Most láttam az egyik kommentnél, hogy nem fért fel egyszerre az egész, úgyhogy szétszedtem, és feltettem újra. Egyébként ez az a hangjáték, amelyet kigolyóztak a Magyar Rádió drámapályázatáról.

HANGOK

Margitka, hatvan éves, egyszerű asszony - takarítónő

Hudákné, ötvenhét éves, jól átlátja szűkebb környezetét - takarítónő

Tóth Béla, ötven éves politikai köpönyegforgató, vékony gerincű, megélhetési politikus - polgármester

Barna, ötvenkét éves, örök ellenzéki, állandó morgolódó - állatorvos

Buzsáki, negyvenöt éves, mindent és mindenkit pénzen megvevő - vállalkozó

Irmuska, nyugdíjas - takarítónő

Lajos a túlvilágról, most lenne hatvan éves - Margitka néhai férje

Örök szimpatizánsok, örök ellenzékiek.

(A történetet Margitka meséli „aranyoskámnak”, vagyis a rádióhallgatónak.)

Margitka, (hivatal folyosója, takarítás zaja hallatszik: vödörcsörömpölés, felmosás, stb.):

Jaj, aranyoskám! Micsoda csunya világot élünk, uram-atyám, micsoda csunya világot! Mondta is az uram, míg élt:

Lajos, (borgőzös hang):

Most szép a világ, mert ha egyszer meghalunk, akkor majd nem iszunk, he!

Margitka:

Mert hát ivott ám a lelkem, vödölt! Tudja aranyoskám, nagy piás volt az én uram, hogy a rosseb csapta volna a kőfalhoz! Azt’ amikor vödölt, akkor nem ismert sem Istent, sem embert! Olyan volt ám, mint az állat!  

Lajos:

Tőlts má’, mer’ szétlapítom azt a nagy pofádat!

Margitka:

Na jó! Hát én is megittam néha egy kupicával... vagy kettővel... csak úgy, az íze miatt! Tudja aranyoskám, hogy van ez! Kevesebb marad neki! Azt’ egyszer éccaka elvitte a szíve. Úgy meghalt, mintha sose lett volna! Én meg takarítok! A Hudáknéval. Láthassa! Három helyen, hogy megéljek. Délelőtt itt, a Tanácsházán - akarom mondani, a Polgármesteri Hivatalban -, délután a Parókián, este meg a Fogadóban! Sok a munka, kevés a pénz. A hivatalban minimált kapok, a fogadóban vacsorát, a parókián áldást. Mondta is Lajosom:

Lajos:

No Margit, te bolond vagy! Mert aki ennyit táncol a seprűvel az vagy boszorkány, vagy bolond!

Margitka:

Takarítok, amióta az eszemet tudom. Majd negyven éve! Egész nap csak takarítok, azt’ hazamegyek kitakarítani. Engem aztán ismer az egész falu, vagy város, vagy mi ez itt. Volt ez már minden, nekem elhiheti! Falu, község, város, egyre megy! Itt sincs pénz, meg ott sincs pénz! Mondta is a Tanácselnök elvtárs - akarom mondani, a Polgármester úr:

Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uraim! Képviselő testületünk azért dolgozik, hogy településünket városi rangra emelje! (ováció, taps) Ezt ne feledjék drága barátaim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! (ütemes taps, ováció)

Margitka:

Mert a polgármester úr igenis tenni akar értünk. Azt’ amikor város lettünk, azt’ még mindig kilógott a seggünk a gatyából, akkor azt mondta a lelkem:

Polgármester:

A magas politika nem akarja, hogy egykönnyen boldoguljunk, tisztelt hölgyeim és uraim! Nehéz a helyzetünk! Beismerem, hogy tévedtünk, és jobb lenne, ha még mindig község lehetnénk. Azt ugye tudják drága barátaim, hogy egy nagy ember, mindig beismeri, ha hibázik. Én most ezt tettem, tisztelt hölgyeim és uraim!. Ezt ne feledjék, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje. (ováció, ütemes taps, néhol fütty) A fütty azt mutatja drága barátaim, hogy a sötét erők ismét befurakodtak soraink közé! Mi, a fény gyermekei ezt nem hagyhatjuk, tisztelt hölgyeim és uraim, és kivetjük őket bátor sorainkból! (taps, ováció)

Margitka:

Tudja aranyoskám mit mondott erre Lajosom?

