2010.10.09. 14:28, istvan
Radnai István:
TÉPÉSCSINÁLÓK
Ha állok a múzeumban egy bizonyos kép előtt, látom, nem kosztümös statiszták álltak modellt. De kétségtelenül történelmi a téma.
Ha azt mondom, tanga-tépés - ez az összetett szó, amely egyben metafora, egyszerű, ámde hiányos mondat.
Minek is bővíteni.
Korombeliek nem hiszik, hitetlenkedve olvassák. Költő mondják, magukban, nem is haragszanak. ha író volnék, akkor talán.
Mármint nem hinnék, hanem haragudnának.
Mások példálódznak, hogy a legszebb halál.Irigykednek kissé, mert róluk a svájci, bolyhos, bundabugyit már húsz éve. Vagyis már húsz éve nem. Vagyis húsz éve sem.
Villanyoltás, dunna, hálóing mellközépig.
Hát még, ha egy ilyen újra-agglegény, szőrtelennel találkozik, mint az óvodában, ha véletlenül valamelyik anyuka sietett az öltöztetéssel, mert a kislány bepisilt.
Mert az én koromban ritkán akadtak bemutatók, termékbemutatók, mondjuk, afféle maszek felvilágosító kampány.
Akkor még nem volt minden állami, de már haladtunk.
És nemcsak a mellékhelyiségek és öltözők ajtaja esett az épület ellenkező oldalára, de a kapuk is.
Mit kezd egy immár teljesen felvilágosult ifjú vagy leány, azzal hogy elemi fiúiskola?
Gondolja, hogy ott a tapasztaltabb lányok tanítanak valamit.
Mert tapasztalt bizony, ha úgy vesszük, igaz, arról fogalma, sőt fogamzása sincs, mitől lesz?
Vannak élemedettebbek, akiknek szintén hiányosságaik vannak.
De megígérem a részletek mélységeibe nem hatolok, bár..
Habár azt sem tudják sokan, hogy az eurókonform játszótér szerkezete miben áll, igaz, néha beállnak, mint a vak sofőr a saját háza udvarába, amikor kettőslátásban szenved, mert egyik szemét az üvegen felejtette.
Pohárból ugyanis, sört soha!
A tejhavú ormok, így többesszámban, nem Fuzsijámáról szólnak-e, de hol van belőle kettő, ja, persze álomelbeszélés.
Pedig az általános felmelegedés, amely nemileg is veszélyezteti az emberiség fennmaradását, még nem olvasztotta le mindenütt.
Az asszonyi tej, amely a kedves verejtékén ízét is magában hordozza, távoli emléknek tűnik, unokák távolából nézve.
De, mi van, ha mégse?
Magányos ormok, kúpalakúak, amelyeket nem a földkéreg alatti erők, hanem a bőr alatti idegekben garázdálkodó hormonok emelnek ki és a csúcsok kicsúcsosodása, a fehérneműk átmeneti feszülése..
Igen, szabadtéren, ma is. Ma is, ruha, fehérnemű, félrecsúszott melltartó, parányi tanga.
Ezek vagy útban vannak, vagy úton vannak. A szobák parkettásak vagy padlószőnyegesek - az ágyak izzadtak, vetetlenek, de sebaj!
Ha belegondolok, és miért ne gondolnék. Mindenki belegondol, valaki a sajátjába, valaki a máséba, nagyon máséba.
Nemi hovatartozás és identitás kérdése.
A mai ember keresi önmagát. És másikban találja magát.
Nem megtalálja önmagát, nem is a párját.
Hol van már, amikor egy kortársam a lágy ölre mért kemény ütésről beszélt.
A páviánról, akinél megszámolták, vannak hiteles beszámolók. A győztes oroszlánról, a sörényes hímről.
A sörényes hím valamennyi új szerzeményt, hogy is mondjam felavatja!
A kopasz és csupasz mai majom, akiről az etológusok máig vitatkoznak és vitából magukat udvariasan kiemelik, mert hát emberek volnánk?
Mármint az etológusok, akik kukkolnak, de nem vallják, be azért teszik, mert az asszony éppen vasal és reggel az óvodába, iskolába, uszodába viszi a jövő nemzedéket, amelyet más nem éppen etikus etológus hívott életre. És lombiknak bizony azt a természetes képződményt használta, amelybe minden férfi a vágyát horgonyozza.
És ezt a kikötőt, lámpákkal, világítótorony-mellbimbókkal és feromon-utánzat pacsulival és minden becsalival megjelöli a vágy titokzatos tárgya.
Most jövök rá, hogy a kalandomat még nem meséltem el, hogy szőke volt, milyen volt szőkesége, szőke az aranyló svarckopf!
Len(n)szőke volt-e vagy festetlen és kusza, mint elő- és utóélete?
Vagy barna, fekete, vörös? Baudelaire vagy Apollinaire még pontosan beszámolt, hát még mindannyiunk őse Villon!
Mert nem Ádámra vezetjük vissza családfánkat, sokan hitetlenek, mások nem hiszik, hogy akkor, amikor az első ember összeveszett - egymással! Mert csakis egymással, angyali kardos anyai szerénységgel kitessékelték a kertből is.
Ház és így házasság sem voltak ismert fogalmak. Ja, persze így aztán bűnös lehetett vonzalmuk, mivel nem is voltak összeillő pár talán.
De nekik is más választotta ki a lehetséges párjukat, mielőtt még megláthatták volna!
Mondják, hogy miért nem érthet egyet soha a férfi és a nő. Pedig a futballt is ezért találták ki, meg a két televíziós készüléket, fekete-fehéret a konyhába...
Íme kint vagyunk a parkban, a kivilágított Gellérthegyen, és számolgatjuk, melyikünk párja meddig túlórázik?
Boldog idők, a férj is munkanélküli , a feleség is, és valamelyikünk partnere biztos, hogy még nem nyugdíjas.
És, ha mégis? Törzskocsma, haverok - ez sincs már, frizsider!
Koszos abrosz vagy, semmilyen.
Tangából indultunk ki, ma mindenki magányos, csak van, akinek meg kell osztania a magányát. Van, aki szabad vegyértékét, mint az ózon képletében, szeretné lekötni.. Mert az ózonlyuk, na, igen. Az ózonlyuk beszédtéma és amely nyílás, folytonossági hiány nem a felhők égi magasságában van?
Rosszul neveltek, minket, de gyermekeink már neveletlenek. Egyiknek sem jobb.
Behúzódunk tehát valamely fészekbe, szalmakazal már snassz és nincs a közelben.
A lepedő gyűrődik és nyelvünkkel kommunikálunk, hiszen minden második ember ezen a szakon végez - csoda, hogy munkanélküli.
Így aztán elsöpör felettünk az élet, trópusi viharokat is túlélünk, olykor nagyon vidáman, vagy savanyú arccal a lelkifurdalástól - vagy egyszerűen összeveszünk.
Na vedd fel a tangát, és söprés! nem volt elég neked a vacsora meg a mozijegy, még jegygyűrűt is akarsz?
Még, hogy én adjak neked nőgyógyászra?
Hé, a harisnyanadrágot ledobom az erkélyről, kapd el!
Jó, elgondolkodtató, ugyanakkor csapongónak tűnő gondolatsorok. Aztán mikor mégegyszer, figyelmesen elolvasom, megérzem az ízét. Ez egy sokat megélt, bölcs ember múltba révedő, ugyanakkor jövőbe néző írása.