12.

                                   (Vissza a jelenbe: Kriszta, Anita, Sutyi)

KRISZTA                      Egyszer, egy vendégjáték után, a szállodában fölébredtem Viktor mellett. S megláttam ötvenévesen. Egy savanyú kedvű idegen mellett feküdtem. Elfogott a rémület: menekülni innen!

ANITA              De te maradtál.

KRISZTA                      Maradtam. Mert Frici felesége voltam…

ANITA              Legközelebb, ha erre járok, sajnálni foglak.

KRISZTA                      Az ember nem pillangó. Nem tud csak úgy ide-oda röpdösni.

ANITA               Csak ne szerénykedj…Amúgy nem vettél észre semmit?

KRISZTA                      Dehogynem. Viktorral kezdtünk elhidegülni egymástól.

ANITA              Most már tudod az okát.

KRISZTA                      Miért feküdtél le vele? Kíváncsiságból?

ANITA              Le akartam győzni őt.

KRISZTA                      (gúnyos) Óriási!

ANITA              Te nem voltál még úgy soha, hogy éppen az vonzott, aki fájdalmat okozott? Egyszer megcsípett egy hangya a hátam közepén, ott, ahová nem ér el a kezem. Rettentően viszketett. Szenvedtem. Végül boldog voltam, hogy véresre dörzsölhetem magam egy fatörzsön…Valóságos újjászületés volt az a fájdalom.

KRISZTA                      Ezt érezted Viktorral is az ágyban?

ANITA              Valami ilyesmit.

KRISZTA                      Lefeküdtél vele és utána följelentetted...Ez volt az újjászületés?

ANITA              És te? Istenítetted Viktort, akinek csak arra kellettél. És lenézted Fricit, aki istenített.

KRISZTA                      Reménytelenül hülye voltam, tudom.

ANITA              De nem jobban, mint én.

KRISZTA                      Amikor értejöttek, csak nevetett: „Úgyis bocsánatot fognak kérni”… Hát nem kértek. Két évet kapott, plusz vagyonelkobzás. És másnap közölték: csődbe jutott az önkormányzat. Megszűnik a színház. Felszámolják az ÁFÉSZ-t. Feloszlatja magát a képviselő-testület...

ANITA              Micsoda fickó volt! Sistergett a levegő körülötte.

KRISZTA                      S a teljes káosz mögötte: mindent tönkretett. Utána az özönvíz.

ANITA              Tíz év után alig ismerni rá…Hová lett a varázslat?

KRISZTA                      „Légvárak”.Tudhattam volna, hogy ez csak ő lehet.          ANITA   De legalább most az egyszer nem hazudik senkinek.

KRISZTA                      Te még véded?

ANITA              Idefigyelj, Kriszta. Ez az ember azért jött vissza, hogy megpróbálja jóvátenni, amit művelt.

KRISZTA                      Tudod, mit? Ezúttal én jelentem fel. Ha kiderülne, hogy…

(Sutyi jön vissza)

SUTYI              Ancsika! Már mindenütt…keres…kerestelek.

ANITA              (flegmán) Megtaláltál. Na és?

SUTYI              Fáj a… fejem.

ANITA              Ez nagy hír, Sutyó. Megrendítő hír.

SUTYI              Kiszáradtam…Kellene megint.

ANITA              Anyag?

SUTYI              Anyag.

ANITA              Tegnap lőtted be magad, ha jól emlékszem.

SUTYI              Ne szórakozz velem…Ne szórakozz, jó?

ANITA              Mindennap be akarod lőni magad? Ez őrület.

SUTYI              Különben szomjas leszek.

ANITA              Nincs ivás. Italra se adok.

SUTYI              Tudod, hogy ha lövöm magam, nem iszom.

ANITA              Nem érdekel.

SUTYI              Majd kapsziban veszek. Úgy olcsóbb.

ANITA              Nincs pénzem, nem fogod fel?

SUTYI              (felordít) Ne csináld ezt velem!

ANITA              Ha elnyerted az állást, azt csinálsz, amit akarsz. De most kopj le, hagyj békén, oké?

SUTYI              Elég egy ruppó, te rohadék! Ne csinálj bolondot belőlem!

ANITA              Csinálsz te magadból.

SUTYI              Szar az egész világ…Rohadt egy katyvasz…Felrobbantom egy nap!

ANITA              Azt csinálsz, amit akarsz. Nem vagyok az anyád.

SUTYI              Idenézzetek! (leránt egy függönyt, mögüle előbukkan a díszlettorony, Sutyi felmászik rá)

KRISZTA                      A díszlettorony! Jó ég, felmászik rá…

SUTYI              Mit gondoltok, ha innét leugrom, sikerül rögtön meghalnom ?

ANITA              Ha ügyesen csinálod, van rá esély.

SUTYI              Szerinted hogy csináljam? Fejest ugorjak, vagy hátast? Melyik biztosabb?

ANITA              Látnád magad, milyen nevetséges vagy.

SUTYI              Háromig számolok. Ha addig nem dobod ide azt a suskát, istenbizony…istenbizony leugrom, a lábad elé! Egy…

ANITA              Hű, de megijedtem.

SUTYI              Tiéd a felelősség…Tudod, milyen érzékeny az idegrendszerem…Ha rámkiáltanak, menten megfájdul a fejem. Ha zöldet és lilát látok, rámjön a szívdobogás. Ha macskát látok, influenzás leszek…Kettő!

ANITA              De mintha elfelejtettél volna dadogni.

SUTYI              Ha most meghalok, te minden éjszaka félni fogsz egyedül. ANITA                       Na, itt van. Nesze. (földre dob valami pénzt)

SUTYI              Kukuriku! (gyorsan lemászik, felveszi és kirohan)

KRISZTA                      Ezt sose hittem volna rólad.

ANITA              Én vagyok neki az utolsó szalmaszál.

KRISZTA                      Aggódom érted, istenbizony.

ANITA              Te beszélsz? Aki csak azért lettél nívódíjas, mert befeküdtél egy szereposztó díványba?

KRISZTA                      És te? A legjobb tanuló? Az iskola büszkesége? Az angyaltiszta zsurnaliszta? Mára oda jutottál, hogy egy szipós suhancot kell kitartanod ?

ANITA              Jaj, hagyjál…Fene tudja, hogy van ez. Az egyik nap még minden rendben, aztán egyszercsak eltűnik az egyik feled. Reménykedsz, hogy másnap megint meglesz, de hiába – rájössz, hogy így maradtál. Érzed, hogy mindjárt szétreped a világ s te kizuhansz…Ne végy semmit komolyan, Kriszta! Engem a legkevésbé. (indul kifelé)

KRISZTA                      Elmész?

ANITA              Kiszellőztetem a fejem. (kimegy)

(Bejön Frici)

FRICI                Megölöm! A levél óta sejtettem. De most megölöm…

KRISZTA                      Dehogy ölöd. Megesz vacsorára.

FRICI                Megölöm. Meg én. (Gondterhelten sétál föl-alá)  Gyanús volt, hogy úgy begubóztál, titokzatoskodtál. Sejtettem, hogy ez van mögötte!

KRISZTA                      Most úgy csinálsz, mint aki most jött rá: tegnap sütött a Nap. Ez az, amit ki nem állhatok benned.

FRICI                Csak szégyellem magam, helyetted is.

KRISZTA                      Felőlem…Tedd csak, ha jólesik. Nyalogasd a sebeidet…Miért nem válunk el végre?

FRICI                Tudod, mit? Most már csakazért se! Nem könnyítem meg a dolgát ennek a rovottmúltú alfa-hímnek.

KRISZTA                      Jaj, ne fárassz már. Mindannyian hibáztunk. Már mindenki elrontott valamit. Szokványos rémtörténet a miénk: a jó is bűnözött, a rossz is bűntetlen maradt.

FRICI                Fenébe is, borítsunk fátylat a múltra. Én azt akarom, nyissunk új lapot.

KRISZTA                      Minek?

FRICI                Múltkor is ezt kérdezted.

KRISZTA                      Mi változott azóta?

FRICI                Minket eltéphetetlen kötelékek fűznek össze – ezt érezned kell.

KRISZTA                      Érzem, ne aggódj: csupa kellemetlen a csupa haszontalannal.