Lajos:

Na, ez is meghibbant! Fény gyermekei, meg a sötétség erői! Hát bolond ez?! Úgy vergődik, mintha még mindig kommunista vóna! Vagy elmeháborodott! Vagy mindkettő! Na, erre igyunk! Tőlts má’ egy kupicával Margit!

Margitka:

Töltöttem, azt’ ittunk! (szeliden, szinte boldogan) Nagyon szeretem a Polgármester urat. Tisztességes, becsületes ember. Vörös hajú, fess, ritka szép ember! (bizalmasan) Tudja aranyoskám, régen pártbizalmi volt, meg tanácselnök. Akkor is szerettem. Azt’ amikor volt ez a rendszerváltás vagy micsoda, akkor belépett valami új pártba, vagy mibe. Azonnal polgámestert csináltak belőle. Mondta is a Barna úr, az állatorvos:

Barna:

Ez a Tóth is aztán tudja, hogy kell forgatni a köpönyeget! De jól forgatja, bíz’ Isten!

Margitka, (felháborodottan):

Nem tudom miről beszél ez a Barna! Milyen köpönyegről? Az ő apja nyilas volt, ő meg agitprop titkár a téeszcsében. Azt’ ő is váltott! Azt’ az se volt jó, azt’ megint váltott. Akkor átállt a túloldalra! Innen oda, onnan ide, innen megint oda! Csak győzze az ember fia követni. Esti iskolában lett lódoktor! De erre meg aszt mondta a Hudákné:

Hudákné, (mérgesen):

Lódoktor! A rossebet! Nem tud egy macskát egy lótól megkülönböztetni! Az én tehenemet két injekcóval úgy felborította, mint Bodzsár Pista, a műhely targoncáját. Az is tönkrement, a tehén is kifingott.

Margitka:

Döglik itt minden, nekem elhiheti! Meg összedől, mint tavaly, a Kurkó Pistáék tanyája. De erről a polgármester úr nem tehet a drága. Sokan morognak rá, de biz’ Isten, nem tehet róla. Mondta is a polgármester úr amikor összedőlt a tanya:

Polgármester:

Ilyenkor, a bajban ismerszik meg, hogy ki az igaz barát, tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Ami összedőlt hajnalra, azt felépítjük estére! (taps) És ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim, hogy hova kell tenni az ikszet, ha eljön a nagy ikszelés ideje. (ütemes taps, ováció)

Margitka:

Ilyen jó lelkű az én polgármesterem! Jó szándékú! Igaz, hogy a Kurkóék azóta is a rokonoknál vannak elszállásolva a verandán, de arról a város nem tehet! Naná, hogy azóta is mondogatja a Barna úr:

Barna:

No ígérni, azt nagyon tud ám ez a Tóth!

Margitka:

Tud ám, nekem aztán elhiheti aranyoskám! Nekem is megígérte, hogy kapok egy szolgálati lakást, mert a házam vizes, meg lassacskán összedől! Igaz, hogy azóta se kaptam semmit, de majd..., egyszer. Ez még akkor volt, amikor átállt…. Vagy arrébb állt…, vagy mit csinált? Tudja aranyoskám, ez mindig olyan zavaros nekem. Ide áll, oda áll, bárhol áll, ő a polgármester. Az én polgármesterem…. A mi polgármesterünk! Pont a vécét takarítottam, amikor azt mondta a Buzsákinak:

Polgármester:

Csalódtam drága barátom! Átülök! Ők lelkesek, pörgősek, övék a jövő, ők az én világom!

Margitka, (halkan, szinte suttogva):

Ez a Buzsáki is egy jó firma ám, nekem elhiheti aranyoskám! Azt mondják, maffiózó! Tudja a rosseb, de az biztos, hogy mindig három-négy, nagy darab ember jár a nyomában. Azt mondta a polgármesternek, csak úgy foghegyről, ahogy azért az ember nem nagyon beszél a város vezetőjével:

Buzsáki, (magabiztos, nagyhangon):

Felőlem Béla bátyám oda ül át, ahová csak akar, a hála onnan is hála! Ugye, érti?

