ez + az....

Kedves Pali bátyám!

Mi magyarok nem unatkozunk! Istenuccse nem, hisz demokratikusan megválasztott politikusaink gondoskodnak arról, hogy éberek, ugyanakkor hülyék is maradjunk. Persze, ez csak az én féleszű látásmódom, mert aki okos és intelligens, az tudja, hogy minden, ami most történik hazánkban, az csak is a jobb és szebb jövő reményében történik. Természetesen én vagyok a hülye, és kevésbé éber, mert én azt hiszem, hogy… pedig dehogy. Ugyanakkor be kell látnom, hogy borzasztó fontos a jó, szakszerű kommunikáció, mely, ha néha írói túlzásokba csap is át, még akkor is elfogadható, ha épp a skandált szöveg ellenkezőjét tapasztaljuk. Legalábbis, amit én tapasztalok. A többiek, a világosan látók, a megálmodott jövőben még mindig bízók nevében nem nyilatkozhatom. És természetesen nem nyilatkozom az állandóan elégedetlenkedők nevében sem, mert nekik tök mindegy mi folyik ebben az országban, ők mindig elégedetlenek voltak és maradnak. Még szerencse, hogy én nem tartozom közéjük. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy elégedett vagyok, de valami kis világosság már mintha pislákolna az alagút végén. Ja, bocsi Pali bátyám, az csak a részeg bakter az ő selejtes zseblámpájával. Akkor mégsem. No szóval, a szebb jövő mellett szép lassan elszaladunk. Hisz megint eltelik egy esztendő, és én ostoba még mindig úgy érzem, hogy szar a helyzet. Sőt, tovább megyek, mert a szar helyzet egyre csak fokozódik. Legalábbis, szerintem. Na jó, a házban lakó Skultéti bácsi szerint is, de ő természetesen nem beszámítható, mert úttörő rajvezető volt az átkosban, és mint olyan, teljesen megbízhatatlan. De itt van mindjárt a felettünk lakó, özvegy Dobszay Aurélné, született Krsnover Franciska, aki nem volt a régi rendszerben sem párttag, sem úttörő, kisdobos meg végképp nem, és ő is azt mondja. – Drága aranyos szomszéd úr, szar a helyzet! Van egy szál cigije, hogy hat méterre dohányozhassak szakadó esőben a ház kapujától – naná, hogy kap egy cigit, hadd ázzon a lelkem a szebb jövő reményében. Apropó, szebb jövő! Azt hallotta drága Pali bátyám, hogy hiába a sok áremelés, van, aminek az ára hosszú évek óta meg sem moccant. Se le, se fel! Ezt a sikert elsősorban gazdasági szabadságharcunk első mérföldkövének tartom, és remélem még sok ilyennel fogunk találkozni a közeljövőben. Nem, nem a hús és kenyér áráról beszélek, és nem is a felvágottakéról. Látszik ám, hogy régen vásárolt görgős ekét! Bizony Pali bátyám! A lengyel görgős eke ára évek óta változatlan. Nem hiába vívja nemzetünk gazdasági szabadságharcát! De nem ám! Sőt, továbbmegyek! Augusztusban a karácsonyfa is ugyanannyiba került, mint tavaly karácsonykor. Mondtam is az asszonynak! – No fiacskám, rántsd ki a halat, süsd a krumplit, jön a Jézuska! – hu, tudja, hogy örültek a gyerekek! Persze, nem halat sütöttünk, hanem tökmagot, de a sem volt rossz, esküszöm nem! Tökmagot ettünk szotyival. Közben néztük a híradót. Abból tudtuk meg, hogy most aztán nagyon jól élünk. Nem annyira jól, mint szeretnénk, de sokkal jobban, mint ahogy azt a bőrünkön érezzük. De ennek csak az az oka, hogy vékony a bőrünk. Á, nem, dehogy vagyok politikus! Ha az lennék, akkor vastag lenne ám! Mármint a bőr az arcomon. Különben is, ne szólj szám, nem fáj fejem. Jobb is, ha nem fáj, mert már a gyógyszerkassza sem a régi. Illetve, a kassza az a régi, csak a pénz fogyott ki belőle. Ergo, ha fáj a fejem, többet kell költenem gyógyszerre, mert jóval többe kerül, mint eddig került. - Szabadságharc apukám! Szabadságharc! – ezt már a testéből élő Gyöngyike mondta, aki szerint még az óvszer is olyan sokba kerül, hogy neki is árat kellett emelnie a minap. Mondtam is neki, én bizony az ötszörösére emelném az óvszer árát, mert most olvastam, hogy fogy a magyar. Ugyanis egyre kevesebben vagyunk. Ez egy részről rossz, mert mi lesz, ha teljesen elfogyunk? Kit fognak kiszipolyozni drága politikusaink? Egy részről pedig jó, mert ha többen lennénk, akkor sokkal több lenne a munkanélküli eltartott. Még szerencse, hogy azért lassan de biztosan teremtődik az az egymillió munkahely. De hogy teremtődik! A munkanélküliek fele közmunkát végez. Vagyis az állam az egyik zsebéből átteszi a pénzt a másik zsebébe. Na jó, tudom, most majd jó alaposan leépítenek pár tízezer közalkalmazottat, és ezzel kapunk majd egy olcsóbb államot, de mi lenne, ha termelő munkahelyeket teremtene már végre valaki? Jaj Istenem! Tudja Pali bátyám, mi lenne akkor? Beindulna a termelés. Az Unió meg csak nézne ki a fejéből, hogy ejnye cifra magyarok! Megint rebellisek vagytok! Közben azért kiderült ám az is, hogy a szemét, mocskos Csurcsány keze még mindig hosszú! Legalábbis nem hosszú, de addig bizony elér, hogy miatta a szegény, szerencsétlen pedagógusoknak beígért béremelést kormányzatilag elhalasszák. Mert bizony azért nem lesz, mert a sok komminista mocsok olyan helyzetet teremtett országlása alatt, hogy nem lehet. De akkor miért ígérték meg? Nem tudták, hogy szar a helyzet? Jaj képzelje! Néztem a minap az egyik jobbra húzó tévékanálist! Tudja, az a műsor volt, amikor feldobnak három témát, és be lehet telefonálni, hozzászólni a felvetett problémákhoz, közben a képernyő alján futnak a beérkező sms-ek. Ne tudja meg, micsoda érdekes és tanulságos beszélgetések folytak, az üzenetekről nem is beszélve. Akkor jöttem rá, ha csak a felét megtenné annak egy másik országló, amit a jelenlegi tesz, akkor itt gépkocsik égnének, kirakatok törnének be, és ostromállapot lenne Budapest szerte. És itt jön be a képbe a pokoli jó kommunikációs készség. Mert bármit tesznek velünk, bárhogy csavarják a tökünket, vidáman tűrjük, mert úgy adják elő, hogy ezen intézkedések nélkül nem lesz előre. Én meg azt mondom erre, sajnos bárki is van kormányon lassan huszonhárom éve, a kisembereknek sosincs előre. De még egyhelyben toporgás sincs, csak a szánkózás lefelé, lukas gatyás nadrágféken, vérző fenékkel. Mert azért azt már tudomásul kellene vennie minden hatalomnak, hogy már kevés a duma! Sőt, tovább megyek! Már nem dumálni és ígérgetni kellene, hanem tenni. De nem úgy tenni, mint eddig tették a dolgukat. Úgy tenni, hogy az, aki nem tartozik egyik tömörüléshez sem, nem szimpatizál sem a jobb, sem a baloldallal, az is érezze azt, hogy jó itt élni, jó magyarnak lenni. Mert ugye, a jobb oldaliak valószínűleg pokoli jól érzik magukat, a baloldali szimpatizánsok kevésbé, de az, aki politikailag független, az csak sodródik az árral. És ez az ár egyre zavarosabb, egyre mocskosabb. Közben most mondja mellettem a rádió, hogy az ellenzék szerint, mintegy háromezer milliárdba kerül az adófizetőknek a mostani országlás. A mostani országló pedig azt mondja, a lehető legjobb úton haladunk, és Európa csak csodálkozik, hogy mily ügyesek és találékonyak ezek a magyarok. Mert a magyar virtusnak nincs párja! Persze, a földszinten lakó Gézának sincs, mert rosszul csinálja a dolgait, ráadásul iszik, és olyankor verekszik.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci áldja az urat, hogy anno kirúgták őt a tanárképző főiskoláról. Azt mondja, így legalább nem verik át őt, bizonyos beígért béremelésből kifolyólag. Persze, sietve hozzátette, szemét, mocskos Csurcsány banda! Most mit tudok erre mondani?