Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |
| |
|
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
| |
|
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. | |
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
| |
|
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
| |
|
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,
Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
Tedd szebbé a napok megfakult színét!
| |
|
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
S. Szabó István
sneider1@citromail.hu
istvan.szabo012@gmail.com
Társszerkesztő:
Kepes Károly
kkepes@gmail.com
Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. | |
Hányan is vagyunk jelenleg? |
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg
78
regisztrált tagja van.
| |
Interjúk a Pipafüst szerzőivel |
| |
Drámák (Pályázati antológia) |
| |
|
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
| |
Társoldalak (kattintható) |
| |
|
Bannercserére ajánljuk | |
|
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
S. Szabó István
| |
|
|
|
Nekünk a Balaton2010.06.28. 06:08, S. Szabó István
Nyolcadik rész
Egy családi nyaralás története úgy, ahogy azt a család tagjai - Öcsi, Mia, Fater, Muter, Nagyi - elmesélik.
ÖCSI
Tutira fingom sincs mi volt velem éjszaka. Olyan ájult voltam, mint Csipkerózsika, mikor a királyfira dekkolt. Ő meg naná, hogy majd összehányta magát, amikor megérezte a csajszi százéves szájszagát. – Jesszusom! – csapta össze dolgos kezeit a muter. – Mi van veled Öcsike? – kérdezte rémülten, amikor kitámolyogtam az étkezőbe. Úgy imbolyogtam, mint Kovács bácsi a női bringán, kormányán a demizsonnal. – Beteg ez a gyerek – állapította meg nagyi, és kivette hajcsatját a vajból. – Itt maradt a serclin a parókája! – böfögte a fater, és a kenyér sarkát nyújtogatta a nagyinak. – Jó lenne, ha a klotyón bontogatná a haját! Vén hülye! – tette még hozzá. – Sanyika! Ne bántsd a mamát! – siránkozott kezét tördelve a muter, és menten az orra elé kapott egy szalvétát. – Akkor mondd meg anyádnak, ne tetvészkedjen az asztalnál! – így a fater. Dühösen felpattant és elviharzott. – Na végre, csönd van! – mondta nagyi, és az eperlekvárt kapargatta le késsel a ruhájáról, és kente a kenyerére. Ettem egy falatot, azt hittem, menten kijön belőlem. – Kimegyek a levegőre – hebegtem, és elhúztam a csíkot. – Öcsike! Kabátot vegyél, hideg van! – hallottam még. Tényleg hideg volt. Leültem a padra, jött Bridzsi. Tök szuperul nézett ki! – Bridzsi! – ugrottam fel örömmel. - Hagyj békén! – mondta mérgesen, és nagyon szép volt. - Szeretnék veled beszélni… - Én meg nem! – kiáltotta, és faképnél hagyott. Összeszedtem magam, lementem a partra. Letérdeltem, megmostam az arcom. Naná, hogy rohadt hideg volt a víz. – Mi van kishaver? – a motoros krapek állt mögöttem. Állati király volt a bőrszerkója. Megrántottam a vállam. – Semmi! Utál a csajom! – mondtam, és tök király volt, hogy Bridzsit a csajomnak neveztem. - Gyere, mutatok valamit! – mondta, és elindult előttem. Követtem. Behúztunk egy király kecóba, nem messze a parttól. A kocsi feljárón csopper moci dekkolt. A kecó nem kulcsra, hanem távirányítós kütyüre nyílt. Állati full volt. Bazi nagy társalgó a földszinten, a falak tele képekkel, polcokon vázákkal. Tiszta múzeum. Középen fekete bőrfotelek, asztal, a sarokban baromi nagy íróasztal, számítógéppel. Csomó