Margitka:

Azt’ úgy elrobogott, hogy még a táskáját is ott felejtette. Nem is jött vissza érte! Fene tudja mi volt benne, de a polgármester úr a hóna alá csapta, annyi szent. Azt’ a képviselők megszavazták, és bezárták az iskolát. Volt felháborodás nem mondom, de a polgármester úr, az a drága jó ember azt mondta:

Polgármester:

Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! A központi költségvetés megkurtította városunk költségvetését, és nehéz helyzet elé állított bennünket. Ezért oktatási intézményünket összevonjuk a szomszédos település iskolájával. Ezentúl városunk gyermekei ott tanulhatnak, ahol csak akarnak. Az önkormányzat ehhez minden támogatást megad. (taps) És ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim, hogy hova kell majd tenni az ikszeket, ha eljön a nagy ikszelés ideje! (ováció, ütemes taps)

Margitka:

Mert ilyen jó szándékú ember a polgármester úr! Előrelátó! Meg is adott mindent a városnak, meg a gyerekeknek! Istenuccse! Úgy, mint nekem majd a szolgálati lakást..., egyszer. Az önkormányzat megvásárolta Kovács képviselő és presbiter úr rozsdás, vagyis hát..., rozsdabarna kisbuszát. Három millióért asszem’. Hát az szok ledögleni naponta iskolába menet a gyerekekkel. Erre mondta a Barna úr:

Barna:

Három milláért új buszt vehettünk volna! Tán még kettőt is!

Margitka:

No, aztán ki is átkoztatta Kovács presbiter úr, a Barna urat az egyházból! Jól tette! Így kell bánni az ellenzékkel! Mert ha nem mondtam volna, a Kovács presbiter és képviselő úr, testi-lelki jó barátja a lelkész úrnak. A lelkész úr a presbiter és képviselő úr vendégházában szokta hirdetni az igét, zárt körben. Mondta is a Hudákné:

Hudákné (felháborodottan):

Zárt körben hát! A rosseb ott egye meg! Jönnek a lányok a fővárosból! A Buzsáki hozza őket nagy autóval, olyan limuzéval, vagy mivel. Aztán hirdetik az igét estétől-reggelig! A lelkész úr, a polgármester úr, no és a városatyák!

Margitka:

Hát ennyire vallásosak ám mifelénk az elvtársak! Akarom mondani, az urak! Jaj, azt elfelejtettem mondani, hogy az iskolát a Buzsáki átépítette, és panzió lett belőle. Buzsáki Motel. Ottan van a fogadó, ahol esténként takarítok. Látok ám, hallok ám én mindent! Azt is tudom ám, hogy a Buzsáki rámászott a polgármesterné asszonyra! De rá ám! Az meg csak kacagott. De azért félt, hogy meglássa az ura! Mondta is a Hudákné:

Hudákné:

No, szépen vagyunk ám! A férjet pénzeli, az asszonyt dugja! Lesz ám itt cirkusz, ha meglátja a Béla!

Margitka:

Dehogy lássa! Eszébe se volt nézelődni! A Barna feleségét hajtotta esteszámra. Épp a ruhatárat sepregettem a fogadóban, amikor olyan fura hangokat hallottam a mosogató felől. Tudja milyet aranyoskám! Benyitok, hát a polgármester úr letolt gatyával kergette a Klárikát! No még ilyet! Azért azt ne mondja már nekem senki, hogy politikailag egészséges, amikor az ellenzéki meghágja a kormánypártit? Hát mi lesz abból? Azt megtudtuk mi lett: Karcsika! A Barna meg büszkén toligálta a babakocsiban. Ilyen egy marhát! Mondta is a Hudákné:

Hudákné:

No végre, megvilágosodtam! A Barna úr nem csak hülye, vak is!

Margitka:

Nem vak az, csak azt hiszi a bolond ember, hogy volt vörös hajú a családban. Azt hallotta aranyoskám, hogy a Fülep Janit otthagyta az asszony? A Piri, az a szőke. Mindig rövid szoknyában mutogatja a lábait. Tudja, az a nagy ház volt az övék, ott a sorompónál. Hitelből csinálták. Azt’ a Janit kirúgta a mocskos Bedő, tudja a fatelepes. Jött a végrehajtó, azt’ elkalapált mindent. A Bedő vette meg! A Piri meg visszaköltözött az Annushoz, az annyához. Mondta is a Hudákné:

Hudákné:

Szegény ember! Ez is csak addig kellett az asszonynak, míg volt mit a tejbe aprítani. A Bedő meg egy mocsok! Pályázott, nyert, azt mégis kirúgta! A házát meg megvette! Pfuj, mocsok!

