Csütörtökön jelent meg a Mórickában.

Kedves Pali bátyám!

A nagy kérdés: hogy kell végleg padlóra küldeni az amúgy is megroggyant magyar mezőgazdaságot? Válasz: a megoldást rá kell bízni valamelyik fél hülye civil szervezetre. Történt ugyanis, hogy az egyik ilyen mozgalom, - szegény gyagyások, nincs mivel foglalkozniuk - zöldségmintákat begyűjtve, és azokat laboratóriumban bevizsgáltatva, a következő megállapításra jutott. A Levegő Munkacsoport összesítése szerint a Magyarországon megvizsgált 14 minta közül, amelyben 5-5 paradicsom és uborka, valamint 3 eper minta volt, mindössze három minta, azaz a vizsgált mennyiség 21 százaléka bizonyult "tisztának". Ez az arány Bulgáriában 7 százalék, Szlovákiában 33 százalék, Csehországban pedig 70 százalék volt. Magyarul és röviden. Ezek az elmebetegek besétáltak valamilyen boltba, megvásárolták a fentebb felsorolt árut, és kiküldték az egyik, úgynevezett akkreditált laboratóriumba. Ott állapították meg a borzasztó tényt, mely szerint a hazánkban termesztett zöldségek 79%-a mérget – növényvédő szert – tartalmaz. Naná, hogy a dolog hír értékkel bírt, és azonnal világgá kürtölték a különféle sajtóorgánumok. Ezek után valószínűsíthető, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt nem fogunk az EU-ba exportálni. Mondjuk eddig sem nagyon tettük, ezek után pedig pláne nem. Persze, ez ismerős szemétség, hisz ez történt a magyar libamáj esetében is. Néhány túlbuzgó mócsing elintézte azt, hogy ne vegyék tőlünk a májat, hisz az a libák szenvedése – libatömés – árán „születik”. Kérdésem ez ügyben csupán annyi. Ki, vagy kik pénzelhetik kintről ezeket a civil bohócokat, hogy ilyen baromságra vetemednek? Csak nem a mezőgazdasági konkurencia? Valószínűsíthető, hogy az, mert normális ember nem tesz ilyet. Hisz ez felér egy laza hazaárulással. Hisz itthon minden terméket a legszigorúbb körülmények között bevizsgálnak, és csak ezután mehet a vásárlók kosarába. Tudom, nem minden szemet vizsgálnak, csak mintát vesznek. Ahogy a Levegő Munkacsoport is. Mintát vett. Nem a termelőtől, a polcról. Honnan a francból tudják – ha a polcról vették le – hogy az a paradicsom, uborka, eper, magyar termék? Jó, már hallom a hangokat. Így kell ezt csinálni, hisz a magyar vásárlók, fogyasztók kerülnek veszélybe esetleges szemhunyás esetén. Erre csak azt kérdezném, de csak csendben. Külföldről mikor jött olyan hír, hogy magyar terméktől betegedett meg akárki? Esetleg olyan hír mikor érkezett, hogy valahol a világban magyar árut nyilvánítottak egészségre ártalmasnak? Nem tudok ilyenről. Épp ezért szánalmas, elgondolkodtató, és szomorú a Levegő Munkacsoport törekvése. Na persze az ősz ezen őrültek nélkül sem lesz eseményekben szegény. Kezdődik az iskola, vagyis a szülök szervezett kifosztása. Kicsi lányom most megy elsőbe, és mint minden vele egykorú picike, borzasztóan várja az első csöngetést. Mi kevésbé, de velünk a kutya sem foglalkozik. A tanárok még annyira sem. Képzelje Pali bátyám! Júliusban az első szülőin megkaptuk a listát, mi–mindent kell beszereznünk a gyereknek a kezdéshez. Nem megyek bele a felsorolásba, elég, ha annyit mondok. A tanárok által előírt füzetek, tollak, festékek értéke 12.200 forint volt. Aztán persze vettünk még iskolatáskát, tolltartót, tornafelszerelést és tisztaságcsomagot. Most harmincezer felett vagyunk, és még híre-hamva nincs a könyvcsomagnak, mely megint lesz vagy tizenhatezer. Aztán majd abból kidobatnak velünk néhány könyvet, és megvetetnek velünk néhány másikat, mondván, az előzőből nem lehet tanítani. Ez így megy minden évben, hisz ezt már megtapasztaltuk a nagylány esetében. Azt nem tudom, miért nem lehet megrendelni egyből azt, amelyből tanítani lehet? Azt nem tudom, miért kell egy hét éves elsősnek hat darab írás füzet? Azt sem tudom, miért kell ugyanannak az elsősnek tempera, hat féle ceruza, a harminchat férőhelyes tolltartóról nem is beszélve. Szóval drága Pali bátyám, nem könnyű az iskolakezdés. És nem a szülő, és nem a gyerek miatt. Hanem a magát fontosnak tartó, elkényeztetett pedagógusok miatt. És ha netán nem veszed meg a gyerekednek a pedagógus által előírt tanszereket, akkor az osztályban pellengérre állítják, társai kicsúfolják. Az ősz másik eseménye pedig! Na mi? Hát az Önkormányzati választások. Narancsba borul még az ég alja is, akárki meglássa! Az a gyerek, aki október harmadikán születik majd, a keresztségben csakis a Viktor nevet - lány esetében, Viktória – kaphatja. Punktum! Ebből nem engedünk, hisz vezérünk is így akarná! Apropó, választások! Hát nem arról volt szó, hogy elnapolják? Hogy az idén nem lesznek megtartva? Dehogynem! Csak hát ugye rájöttek a tisztelt hölgyeim és uraim, hogy sok a gané! És az esetleges időhúzás nem kedvezne kedves mindnyájuknak. Jobb így, a tavaszról megmaradt első lendülettel nekifutni a lécnek, mert még a végén levernék. Persze, ennek a lécverésnek az lenne a feltétele, ha a választók belelátnának a nagy keverő mester kártyáiba. Ja, jut eszembe! Jobb, ha befogom, mert Pali bátyám – nem Ön, a másik – aláírta a média törvényt. Abban pedig benne vagyon foglalva, hogy kuss. Nincs duma, nincs vélemény! Vélemény szabadság elnapolva. Még jó, hogy a rádiókabarét nem tiltják be, mint annak idején, a rendszerváltás (?) után tették a tulipánosok. Egy szó, mint száz! Rendesen megvagyunk áldva a zizikkel. Persze, hogy a cukorra gondoltam, mi másra?   

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci most megy esti iskolába. Vett magának egy elemlámpát, hogy lásson, meg egy puskát, hogy védje magát. Füzetekre meg könyvekre már nem maradt pénze. Azt mondta, majd puskázik a szomszédjáról.