Egy legenda nyomában, amelyről már többen írtak, sőt a T. V ls közölt róla riportot a hevenes években.......

          Teknyőkaparó

Gyermekkorom emlékei közé tartoznak, a régi boszorkányos történetek, amelyek közül sokat le is írtam. De a Teknyőkaparó története, valahogy kimaradt, pedig egyik legérdekesebb momentuma a délalföld folklórjának. A makói tanyavilág és a környező falvak idős emberei mind ismerték, szüleiktől, nagyszüleiktől hallották a Teknyőkaparó történetét. Én már fiatal menyecske voltam, amikor Kodrán Jani bácsi mesélt róla. Ez a Jani bácsi, nagyon tudott mesélni. Tartottuk a rokonságot, pedig csak harmadik ági unokatestvére volt nagyapámnak. Eszes, becsületes paraszt ember volt, és olyan széles látókörű ismeretekkel rendelkezett, hogy a gazdálkodástól kezdve, a politikáig mindenről tudott beszélni. Fiatal korában vőfélyként is tevékenykedett. Az ő elbeszélése nyomán vetettem papírra a 19. század végi, a 20. század eleji lakodalmak szokásait, a régi pünkösdölőt, sok régi népdal szövegét. Ő, és nagymamám beszéltek a régi, palotai népviseletekről. Ezeken túl, a régi boszorkányos történetek nagy részét is tőle hallottam. Ezek közül, bizony már sokat elfeledtem, de van, ami máig emlékezetes számomra. Amikor utoljára meglátogattam, úgy a nyolcvanas években, már 90 éves volt. Csak bámultam, mert éppen keresztrejtvényt fejtett, az ágya melletti kis szekrényen sorakoztak a Rejtő Jenő könyvek, de az akkor újnak számító, Szilvási Lajos kötetett is láttam a Jókai kötetek között.  De hogy a történetet folytathassam, vissza kell térnem 1955 telére, mert amit most akarok leírni, akkor hallottam először.  A sors úgy hozta, hogy amikor férjhez mentem, az Ő tanyájához közeli ki tanyára költöztünk, mint haszonbérlők. A hosszú téli estéken sokszor átjött beszélgetni. Ilyenkor jöttek elő a régi történetek, szokások, sőt azt is elmondta, mit főztek az asszonyok, hogy dolgozták fel télen a levágott disznót. Én meg, leírtam őket, kis része ezeknek a történeteknek, a régi PALOTAI KRÓNIKÁBAN meg is jelent. Asztalos P. Kálmán bácsi is irt a Tenyőkaparórol, de én most azt próbálom leírni amit 1955 telén Jani bácsitól hallottam. Sok minden egyezett a meséjükben, de eltérő dolgok is voltak benne. Én most csak azt írom, amit Jani bácsi mesélt.

Így mesélte:

Én igazán sosem találkoztam vele, de nagyapám, többször is beszélt vele. Nem volt az öreg- ember, inkább valami garabonciás diák lehetett, fekete ruhába volt és fekete kalapot hordott. Amikor kint dolgoztunk a határban, olyankor érkezett, amikor vihar jött, beborult az ég és erősen fújt a szél. Akkor aztán a botjával intett és másfelé ment a zivatar. Olyan jóslásokat mondott, hogy háborúk jönnek egymás után, a magyarokat, körül veszik az ellenségek Az emberek elvesznek a háborúban, aki megmarad az is megtagadja a teremtőt, aki pedig a magyarok segítője. Akkor az Isten elfordul a magyaroktól és nagyon elkorcsosul a nép. Jön egy nagy fekete sereg, ami mindent elpusztít és hosszú évekig uralkodik a magyarok felett.  Nem lesznek tanyák, a betyárok a városokba élnek és emeletes házakba laknak és nem a gazdagokat rabolják, hanem a szegény embertől veszik el mindenét. Olyan úri betyárok lesznek, hogy a paraszt emberektől elveszik a földet, jószágot. Mindent ellep a gaz, a búzának nem lesz kalásza csak magja. Az asszonyok nem tudnak kenyeret sütni. Minden sarkon kocsma lesz és kupleráj.  A nők nem ismernek szégyent, nem akarnak gyereket szülni. Olyan világ lesz, hogy nem lehet megismerni ki a férfi és ki a nő. Olyan kocsik járnak az utakon, amik maguktól mennek, nem ló húzza őket. A házak között drótok viszik a világosságot, nem kell gyertyát vagy lámpát gyújtani.  Az a kevés gyerek, aki születik, selyembe, bársonyba jár, de mire ember lesz, megtagadja anyját, apját. Az öregeket egy helyre terelik, és csajkából kapnak enni. A nép idegenből jött fekete tehenek húsát eszi. Vas kígyók és vas madarak viszik az embereket egyik világból a másik világba.  Azt is mondta, hogy újra épül a Bábel tornya, és mikor ledöntik, jön a harmadik nagy háború, akkor városok dőlnek össze, és csak annyi ember marad, hogy ha összejönnek, elférnek egy körtefa alatt. Mesélt arról, hogy már a negyedik világot éljük, mert már háromszor pusztult el a föld, de eljön az ötödik világ. Aki megéri nagy jólétbe és boldogságban él. Ezer évet élt a magyar, de már kétezret nem él. Aztán jön egy új világ ahol egy akol és egy pásztor lesz, minden ember egy Istent ismer, aki a magyarok Istene.Új templomot építenek a Babba Máriának, aki a magyar istenanya. Sok ember imádkozik a Babba Máriához, napokig mennek, csakhogy láthassák az új templomot.    Az új világ eljövetelét az jelzi, hogy egy kék csillag lesz az égen és egyforma lesz a nyár a téllel. Nem kell fűteni mindig egyforma meleg idő lesz, két nap süt az égen. A nők tisztelik a férfit, de átveszik a világ irányítását és nem lesz több háború. Mária segíti az asszonyokat és nem lesz fájdalmas a szülés. Sok gyermek születik és a gyerekek okosabbak lesznek a szüleiknél és az egész világon, mindenütt ismerik a magyarok tudását. Újra királya lesz Magyarországnak, és a régi koronát viseli, ami most még a föld alatt van elásva. A koronára égi jelek vannak vésve, azok majd megmutatják a magyarok útját, és akkor újra egyesülnek a magyarok.  (talán Attila koronájára gondolt?)

Edddig tartott a Jani bácsi meséje, legalább is én erre emlékszem. Ma már sajnálom, hogy nem írtam le csak a töredékét azoknak a régi beszélgetéseknek amelyeket egy régi piros fedelű iskolai fizet őriz.