Margitka:

Hiába nyert, azt mondja, nem kapta meg a pénzt. Kirúgta a Kicsi Tomit is, pedig az a rokona! Ilyen csunya világot élünk aranyoskám, most már maga is láthassa. Mondta is a polgármester úr:

Polgármester:

Hölgyeim és uraim, drága barátaim! A vállalkozók hiába pályáznak és nyernek, a pénzt nem, vagy csak későn kapják meg. Ez is a kormány hibája, mert a pénzt valakik ellopják! Bizton állíthatom, mi nem lopunk! Ezt se feledjék kedves barátaim, ha eljön a nagy ikszelés ideje. (taps)

Margitka:

Igaza van a polgármester úrnak, jól lássa! Ha nincs pénz, mert ellopják, akkor nincs miből adni! Na erre mondta a Hudákné:

Hudákné:

Totóznia kéne a Bélának, ha már nem tud segíteni az ember fiának! Mert ez állandójan csak ikszelni akar, nem segíteni! Hogy a rossebet az ikszeibe! 

Margitka:

Hát mit tehet arról szegény polgármester úr, ha már csak az ikszekben bízik, nem igaz? No azt tudja-e aranyoskám, hogy a Hudákné elnevezte a polgármester urat Iksz Bécinek? Na még ilyet! Iksz Béci így, Iksz Béci úgy! Azt hiszem összeteheti a Hudákné a két kezét, hogy ilyen aranyos polgármesterünk van. Mondtam már, hogy bezár a kisbolt? Ott a pláza a határban, azt odajár mindenki. Naná, hogy olcsóbb, mint a Márti boltja. Legalábbis, aminek lejárt már a szavatossága, az olcsóbb. Meg mindig van farhát, az kell a nyugdíjasnak, meg a kispénzűeknek, meg az olcsó kenyér. Először ellenezte a polgármester úr:

Polgármester:

Magyar ember, magyar árut egyen-vegyen, tisztelt hölgyeim és uraim! (éljenzés, taps) Amíg van kisbolt, drága barátaim, addig remény is van. Remény van arra, hogy kereslet van a magyar gazda termékére! (ütemes taps, éljenzés) Ezt ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! (éljenzés, taps)

Margitka:

Ilyen szépen beszélt a polgármester úr! Azt’ egyszer nagy autóval jöttek Pestről az urak. Volt velük valamiféle hölgy is, no meg itt volt a Buzsáki is. Épp a hosszú folyosót sepregettük a Hudáknéval, amikor megérkeztek. No, azt’ jól bezárkóztak, azt’ tárgyaltak. Azt’ ott maradt megint egy nagy, barna táska. Ezt is magával vitte a polgármester úr. Már elég sok táskája lehet otthol.  Azt mondta erre a Hudákné:

Hudákné:

Pénz beszél, a polgármester meg már nem ugat! Meglásd Margit, itt még metró is lesz, ha valaki megfizeti!

Margitka:

Hát már, hogyan lenne itten metró, amikor Pesten is alig épül?! Már a vonat se jár! Pedig a polgármester úr még a sínekre is kiült a képviselőkkel. Tüntettek! Még Pestre is felutaztak. Azt’ hazajöttek egy táskával. Azóta busz jár... Néha. Morgott is a Barna úr:

Barna:

Mindennek megvan az ára! A becsületnek is, a vasútnak is sőt, a busznak is!

Margitka:

Naná, hogy megvan az ára! A polgármester úr csak jót akar, hogy ne kelljen a hideg vonatokon dideregnie az ember fiának. Mondta is a városi fórumon:

Polgármester:

Ezt a mérkőzést a kormány nyerte, tisztelt hölgyeim és uraim! De nem adjuk fel drága barátaim! Kiharcoltuk, hogy a buszok, melyek Buzsáki úr tulajdonában állnak, fűtöttek legyenek, és sűrűbben járjanak! (taps, éljenzés) Ezt se feledjék hölgyeim és uraim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! (ováció, néhol fütty,taps) Ismét, mint már annyiszor, most is soraink közé férkőzött a sötét gonosz, drága barátaim! De mi, akik a jó oldalon állunk, és a fény gyermekei vagyunk, megígérhetem, hogy ajtót mutatunk neki, és elűzzük őt! (ütemes taps, éljenzés, hangzavar, ováció)

Margitka:

Mert a mi polgármesterünk még azt is kiharcolta, hogy a buszok visszafelé is közlekedjenek. De úgy ám! Buzsáki buszával elmegyünk odáig, ahonnan indul a sárga busz, azt’ azzal megyünk a megyeszékhelyre. A Buzsáki túrsszal! Így nem kell két napig a másik városban ücsörögni, mert a Buzsáki busz hazahoz. Erre mondta a Barna úr:

Barna:

Ilyen egy disznóságot! Ennek semmi köze a fővároshoz, meg a kormányhoz! Erről a város tehet! Nem akart megállapodni senkivel, csak a Buzsákival, és így jártak a szavazók! Még egészségesen el kell indulnunk a kórházba, hogy betegen megérkezzünk. Küzdeni kellett volna azért a vasútért, vagy a sárga buszért! Nem becsapni a választókat.

Margitka:

Ez egy butaság, mert igenis, a polgármester úr küzdött. Azért is küzdött, hogy jól sikerüljön a kultúrban a polgármesteri bál. És jól sikerült, bizony! Még a testvérvárosok küldöttsége is ott mulatott a képviselő urakkal és családjukkal! A lakosság meg kint ácsingózott és nézte, meg hallgatta azt a gyönyörű muzsikát. Tudja aranyoskám, még a zenekar is Pestről jött! Nagyon szépen játszottak. Mondta is a Hudákné:

Hudákné:

Dorbézolnak az urak! Mulatnak! A póri nép meg csak szimatol!

Margitka:

Hát ha egyszer olyan jó szagok jöttek a konyha felől! Hogyne szimatolnánk, nem igaz, aranyoskám? Amúgy sincs nekünk pénzünk az ilyesmire. Egyszer voltam bálban, még régen, Lajosommal. Én táncoltam, Lajosom verekedett, aztán meg siránkozott:

Lajos:

Jaj Iftenem, jaj! Kiverték a fogaimat! Az a gané Zombori, hát nem pofán vágott?!

Margitka:

Bizony aranyoskám, kétezer forintunkba került a protkója! Abban az időben! Nagy pénz volt az! Azt’ esténként berakta a pohárba, néha otthol hagyta. Amikor verekedett, zsebre vágta. Azt’ nem temettük el vele, Isten nyugosztalja, hátha jó lesz még valakinek. Mondta is a Hudákné a bál után:

Hudákné:

No Margit! Rengeteg kaja maradt! Ugorj haza Lajosod fogaiért, hátha a miénk elkopik a nagy zabába!  

Margitka:

Azt hallotta aranyoskám, hogy kivágták a fákat a főtéren? Betegek voltak, azt’ azért. Mondta is a polgármester úr az az áldott jó ember:

Polgármester:

A beteg fákat nem pótoljuk, tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim. Rugalmas betonnal burkoljuk be a teret, így a városunkba érkező külföldi turisták európai színvonalú, őrzött parkolókban hagyhatják majd járműveiket. (taps) Ebből is láthatják drága barátaim, épül- szépül városunk, ezt ne feledjék! Főleg akkor ne, ha egyszer eljön a nagy ikszelés ideje. (ováció, taps)

Margitka, (vizet enged vödörbe):

Láthassa aranyoskám, fellendül az idegenforgalom. A mi áldott jó polgármesterünk ezt is elintézi. Jönnek majd a népek a múzeumba, meg a pusztába nézegelődni. Mondta ám a Hudákné:

Hudákné:

Milyen külföldiek, hova? Megbuggyant ez az Iksz Béci? Legutóbb két éve tévedt erre egy német házaspár. A férfinak eleredt az orra vére, és lekanyarodtak papírzsebkendőért az országútról. Ilyen egy marhaságot!

Margitka:

Nincs igaza a Hudáknénak! Igenis, a németek elviszik városunk jó hírét, és majd csapatostúl jönnek a népek kirándulni! Én hiszek a polgármester úrnak, mert ha nem így lenne, nem mondaná! Naná, hogy a Barna úr megint mérgelődött:

Barna:

Disznóság! Mindenhol a világon zöldövezeteket létesítenek, itt meg kivágják a fákat, meg betonoznak! Hát hülyék ezek? Még hogy a külföldiek. Hová? Ide? A semmibe? Minek? Hogy megnézzék a múzeumban, a kirúgott portás sapkáját, vagy minek? Oda is csak úgy mehetnek be, ha telefonálnak, időpontot egyeztetnek, és valaki beengedi őket.  Hiszen már őr sincs! Itt már semmi sincs!    

