurkóék azóta is a rokonoknál vannak elszállásolva a verandán, de arról a város nem tehet, hisz a város mindent megtett, nem igaz aranyoskám? Naná, hogy azóta is mondogatja a Barna úr:

 Barna:

No, ígérni azt nagyon tud ám ez a Tóth … na meg lopni!

 Margitka:

Hazugság! Mert a polgármester úr az nem lop! Mert ha lopna, akkor nem lehetne polgármester, nem igaz aranyoskám? ... Ígérni viszont, azt nagyon tud! Nekem is megígérte, hogy kapok egy szolgálati lakást, mert az enyém vizes, lassan összedől. Igaz, azóta sem kaptam semmit, de majd... egyszer. Ez még akkor volt, amikor átállt... vagy arrébb állt… vagy mit csinált. Tudja aranyoskám, ez mindig olyan zavaros nekem. Ide áll, oda áll, de bárhol is áll, ő a polgármester! Az én polgármesterem... a mi polgármesterünk! Pont a vécét takarítottam, amikor azt mondta a Buzsákinak:

 Polgármester:

Csalódtam az enyéimben, drága barátom! Átülök! Azok lelkesek, pörgősek, övék a jövő, ők az én világom!

 Margitka-szinte suttogva:

Ez a Buzsáki is egy jó firma, nekem elhiheti,aranyoskám! Azt mondják, maffiózó! Tudja a fene, de az biztos, hogy mindig három–négy, nagydarab ember jár a nyomában. Azt mondta a polgármesternek - sak úgy foghegyről, ahogy azért az ember nem nagyon beszél a város vezetőjével.

 Buzsáki:

Felőlem Béla bátyám oda ül, ahová csak akar! A hála, itt is hála, ott is hála! Ugye érti?

 Margitka:

Azt’ úgy elrobogott, hogy még a táskáját is ottfelejtette. Nem is jött vissza érte. Fene tudja mi volt benne, de a polgármester úr a hóna alá csapta, annyi szent, és magával vitte. Képzelje, aranyoskám! Itt volt a megyei tévé! A polgármester urat és Tövispataki képviselő urat filmezték! Jaj Istenem, olyan megható volt! A polgármester úr gumicsizmában állt a térdig érő talajvízben, Tövispataki képviselő úr pedig egy homokzsákot adott neki, amit a polgármester úr letett a hömpölygő víz szélére. Aztán megállt a munka, megtörölték izzadt homlokukat, és a polgármester úr arról beszélt, mi-mindent tesz a város a nehéz sorsú emberekért. Tövispataki képviselő úr eközben cukorkát osztogatott a szomorú szemű gyermekeknek.

 Polgármester:

Képviselő testületünk kemény, ugyanakkor reményteljes harcot folytat a város szerte feltörő talajvíz ellen. Munkába állítottunk egy felújított benzinmotoros szivattyút, és társaimmal vállvetve, éjjel-nappal azon dolgozunk, hogy ezt a természeti katasztrófát elhárítsuk, s megmentsük városunk lakóit, adófizető állampolgárait. Szeretnénk, ha még karácsony előtt, a nehéz sorsú emberek, és szomorú szemű gyermekeik háza elől eltűnne a hömpölygő veszedelem. Természetesen az elhárítás minden költségét a város fedezi! Ezt ne feledjék el a városban lakó, szavazati joggal rendelkező tisztelt állampolgárok!

 Margitka:

Lássa aranyoskám! Így beszél, és ennyi mindent tesz az én polgármesterem, a mi polgármesterünk a városért, a lakókért! Megkönnyeztem, olyan megható volt! Persze a Hudákné megint nem bírt magával.

 Hudákné:

Hogy nem sül ki a szeme a Bécinek! Még hogy felújított szivattyú. A Leskó Pityutól kérte kölcsön, mikor neszét vette, hogy jön a tévé! Azt’ miről beszél? Milyen költségről? Száz homokzsákot vásároltak összesen, és az óvodai homokozóból töltötték meg azokat, mondván, ilyenkor úgysem homokoznak a gyerekek, majd tavaszra pótolják! A Tövispataki meg menjen a francba! Minden este elveri a feleségét! Szegény asszony, már ki sem merészkedik az utcára, úgy kékre-zöldre van pofozva.