sörös doboz szétdobálva, üres üvegek mindenfelé. Itt frankó buli lehetett. – Hahó! Vendéget hoztam! – kiáltotta a krapek, és ledobta dzsekijét a földre. Valahonnan egy szőke bombázó kavart elém, bikiniben. – Szia! Böbe! – intett kedvesen, és arcomra pusszantott. – Öcsi! – mondtam. – Gyere! – fogta meg a kezem. Felmentünk az emeletre, be az egyik szobába. – Italt? – kérdezte. – Kólát! – Kitöltött kettőt, ittunk. – Te itt laksz? – kérdeztem. – Lehet – felelte, és felkuporodott az ágyra. Felhúzta a lábait, hátravetette a fejét. Felnevetett. – Na, mi van? Félsz? – Mitől? – Tőlem! – Megráztam a fejem. – Gyere! – intett kedvesen. Leültem mellé. – Megcsókolhatsz! – mondta. Naná, hogy bejött a motoros, és az egész smaciból nem lett semmi. – Mennünk kéne! – mondta Böbének. – Öltözz! – vetette még oda, és ismét magunkra hagyott. A csaj felpattant, semmi perc alatt felöltözött. – Te is jössz? – kérdezte. – Hová? – Á! Nem fontos! – kirohant a szobából, felpattantak a mocira, és elhúztak. Király! Egyedül maradtam. Kicsit lődörögtem a kecóban, ettem egy kis szalámis kenyeret, paprikával, ittam egy energia bombát. Elálmosodtam. Lefeküdtem a bazi nagy franciára, és hunytam egy hatalmasat. Arra ébredtem, hogy valaki rángatja a lábam. – Kelj már föl, kiscsákó! – barna csajszi, egy szál bugyiban ébresztgetett. – Te ki vagy? – kérdezte, én meg le nem vettem szemeimet a melleiről. – Tetszenek? – kérdezte. - Aha! – feleltem. – Tavaly csináltattam! Na gyere, kajáljunk! – elindult kifelé a konyhába. Ettünk valamiféle szendvicset, majd engedte, hogy megsimogassam a melleit. Tök kemények voltak. Dudorodott ám a gatyám. – Na elég! – lökte el a kezem. - Azt sem tudom, hozzánk tartozol-e? – azt én sem tudom, gondoltam, de egy szót sem szóltam. Egyáltalán, kell nekem valakihez tartoznom?
Most kint ülünk a kertben, Tekilát iszogatunk, és arra várunk, hogy a többiek visszajöjjenek.
MIA
- Finike! – csámcsogta Tibcsiferke. Tök gáz volt, ahogy a kóla végigfolyt aszott, pucér mellükön. Csámcsogva faltak. – Holnap szalonnázunk! – böfögte egyikük. Nem szóltam egy szót sem. - Úgyis fostok ti nemsokára! – gondoltam. Arra vártam, hogy befejezzék. Mármint az össznépi zabát. Mikor minden elfogyott, kezembe nyomták az üres üveget és a nylonzacskót. – Tüntesd el! – majd sarkon fordultak, és elhúztak. – Gyerekek! Vacsora! – üvöltötte Bogi néni. Na ez király lesz! Ezt megnézem magamnak! Leültem az asztalunkhoz. Baromi volt, ahogy a két ökör turkálta a magokat. – Ezt mind megeszitek! – süvítette az anyjuk, és még egy kanál moszatot rakott a tányérjukra. Kamill aszott pofával szürcsölgette teáját. – Mi van fiacskám! Nem ízlik az étel? – kérdezte Bogi, és gyanakodva nézte élete értelmét. – Finom anyukám! Finom! Nagyon finom! – hebegte Kamill, és csendesen kapirgált tovább. – Fffinikkke! Rrrezső is szszszerettte a tttökmmmagot! – hadarta a retró csaj. – Maga csak ne szóljon bele! – mondta Apci. – Maga csak dadogjon! Az olyan szexi! – csúfolódott tovább, aztán üvöltött egy nagyot. – Klári! Sört! – Paraszt! – nyugtázta nagyi, és tovább kötögette a harminc méteres rózsaszín sálat. Anci lélekszakadva érkezett a sörrel. Ekkor tört ki a vulkán. Tibcsiferke felpattant, és hangos rotyogás közepette vágtázott a klotyó felé. Nyomában tesója. Közben felrúgták az asztalt, kirúgták Rózsika alól a nyugágyat, fellökték Bridzsit