Margitka:

Dehogynem, már hogyne lenne! Van itt minden! Ott van nyáron a háromnapos városi buli! A Városi Májkrém Napok! Hú aranyoskám! Micsoda buli, ha maga azt látná! Akkor mindenki májkrémet eszik ám, a Buzsáki Húsfeldolgozóból! No és azt a rengeteg énekest meg táncost, akit idehívnak, azt látná! Tavaly még a Cini is itt volt! Meg a Győzike! Ez kell a népnek, nem az árokásás. Jól tudja a polgármester úr! Ha jól mulat a nép, akkor rendben van minden, ha nem jól mulat, akkor zúgolódik. Igazam van aranyoskám? Persze a Hudákné megint morgolódott:

Hudákné (mérgesen):

Most mondja meg! Most mondja meg, mert szétrobbanok! Hát mi került ebbe hatmillióba? Az a pár kornyikás, meg táncos?! Ugyan már! Vándorol a pénz, egyik zsebből a másikba. Azt csodálkozunk ha legatyásodunk?

Margitka:

De arról biztosan hallott aranyoskám, hogy a Csupaki Rozi leányanya lett? Na, az úgy történt, hogy a Bánlaki Vince, a Rozi mostohaapja megejtette. Lett is nagy ribillijó! Még a rendőrség is kinn volt, azt bevitték a Vincét. Persze, a mi áldott jó polgármesterünk azonnal a Rozika segítségére sietett. Azt mondta a helyi rádióban:

Polgármester:

Szomorú eseménye ez városunknak! De tanulván az esetből, a főtéren, a faluvégen, és buszmegálló közelében óvszer automatákat állítunk fel, hogy megelőzzük az ilyen és ehhez hasonlatos eseteket.

Margitka (összecsapja kezeit):

Hátha már látott szép ótómatákat aranyoskám? Hatalmas, villogó betűk a tetején: Kotton gép! Alatta: Buzsáki ótómata és nyerőgép bété. Ha szexelni akar, akkor csak odasétál, bedobja a pénzt, megnyom egy gombot, azt’ már esik is ki belőle a csomagocska, ha tudja mire gondolok, aranyoskám? Hát az maga a csuda! Ilyen kellett volna a Lajosomnak is, azt’ nem lenne hat zabi kölke megyeszerte. Nem igaz? Mondta ám a Hudákné:

Hudákné:

Már csak a piros lámpát kéne kirakni a határba! Hogy valóban jöjjenek a külföldiek! (gúnyosan) Pusztapornó meg csacsifogat! Erre jönnek majd a népek! A rossebet a polgármesterbe!

Margitka:

Hülyeséget beszél ez a Hudákné, megnyugtatom, aranyoskám. Ez a város, nem kupleráj! A polgármester úr figyel az ilyesmire. Azt mondta:

Polgármester:

A legrégebbi mesterséget, amit a lányok-asszonyok űztek valamikor, el kell szeparálnunk városunkban. (taps) A tiltott zónát éppen ezért, a volt téesz major mellett jelöljük ki. (még nagyobb taps, ováció)

Margitka:

Erre mondta az-az undok Barna úr:

Barna:

Na ezentúl ott lesz megtartva minden testületi ülés, az biztos. A lányokat úgyis Dabasi képviselő úr képviseli, hisz nála dolgoznak.

Margitka:

Hazugság! Hogy dolgoznának már a Dabasi képviselő úrnál, amikor a Buzsákié a major? Pfuj! Micsoda hazudozás folyik itt! A mi képviselőink igenis tisztességesek, becsületesek! Én nem is tudnék ilyen útálatosok között dolgozni! Mondta ám a Hudákné:

Hudákné:

Na, erről beszéltem! A Buzsáki városi engedéllyel üzemelteti a kuplerájt, már csak a kábítószer hiányzik! De ami késik, az jön!

Margitka:     

Hogy jönne már! Nincs is rá szükség, mert a szép patikusné mindenkinek olyan gyógyszert ad, amilyent kér. Ha kábulni akar, akkor kábulhat, ha vigyorogni akar, akkor vigyoroghat. És tudja aranyoskám, hogy kié a patika? A Buzsákié. A társa a polgármester úr, az alpolgármester úr, és vagy három képviselő. Igazuk van! Gondolni kell a jövőre! Mondta is a Barna úr:

Barna: