Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |
| |
|
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
| |
|
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. | |
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
| |
|
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
| |
|
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,
Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
Tedd szebbé a napok megfakult színét!
| |
|
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
S. Szabó István
sneider1@citromail.hu
istvan.szabo012@gmail.com
Társszerkesztő:
Kepes Károly
kkepes@gmail.com
Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. | |
Hányan is vagyunk jelenleg? |
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg
78
regisztrált tagja van.
| |
Interjúk a Pipafüst szerzőivel |
| |
Drámák (Pályázati antológia) |
| |
|
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
| |
Társoldalak (kattintható) |
| |
|
Bannercserére ajánljuk | |
|
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
S. Szabó István
| |
|
|
|
Maestro2010.08.28. 21:39, Boér Péter Pál
- Mondja fiam, miért veszteglünk itt percek óta?
- Az a helyzet uram, hogy forgalmi dugó alakult ki. Valami történhetett, baleset, katasztrófa, vagy más szokatlan, de úgy beragadtunk ide, ha elindul a forgalom akkor is lassabban fogunk haladni egy gyalogosnál.
- Ez rémes! Még jó, hogy nincs semmi fontos elintéznivalóm. Milyen csend van! Nagyon érdekes, itt a város közepén, tengernyi a kocsi, mozdulni sem lehet és mégis.
- Nekem is feltűnt uram, talán mindenki spórol a benzinnel. Senki nem járatja a motort, ahogy mi sem. Máskor tülkölni szoktak, veszekedni és kiabálni. Egyik-másik kocsin eleresztenek olyan zenét, amitől hajszálrepedések jelennek meg a karosszérián, most meg vágni lehet a megnyugtató kellemes csendet.
- Én itt a kanapén alszom egyet, amíg indulunk.
- Ha megengedi,én is hátra engedném a széket egy kis szundításra. Úgyis észrevesszük ha változik a helyzet, akkor már tényleg tülkölni fognak.
- Aludjon nyugodtan! Milyen szép zene hallatszik be. Nézze csak, ott a sarkon egy ember hegedül.
- Gyönyörűen játszik uram, úgy látom európai így első ránézésre.
- Miből olvasta le? Ja, igen, hiszen maga is első generációs, talán jobbak még a szemei ilyen első rálátásra. Már csak azért is, mert én egy eléggé szakadt ruházatú, elnyűtt fazont látok csak benne, viszont a zenéje felséges. Bármelyik koncertteremben mindenki neki hódolna. Vigyen oda egy százast, tudja mit, egy ezrest és hívja ide. Érdekes embernek tűnik, kiváncsi vagyok miért az utcán zenél egy ilyen őstehetség.
- Akkor most ugrott az alvás uram?
- Fiacskám, sosem voltam zsarnok, ha visszagondolsz a szolgálati idődre. Nem bontottam le másodpercekre semmit, nem ellenőríztelek, úgy gondolom, arany életed van. Ezt a kis szundit most ugrasztod, legalábbis átmenetileg.
- Oké főnök! Pillanat.
A sofőr látható lelkesedéshiánnyal küszködve, kikászálódott a hosszú limuzinból és az egymásra zsuppolódott járművek között odaszlalomozta magát a zenészhez, aki megdöbbenve fogadta egy dúsgazdag ember hatalmas adományát. Nem túlzott lelkesedéstől fűtve, de úgy gondolta, ha már valóban személyesen látni akarja, akkor különös gavallérságát illendő viszonozni, odamegy és beköszön neki.
- Jó napot uram! Parancsoljon velem! A sofőrje említette, hogy látni kíván.
- Üljön be, beszélgessünk!
A zenész elgondolkodott, hogy időt veszít, de pénzt semmi esetre sem. Ennyit egy hónap alatt nem muzsikál össze. Egye fene gondolta és beült.
- Parancsoljon velem!
- Mutassa a hangszerét!
- A hangszerem nem szeretném kiadni a kezemből.
- Soha nem hallottam hasonlóan szépen szóló hegedűt. Bizalmat érzek irányodba, megmondom, van egy Stradivárim, szépen szól, de tiéd szebben.
- Tudja uram, ezt még az ükapám édesapja csinálta azzal a céllal, hogy a fia, az én ükapám a szegénysorból kicsit jobbra, többre vigye. Megtanuljon zenélni, így azóta mi zenész familia vagyunk.
- Szörnyű állapotban van a hangszer, szerteszét fúrta a szú, tiszta repedés, egészen furcsa szaga van.
- Füst uram, füst! Tudja, gyermekkoromban igen kicsi házban laktunk , a szél a kéményből nagyon gyakran visszafújta telente a füstöt, a lakkozás már teljesen lekopott.
- Hosszában több helyen végig van repedve, megfogni is alig merném, szétporladna a kezemben.
- Az a helyzet, hogy egy hegedű minél régebbi, annál szebben szól, általában.