és Olgit, aki seggre ült a pocsolya közepén. Állati balhé filing kerekedett. Mindenki sikoltozott, Apci káromkodott, szóval, tök király volt! Ráadásul, félúton sem voltak, amikor televágták a nacijukat. Na, akkor aztán megnyugodtak. Lelassultak, megálltak, szaglásztak. A belem forgott. – Mi van megint gyerekeim? – sopánkodott Bogi, és gyanakodva méregette Apcit. – Mit néz, Tyúkanyó? – kérdezte Apci, és megemelte az üveget. – Befostak a kedvencek? - közben Tibcsiferkéék visszaértek az asztalhoz. – Vigye innen a kölkeit! – morogta Apci, és befogta az orrát. – Szégyellje magát, gazember! – durrogta Bogi. – Maga meg irigykedik, mi? – kérdezte Apci a nagyitól. – Ez egy állat! – mondta nagyi. – Sanyika! Ne bántsd a mamát! – harciaskodott Anci, és szalvétába fújta az orrát. Tyúkanyó felpattant, és beterelte családját a nyaralóba. Kamill mögöttük kullogott. Na ez király volt! Holnap folyt. köv.! Valaki füttyentett. Moha volt az. Kimentünk a parkba. Felültünk a dodzsemre, majd a körhintára. Mindenre tízszer. Szórtuk a pénzt. Aztán a parti lebujban söröztünk, vacsoráztunk. Jani pezsgőt rendelt, Moha whiskyt. Tóbi nem ivott. – Te nem iszol? – kérdeztem. – Nem. Én még autózni akarok! – merőn mögém nézett. Megfordultam. Tök király piros verda parkolt az út szélén. – Megyünk? – kérdezte. – Csak mi ketten? – Aha. – Kimentünk az étterem elé, már majdnem a kocsinál jártunk, amikor odaért egy öltönyös fazon, beült a piros csodába, és elhúzott. – Nincs szerencsénk! – mondta Tóbi, és visszamentünk a többiekhez. Kicsit még piálgattunk, dumcsiztunk. Aztán hazahúztam, ne pampogjon a család.
Most itt ülök a kertben. Tiszta király minden! Áll a családi balhé az ikreknél. Bogi magas fejhangon követeli, mondják meg, mit ettek és kitől kapták. Kamill a másik padon gubbaszt, és le merném fogadni, hogy sirály válóperek királyi képei futnak le előtte.
FATER
Hajnalban csörgött az a kurva mobil! Már megint a könyvelő volt. – Nagy a hiány! – suttogta a fülembe. – Mi van? – kérdeztem kábultan, azt sem tudtam milyen országban vagyok. – Sok pénz hiányzik a kasszából! – suttogta. - Mondd a Lehoczkinak! Engem felejts el! Nya-ra-lok! – szótagoltam neki, és kinyomtam a készüléket. Tényleg kirúgom, ha hazamegyek. Nem tudom mi a szart képzel ez magáról! Egészen felcseszte az agyamat. - Ki volt az? – kérdezte Klárikám riadtan. – A Kovács, de nem érdekes. – Megint lopod a kasszát? – kérdezte a Sárkány. Azt hittem belerúgok. – Magának kuss! Megértette? – szaladt fel az agyvizem, és azt hittem tényleg megrugdosom: – Maga törődjön a kúpjaival! Vénasszony! – kirohantam a kertbe. – Sanyi! Így nem beszélhetsz anyukával! – kiáltott utánam Klárikám, zokogva. – Te csak azt hiszed! – mondtam, aztán hagytam, hadd zokogjon. Ha egyik nap nem bőghet, tutira elvonási tünetei lesznek. Csepegett az eső. Később a reggelinél a vénasszony parókája belecsúszott a vajba. Úgy bontogatta a silány haját az asztalnál, mint valami vén démon. Lóbálta a fejét, ahogy a tévében szokták a dívák! Közben a koszos, kétszáz éves fésűjével kotorászott benne! Hogy ezt honnan a francból vette? Forgott a gyomrom! – Vigye innen a parókáját, gusztustalan Vénsárkány! Mit parasztkodik itt? – háborogtam magamból kikelve. Hiába, no! Tényleg felcseszte a Kovács az agyamat. Jött a Lócsesző, mögötte az Olgi. – Jön horgászni, Sanyika? – kérdezte, és megint bitang jól nézett