A múlt héten jelent meg.

Kedves Pali bátyám!

Ezúton szeretném megköszönni kormányunk gyors és hathatós tevékenységét, és azt, hogy ilyen nehéz körülmények között is betartják a választás előtt tett ígéretüket. Ha jól emlékszem, - javítson ki Pali bátyám, ha tévedek - azt mondta mindannyiunk közkedvelt CsoVi-ja – Csodálatos Viktor – mostantól hatalmas változások lesznek! És lőn világosság, drága bátyám! Olyannyira hatalmasak ezek a változások, hogy én még életemben ennyi törlesztő részletet nem fizettem, mint szeptember hónapban. Közel tízezer forinttal többe került egyetlen hitel, mint augusztusban. És van belőle több. Pontosan három. Lakás, kocsi, és személyi hitel. Na ja, könnyű nekem dorbézolni, amikor svájci pénzben vagyok eladósodva! Különben is az ember, az igazi úri ember nem jajveszékel, hanem játszik a pénzzel. Mert a pénz arra van, hogy játszunk vele. Ki így, ki úgy. Van, ki kártyaasztalon veri el, és van olyan is, aki a bankoknak adja. Mi az utóbbiak népes táborába tartozunk. A mi nagy játékunk, a választások óta tart és tudja a rosseb, mikor lesz vége. Persze a választások előtt is játszadoztunk, de ez most egészen más. Ez már egy felpörgetett játék, sok áldozattal. A játék lényege, a saccolás. Többen is játszhatjuk, mondjuk az egész család. A hónap elején valamelyikünk felteszi az egyszerű kérdést: vajon mennyi pénzünk marad a hónap végéig, miután kifizettünk mindent. A többiek tippelnek, és az nyer, aki a legközelebb van a megmaradt összeghez. Ez az összeg általában mínusz előjellel kezdődik, de nem is ez a lényeg. Hanem a játék. Na jó, ez így könnyű ám! Mennyi maradna! Hát a mínusz maradék, ami viszont hónapról hónapra egyre több, ha létezik olyan, hogy még mínuszabb, akkor annyi. Közben persze hatalmasakat nevetünk. Sírva. Mert sírva mulat a magyar. Ezt is persze a hatalmas változások okozzák, amit szeretett vezérünk még anno megígért. Mert változásokkal dugig van a padlás. Meg az éléskamra. Olyannyira dugig, hogy a kaja már bele sem fér. Még ez a szerencse, mert úgy sem tudjuk lassan megvenni. – Apa, ma mi a kaja? – kérdezi a kicsi. – Változás kislányom! Nagy, nagy változás! – Azt már unom apa, nincs más? – most mit tudok erre mondani? Én is unom, de most ez van, ezt kell szeretni. De mennyire, hogy szeretni kell! Amikor ez olyan, de olyan jó! Ez a csacska gyermek meg nem érti. Itt állunk, - igaz már huszonegy éve - a hatalmas történelmi változások küszöbén, és a gyermekem csak a kajára tud gondolni. Hogy miért ilyen, amikor szinte minden nap hallja a rádióban. Tudja Pali bátyám, amit a Fenyő Miki énekel a Limbó – hintóban. „Narancsba borultak a pálmafák”. Na jó, nem a pálmafák, de minden más.  Az igazság az, sok az érthetetlen, türelmetlen ember. Amikor ez egy folyamat. Ezt tudomásul kell venni. Hogy-hogy milyen folyamat? Most minden narancsba borul, aztán ettől lesz minden szebb és jobb. Csak a buták ezt nem tudják. Hülyeséget beszélnek, lázítanak! Nem lazítanak, mert még nincs itt a lazítás ideje, hanem lázítanak. De nem kell őket komolyan venni. Ők az ostobák, az orruknál tovább nem látók! Mert mi, felvilágosultak, ezt másképp látjuk, másképp éljük meg. Nyugodtan haladjunk csak tovább a Viktori úton, mert nemsokára minden oké lesz. Hisz már az első, jövőbe vezető lépést megtettük! Egységbe forrt a kétség. Hu, tudom most sokan hüppögnek, hogy nem erről volt szó. Dehogynem! Azt mondták, hogy többek között meg kell segíteni a gondban lévő devizahiteleseket. Őket meg csak akkor lehet megsegíteni, ha szarban vannak. Tehát először le kell őket nyomni a budiba, hogy majd onnan jó alaposan fel legyenek emelve. Hallom ám, hogy károg az egyszerű póri nép. Mi az, hogy őket kell segíteni! Akkor, amikor szarban vannak a nyugdíjasok is, a minimálbéresek is, és mindenki, aki nem tartozik a felső réteghez. Vagyis a többség. Azt nem tudom drága Pali bátyám, mit kell ennek ekkora valagat keríteni? Mondjon nekem valaki egyetlen dátumot, amikor is a többségben lévő csórók számára hozott is valamelyik kormányzás kedvező döntést. Na jó, tudom ám, hogy huzigálták az orrunk előtt a mézes gatyamadzagot! Mindegyikőjük huzigálta, csak a bökkenő abban volt, van, hogy a méz előtt szarba mártogatták. Úgy azért az már nem az igazi, azt be kell, hogy lássa minden kedves politikusunk. De sebaj Tóbiás, mostantól más lesz! És mint fentebb jeleztem, más is. Ki nem szarja le, hogy lent van a forint, földönfutó a nép, és alacsony a foglalkoztatás. Én mondjuk nem szarom le, de én egy senki vagyok. Legalábbis nem vagyok előrelátó, bölcs politikus. Mert politikusaink zöme, igenis bölcs, drága Pali bátyám. Bölcsen hallgat, amikor ugatni kéne, és hülyeségeket ugat, amikor bölcsen kellene hallgatni. Itt van például a következő hír: „Nem szavazták meg az Európa Parlament fideszes képviselői csütörtökön azt a határozatot, amely felszólítja Franciaországot, hogy azonnal függessze fel a cigányok kitoloncolását az országból. Az egyik képviselő az [origo]-nak azt mondta, a döntés előtt vita volt a fideszes képviselőket is felölelő néppárti frakcióban, végül azonban úgy ítélték meg, Franciaországnak joga van megoldást keresni erre a problémára. A parlamenti vitában egy fideszes képviselő volt a néppárti vezérszónok, aki azzal érvelt a határozat ellen, hogy nem a francia kormányt kell dörgedelmesen bírálni, hanem megoldást kell találni a cigányok problémáira”. Milyen szép gondolatok ezek. Abban azért bízhatunk, hogy az onnan kitoloncoltak tán új hazát lelnek majd nálunk, emberséges országunkban. Mert itt nincsenek ilyen problémák. Ide mindenki jöhet, szeretettel van látva, jól van tartva, és ez így van jól, így helyes. De ha lenne is bármiféle probléma az itt lakókkal, vagy betelepültekkel, akkor az kezelve lenne, mint a devizahitelesek és az egyéb szerencsétlenek problémái. Mert a mi jóságos, igazságos kormányunk ezt így akarja! Ámen. Félretéve a tréfát, drága Pali bátyám. Azt hiszem megint rossz irányt vett a közös hajónk, ráadásul félő, hogy léket is kapott. Ugyan kicsi még az a fránya lyuk, de ha nem vigyázunk, akkor terebélyesedni fog, és elsüllyedünk.  Közben, míg a lyukat tömködjük, jobb, ha elgondolkozunk azon, tök mindegy ki a kapitány, a legénység akkor sem kap többet, mint idáig kapott. Néha kenyeret, néha egy korty rumot, de legtöbbször csak korbácsot, és rúgást.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci úgy döntött, hogy részletekben lesz öngyilkos. Próbálkozott volna a gázzal, de azt még a nyár elején kikötötték nála, a villanyt pedig tavasszal. Vízbe meg csak nem ölheti magát, hisz elég nehéz belefulladni a zuhanyba. Most végre megtalálta a megoldást. Maradt némi pénze a hitelek kifizetése után, úgyhogy tudott magának venni egy sámlit. A jövő hónapban megveszi a kötelet, decemberben pedig a kampót. Aztán már fel is kötheti magát.