FRICI                Ez nem igaz! Te vagy minden, ami életemben lényeges. Valami lüktető teljesség, valami…

KRISZTA                      (közbenevet) Teljesség? Még egy gyereket se tudtál csinálni nekem…

FRICI                Még megpróbálhatjuk, nem gondolod? Mondd, hogy megpróbáljuk!

KRISZTA                      Add ide azt a felvételt.

FRICI                Már nincs meg. Széttapostam.

KRISZTA                      (gúnyos) Hű, de bátor cselekedet volt!

FRICI                Muszáj volt megtennem.

KRISZTA                      Megtapostad a nevetésem. Ez rád vall.

FRICI                Én mindig tisztességes voltam!

KRISZTA                      Bár ne lettél volna. Most nem csapnál ekkora zajt.

(Bejön Viktor és Anita, Viktor kezében bőrönd)

VIKTOR                        Rossz hírem van számodra, Frici: Sutyi nyerte el a reklámállást.

FRICI                Ez a nímand bohóc? Megáll az eszem! Ekkora átverést! 

ANITA              Még föl volt tankolva. Olyankor mindkét énje működik.

KRISZTA                      (enyhe gyúnnyal skandálja) Workman-szappan, csodamárka…

FRICI                De jó kedved van! Az nem érdekel, hogy velünk mi lesz? Ideutaztunk, egy ilyen ócska blöffre! Ki fizeti ezt meg nekünk?

VIKTOR                        Én.

FRICI                Te? Hogyan?

VIKTOR                        Beszédem van veletek.

(Ajtónyikorgás: sietve jön Doktor Workman)

VIKTOR                        Akkor mi végeztünk is, ugye, Doktor Workman?

WORKMAN      Nem egészen, uram. Van egy kis probléma.

VIKTOR                        Ki vele, ne kíméljen.

WORKMAN      Hová lett a győztes? Aki megfelelt a castingon? Eltűnt, mint a kámfor.

ANITA              Ő most nem ér rá, fontos dolga van.

WORKMAN      Micsoda?

ANITA              Belövi magát.

WORKMAN      Ilyen nincs! Én jó pénzért megvettem  azt a fickót és erre maga eltűnteti?? Azonnal kerítse elő, munkába kell állnia. A szerződés szerint…

VIKTOR                        Lárifári, Doktor Workman. Még nem hallott olyat, hogy valaki veszi a kalapját és mély tisztelettel leszarja a világot? Az olyan alakokat, mint maga?

WORKMAN      Megáll az eszem! Ötmilliót kasszírozott tőlem! Ha öt percen belül nem látom itt azt az urat, felmondom a szerződést. Ugrik az öt milkó. És pönálé, kártérítés!

VIKTOR                        Tűnjön el.

WORKMAN      Maga csaló! Szélhámos! Nagyon megbánja ezt még!

(Ajtónyikorgás: Workman el)

FRICI                Most mi lesz?

VIKTOR                        Most? Itt a pillanat, amire vártam.

KRISZTA                      Ezt meg hogy értsük?

ANITA              Eladtál minket. Szabályosan eladtál. Ez a legújabb…

VIKTOR                        Eljött értünk az ifjúság. Ahogy Solness mondja, emlékeztek?

KRISZTA                      Ez volt az utolsó dobásod.

FRICI                Az előbb azt ígérted, kifizetsz. Hol az a bőrönd?

VIKTOR                        (ünnepélyesen) Visszatért közénk. Itt áll, kezét nyújtja felénk – nem látjátok?

FRICI                Miről beszélsz?  A lóvét mutasd. Amiért megdolgoztunk itt.

VIKTOR                        (lazán) Ja, azt? Egy fityingem sincs. Ráment a bérletre, meg a…

ANITA              Gratulálok, Viktor. A legújabb akciód is nagyot szól.

FRICI                Ezt most nem viszed el szárazon!

VIKTOR                        Légvárat építek. A legszebbet.

KRISZTA                      Már megtetted. Bőségesen. De most elég! Én jelentelek fel!

VIKTOR                        Na jó, csak tréfáltam: itt a pénzetek. (nagy köteg bankjegyet vesz elő)  

ANITA              De jó vicc volt, haha.

VIKTOR                        Az egész a tiétek . Egy feltétellel.