- Vannak nagyon régi hegedűim, tudja ugyanilyen rémséges állapotban, de azok nyekergően kornyikáló hangot képes csak kiadni.
- Szabad megkérdeznem, milyen gyakran használják a hangszereket?
- Évente kétszer, háromszor egy partin neves hegedűművészek szokták megszólaltatni őket, de sérti a fülemet a hangjuk.
- Megértem. Egy hangszerhez szív kell! Szív kell a megalkotásához, szeretni kell és használni. Olyan ez, mint amikor egy házat nem használnak, egyszerűen depresszióssá válik és tönkremegy. Ha egy hangszert használnak értő kézzel, meghálálja és egyre szebben ontja magából a zenét.
- Igazságalapja van a szavaidnak, csak azt mondd meg, hogy a Stradivárim miért nem szól ilyen szépen.
- Mielőtt erre válaszolnék, láttam már életemben Stradivárit, egyik sincs jobb állapotban, mint az én becses hegedűm.
- Igazad van, azok is valóban igen nyűtt kinézésüek, de remek hangjuk van.
- A remek és a csodálatos között különbséget érzek.
- Én is. Ezért szeretném megvenni a hegedűdet!
- Nem adhatom uram, ez a család legfőbb kincse, apáról fiúra származik. Ükapám halála után kapta meg dédapám, nagyapám, apám, majd én. A fiam várólistán van.
- Szó szerint várja a halálodat?
- Nem a halálomat várja uram, rendes ember az, maga is zenész. A becses hangszert, azt igen, azt várja!
- Honnan származol, Maestro?
- Én és a Maestro! Hát való igaz, jó néhány koncertterem ajánlott már örökös szerződést, de nem vállaltam. Tudja a nézőtéren olyan rideg, székekben ülő, hamis műélvezetet arcukra erőltető sznoboknak nincs kedvem játszani. Inkább itt az utcasarkon.
- Inkább itt? Szóval honnan származol?
- Transsylvániából.
- Vicces ember vagy, sejtettem, hogy ezt fogod válaszolni.
- Az egy valódi hely a Kárpát-medencében, Európa közepén.
- Ja persze, tele vámpírokkal...
- Ismétlem uram, kérdezze meg a sofőrjét. Érzem az akcentusán, hogy ő is odavaló.
- Ez nem semmi, ti tényleg jól be tudjátok azonosítani egymást. Európából jött. Mondd csak fiam, honnan is?
- Ráhibázott a Maestro, valóban onnan jöttem.
- Sok ilyen őstehetség lappang arra?
- Vannak uram, vannak! Muzsikus cigányoknak nevezik őket.
- Szóval Maestro, mennyibe kerül a hegedűje?
- Nincs ára uram, nem eladó!
- Kicsit hóbortos kedvemben vagyok, elcserélem veled a Stradivárimat.
- Nem lehet uram, ez a család kincse, a fiam örökli a halálom után.
- Mikor kezdtél el zenélni?
- Nem emlékszem.
- Valami gond van a memóriáddal? Látom, hogy olyan 60 körül jársz. Nem vettem észre a demencia tüneteit rajtad semmiben.
- Nincs emlékezetkiesésem, egyszerűen hamarabb zenéltem, mint beszéltem.
- Ezen a hegedűn?
- Nem uram, ezen soha nem játszik más, csak a családfő, mint említettem volt.
- Mégegyszer felajánlom a Stradivárimat, abból egy kisebb várost megvehetsz magadnak.
- És mit csinálnak a lakók?
- A lakók a pénzükön vesznek maguknak házakat, ahol akarnak.
- Uram egyáltalán nincs kedvem egy teljesen üres városban egyedül éldegélni.
- Egészen érdekes jelenség vagy. Arra nem gondoltál, hogy egy csomó hangszergyárat is megvehetnél magadnak?
- Ilyen hegedűt egyetlen hangszergyár sem csinál.
- Ebben sajnos igazad van. A fiad milyen hegedűn játszik?
- A fiam egy nagyon jó hegedűn játszik, gyönyörű a hangja, de...
- Igen, értem, várja ezt a hegedűt. Hogy én milyen hóbortos vagyok. Nagyon megkedveltelek öreg.
Azt hiszem nagyjából egyidősek vagyunk, szólíts te is öregnek! -Ha ezentúl csak nekem zenélsz, a fiadnak adom a Stradivárimat, úgy neki is lesz egy komoly hangszere, a világon a legmegbecsültebb.
- Uram, az ő hangszere kiváló, gondolkodóba ejtett, ám én képtelen vagyok csak egy embernek zenélni. Létszükségletem, hogy lássam a visszajelzést a járókelőkön.
- Értelek, de valld be őszíntén, igencsak szegényesen élsz.
- Több mint szegényesen uram, ez az egyetlen vagyonom, ami rajtam van.
- Nem értem, nincs ruhatárad?
- Van, itt van épp rajtam.
- És a fiad?
- A fiam sem sokkal gazdagabb mint én és az unokám sem.
- Ők is így zenélnek mint te?
- Ha a minőségre gondol, akkor feltétlenül vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint én az ő életkorukban. De hát nyílván még fejlődnek és valószínűleg, ahogy annak rendje-módja van, túltesznek majd rajtam.
- Miért nem kamatoztatjátok azt a felbecsülhetetlen kincset, amit a családotok tehetsége rejt?
- Az előbb említettem, hogy a járókelők visszajelzése vagy egy mulatságon az emberek tánca az igazi fizetség nekünk.
- Fura szerzet vagy! Na, azt hiszem a dugó kezd lazulni, mindenhonnan tülkölnek. Maradj a limóban, dőlj ott
végig, ha akarsz!
- Ülve maradnék, ha nem baj.
- Nyugodtan.
- Nem tudom hová akar vinni uram, de jó lenne ha visszaszállítana, mert ez az utcarész a megszokott
előadóterületem.
- Meglesz. Fiam, - szólt a sofőrnek - most elmegyünk az ügyvédemhez, szerzünk két tanut és elvisszük
a hegedűmet -a Stradivárit-, ennek az embernek a fiának. Hol lakik a fia Maestro? Igazán megérdemled ezt a megszólítást, függetlenül attól, hogy nem egy zárt előadóteremben, hanem egy annál jóval nagyobb szinten, jóval nagyobb közösségnek okozol gyönyörűséget csodálatos zenéddel.
- Három utcával odébb lakik a fiam, hamar ott leszünk.
És a milliomos olyant tett, amilyent nem igazán szokott, annak ellenére, hogy alapvetően rendes ember hírében állt és ez nem csak csacska szóbeszédként mozgott, igazán valóságközeli állítás.
Ügyvédje és két tanuja mellett a zenész fiának adományozta Stradiváriját azzal a kikötéssel, hogy a családban mindig a második használja azt, mint minőségi zenéhez, minőségi hangszerként. A legidősebb értelemszerűen a felbecsülhetetlen és felülmúlhatatlan családi kinccsel hegedűl ezután is.
Egyedüli záradékként mindössze annyi kért, hogy abban az utcában, ahol épp az öreg -akivel egymás pertu öregei lettek- és majdan utódai zenélnek - közvetlen közelükben mindig egy foglalt parkolóhely legyen családja számára.
| |
|
|
A Keresztanya Szlovákiában |
| |
|
Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
| |
|
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
| |
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István | |
|
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
| |
|
Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére!
Kepes Károly | |
|
Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo
.com címen lehet jutni.
>>Részletesebben<< | |
|
Mária királynő
Tyúkanyó a kakukkfészekben
Elmenőben
Hétköznapi dráma
Hangok
Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról
Bódulat
Örömzene
A látogató
Állomások
Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést?
Tűzmadár
Igazhitűek
Örömzene / "B" változat
szerelem kukac igazi pont hu
Lucia
Nem vagytok a magatokéi
Légvárak
Felfüggesztett zászlók
Nomádok
Fülöp bácsi és Barka néni
És akkor jöttek a magyarok
Csudálatos élet
Az irat
Hajnali vonat
Az idő foglyai
Lorensz
Csak pozitívan
Kálmánember
Piroska és a farkas
A halálraítélt
Testvéri szeretet
Amerikai vendég
A végzet
Vívódások
Reni 78
Vérszívó a szomszédom
Sivár
A fal mögött
Az azurkék keresése
Moira Zrt.
Az aranyhallá változott királylány
A tüntetés
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma)
A lelkem színpadán
Büszkeség és balítélet
Szellemes történet
Engedj ki
Blood of Mary
Kegyetlenek
Kurva vagyok
Szerecsendió
Mai dráma
A miniszterelnök
A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők.
Ha bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt, akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
| |
|
Itt kedvetekre dumálhattok.
| |
|
Csak egy életem van.
Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!
(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)
S. Szabó István
| |
|
2024. Szeptember
H | K | S | C | P | S | V | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 |
|
| | |
|
2024.02.06. 10:32
2023.12.17. 12:02
2023.11.26. 08:38
2023.08.27. 10:37
2023.08.27. 10:36
2023.08.21. 16:28
2023.08.15. 17:49
2023.06.19. 18:32
2023.06.19. 18:32
2023.06.04. 16:37
2023.06.01. 14:02
2022.12.28. 20:11
2022.11.01. 21:09
2022.11.01. 06:01
2022.09.13. 06:01
2022.08.05. 08:53
2022.07.01. 17:45
2022.05.08. 21:07
2022.05.01. 06:25
2022.05.01. 06:25
| |
|
|
Persze, hogy mese.