|
Örömzene 3.
Jelige: Jazz 2011.02.21. 06:28
6. jelenet
Nagy csattanás, égdörgés, vihar. Kinyílik az ajtó és Lina jelenik meg a színen. Elhallgat a zene, és Lali Lina elébe siet.
Szili: Hajaj!
Lali: Jaj, Lina! Miért indultál el ekkora viharban?
Lina: Ma éjszakára talán bezár a lokál? Na, megyek átöltözöm!
Cicus: Nincs cukorból, hogy elolvadjon!
Lali: Csak most ne, Cicus!
Cicus: Elegem van, hogy folyton utasítgatsz! És ne fogdoss, hagyj már! Mit ráncigálsz? Vedd tudomásul, hogy el foglak hagyni! Hogy élhetnék egy olyan férfival, aki még mindig az ex-nejét szereti?
Lina: Ugyan Cicus! Lalival már gyerekkorunk óta barátok vagyunk!
Cicus: Mintha testvérek lennétek.
Lali: Pontosan.
Cicus: Akkor meg, hogy a csudába tudtatok egy ágyba bújni? Pfúj!
Szili: Na, most már elég legyen. Menjetek a dolgotokra! Különben…
Cicus: Én is ezt mondom, fel is út, le is út!
Cicus elviharzik.
Tölgyesi: Ex-neje?
Kocsidudálás.
Vendég férfi: Hölgyeim, a hintó előállt.
Egyik lány: És hova megyünk? Remélem még benézünk valahová!
Másik lány: Igen apuci! Korai még az éjszaka!
Szili: Elbírsz kettővel?
Vendég férfi: Kettővel? Én négyet látok!
A két lány nevetgélve, a kissé még támolygó férfi karjaiba csimpaszkodva, kisétál a bárból.
Csapi: Jó éjszakát! (zenekar felé) Játszatok valamit fiúk!
Halk trombitaszó. Lina Tölgyesi asztalánál áll.
Lina: Péter?
Tölgyesi: Lina. Rég láttalak.
Szili: Na, én most megyek, (Tölgyesihez) ha szükséged lesz rám, az irodában megtalálsz. Te, meg Lali, ne állj már itt, mint egy kőszobor! Csapi, adj neki egy kis rumot! Attól magához tér!
Csapi: Igenis főnök!
Lina (Tölgyesihez): Valóban te vagy?
Tölgyesi: Huszonegy éve nem láttalak.
Lina: Nekem egy örökkévalóságnak tűnik.
Tölgyesi: Még mindig szép vagy.
Lina: Látnál csak természetes fénynél!
Tölgyesi: Bárcsak…
Lina: Bárcsak?
Tölgyesi: Másként történt volna minden!
Lina: Valóban? Mit keresel itt, ennyi év után?
Tölgyesi: Nem is tudom…
Lina: Én már nem az a Lina vagyok, akit elhagytál.
Tölgyesi: Nem hagytalak el.
Lina: Elmentél.
Tölgyesi: Te nem jöttél velem, pedig már megvoltak a repülőjegyek! Miért?
Lina: Miért nem kérdezted meg ezt huszonegy évvel ezelőtt?
Tölgyesi: Hagytad, hogy elmenjek, mindenféle magyarázat nélkül. Úgy hagytam magam mögött mindent, hogy közben a szívem szakadt belé.
Lina: Szegény Péter.
Tölgyesi: Most gúnyolódsz?
Lina: Gúnyolódni, én, amikor látom, hogy nem vagy boldog? Pedig az lehetnél. Elérted amit akartál.
Tölgyesi: Veled boldog lehettem volna.
Lina: Én meg veled nem.
Tölgyesi: Az a nagy szerelem, amit akkor átéltünk, az elutazásommal hirtelen véget ért?
Lina: Az volt az utolsó fejezete a történetünknek.
Tölgyesi: Ez hihetetlen!
Lina: Nem mentem ki a reptérre, mert úgy gondoltam, más döntést hozok az életemben. Helyesebbet.
Tölgyesi: Ezek szerint, számodra az volt a helyes döntés, hogy itthon maradsz a többiekkel.
Lina: Akkor nem rád gondoltam, és nem is a bandára. Életemben talán először magamat tartottam a legfontosabbnak. És jó döntést hoztam. Boldog vagyok. A te arcodon azonban csak fájdalom játszik. Hol van a trombitád? Hogyhogy nincs veled? Csak arra volt szükséged, semmi másra.
Tölgyesi: Neked meg Lalira?
Lina: Lali jó ember. Rengeteget köszönhetek neki.
Tölgyesi: Hogy tudtál hozzámenni, miután engem cserben hagytál?
Lina: Amikor elmentél bolond fejjel azt reméltem, hogy visszafordulsz, megkeresel, és azt mondod, hé, bébi, nélküled nem ér semmit az életem. De hiába vártalak.
Tölgyesi: Ott volt a szerződés a zsebemben. Hogy léphettem volna vissza?
Lina: Kanadába utaztál, és még egy sort sem írtál. Az a hatalmas egód nem engedte.
Tölgyesi: Arra gondoltam, nem kellek neked. És igazam volt, Lalit választottad.
Lali: De nagy barom vagy te Tölgyesi!
Tölgyesi: És amint hallottam, el is váltatok. Csak azt ne mond, hogy ez a fiú, ez a trombitás…
Lina: Csak néha ugrik be egy kicsit játszani. Csodás gyerek. Hallod?
Tölgyesi: Ügyes.
Lina: Zseniális. Mint az apja…Hozza ide a hangszerét? Nem próbálod ki?
Tölgyesi: Már nem játszom.
Lina: Higgyem el?
Tölgyesi: Évek óta a kezembe se vettem. És nem is veszem soha többé.
Lina: Mi történt?
Tölgyesi: Valami összetört bennem, és már nem lehet jóvátenni.
Lina: Jóvátenni?
Tölgyesi: A remények, melyekért magam mögött hagytam minden, kezdetekben valóra váltak. Hozzászoktam, hogy bármit elérhetek az életben, sikert, pénzt, családot.
Lina: Olvastuk, hogy megnősültél.
Tölgyesi: Glória apja volt a menedzserem. Született két lányunk. Két aranyhajú, csodaszép lányunk. Egy nap, szakadt az eső, és a kocsink lecsúszott az útról. A szembejövő kamion vezetője volt a hibás. Nem világított a lámpája, és én későn vettem észre. Glória és a két kicsi nem élték túl. Megint én voltam a szerencsés. Azóta nem koncertezek. Nem játszom, nem tudok játszani.
Lina: Minden megkaptál, és el is veszítettél.
Tölgyesi: Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét!
Lina: Semmin sem változtatnál. Hidd el.
Lali (Linához): Csak meg ne sajnáld! Téged, ki sajnált?
Lina (Lalihoz): Lalikám, ne igyál annyit!
Lali: A legszívesebben betörném a pofáját!
Csapi: Szóljak a főnöknek, hogy balhézol?
Lali: Akkor is megérdemelné! Ugye Csapi?
Csapi: Ugye. Jól eláztál cimbora.
Lali: Cicuskám, hol vagy?!
7. jelenet
Cicus jön sértődötten: Mit akarsz?
Lali: Számomra te vagy az egyetlen…hallod, kicsim?
Cicus: És még higgyem is el? Több, mint hat éve élünk együtt, de ezt eddig még nem mondtad nekem.
Lali: Hát akkor most megkérem a kezd. Csak előbb bemosok egyet ennek a pancsernak!
Lina: Lali, fékezd magad.
Tölgyesi: Hagyd csak, úgy sem tud nagyot ütni!
Ricsi Lalihoz lép: Gyere apa, hazaviszlek!
Lali: Viszel egy nagy frászt.
Lina: Tényleg jobb lenne, ha Ricsi elvinne.
Lali: Jobb lenne, mi? Kinek? Neked? Neki?
Lina: Mindannyiunknak.
Lali: Ez nem igazságos. Én mindent megtettem értetek!
Lina: Így van. Ezt mindenki tudja.
Lali: És ez a hála?
Cicus: Tudtam! Miért is hittem neked? Még mindig őt szereted!
Lina: Lali, menj haza!
Ricsi: Apa!
Lali (Tölgyesihez): Ehhez nincs jogod, érted? Nincs jogod idejönni, és újra mindent megszerezni! Nincs jogod ilyen szerencsésnek lenni! Miközben én…
Csapi: Most már hagyd abba!
Lali: Szemét alak vagy!
Tölgyesi: Az én türelmemnek is vége! Állítsd le magad!
Lina: Lali, kérlek ne!
Tölgyesi: Mit ne?
Lina: Lali…
Ricsi: Anya…
Lali: Miközben én neveltem fel a gyereked!
8. jelenet
Szili siet be: Mi ez a ricsaj?
Ricsi: Anya?
Lina (Lalihoz): Ezt nem kellett volna. Ezt nem kellett volna.
Tölgyesi: Milyen gyereket?
Lali: Ricsi, ez a férfi az apád. Ez a senkiházi, aki hátrahagyott.
Lina: Ricsi…
Tölgyesi: Azt mondtátok tizenkilenc éves!
Lina: Most töltötte be a huszadikat.
Tölgyesi (Linához): Akkor te?
Lina: Igen, ő volt a helyes döntés. Megtartottam.
Lali: De te nem akartad! Ártott volna a karrierednek! Pénzt adtál Linának, hogy vetesse el!
Tölgyesi: Fiatalok voltunk, és ott volt a szerződés.
Lali: Mindent megszereztél, mindent elvesztettél, és most itt áll veled szemben a múltad, a hátrahagyott boldogságod! Egy karnyújtásnyira!
Tölgyesi (Linához): Miért nem szóltál?
Lina: Azt mondtad, menjek orvoshoz. El is mentem, de nem tudtam megtenni. Inkább lemondtam arról, hogy veled menjek.
Tölgyesi: Ha tudtam volna!
Lina: Te már egyszer döntöttél. Csak engem akartál.
Tölgyesi: Akkor is tudnom kellett volna!
Lina: És mi történt volna, ha szólok? Visszatérsz?
Tölgyesi: Nem tudom.
Lina: Lali segített a bajban. A legjobb barátod. Feleségül vett, hogy ne maradjak szégyenben, de a kapcsolatunk csak névházasság volt.
Tölgyesi: Nem is volt köztetek semmi?
Lina: Mindig mellettünk állt.
Tölgyesi: Jogom lett volna tudni…Mégis csak az én gyerekem!
Lina: Kizárólag biológiailag.
Tölgyesi: Hogy mondod?
Lali: Süket vagy?! Csak megcsináltad!
Lina: Lali, kérlek!
Lali: Jó lenne most a készbe befészkelni magad, ugye?
Tölgyesi: Könnyű így vádaskodni! Mindez sohasem derült volna ki, ha a véletlen nem sodor ide.
Lina: Kár volt idejönnöd.
Tölgyesi: Megkérdezhetnénk talán Ricsit is.
Ricsi: Nem szeretnék most véleményt mondani.
Lali: Szerinted milyen érzés azt megtudni, hogy a vérszerinti apád nem akart?
Ricsi (Lalihoz): Apa, kérlek, nyugodj meg.
Tölgyesi (Ricsihez): Hanglemezkiadóm van. Bármit megtehetek érted.
Ricsi: Nem vagyok eladó. Nekem jó itt, a szeretteim között.
Tölgyesi: Talán később meggondolod magad!
Ricsi: Nem hiszem.
Tölgyesi: Ha mégis, keress meg! (elővesz egy névjegykártyát) Bármikor hívhatsz.
Ricsi (nem veszi át a névjegykártyát): Na, én most visszamegyek zenélni!
Ricsi a zenészekhez lép és játszani kezdenek.
Lina: Elállt az eső.
Tölgyesi: Akkor megyek.
Lina: Menj.
Tölgyesi: Biztos?
Lina: Vissza se nézz Péter, csak indulj előre. Ez már nem a te életed.
Tölgyesi elmegy.
Lali: Bocsáss meg Lina!
Lina: Ennek is meg kellett egyszer történnie.
Lali: Nem tudtam magam visszafogni. Megértesz?
Lina: Igen, Lalikám.
Lali: Teljesen odavolt Ricsi játékától. Féltem, hogy még magával csábítja Kanadába!
Lina: Ricsi nem Péter.
Lali: Nem akartam fájdalmat okozni neked.
Lina: Most végre le tudom zárni magamban a múltat. (az öltözőbe megy)
Cicus (Lali felé): Akkor most kit választasz?
Lali: Tessék?
Cicus: Linát, vagy engem?
Lali: Cicuskám, Lina sohasem volt az enyém! Na, gyere ide, te kis butuska!
Cicus: Nem vagyok buta!
Lali: Persze, hogy nem. Te az én kis szerelemem vagy!
Szili: Most akkor mi van?
Csapi: Minden rendben van főnök. A legnagyobb rendben.
9. jelenet
Vendégek lépnek csoportosan a lokálba. Lali a zongorához ül, Cicus sürög – forog. A vendégek helyet foglalnak. Rendelnek. A táncosok elkezdik a műsort.
Lina átöltözve jelenik meg, a mikrofonhoz lép.
Lina éneke.
Vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
A vége már nem esett olyan jól, mint az eleje. Lina és Tölgyesi kettőse olyan lányregényes lett, lehetett volna intellektuálisabban.
De végsősorban jó darab, ha dolgozol a végén...
Még egy észrevétel, a Tölgyesi Péter név nem szerencsés választás, kifejezetten zavaró volt számomra, állandóan a politikust láttam magam előtt.