FRICI                Halljuk!

VIKTOR                        Színházat csinálunk.

KRISZTA                      Esküszöm: már vártam.

VIKTOR                        Eljátsszuk az Építőmestert. Egyetlen egyszer.

KRISZTA                      Tudtam, hogy ide lukadunk ki.

VIKTOR                        Egyetlen – csak egyetlen előadást. Utána szétosztjuk és mehet mindenki, ahová akar.

ANITA              Hol, az istenért?

VIKTOR                        Itt, a színházban. Az én színházamban! Hol másutt?

ANITA              Hogy képzeled? Úgy kirúgnak innét, öt perc múlva, csak úgy füstöl…

VIKTOR                        Egy egész hétre kifizettem az épületet. (kis szünet)

ANITA              Mit szóltok hozzá? Van állásunk!

KRISZTA                      Én kiszállok.

ANITA              Én meg éhes vagyok. Tudjátok, mit akarok enni? Rózsaszín malacpecsenyét. Áfonyával vagy csípős szilvaraguval. Utána borsos tequilát iszom. És veszek egy netes mobilt. Amivel csetelni lehet egész nap. Maradok.

KRISZTA                      Indul a vonatom. Isten veletek.

FRICI                Kriszta, ezt nem teheted. Én százhúsz kilométert utaztam ide.

KRISZTA                      És különben is: kinek játszanánk? Magunknak? A repedt tükrünknek?

VIKTOR                        A közönségnek.

KRISZTA                      Közönség? Láttátok a nézőteret? Beázott a tető. A székek között ecetfák nőnek.

VIKTOR                        Egy utazási irodát bíztam meg a szervezéssel. Írtak, hogy minden jegy elkelt. (egy papírt lobogtat)

ANITA              (felnevet) A varázsló! Meglengette pálcáját.

VIKTOR                        Akkor figyeljetek. Elmondom a szereposztást.

                                                           (Áttünés: pár nappal később)

VIKTOR                        (izgatott, felajzott) Két napja magyarázom, s ti képtelenek vagytok beleélni magatokat…Hadd mondom el mégegyszer, miről szól ez a történet…Az öregedő Ibsen már mindenben csalódott…De találkozik egy tizennyolc éves lánnyal, aki ifjúsága szertelen tüzével kezdi őt imádni…Képzeljétek el ezt az állapotot: szívetek üres, lelketek kifosztott, vacogva várjátok a halált…És ekkor, mint melengető napsugár, berobban egy váratlan, új szerelem...Visszaadja az elveszett ifjúságot…Nos, Ibsen számára pont az volt ez a lány, ami Solnessnek Hilde a darabban: az utolsó esély… De Solness mindent tud…Azt is tudja, hogy e boldogság: maga a búcsú…Solnesst, aki a sikereinek csúcsára érkezett, elsőre mindenki vonzónak találja…Olyan reményeket kelt, melyeket sosem képes beváltani…Ő az az ember, akinek boldog pillanatait mindig valaki másnak kell fájdalommal megfizetnie…Akinek igazi boldogsága az lenne, ha az emberek szeretnék, de akit csak alattomos, fojtott gyűlölet vesz körül…(kis szünet) Ismertek ti ilyen embert?

ANITA              Ismerünk.

KRISZTA                      Efelől nyugodt lehetsz.

VIKTOR                        (szenvedélyesen) Akkor hát világos a drámai lényeg. Itt áll előtte a nő, az egyetlen, akit szerethetett volna…De azt is érzi: késő, minden késő…Ez a lángolás: ez már csak egy kirablott élet bosszúja…Nos, ez a két, egymást gyilkoló érzés a dráma alapja…Értitek? Értitek?

FRICI                Napnál világosabb. Ha Krisztát behelyettesítjük Hildébe.

VIKTOR                        Csend! Ne kalandozzunk el! Látjuk a végkifejletet: Solness építőmester, kései diadala tetőpontján, szerelme szemeláttára zuhan a mélybe…Mit gondoltok: egyszerű baleset ez?

FRICI                A szöveg szerint…hm…csak leszédült az öreg…Kitűzte a toronytetőre a micsodáját, a koszorúját és – zutty!

