ez + az...

Kedves Pali bátyám!

Azon gondolkoztam a minap, vajon a választók hány százaléka csömörlött meg a politikától, és vajon mennyien mennek majd el szavazni, a legközelebbi Országgyűlési választásokon? Valószínű, hogy hasonló gondolatok forognak vezető politikusaink agyában is, hisz mi mással lehetne magyarázni a bevezetésre váró regisztrációt. Ugyanis arról beszélnek média szerte, csak az a választó mehet majd el szavazni, aki jó előre regisztrálja majd magát, hogy szavazni szeretne. Tehát, most már nem fog az működni, hogy reggel felriadok, és esti döntésem ellenére – akkor még nem akartam adóforintjaimról dönteni – reggel mégis úgy döntök, hogy döntök. Nem! Nem tehetem majd meg, hogy spontán… frászt! Ezt előre meg kell majd terveznem, előre kell majd jeleznem, és ami a legérdekesebb, végig is kell majd vinnem. Még akkor is, ha mondjuk közben, más elfoglaltságom támadna. Mondjuk, nincs kedvem az egészhez, mert aznap reggel jövök rá, hogy az elmúlt bő két évtizedben átvágtak! Nem kicsit, nagyon! Persze, megtehetem azt is, hogy ennek ellenére – regisztráltam, muszáj ott lennem - lesétálok szavazni, és mondjuk, bedobom kitöltetlenül a voksomat, vagy üresen dobom be a borítékot. De akkor minek megyek le? Van értelme? Nem hinném. De játszunk el a gondolattal, mi van akkor, ha kötelező regisztrációm ellenére nem megyek le szavazni? Valahol bemondták, tévé, rádió(?), még az is előfordulhat, ha regisztráltam és még sem szavazok, akkor jön a büntetés. Persze, ez még nincs eldöntve, még megszavazzák. Vagy nem. Szerintem igen, persze, hogy…. nehogymá’ felelőtlen döntésekkel sokkoljam drága politikusainkat. Most gondolja el Pali bátyám. Egyedül regisztrálok az egész körzetben! Azt mondja valaki a Parlamentben. Bács-Kiskun megye, 10-es körzet. Ott a Pista regisztrált, ő rá számíthatunk. Eljön! Hurrá, taps, választási bizottság felvonul, szavazó iroda kinyílik. Ott ülnek tizenketten – ők a bizottság -, és engem várnak. Erre én mocsok, beletojok az egészbe, és otthon nézem, a Hogyan virágoznak a kankalinok demokratikus boldogságukban című természetfilmet. A bizottság meg csak vár, és vár. Rám telefonálnak, hogy mi van már? Éhesek, szomjasak, ketyeg az óra, meg különben is. Számít rám a haza, mennyek má’! Én meg dafke alapon, maradok. Megérdemlem a büntetést? Naná, hogy meg, hisz nagyon csúnyán viselkedtem! Nem tartottam be az ígéretemet, és nem mentem választani! Na most fordítsuk meg a dolgot. Regisztrálok, sőt! Sokan regisztrálunk majd! Mindenki szavazni szeretne, választani! Szavazni szeretnénk a jóra, a szépre, gyermekeink szebb jövőjére, és a magunk boldogulására! Úgy szeretnénk majd választani, arra szeretnénk majd szavazni, aki a legjobbat, legszebbet ígéri majd választási kampányában. És most játszunk el a gondolattal drága Pali bátyám! Képzelje el, akire szavazunk, az nyeri meg a választásokat! Hatalmas az örömünk, trombitaszó hallik, és tűzijáték kápráztatja el szemeinket. Igen ám, aztán elmúlik az ünnep éjszakája, és hamar rájövünk, hogy nincsenek betartva az ígéretek. Sorsunk egyre rosszabb, és a pofátlan szemfényvesztés évei következnek ismét. Ismét, hisz huszonéve folyamatos ismétlésben telik életünk. Egyszóval, ismét átlettünk cseszve! Persze, a hárítás az folyik. Hogy az Unió akarja, vagy épp az IMF követeli meg az épp aktuális megszorításokat. Vajon ez tényleg így van? Nekünk ezt feltétlenül el kell hinnünk? Persze, elhiszzük, mi más tehetnénk? Mégis csak kényelmesebb azt hinnünk, hogy a gonosz külföld miatt van ez, hisz magyar ember a magyarnak nem vájja ki… vagy kivájja, és más kezébe adja a vájókést? Na és hol marad a büntetés? Hisz az ígéretek tizede sincs adott esetben betartva. Vagy be van, mert azt mondják, azt kommunikálják, hogy be van. Persze, be van szarva mindenki, és félti a munkahelyét, félti a megélhetését. Úgyhogy kussol, hisz mi mást tehetne! A büntetés meg annyi, hogy morgolódunk ugyan, de legközelebb ismét hiszünk nekik. Hiszünk, mert mi választók kezdünk begolyózni. Most hallottam, hiánycikk a tetanusz injekció. A múltkor a kristálycukor volt hiánycikk, előtte pedig a krumpli. Az utóbbi kettőt megértettem, hisz amikor újra megjelentek a piacon, azonnal hatalmasat ugrott az áruk. Vajon mit akarnak a tetanusszal? Csak nem pénzért akarják majd adni a kórházakban és a rendelőkben? De miért is ne? Belemegy a szög a lábamba. Meló után, kocsma előtt beugrok a rendelőbe, és odaintem a nővérkét. – Aranyoskám! Nézze má’ ezt a csúnya bibit, és dobjon meg egy tetanusszal! – kifizetem az árát, és húzok a csehóba, majd haza, mert kocsma után első a család. Persze, most, hogy emelik a pia és a cigi jövedéki adóját, megint kevesebb jut majd nekik, de hát most mit tehetek én arról, hogy drágul minden, mi finom. Eddig is a család szájától vontam meg a kaját, hogy inni tudjak! Jó ez vicc volt, mert én se cigi se pia, - főleg nem a család rovására - de ezzel lassan egyedül maradok, mert a kocsma bezzeg hangos. És egyre hangosabb. Hiába emelik az árakat, hiába hozzák az ilyen jellegű szabályozást, aki iszik, vagy cigizik, az így nem szoktatható le, az biztos. Esetleg ha a szenvedélyéből származó betegségét nem gyógyítanák közpénzen, hanem ki kellene fizetnie minden egyes kezelést, akkor talán… de még abban sem vagyok biztos. Van egy haverom. Csont és bőr. De a cigi mindig a szájában, és reggel első útja a kocsmába vezet, a kötelező, mindennapi vegyi gyümiért. Azt mondja, őt ez tartja össze. Elhiszem neki, hisz ebben nőtt fel, ezt dobta neki a gép. Félre ne értse drága Pali bátyám, nem azt mondom, igyon, vagy cigizzen valaki. Azt mondom, hogy másképp kellene mindezen változtatni, hisz ugyanakkor megengedi a törvény, hogy az emberek otthon állítsanak elő, saját fogyasztásra pálinkát. Ebből nekem az jön le, hogy nem józan állampolgárokat akar a törvényalkotó, hanem csupán költségvetési bevételt szeretne produkálni. Mikor iszik az ember? Ha szomorú, akkor, ha vidám, akkor, ha baja van, akkor. Persze, még van számtalan ok, de most azt hiszem, a legtöbben elkeseredésük miatt piálnak. Mondjuk, rosszak a családi körülményeik, kevés a pénzük – tudom, akkor miért hordják kocsmába – vagy egyéb más, a rendszer által kitermelt problémával küzdenek. Úgyis mondhatnám, ennyi örömük maradt. És most ezt is igyekeznek elvenni tőlük. Nem, nem az alkoholisták mellett küzdök. Nem a családok ellen vagyok. Hanem az esztelen adóemelés csípi a szememet, mert megint nem munkahelyteremtéssel próbálnak költségbevételi többlethez jutni, hanem nadrágszíjhúzással, keménykedéssel. És azt mindannyian tudjuk, ha egyre kevesebb a pénzünk, akkor majd egyre kevesebbet vásárolunk. Vagyis, visszafogjuk a belső fogyasztást. Ha pedig visszafogjuk a belső fogyasztást, akkor a termelők raktárra termelnek, és amikor a raktárak megtelnek, akkor az üzemek bezárnak, hisz nem fogy a termékük, és új munkanélküliek termelődnek. Vajon van ennek a gazdaságpolitikának értelme?

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, új törvényt hoznak, és majd csak az mehet kocsmába, aki előzőleg regisztrálta magát. És csak abba a kocsmába mehet, ahová a voksát letette. Most mit tudok erre mondani? Ez lesz a rumregi…