ki. – Nincs kukacom! – feleltem neki komoly pofával, és majdnem benyúltam a szoknyája alá. Csak hát! Ott volt a Lócsesző! – Nekünk több is van! – nevetett Olgi, és megnyalta a szája szélét. – Ne kurvulj! – dörmögte Jenő, és frankón nem tudtam, mi a helyzet. Ezek megdumálták, vagy nem dumálták? Nyitott házasságban élnek, vagy csukottban? – Na! Jön? – kérdezte Olgi. Úgyhogy lementem velük a partra. Ott fagyoskodtunk egész nap, és egy árva keszeget sem fogtunk. Ráadásul Olgi is tiszta kek volt. Le sem szarta a fejemet. Egyfolytában Jenőkézett. – Jenőke így, Jenőke úgy, Jenőke kérsz egy sört? Jenőke nem vagy éhes? – Jenőke meg komoly pofával kukacolt, és egyfolytában a politikai helyzetről akart velem beszélni. Velem, nyaraláskor! Hát ez tiszta hülye! Persze este a vacsoránál megint elszabadultak a tyúkok! Mint egy horrorfilmben. A vérszomjas gyöngytyúk rettenetes bosszúja! Hú, de félelmetes! A féleszű Bogi telepakolta az asztalt grillezett levéllel, aszalt bokorral, és roston sült pálmagyökérrel. Szóval, csupa egészséggel. Én persze maradtam a kolbásznál és a sörnél, hadd dögöljek meg minél hamarabb. Csendben falatoztunk, amikor a két kölök sunyi módon televágta a gatyáját. Mondtam is a Vénsárkánynak. – Na lássa vén boszorka! Így kell ezt csinálni! Nincs lacafaca, nincs kúp! Csak trotty aztán rotty! – Ne bántsd a mamát, te szemét! – zokogta Klárikám, közben Boginak segített, mert az ikrek kutyafuttában mindenkit a padlóra küldtek. A dadogós ott kalimpált égnek meredt lábakkal a rózsabokor tövében. Akkora bugyi volt rajta, mint egy katonai sátor. Közben persze üvöltött. – Szszszúr! Jjjujj ddde szszszúr! – Mármint a sok tüske a valagában. Hu de jól szórakoztam! Egyből kibontottam még egy flaskát! Egyedül szerencsétlen Kamillon látszott, hogy szarul érzi magát, ott téblábolt a feldöntött asztal mellett. – Mit nézel, te szerencsétlen? – reccsent rá Bogi. – Inkább segíts, mert mindjárt hánynak is! – Aztán fogta magát, és beterelte a barna gatyás csapatot a nyaralóba.
Most csendben sörözök itt a hidegben, és arra várok, hogy jöjjön az Olgi. Meg akarom tőle kérdezni, ezt a nyitott házasság dolgot.
MUTER
Jaj, szegény anyuka! Felriadt a Sanyi telefonjára. Hajnalban csörgött, a Kovács volt az. Biztos megint rosszul áll a cég. A Sanyi elég ideges lett. Nagyon csúnyán beszélt szegény anyukával. Pedig anyuka csak viccesen kérdezte, hogy lopja-e valaki a kasszát? Arról meg igazán nem tehet anyuka, hogy elfelejtette este a hajcsatot kivenni a hajából. Persze, hogy beleesett a vajba, amikor reggeli közben megfésülködött. Nem tudom, mit kell ebből ekkora cirkuszt csinálni. Nem is koszos anyuka fésűje. Ez csak egy idegbeteg hiszti a Sanyi részéről. Máskor is talált hajszálat a levesben sőt! Volt, hogy több is volt benne. Egész hajcsomó. Na és? Mindenkinek hullik a haja, nem csak anyukának. Nem igaz? Viszont Öcsike miatt komolyan aggódom. Nagyon sápadt volt ma reggel. Csak turkálta az ételt, alig evett. Mire beszélni tudtam volna vele, elment a kis barátaival. De hadd menjen! Azért nyaralunk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, nem igaz? Még szerencse, hogy a Sanyi elment Olgiékkal pecázni. Legalább otthon maradhattunk anyukával és a többiekkel. De jót beszélgettünk Rózsikával! Kicsit nehezen értettem, amit mond, de nagyon jó volt. Elmesélte, hogy a férje, Rezsőke, asztalos volt. Nagyon szép koporsókat gyártott. Egész koporsó kiállítás volt otthon, a családi házban. Micsoda boldog élete lehetett Rózsikának! Kilépett az ajtón, és mindenhol koporsókat látott. Jöttek-mentek a vevők, mindenki mosolygott, mindenki elégedett volt. Amikor meghalt Rezső, a saját maga által készített koporsóba fektették. Szerencsés ember! Már életében tudta, hol fog feküdni holta után. Anyukát egészen felvillanyozta a dolog. Egyfolytában azt kérdezte, mikor mehet Rózsikához koporsónézőbe. Jaj de jót beszélgettünk! Persze mondtam anyukának, nem kell mindig a halálra gondolni. De hát, ő már csak ilyen! Azt mondta, a Sanyinak is vesz egyet, ha meg tud egyezni Rózsikával. Tudtam, hogy szereti anyuka a Sanyit! Csak az a gonosz Sanyi nem hiszi el. Kinek venne az anyósa koporsót, csak úgy grátisz, ha nem szereti? Nem igaz? Pláne, a születésnapjára! Meg sem merem mondani Sanyinak! Hadd legyen neki meglepetés! Azt hittem menten megcsókolom anyukát, úgy megörültem, hogy ennyire kinyilvánította a szeretetét. Miácskám is nagyon aranyos volt. Segített Rózsikának feltápászkodni, amikor az ikrek véletlenül feldöntötték, nyugágyastól, asztalostól. Szegény fiúkák! Ment a hasuk! Biztos, összeettek valamit. A finom magoktól és a kétezer méter mélyről feltörő ásványvíztől nem lehet bajuk. Mosatlan gyümölcsöt ehettek a fáról, az hajthatta meg őket. Persze, a Sanyi megint bunkó volt! – Látja Vénsárkány! Így is lehet! – röhögte, és azt hittem a szívem szakad meg! Hogy ez milyen bunkó! Pedig ha tudná, hogy anyuka egész nap azon törte a fejét, milyen koporsóval kedveskedjen neki, a szülinapján, biztos, hogy elszégyellné magát! Azt hittem menten sírva fakadok. Sírva is fakadtam! Ilyen egy disznót! Anyuka a lelkét kiteszi, hogy a Sanyi kedvébe járjon. Ez meg egy bunkó! Szegény ikrek! Még szerencse, hogy barna nadrágban voltak. Csak hát ugye, az a szag. Rózsika szegény, meg belezuhant a rózsabokorba. Ki kellet hozzá hívni a doktor urat. A tüskéket ő szedte ki a fenekéből és a hátából. Aztán csörgött a mobilom. Köves úr volt az. Nagyon megijedtem. Elbújtam a mosókonyhában, eltorlaszoltam az ajtót a szennyessel. – Oda vagyok magáért, a fekete hajáért… - énekelte Köves úr, és nagyon romantikus volt. – Nem szabad, Köves úr! – Dezső vagyok! – énekelte. – Dezső, nem szabad, Dezső! – suttogtam. – Holnapután érkezem, fogd meg az én két kezem, lalalala! – énekelte megint Köves úr, és azt hittem menten megüt a szél. – Nehogy idejöjjön! – sikkantottam a készülékbe. – Majd hívom! – megszakadt a vonal. Kábán álltam vagy egy fél órát, nem tudom, mit csináljak.
Most már este van. Anyuka lefeküdt és ágyból nézi a tévében a kedvenc sorozatát. A mexikói szépasszonyt. Nagyon szereti. Azt mondja csupa úriember és úriasszony játszik benne. – Majd meglátod édes lányom, ha egyszer felhív a Köves úr! Majd meglátod, milyen egy igazi úr! Az nem olyan bunkó, mint a Trógerpöcs! Nem ám! – Anyuka! Ne mondja a Sanyira, hogy Trógerpöcs, jó? – Jó! Nem mondom a Sanyira, hogy Trógerpöcs! – Anyuka! – Klárika? – Hagyjuk! – Majd ha felhív a Köves úr, majd akkor… - Anyuka! Mondom, hagyjuk! Jó? – Jó! De ha mégis… - Anyuka! Nézzük a tévét! – a film után végre elalszik. A gyerekek még a kis barátaikkal játszadoznak, Sanyim kint beszélget a többiekkel. Én meg egyfolytában azon gondolkozom, mi lesz, ha tényleg idetéved a Köves úr. Akarom mondani, Dezső.
NAGYI
Na ez az állat megint levizsgázott a barom arcúja azt hiszi a bunkó másnak nem hullik a haja és mi van ha beleesett a vajba tiszta az én fésűm és a hajam is nincs két hete hogy megmostam nem tudom mi a kutyaszart hisztizik, vigyeinnenaparókájátvénsárkány üvöltötte ez az állat azt hiszi a paraszt hogy ez paróka azér’ mer’ neki már lassan seggig ér a homloka azt hiszi mindenki kopaszodik pedig az övé tiszta korpa egy egész disznócsorda jól lakna a fejéből, úgy ugat a Trógerpöcs mintha maga lenne a tökély pedig tökéletlen, biztos megint szétlopták a kasszát reggel telefonált a Kovács a Trógerpöcs meg olyan ideges lett mint mikor jöttek a rendőrök a végrehajtóval persze a Lehoczki is benne van vastagon de a Trógerpöcs is a Valira költi a pénzt mer’ haza alig ad pár forintot nincs a két gyereknek egy normális nadrágja Klárikám sem volt fodrásznál hetek óta mer’ azt mondja ez a bunkó hogy nincs rá fedezet pedig szerintem a Trógerpöcs hetente fedezi a Valit a céges kocsiba a múltkor is beültem és hanyatt estem mer’ el volt állítva az ülés kurvásra, mondtam is Klárikámnak: na a Trógerpöcs kiengedte a gőzt a fütykösön az alagútba, de Klárikám nagyon csúnyán beszélt velem többet nem mondom, dehogynem miért ne mondanám amikor ez a paraszt hülyének néz mindenkit, szegény ikrek tisztára beszartak olyan büdösek voltak mint a falusi budi persze a Trógerpöcs megint levizsgázott ott gúnyolódott meg fingott meg böfögött azt hittem elsüllyedek szégyenemben meg persze röhögött szerencsétlen Rózsikán amikor az belezuhant a virágágyásba és sikoltozott mer’ a rózsák össze-vissza szurkálták a fenekét meg a hátát mondtam is Klárikámnak: majd ha jön a Köves úr minden más lesz az egy arany ember, ha majd Klárikám jobban megismeri akkor nem kell majd neki ez a bunkó Trógerpöcs viszont az Öcsikére figyelni kell mondtam is Klárikámnak de azt mondta rémeket látok a gyerekek a kis barátaikkal játszanak hadd játszanak azért nyaralunk hogy mindenki jól érezze magát gondolom ez alól ez a bunkó sem kivétel mer’ ő igazán jól érzi magát főleg amikor a ribanc Olgi feltűnik a színen és ez a paraszt csapja neki a szelet de Isten uccse veszek neki egy koporsót a szüli napjára hadd lássa a tahó mennyire odavagyok az aszott pofájáért, csak Klárikámat sajnálom hogy nem látja a dolgokat de az is lehet hogy nem akarja látni.
Most már este van Klárikám lekapcsolta a villanyt alváshoz készülődünk ketten vagyunk a két gyerek és a Trógerpöcs sehol, nem lesz ennek jó vége.
| |
|
|
A Keresztanya Szlovákiában |
| |
|
Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
| |
|
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
| |
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István | |
|
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
| |
|
Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére!
Kepes Károly | |
|
Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo
.com címen lehet jutni.
>>Részletesebben<< | |
|
Mária királynő
Tyúkanyó a kakukkfészekben
Elmenőben
Hétköznapi dráma
Hangok
Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról
Bódulat
Örömzene
A látogató
Állomások
Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést?
Tűzmadár
Igazhitűek
Örömzene / "B" változat
szerelem kukac igazi pont hu
Lucia
Nem vagytok a magatokéi
Légvárak
Felfüggesztett zászlók
Nomádok
Fülöp bácsi és Barka néni
És akkor jöttek a magyarok
Csudálatos élet
Az irat
Hajnali vonat
Az idő foglyai
Lorensz
Csak pozitívan
Kálmánember
Piroska és a farkas
A halálraítélt
Testvéri szeretet
Amerikai vendég
A végzet
Vívódások
Reni 78
Vérszívó a szomszédom
Sivár
A fal mögött
Az azurkék keresése
Moira Zrt.
Az aranyhallá változott királylány
A tüntetés
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma)
A lelkem színpadán
Büszkeség és balítélet
Szellemes történet
Engedj ki
Blood of Mary
Kegyetlenek
Kurva vagyok
Szerecsendió
Mai dráma
A miniszterelnök
A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők.
Ha bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt, akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
| |
|
Itt kedvetekre dumálhattok.
| |
|
Csak egy életem van.
Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!
(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)
S. Szabó István
| |
|
2024. Május
H | K | S | C | P | S | V | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 |
|
| | |
|
2024.02.06. 10:32
2023.12.17. 12:02
2023.11.26. 08:38
2023.08.27. 10:37
2023.08.27. 10:36
2023.08.21. 16:28
2023.08.15. 17:49
2023.06.19. 18:32
2023.06.19. 18:32
2023.06.04. 16:37
2023.06.01. 14:02
2022.12.28. 20:11
2022.11.01. 21:09
2022.11.01. 06:01
2022.09.13. 06:01
2022.08.05. 08:53
2022.07.01. 17:45
2022.05.08. 21:07
2022.05.01. 06:25
2022.05.01. 06:25
| |
|
|