ANITA              És zuhanás közben a szép, fénylő testű szeretőjére gondolt…

KRISZTA                      (támadóan) Terád, igaz?

ANITA              Nem is terád, szívem.

FRICI                Egymásnak ne essetek már!

VIKTOR                        A halállal szeretkezett. A pillanattal, melyben a kettészelt világ – odakint és idebent – végre egyesül.

ANITA              Mint mikor az ember belövi magát, egész az aranylövésig.

VIKTOR                        Csend legyen! Lássunk neki…Hol tartottunk? Solness és Herdal doktor, első felvonás. Onnan, ahol Herdal doktor végszava ez: „Szó, ami szó, ön igazán szerencsés ember, Solness úr.” Mire Solness így válaszol: „De hisz épp ez borzaszt annyira”. Tessék, Herdal doktor.

FRICI                (mint Herdal) „Szerencséjétől borzad?”

VIKTOR                        (mint Solness) „Igen, éjjel-nappal rettegek. Értse meg, a kocka előbb-utóbb fordul.”

FRICI                A kocka…ejnye, a fenébe, nem jut eszembe…Mi a fene van azzal a nyomorult kockával?

VIKTOR                        „Ugyan, mi fordíthatná meg a kockát?”

FRICI                „Ugyan mi…fordíthatná meg a kockát.”

VIKTOR                        (dühöng) Nem jó, Fricikém, nem jó! Úgy mondod, mintha újságot olvasnál! És elmaszatolod a szóvégeket.  

FRICI                Mit csinálok?

VIKTOR                        Elmaszatolod, elnyeled. Már a második sorban nem fogják hallani.

FRICI                Mondhatom hangosabban is.

VIKTOR                        Attól csak még jobban fogsz hebegni! A légzőtechnikáddal van a baj. Nem jókor veszed a levegőt. Régen is ezt csináltad.

FRICI                Régen sose szóltál miatta.

VIKTOR                        Van erre egy jó korrigáló gyakorlat, figyelsz?

FRICI                Éspedig?

VIKTOR                        Fejreállsz és mély lélekzetet veszel.

FRICI                Fejreállok, én?

VIKTOR                        Próbáld meg, ne félj. Megtartom a lábadat. Meglátod, milyen könnyű lesz. Átjár a vér…Utána szinte úgy érzed, szárnyaid nőttek.

FRICI                Ugye, tréfálsz?

VIKTOR                        Ölni tudnék, ez olyan komoly.

FRICI                Igazán? Tíz évvel ezelőtt nem voltál ilyen igényes.

VIKTOR                        (magából kikelve) Vegyétek tudomásul: tökéletes előadást akarok! Nem műkedvelő bohóckodást! Aki nem vállalja, elmehet! Nem alkuszom, értitek??  (átszellemülten) Varázslatot akarok! Varázslatot!

KRISZTA                      Mondd inkább: a csalás hideglelős gyönyörét.

VIKTOR                        Nem bíztok bennem?

ANITA              Aki csodára készül, ne csapjon be senkit.

FRICI                (gonoszul) Az ő csodái…ismerjük őket!

VIKTOR                        (megtántorodik) A szívem…szúr a szívem!

(Ajtónyikorgás: Viktor kimegy)

FRICI                Vigyázzatok, most lelép! A zsozsóval együtt.

ANITA              Minek kötözködtök vele?

FRICI                És te, Kriszta? Te ismerted legközelebbről… Miért nem figyelmeztettél, hogy ennyire vigyázni kell vele? Hogy ilyen könnyen elmaszatolódik a barokkos lelkén a hímpor?

ANITA              Eredj, menj utána gyorsan!

FRICI                Még hogy én?

ANITA              Te szúrtad el. Neked kell kibékíteni.

FRICI                Mit akartok, csússzak előtte térden?

KRISZTA                      Azelőtt nem azt csináltad? Mi változott?

FRICI                (sértett gőggel) Én emelt fővel jártam. Ti voltatok a hunyók.

ANITA              Elment az eszetek. Egymással pereltek, miközben ő árkon-bokron túl jár?

KRISZTA                      Ez az őrület napja. Sose lesz vége már?

(Ajtónyikorgás: visszajön Viktor)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés