2012.09.08. 22:05, versiro
Második fejezet. Nyolc év múlva
- Te vagy Öcskös? Nem hiszem el? Hogy kerülsz ide?
Még feltett csomókérdést, csak pislogtam. Nem tudtam hírtelen válaszolni a kérdésekre.
- Látom, hogy vásároltál.
- Igen, néhány szerszámot, de nem olyan értékesek, de nekem megfelelnek.
- Öcskös, mi történt veled az elmúlt nyolc évben? – kérdezte Era.
- Veled, kedves Erika, miután elváltatok, hogy megy a sorod?
- Először Te, Öcskös, mert én kérdeztem először.
Picit vitáztunk, hogy ki meséljen, de feje hajtottam a gyengébb nem előtt, és meséltem. Erika is elmesélte, hogy mi történt vele. mesélése közben egyetlen szóval sem említette volt férje Béla, és ügyvédét Gyulát. Furdalt kíváncsiság, hogy megkérdezzem őket, hát megtettem.
- Ne haragudj szakítottam félbe, mi van Bélával, és Gyulával.
- Te, Öcskös hány éves vagy? Mi is a neved?
- Tegnap múltam húszon egy éves, és Bertalan a nevem. – feleltem.
- Akkor, Bercikém mi a franc közöd van hozzá, azt mesélek, amit akarok! Érted?
- Persze, hogy értem, de kérlek ne légy ideges e nevek hallatán! – nyugtattam Erikát.
- Jó, bocsáss meg, hisz akkor mikor a lakótelepi lakásban láttál ezekkel a fiúkkal, akkor még Te tizenhat éves voltál, tinédzser korból már kifelé jöttél, de még nem felnőtt. Érdeklődő típus voltál, és vagy még, látom a szemed állásából. Téged minden érdekelt. Akkor még tán nem is voltál… no, de ezt hagyjuk, mert nem ide tartozik. Szóval, Béla – folytatta Era – alapjában véve egy nagyon jó srác volt, azért mentem akkor hozzá, mert ágyban is jó partner volt, csak az ital, az a francos ital, mikor nem volt annyira becsípve, olyanokat alkotott, hogy azt elmondani nem lehet. Béla beteg lett lesoványodod, ivott, és csak ivott, két éve, hogy elütötték a zebrán. Meghalt. Gyula, hm, egyszerű ügyvéd, csendes típusú, rendszerető ember. Sarkos, éltem vele, de nem voltam sokáig melle, csak hat hónapig. Nem bírtam mellette tovább, mert ki idekelt a rendszeretetével. Amúgy, átlagos pasi, semmi különleges. Ennyi, Öcskös. Ennyi emlékem van róluk.
Közben eleredt az eső így azt javasoltam Erikának, hogy ha nem bánja, akkor elvinném, és megmutatnám a lakásomat. Mivel itt lakom a közelben. Elfogadta. Már ki is vettem a zsebemből a kulcsokat, hogy minél hamarabb bejussunk. Siettünk, a kapuzom értünk, gyorsan befutottunk a teraszra, és már nyitottam a lakás ajtaját. Erika csodálkozott. Tetszett a belső berendezés, és laktér kialakítása, pláne mikor meglátta a galériát. Megörült neki.
- Te, Öcskös – továbbra is így hívott, nem jött szájára sem a Bertalan, sem a Berci név, Öcsköst szokta meg. – ez egyszerűen gyönyörű, és csodálatos. Te, alakítottad ki? Itt mind a Te kezed munkája? – kérdezte.
- Bizony, a belső, és az itt lévő berendezés, mind az én kezem munkája, Erika. Ezeket, mind és csináltam, a festmények, a bútorok, és a többi is. Bizony, hidd, el nagyon sok munkaórám van a belső tér, és a bútorok kialakításában. – feleltem.
- Fogad elismerésemet, Te ügyes kezű ezermester Nagyon ügyes ember vagy.
- Köszönöm szépen. Mosolyogtam, büszke voltam magamban, hisz Ő megdicsért, az a nő, akit én annyira megszerettem, akkor.
- Megnézhetem a galériát?
- Persze, miért is ne.
Erika felment, és fentről lekiabált, és intet felém.
- Mesterem, ezermesterem, gyere fel, jó!
- Megyek, egy pillanat. – feleltem.
Konyhában gyorsan összevágtam pár gyümölcsöt, turmixszóltam, és vittem fel a galériába. Mikor felértem a tálcán lévő két pohárba töltött gyümölcs turmixszal, Era meglepődött. Letettem a tálcát az ágy melletti puffra. Öcskös, hogy Te milyen ügyi vagy.
- Másba is ilyen ügyi vagy? Te, aranyos Öcskös.
Két kezével megfogta arcomat, és mire szóhoz jutottam volna, már a szája a számat érte. Lófarokban lévő hosszú vörös haját kibontotta, haj tömege, mint egy zuhatag ömlött le a derekára. Melltartóját kicsatolta, és ott ált előttem, még mindig oly gyönyörűek, és olyan szépek voltak, mint akkor láttam. Testével, és csillogó szemeivel hívott, karjait felém nyújtotta, és csak annyit szólt, hogy gyere Te ügyes kezű ezermesterem, és mutasd meg, hogy itt is tudsz szépet, és jót alkotni. Hisz, már kiérdemled, hisz annyit vártál rám. Te, ezermester, alkoss, itt nálam, maradandód. Erának csodálatos teste, és gyönyörű hosszú vörös haja van. Így BOLDOGAN, ÖRÖMMEL teljesítettem vágyát e csodálatos nőnek. Egy gyönyörű szép, és hosszú éjszakát töltöttünk fent a galériában.
Másnap délelőtt boldogan, és mosolygósan ébredtünk egymás mellett.
- Nagyon szépen köszönöm.
- Mit köszönsz, Erám! – néztem rá.
- Azt, hogy itt lehettem veled, és ezt megtetted Öcskös.
- Drága, Erika! Ne! Köszönettel csak én tartozom, hogy elfogadtad a meghívásomat.
- Te, drága ezermesterem, kellemes volt az itt töltött éjszaka.
Válaszul megcsókoltam e drága Nőt. Lementem a konyhába, és elkészítettem a reggelit, galériában szervíroztam. Reggeli után, még pihentünk, hosszan feküdtünk. Ágyon kezünk összeért, éreztem a teste melegségét, néztük a plafonra festett csillagokat, amik most ránk ragyogtak. Testét, finoman simogattam, és éreztem, hogy bele remeg. Élvezte, kezével megfogta a kezemet, szívéhez tette.
- Érzed?
- Igen. – feleltem. Szíve, gyorsabban, és hevesebben dobogott.
- Értett, dobog, csak Te érted. – felelte.
Aztán szép lassan elszunyókáltunk. Másnap reggel ébredtünk fel. Egymásra néztünk újra.
- Milyen nap ma? – kérdezte Erika
- Ha jól tudom, és még az eszemnél vagyok, akkor tegnap volt szombat, mivel piac nap volt, ma lehet, ha a naptárba így van írva, hogy vásár, és ünnepnap, azaz vasárnap.
- Mi van? Nem hétfő?
- Nem, csak egyszerűen vasárnap.
- Te, ne bolondozzál, hiszen annyit aludtunk, szinte kialudtunk a szemünket.
- Nem, nem. Szemünk a helyükön van. Mutattam Erának.
- Te, bolondos fiatal ezermesterem, nagyon ügyes voltál.
Felkeltünk, lementünk a lefürödtünk. További beszélgettünk, és kiderült, hogy egy cégnél dolgozunk, de más területen. Elkísértem Erikát a lakásához, ami tőlem nem messze volt. Kisváros szélén. Kapujában még kaptam tőle egy hosszú, forró csókot. Megbeszéltünk, hogy találkozunk még.
Csak így tovább!