 Margitka:

Persze, hogy pótolják! Tízévente friss homokot hoznak, hadd örüljenek a lurkók! Hazugság az egész asszonyverés! Hát tehet arról a képviselő úr, hogy Irénke leesett a hokedliről? Ugye, hogy nem! És arról sem tehet, hogy felborult a biciklivel, és arról sem, hogy legurult a lépcsőn! Szegény Irénke szinte minden nap elesik, azt’ nehogy már ezt is a képviselő úr nyakába varrják, amikor otthol sincs! Hisz minden idejét a városi ügyek megoldásával tölti! Ilyen városi ügy, a belvízi védekezés is!

 Hudákné:

Milyen belvízi védekezés! Szemfényvesztés az egész! A Tövispataki tisztára hülyének nézi a világot! Tóparti ingatlanként adta el a házát a szerencsétlen holland befektetőknek! Azok még motorcsónakot is hoztak, meg horgászfelszerelést! Aztán rájöttek ám, hogy a pincében nem annyira lehet halat fogni! Most áll a cirkusz, de rendesen! Ez aztán a városi ügy!

 Margitka:

Ilyen rosszindulatúak az emberek, aranyoskám! Most láthassa! Pedig a Tövispataki képviselő úr senkinek sem vétett! A polgármester úr pedig azt mondta:

 Tövispataki:

A Balaton is így képződött drága barátaim! Azt hitte az ősember, hogy talajvíz, közben csak Balaton! És ha nálunk is ez a folyamat játszódik le, igen tisztelt hölgyeim és uraim, akkor már csak egy dolgunk van! Fellendíteni az idegenforgalmat, és megépíteni fürdővárosunkat! - Ováció, ütemes taps. - Mert most ez, városunk legfontosabb ügye! A tó helyzet! Nem belvíz, hanem tó, drága barátaim! És ahol tó van, ott van idegenforgalom, van vízisí-paradicsom, és van turizmus! Ott nyaralók épülnek, a tó partját horgászok lepik el, és felhőtlenül boldog gyermekek játszanak! Ezt ne feledjék el drága barátaim...

 Barna:

Ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! Ütemes taps, gúnyos nevetéssel.

 Margitka:

Ilyen gyalázatos ember ez a Barna! Gúnyt űz szegény polgármester úrból!

 Barna:

Városi ügyek! Ja! A Pintérné kettyintése igencsak a város érdekében történik! Csak erről az a hülye Pintér semmit sem tud, mert Pesten robotol. Ezt kellett volna bemondani a tévében, hátha megnézi az a marha!

 Margitka:

Hazugság az egész! Ebből semmi sem igaz, csak irigylik az emberek, hogy a Tövispataki képviselő úr néha beszélget azzal a mufurc Katival! Meg különben is! A tévé nem arra van, hogy ilyen csúf dolgokat mondjanak benne! Arra ott az a valóság só, vagy hogyishívják, nem igaz, aranyoskám? Még szerencse, hogy képviselő úr ismeri a dörgést! A parókián hallottam, amikor a könyveket törölgettem.

 Tövispataki:

Mindenkinek jár tizenöt perc hírnév! Főleg annak, aki egész életével a város felemelkedését szolgálja. Ez a minimum, amit egy politikus kaphat az élettől! A hírnév! Most jön a tévé, megkaphatjuk! Ha jól sáfárkodunk, még sorozat is készülhet belőlünk! Már látom magunkat a címlapokon! Tóth és Tövispataki, a két belvízi hajós!

 Hudákné:

Arra sincs pénz - mert még a tavalyit sem fizették ki-, hogy eltakarítsák az utakról a havat! Azt még ők az árvízi hajósok! Rossebet! Minden pénzt eltapsolnak, most meg egy rohadt úszógumira sem telik, hogy mentsék, ami még menthető! Belülről áznak a házak, az emberek ágya vízben áll, ezek meg parádéznak a tévében! Undorító!

 Margitka:

Butaság amit a Hudákné mond! Mert majd megoldják, ha egyszer a polgármester úr megígérte! Hisz szent írás minden szava! Képzelje, aranyoskám, a képviselők megszavazták, és bezárták az iskolát. Volt felháborodás nem mondom, de a polgármester úr, ez a drága jó ember elmondta az okát, és mindenki igazat adott neki. Na jó, néhányan nem, de ők a polgármester úr szerint a város ellenségei.

 Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! A központi költségvetés megkurtította városunknak járó keretet, így nehéz helyzet elé állított bennünket. Ezért kiadásaink csökkentése érdekében oktatási intézményünket összevonjuk a szomszéd település iskolájával. Ezentúl városunk gyermekei ott tanulhatnak, ahol csak akarnak. Az önkormányzat ehhez minden támogatást megad. - Taps. - És ne feledjék drága barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy hova is kell majd tenni azokat az ikszeket, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! - Őrjöngő taps, éljenzés.

 Margitka:

Mert ilyen jó szándékú ember a polgármester úr! Előrelátó! Meg is adott mindent a városnak, meg a gyerekeknek! Istenuccse! Úgy, mint nekem a szolgálati lakást... majd egyszer. Az önkormányzat megvásárolta Kovács képviselő és presbiter úr rozsdás, vagyis hát... rozsdabarna kisbuszát. Három millióért asszem’. Hát az szok’ ledögleni naponta iskolába menet a gyerekekkel. Erre mondta a Barna úr:

 Barna:

Három milláért új buszt vehettünk volna! Tán még kettőt is!

 Margitka:

Morgolódott az ellenzék, köpködött, de Tövispataki képviselő úr a helyi rádióban  elmagyarázta a kételkedőknek, hogy miért is ezt a buszt vették meg, és teljesen igazat adok neki.

 Tövispataki:

Hm. A busz kérdés. – Köhög. - Szóval igen! Ennél jobb, olcsóbb megoldást nem igen találtunk volna. A gyerekek szeretik! És hazugság, és rosszindulat azt állítani, hogy télen hideg van benne, mert hideg nincs, csak rosszul öltöztetett gyerekek vannak! Hisz a menetrendszerinti buszokon is kabátban, kesztyűben, sálban utazunk, nem pedig panyókára vetett neglizsében! Az is hazugság, hogy minden nap bedöglik! Ez ebben a formában nem igaz. Vannak persze hibái, mint minden olcsó, használt műszaki cikknek, de képzeljék el, mekkora baja lenne, ha mondjuk, kínai termék lenne.

 Margitka:

Igaza van a Tövispataki képviselő úrnak! A kínaiak szeméttel árasztják el a vidéket, ki lépjen fel ellenük, ha nem mi! Sajnos a Barna úr sem lát tovább az orránál! Épp ezért ki is átkoztatta Kovács presbiter úr a Barna urat az egyházból! Jól tette! Így kell bánni az ellenzékkel! Mert ha nem mondtam volna, a Kovács presbiterésképviselő úr, testi-lelki jó barátja a lelkész úrnak. A lelkész úr, a presbiterésképviselő úr vendégházában szokta hirdetni az igét, zárt körben. Mondta is a Hudákné:

 Hudákné - felháborodottan:

Zárt körben hát! A rosseb ott egye meg! Jönnek a lányok a fővárosból! A Buzsáki hozza őket nagy autóval! Olyan limuzéval, vagy mivel. Aztán hirdetik az igét estétől-reggelig! A lelkész úr, a polgármester úr, no és a városatyák! Folyik a hancúr, az úri-muri, megy a dőzsölés a város pénzéből! Jól élnek az elvtársurak!

 Margitka:

Hát ennyire vallásosak mifelénk az elvtársak! Jaj miket beszélek, teljesen megszédít a Hudákné! Ennyire vallásosak mifelénk az urak! Sokszor egész hajnalig a város felemelkedéséért imádkoznak! A lányok is vallásosak ám, bizonyosan apácák, azok ilyen kedvesek. A Tövispataki mondta a lelkész úrnak, amikor a folyosón sepregettem.

 Tövispataki:

Ez aztán jó kis bibliaóra volt atyám! Köszönjük a hívők nevében! Még most is remeg a lábam a sok imádkozástól! - Hangosan kacag. - Jaj, ezek a pesti lánykák, ezek az apácalelkűek is tudják ám, mi a szentírás! Töviről-hegyire tudják! Úgy, ahogy szeretjük, hála Buzsákinak!

