Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |
| |
|
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
| |
|
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. | |
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
| |
|
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
| |
|
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,
Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
Tedd szebbé a napok megfakult színét!
| |
|
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
S. Szabó István
sneider1@citromail.hu
istvan.szabo012@gmail.com
Társszerkesztő:
Kepes Károly
kkepes@gmail.com
Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. | |
Hányan is vagyunk jelenleg? |
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg
78
regisztrált tagja van.
| |
Interjúk a Pipafüst szerzőivel |
| |
Drámák (Pályázati antológia) |
| |
|
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
| |
Társoldalak (kattintható) |
| |
|
Bannercserére ajánljuk | |
|
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
S. Szabó István
| |
|
|
|
Csirkefalvi történetek2010.07.14. 19:50, Luca
Ahogy közeleg a tavasz, egyre korábban harsogják az ébresztőt a kakasok Csirkefalván. Egymással versengve, mint egy hangversenyen, három szólamban kukorékol a három kakas a tyúkok legnagyobb örömére, és az én ébresztésemre.
Volt egyszer egy kakasom, Kukurikú. Egy keltetőben látta mag a napvilágot, sok már kicsi társával együtt. Amikor kibújt a tojásból kicsike volt, nyálkás, fekete és kopasz nyakú. Csúfolták is a testvérei:
-Törpe kopasz nyakú! Törpe kompasznyakú!
De ő nem keseredett el, hanem mindenkinél előbb kikiabálta:
-Kukurikú! Kukurikú!
Attól fogva minden reggel így köszöntötte a felvirradó napot:
-Kukurikú! Kukurikú!
Így kapta hát a nevét, mit büszkén hordozott.
Egy forró nyári napon, nem találtuk Kukurikút. Néztük a csirkeólban, a szénatárolóban, a góré tetején. Sehol nem volt. Aggódtunk anyummal.
-Vajon hol lehet? -kérdezgettük egymástól, és mindent felforgattunk utána.
Kerestük, itt és ott, ott és itt, meg amott és emitt, meg mindenütt. De nem találtuk. Sehol. Sehol sem volt Kukurikú. Elveszett, eltűnt, tán a róka vitte el. Nem tudtuk. Akkor anyám vizet hozott a baromfiknak, mert megint kipacsálták a kacsák a vizet. Ahogy az egyik edényhez nyúlt, hogy megfordítsa, mivel felborult, hát mit látott? Kukurikú ott volt az edény alatt! A feje vérvörös volt, máig nem tudom, hogy a dühtől-e vagy a melegtől. Vérvörös fejjel, hogy végre kiszabadult, rögvest kukorékolni kezdett, hogy:
-Kukurikú! Kukurikúúú!!!
Minden kétséget kizáróan itt a tavasz, még akkor is, ha az elmúlt időszak időjárása nem is erre utal. Lassan eljön az ideje, hogy a tyúkokon kitörjön az anyai ösztön, és felháborodott csípésekkel tiltakozzanak az ellen, hogy naponta elraboljam a tojásaikat. Azután, hogy túljárjanak az eszemen, elrejtik a tojásaikat, hogy végül 21 nap múlva kikelhessenek a tündéri, pelyhes kis jószágok.
A kotlósokról pedig tudni illik, hogy a kiscsibéiket nevelik, nem pedig tojnak tojást, sőt van, hogy 2-3 hónapig sem, amíg csibéiket nevelik. Az elmúlt nyáron összebeszélt egy fekete és egy fehér tyúkocska, és egyszerre bújtak el, hogy kikeltsék a kicsinyeiket. Amikor végül kikelnek a kicsik, egy ketrecbe teszem őket az anyjukkal együtt, hogy így az elcsatangoló kiscsibék ne váljanak a macskák martalékaivá.
De tavaly az én egyik kotlósom a kettő közül, egy tojást pottyantott a ketrecébe, miközben gyermekeit nevelgeti. Ki látott már ilyet? Ez nem szokás. Megjegyzem azonban, hogy az előző reggel, ahelyett, hogy vérmesen a ketrecnek ugrott volna, mikor takarmányukat osztottam, mint ahogy ez szokása volt, nagyon higgadtan viselkedett. Nemhogy nem akart kicsípni egy darabkát a kézfejemből, mint szokta napi rendszerességgel, hanem még le is guggolt, mint a kakasoknak szoktak, az elhanyagolt tyúkok, ezzel randira csábítva őket. Na, aztán délután már láttam is a tojást.
Így meglepődve a dolgon, gondoltam, hogy szabadon engedem a többi tyúk közé, hátha már nem verekszik össze velük. Nem is tette, pedig a kotlósokat nehéz visszaszoktatni a társai közé. Később a kiscsirkéit is letettem Csirkefalva többi polgára közé, de az anyjuk nem foglalkozott velük, nem hívta őket magához tollait borzolva, mint szokásuk. De már egy hónaposan azért elég önállóak a kiscsirkék, nem féltem őket, miként anyjuk sem, vígan kapirgált, kotorászott, fürdött a porban, egyszóval élvezte az életet.
És a másik kotlósom? Azzal mi van, -kérdezhetnétek, -már ő is elhagyta a fiókáit? Hát nem, ő még ugyanolyan vérmesen ugrott neki a ketrecének etetéskor, mintha azonos korú csibéi még csak naposak lennének. Pedig az ő kicsinyei szinte órára pontosan, egyszerre keltek ki a másik kotlós csibéivel. Vigyáznom is kellett, mert már sok-sok csípés virított a kézfejemen. Ő tehát még ugyanolyan aggódó, önfeláldozó kotlós, nem is gondol a kakasokra, hogy engem randira hívna, helyette felborzolt tollal ugrik újra és újra a ketrecnek, célba véve engem.
Elgondolkodtam a két kotlós esetén, milyen ismerős.. A kotlósaim, ugyanúgy nevelik a csemetéiket, akárcsak az édesanyák. Furcsa gondolat, igaz?
Az egyik anyatípus, aki félti, óvja gyermekét, gondját viseli, még akkor is mikor gyermeke már felnő, önálló életre kész és képes is rá. Nem hagyja magára, még felnőtt korában is kisgyermekként babusgatja. Önfeláldozó anya az ilyen, nem a maga kedvében jár, hanem mindig a gyermekéében, ő a mindene.
A másik anya is szereti gyermekét, felneveli, gondját viseli, amíg annak arra szüksége van. De a gyermek növekedésével arányosan egyre nagyobb szabadságot ad neki, önállóságra neveli. S amint a gyermek felnő, az anya a saját útjára engedi, és ő is saját életét éli ezután, hisz az élet nem csak anyaságból áll, ezt ő jól tudja. Élvezi az életet újra, amint gyermekei a fészekből kirepültek.
Érdekes... a kotlósaim mennyire visszatükrözték az emberi tulajdonságokat. Hm... Azonnal eszembe is jut, hogy nem hiába hívja a férfi „szédült tyúkom”-nak a kedvesét, amikor az őrült szerelembe esik...
| |
|
|
A Keresztanya Szlovákiában |
| |
|
Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
| |
|
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
| |
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István | |
|
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
| |
|
Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére!
Kepes Károly | |
|
Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo
.com címen lehet jutni.
>>Részletesebben<< | |
|
Mária királynő
Tyúkanyó a kakukkfészekben
Elmenőben
Hétköznapi dráma
Hangok
Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról
Bódulat
Örömzene
A látogató
Állomások
Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést?
Tűzmadár
Igazhitűek
Örömzene / "B" változat
szerelem kukac igazi pont hu
Lucia
Nem vagytok a magatokéi
Légvárak
Felfüggesztett zászlók
Nomádok
Fülöp bácsi és Barka néni
És akkor jöttek a magyarok
Csudálatos élet
Az irat
Hajnali vonat
Az idő foglyai
Lorensz
Csak pozitívan
Kálmánember
Piroska és a farkas
A halálraítélt
Testvéri szeretet
Amerikai vendég
A végzet
Vívódások
Reni 78
Vérszívó a szomszédom
Sivár
A fal mögött
Az azurkék keresése
Moira Zrt.
Az aranyhallá változott királylány
A tüntetés
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma)
A lelkem színpadán
Büszkeség és balítélet
Szellemes történet
Engedj ki
Blood of Mary
Kegyetlenek
Kurva vagyok
Szerecsendió
Mai dráma
A miniszterelnök
A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők.
Ha bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt, akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
| |
|
Itt kedvetekre dumálhattok.
| |
|
Csak egy életem van.
Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!
(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)
S. Szabó István
| |
|
2024. Május
H | K | S | C | P | S | V | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 |
|
| | |
|
2024.02.06. 10:32
2023.12.17. 12:02
2023.11.26. 08:38
2023.08.27. 10:37
2023.08.27. 10:36
2023.08.21. 16:28
2023.08.15. 17:49
2023.06.19. 18:32
2023.06.19. 18:32
2023.06.04. 16:37
2023.06.01. 14:02
2022.12.28. 20:11
2022.11.01. 21:09
2022.11.01. 06:01
2022.09.13. 06:01
2022.08.05. 08:53
2022.07.01. 17:45
2022.05.08. 21:07
2022.05.01. 06:25
2022.05.01. 06:25
| |
|
|
Kedves Luca,
gratulálok tanulságos írásodhoz.
Szeretettel: Mila