- Antalka néni szerintem a koreai háború áldozata lett, illetve az én gyávaságomé....

   - Elemista koromban ebédet hordtam egy rózsadombi grófi családnak. Padtársam családjának hordtam, egy tágas, rejtelmes szagokat őrző sötét házba. Odakinn tél volt magas hó, a vastag kárpitok, behúzott lomha függönyök miatt a világítás nélküli elhanyagolt szobákban nappal is félhomály, s a helység ahol leraktam az edényeket, mintha egy hideg váróterem lett volna. Körben emberek ültek némán, amint beléptem elhallgattak.

    - Útáltam a feladatot, egyáltalán nem voltam meghatva, hogy egy történelmi névnek vagyok padszomszédja, s az ő családjának, s személy szerint neki is hordom az ebédet -éspedig nap mint nap. Néha muszáj volt összeverekednünk - hol ezért, hol meg amazért, de szerintem mindketten éreztük a helyzet fonákságát, s legtöbbször talán ezen érzelmi zavart feloldandó öltük egymást.

    - A pasaréti ref.egyház kicsiny, alagsori mosókonyhából átalakitott szükségkonyháját a Torockó téren Anyám feladata volt felügyelni - egyéb dolga nem volt - itt is csak az adminisztrációval volt elfoglalva. Fellázadtam, hiába laknak közel az iskolához - hiába látszik legalkalmasabbnak emiatt is a közreműködésem, elegem van belőlük. Az ifjú sarj ott böfög mellettem egész dálután, és akkorákat fingik a káposztától, hogy majd kiesek a padból...

    - A politikai helyzet gyors változásai megoldották a számomra kellemetlen helyzetet. A várakozók, mint sok mindenki más, egy hajnalon útrakeltek. Sokan mások is persze, olyanok is akiket "átvett" a népi hatalom, használt egy ideig aztán szemétre vetett. Sokszor csak egy szebb fekvésű lakásért kellett eltüntetni a tulajdonosokat. Sokféle családot ismertem, az is tanulságos, mi történt velük esetleges visszatérésük után, hogyan érvényesültek képességeik által, vagy hogyan semmisültek meg mindörökre.

     -  Antalka nénit kis kerülővel értem el, szófogadó jó gyerekként teljesitettem a feladatot, talán sajnálatból, mert ő is öreg volt mint az ingyenkonyha többi megalázott kuncsaftja. Tulajdonképpen a reformkonyha  ősét is tisztelhetném az intézményben, mert sárgaborsó, bab és egyéb száraz illetve zöldfőzelékből állott a napi menű, egy félkarika őszibarack feltét kiséretében.

     - Ez járt mindegyikhez és minden nap. Holland adomány - nagyon egészséges. Antalka néni egy porcelán alátétre különitette el ez utóbbit - desszertként, uzsonnára.

     - A szakácsné - valamikor jobb helyeken szolgált, talán értett is hozzá - a mosókonyha üstjében keverte hatalmas, embernagyságú közepén lyukas nagymosásokhoz használatos kanállal az örökös főzeléket. Na jó leves is volt néha, azt is sokat kellett kevergetni. Kazánház, szenespince, óvóhelyek voltak még ezen az alsó traktuson, itt gyülekeztek délfelé kopott kis rókaprémes kujncsaftjai az ingyenkonyhának. Fehér cérnakesztyűs kezét legtöbbje szégyenlősen muffjában rejtegette, ( kéretik igazi muffra gondolni: honi soit qui mal y pense ) részint annak hiányosságai valamint koszos állapota miatt. S mit nem voltak kénytelenek átélni és elszenvedni e kopottas cérnakesztyűk..? - kifejezetten gömböc formájú szakácsnénk ugyanis, az egyikben felismert korábbi munkáltatóját, és kéjesen törlesztett....

    - Na tartsa ide öreganyám - amaz remegő kézzel tartotta az üveget, mely a forró masszától azonnal szétdurrant. Zs...a szakácsné orditott, hogy itt nincs addig osztozkodás amig fel nem takaritja. Anyámnak feltűnt az orditozás, lement rendet csinált, de azt is megtudta, hogy a gonosz nőszemély kifejezetten utazik némelyekre. Zs.. a budagyöngyei piac égrenéző' nevezetű talponállójában, töltötte délutánjait, ott meghallgatták, nem úgy mint a munkahelyén az egyházközségben, ahol időnként szemére vetették mértéktelen italozását. Honnan volt pénze? Senki sem tudta. Néha meglestük amint hazaérkezvén megállt a lépcső tetején, s a korlátba kapaszkodva tanakodott .Azt kellett eldöntenie, hogy háttal megy lefelé, vagy fejjel.

     - De minden esetben négykézláb. Gyakran választotta ez utóbbit, s fizika törvényeit meghazudtolva gurulás nélkül simán leért az alagsorba.

    -  Antalka nénit nem tudta megalázni, neki más jutott. Már néhány hete hordtam fel a hegyre az iskola felé de kerülővel a neki szánt ebédet - egy nagy ház alagsorában lakott, ahol az alagsori folyosóról kisebb szobák nyiltak, valószinüleg a személyzet számára - amkor a kis folyosóra belépve sürű füst fogadott. A télire odahelyezett leándereknek sem tett jót, Antalka nénit pedig kifejezetten sajnáltam, mert köhögőrohamokat kapott. Csak rövid ideig talán néhány óráig állt üresen a ház máris megérkeztek az uj tulajdonosok, s munkához láttak. Nagy hangerővel erélyesn intézkedtek, s szigorú tekintetek kiséretében sompolyogtam az alagsorba. Á, nem rossz emberek, hidd el nekem - mondta, csodálkoztam, hogy nem is haragszik rájuk.Vagy csak nem mutatta...?

   - Az alagsor, csak később népesült be - a kis szobákba mintha különböző családok költöztek volna, odafenn pedig fúrtak faragtak épitkeztek. Antalka néni sem értette miért hagyták ott a háza alagsorában, miért szakitották el a családjától, lányától unokájától, aki éppen érettségire készült. / tudom, hogy letette, aztán kőművesnek tanult, épitkzésen dolgozott, majd szakmunkásként jelentkezett egyetemre épitészmérnöknek, és az is lett. Az arisztokrácia legjobbjai közül sokan megtették e kacskaringókat - panasz nélkül, a nevük a neveltetésük vagy hagyományaik miatt. Másokból meg ömlött a panasz segitségért könyörögtek szánalmasan../

    - Egyik délben tarkapongyolás megtermett asszonyság állta utamat, az alagsori folyosón - hova, hova kisöcsém...? Kezében cigaretta - szájából még kérdezés közben is dőlt a füst. Úgy állt elém, hogy képtelen voltam ekkora tömeget kikerülni. Süket vagy...? - kérdeztem valamit. Ebédet, hoztam Antalka néninek, tessék elengedni.

     - A nő felcsattant - kinek hoztál te micsodát? Megismételtem, erre még dühösebb lett. Ennek a vén szajhának hozol te ebédet - kicsoda vagy te...? Nem vettem észre, hogy Antalka néni időközben kinyitotta az ajtaját - hozzám jött, kérem, engedje, sietnie kell az iskolába - mondta csendesen.

    - A nő eltaposta csikket és felorditott hát még ez is, hogy nem tud végre megdögleni az ilyen reakciós vén dög! Antalka néni a grófnő, kék szemeivel nyugodtan állt az ajtóban, nem volt benne semmi arisztokratikus - amikor beléptem kistányérra helyezte a fél őszibarckot, s egy ezüstkanál kiséretében a komód sarkára tolta. Nem először történt, hogy leültetett - volt, hogy siettem, akkor elszaladtam, de most leültem, s feleltem minden kérdésére. Nem beszélt az incidensről - úgy tünt nem foglalkoztatja. Csak később tudtam meg, hogy a szomszédasszony meg a férje az ő szobájával bővitené a kiutalt lakrészt. Majd ha meghalok, azt csinálnak amit akarnak - mondta, s legyintett.

   - Tulajdonképpen jót tett mindkettőnkkel a goromba szomszédasszony. Antalka néni kikérdezte a leckémet, meséltetett, s amikor megtudta, hogy svájcban is laktam nagyon megörült. Annak már kevésbé, hogy elfelejtettem a nyelvet. Tiz német szót naponta meg kell tanulnod ezután. Kikérdezte. Nagyon fontosnak tartotta, hogy tanuljak, ezt már ezerszer hallottam másoktól is otthon is, de amit ő mondott mindig szivesebben fogadtam. Ki tudja miért...? A kis szoba tele volt könyvekkel - ő németül és franciául olvasott a magyarok mellett.

   - Dél felé nem vártam meg amig sorra kerülök az ebédosztásnál - elsőnek álltam a sorban, felrohantam, zománcostányéromat - kiraktam a hóba. Mi is a konyháról kosztoltunk. Siettem, mert Antalka nénitől rengeteg érdekeset lehetett tanulni. Belelapozhattam a könyveibe, s amikor már jobban megismert, súlyos hatalmas képes albumokba is. Nálunk is voltak könyvek, de másfélék - inkább versek , regények, irodalom. Itt órákig tudtam volna lapozgatni, mert hagyta, s végül maga siettetett az iskolába. Közben folyt a kóreai háború, s mi minden örsgyűlésen hoztunk egy újabb határozatot az imperialisták elitélésével  kapcsolatban. Úgy elitéltük őket mint a huzat - és minden örsgyűlésen, már már csupa megszokásból.

   - Március vége felé rám került a sor, hogy megtartsam a heti politikai összefoglalót. Az osztály nagy része betelepített pártemberek leszármazottjaiból állt, nekik könnyen ment az ilyesmi, semmiség - szerepelni is szerettek, de az uttörővezető pajtás kipécézett, azt mondta: Téged is szeretnénk már végre hallani pajtás - tartsd meg te a jövő heti beszámolót...

    - Én úgy voltam ezzel a feladattal, hogyha ez a rettenet bekövetkezhetett, akkor semmi dolgom, mert úgyis vége a világnak, de ha nem, hát akkor összedől az iskola, esetleg kitör a harmadik világháború. Nem kell énnekem ezzel foglalkoznom. 
     - Szerdánként tartottuk az örsgyülést, és én kedden este megbetegedtem. A szokásos évi mumpszot már kilőttük, maradt valami hasfájásféle, amit doktor Rohm doktor egyszerű beöntéssel szokott kezelni..Felvállaltam. Néhány nap szédelgés - közben másra testálódik a kóreai háború - igy képzeltem.

    - Aztán túl jól sikerült - kórház lett belőle, egy hosszú történet elinditója, s mire felépültem Antalka néni eltűnt. Az alagsorban diadalmas munkáltok folytak, s a leánderek leveleit belepte a por.