 Margitka:

Jaj, azt elfelejtettem mondani, hogy az iskolát a Buzsáki átépítette, és panzió lett belőle. Buzsáki Motel! Ottan van a fogadó, ahol esténként takarítok. Néhány lány is lakik ott, albérletben. Tulajdonképpen egész rendes ember ez a Buzsáki! Ki sem néztem belőle! Hagyja, hogy az albérlők fogadják az udvarlókat. Ritka dolog az ilyen, mert a főbérlő nem szokta az ilyet engedni. Hiába no, most másabb a világ, mint az én időmben volt! Sokszor még este is ott vannak a férfiak. Van, hogy a polgármester úr és a képviselő urak is benéznek. Félrevonulnak, és a város dolgairól, problémáiról beszélgetnek a lányokkal. Ezt a polgármester úr mondta a minap, a városi fórumon:

 Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uram, drága barátaim! Képviselő társaimmal felkeressük városunk lakóit, adófizető polgárait, hogy személyesen tájékozódjunk problémáikról, ügyes-bajos dolgaikról. – Taps. - Testvéreim, az én ajtóm mindig nyitva áll előttetek, akár  gondjaitokról, akár örömötökről akartok velem beszélgetni! Ezt ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, ha majd eljön az a bizonyos idő, és ismét oda kell majd tennünk valaki neve mellé azt a fránya kis ikszet! - Hosszú, ütemes taps.

 Margitka:

A fiúk meg jól érzik magukat a lányokkal! Esznek, isznak, szórakoznak! Istenem, hát mikor szórakozzanak, ha nem most, amikor fiatalok, nem igaz, aranyoskám! Meg a fogadót is azért építették, hogy mulatozzanak benne az emberek!  Ott aztán látok is, hallok is ám én mindent! Azt is tudom ám, hogy a Buzsáki rámászott a polgármesterné asszonyra! De rá ám! Az meg csak kacagott. De azért félt, hogy meglássa az ura! Mondta is a Hudákné:

 Hudákné:

No, szépen vagyunk ám! A férjet pénzeli, az asszonyt pedig dugja ez a mocsok! Lesz ám itt cirkusz, ha meglássa a Béla!

 Margitka:

Dehogy lássa! Eszébe se volt nézelődni! A Barna feleségével beszélgetett esteszámra. Épp a ruhatárat sepregettem a fogadóban, amikor olyan fura hangokat hallottam a mosogató felől. Tudja milyet, aranyoskám! Benyitok, hát a polgármester úr letolt gatyával beszélgetett a Klárikával! No még ilyet! Igaz, hogy meleg volt, de akkor is! Azért azt ne mondja már nekem senki, hogy politikailag egészséges, amikor a kormánypárt meghágja az ellenzéket! Hát mi lesz abból? Hát megtudtuk: Karcsika! A Barna meg nagy büszkén toligálta a babakocsiban. Ilyen egy marhát! Mondta is a Hudákné:

 Hudákné:

No végre, megvilágosodtam! A Barna úr nem csak hülye, vak is!

 Margitka:

Nem vak az, csak azt hiszi a bolond ember, hogy volt vörös hajú a családban. Képzelje el, aranyoskám! Mi lettünk a Kistérségi Társulás elnöke. Pontosabban a polgármester úr! Hú, mekkora ünnepséget rendeztünk a főtéren! Ha maga azt látta volna! Hatalmas autókkal jöttek a települések vezetői! Úgy képzelje el, hogy öt rendőr volt aznap szolgálatban! Van, hogy hetekig egyet sem látunk, most meg öten voltak! A hajléktalanokat pedig elküldték fizetett szabadságra! A mentők meg ideálltak a kocsma elé! De hál’ Istennek, nem történt baj! Volt étel, ital, mi szem-szájnak ingere! Az iskolásoknak tanítási szünetet rendeltek el! Azt mondták, akkora ünnep ez, hogy a sok gyermek - akik a jövőnk zálogai -, aznap ne menjenek iskolába, akik ennek úgy megörültek, hogy hálájuk jeléül, a szakadó esőben kis zászlócskákkal boldogan integettek az érkező vendégeknek! Még az Uniós vécét is megnyitották a nagyközönség előtt! Na jó, az egészen nagy, nagyközönségnek nem, csak a  viájpi vendégeknek. Mondta is a Tövispataki képviselő úr a helyi rádióban:

 Tövispataki:

Nagy nap ez városunk életében, drága választó társaim! Ha jól sáfárkodunk ezzel a lehetőséggel, akkor majd a végelszámolásnál sokat profitálhatunk belőle! Köszönjük meg polgármesterünknek, Tóth Bélának kitartását, helytállását és szorgalmát! Mert ezt a rendkívüli lehetőséget, csak neki köszönhetjük egyedül! Ezt ne feledjék drága barátaim akkor sem, ha majd a nevek olvasása közben, a „T” kezdőbetűhöz érnek, a nagy ikszelés napján!

 Barna:

Igaza van a Tövispatakinak! A Béci kitartóan áll helyt, és társaival szorgalmasan lopja szét a város javait! Most még ezen a kistérségi baromságon is megszedik magukat! Ezentúl, majd tizenegy település nyögi - a nálunk már megszokott - sumákolást! Megérdemlik, ha hagyják!

 Hudákné:

Így van ez, ha egy üzlet beindul! Az enyves kezeknek a város határai sem szabnak gátat! Apropó gát! Ezek még a gátra szánt pénzt is lenyúlták! Azt, ha jön az ár, akkor vakaróznak!

 Margitka:

Azt hallotta, aranyoskám, hogy a Fülep Janit otthagyta az asszony, a Piri, az a szőke, aki mindig rövid szoknyában mutogatja a lábait? Tudja, az a nagy ház volt az övék, ott a sorompónál! Hitelből csinálták. Azt’ a Janit kirúgta a Buzsáki, tudja a fatelepről. Mert az is az övé. Jött a végrehajtó, azt’ elkalapált mindent. A Buzsáki vette meg! A Piri meg visszaköltözött az Annushoz, az anyjához. Mondta is a Hudákné:

 Hudákné:

Szegény ember! Ez is csak addig kellett az asszonynak, míg volt mit a tejbe aprítani. A Buzsáki meg egy mocsok! Pályázott, nyert, azt mégis kirúgta! A házát meg megvette! Pfuj, mocsok!

 Margitka:

Hiába nyert, azt mondja, nem kapta meg a pénzt. Kirúgta a Kicsi Tomit is, pedig az a rokona! Ilyen csunya világot élünk aranyoskám, most már maga is láthassa. Mondta is a polgármester úr:

 Polgármester:

Hölgyeim és uraim, drága barátaim! A vállalkozók hiába pályáznak és nyernek, a pénzt nem, vagy csak későn kapják meg. Ez is a kormány hibája, mert a pénzt valakik ellopják! Bizton állíthatom, mi nem lopunk! Ezt se feledjék kedves barátaim, ha eljön a nagy ikszelés ideje. – Taps.

 Margitka:

Igaza van a polgármester úrnak, jól lássa! Ha nincs pénz, mert ellopják, akkor nincs miből adni! Na erre mondta a Hudákné:

 Hudákné:

Totóznia kéne a Bélának, ha már nem tud segíteni az ember fiának! Mert ez állandójancsak ikszelni akar, nem segíteni! Hogy a rossebet az ikszeibe!

 Margitka:

Hát mit tehet arról szegény polgármester úr, ha már csak az ikszekben bízik, nem igaz? No azt tudja-e aranyoskám, hogy a Hudákné elnevezte a polgármester urat Iksz Bécinek? Na még ilyet! Iksz Béci így, Iksz Béci úgy! Azt hiszem, összeteheti a Hudákné a két kezét, hogy ilyen aranyos polgármesterünk van.

Mondtam már, hogy bezár a kisbolt? Ott a pláza a határban, azt odajár mindenki. Naná, hogy olcsóbb, mint a Márti boltja. Legalábbis, aminek lejárt már a szavatossága, az olcsóbb. Meg mindig van farhát! Az kell a nyugdíjasnak, meg a kispénzűeknek, meg az olcsó kenyér! Először ellenezte a polgármester úr.

 Polgármester:

Magyar ember, magyar árut egyen-vegyen, tisztelt hölgyeim és uraim! - Éljenzés, taps. - Amíg van kisbolt, drága barátaim, addig remény is van. Remény van arra, hogy kereslet van a magyar gazda termékére! - Ütemes taps, éljenzés. - Ezt ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! - Éljenzés, taps.

 Margitka:

Ilyenszépen beszélt a polgármester úr! Azt’ egyszer nagy autóval jöttek Pestről az urak. Volt velük valamiféle hölgy is, no meg itt volt a Buzsáki is. Épp a hosszú folyosót sepregettük a Hudáknéval, amikor megérkeztek. No, azt’ jól bezárkóztak, azt’ tárgyaltak. Azt’ ott maradt megint egy nagy, barna táska. Ezt is magával vitte a polgármester úr. Már elég sok táskája lehet otthol.  Azt mondta erre a Hudákné:

 Hudákné:

Pénz beszél, a polgármester meg már nem ugat! Meglásd Margit, itt még metró is lesz, ha valaki megfizeti!

 Margitka:

Hát már, hogyan lenne itten metró, amikor Pesten is alig épül?! Már a vonat se jár! Pedig a polgármester úr még a sínekre is kiült a képviselőkkel. Tüntettek! A tévé is itt volt! Tudja aranyoskám, az ertéel, a gyászos képű híradósokkal. A polgármester úr és a képviselők még Pestre is felutaztak felháborodni! Azt’ hazajöttek egy táskával. Azóta busz jár... Néha. Morgott is a Barna úr:

 Barna:

Mindennek megvan az ára! A becsületnek is, a vasútnak is sőt, a busznak is!

 Margitka:

Naná, hogy megvan az ára! A polgármester úr csak jót akar, hogy ne kelljen a hideg vonatokon dideregnie az ember fiának. Mondta is a városi fórumon:

 Polgármester:

Ezt a mérkőzést ott fent nyerték meg, tisztelt hölgyeim és uraim! De nem adjuk fel drága barátaim! Kiharcoltuk, hogy a buszok, melyek Buzsáki úr tulajdonában állnak, fűtöttek legyenek, és sűrűbben járjanak! - Taps, éljenzés. - Ezt se feledjék hölgyeim és uraim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! - Ováció, néhol fütty, taps. - Ismét, mint már annyiszor, most is soraink közé férkőzött a sötét gonosz, drága barátaim! De mi, akik a jó oldalon állunk, és a fény gyermekei vagyunk, megígérhetem, hogy ajtót mutatunk neki, és elűzzük! - Ütemes taps, éljenzés, hangzavar, ováció.

 Margitka:

Mert a mi polgármesterünk még azt is kiharcolta, hogy a buszok visszafelé is közlekedjenek. De úgy ám! Buzsáki buszával elmegyünk odáig, ahonnan indul a sárga busz, azt’ azzal megyünk a megyeszékhelyre. A Buzsáki túrsszal! Így nem kell két napig a másik városban ücsörögni, mert a Buzsáki busz hazahoz. Erre mondta a Barna úr:

 Barna:

Ilyen egy disznóságot! Ennek semmi köze a fővároshoz, meg a kormányhoz! Erről a város tehet! Nem akart megállapodni senkivel, csak a Buzsákival, és így jártak a szavazók! Még egészségesen el kell indulnunk a kórházba, hogy betegen megérkezzünk. Küzdeni kellett volna azért a vasútért, vagy a sárga buszért! Nem becsapni a választókat.

 Margitka:

Ez egy butaság, mert igenis, a polgármester úr küzdött. Azért is küzdött, hogy jól sikerüljön a kultúrban a polgármesteri bál. És jól sikerült, bizony! Még a testvérvárosok küldöttsége is ott mulatott a képviselő urakkal és családjukkal! A lakosság meg kint ácsingózott és nézte, meg hallgatta azt a gyönyörű muzsikát. Tudja aranyoskám, még a zenekar is Pestről jött! Nagyon szépen játszottak. Mondta is a Hudákné:

 Hudákné:

Dorbézolnak az urak! Mulatnak! A pórnép meg csak szimatol!

 Margitka:

Hát ha egyszer olyan jó szagok jöttek a konyha felől! Hogyne szimatolnánk, nem igaz, aranyoskám? Amúgy sincs nekünk pénzünk az ilyesmire. Egyszer voltam bálban, még régen, Lajosommal. Én táncoltam, Lajosom verekedett, aztán meg siránkozott:

 Lajos:

Jaj Iftenem, jaj! Kiverték a fogaimat! Av a gané Vombori, hát nem pofán vágott?!

 Margitka:

Bizony aranyoskám, kétezer forintunkba került a protkója! Abban az időben! Nagy pénz volt az! Azt’ esténként berakta a pohárba… néha otthol hagyta… amikor verekedett, zsebre vágta. Azt’ nem temettük el vele, Isten nyugosztalja, hátha jó lesz még valakinek. Mondta is a Hudákné a bál után:

Hudákné:

No Margit! Rengeteg kaja maradt! Ugorj haza Lajosod fogaiért, hátha a miénk elkopik a nagy zabába!

 Margitka:

Képzelje aranyoskám! Levelem jött Svájcból! Hazajön a Lajoskám… nemsokára! Igaz, ezt már írta két éve is, azt’ mégse nem jött, de remélem, most hazajön, mer’ azért hiányzik a gyerek, üres a ház. Most már mennem kell aranyoskám, várnak a hivatalban, kezdődik a második műszak!

 Vége az első felvonásnak

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés