Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk
Köszöntő
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
Számláló
Indulás: 2010-05-10
Jogvédelem
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
Csak egy gondolat
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
Egy irodalmi oldalhoz
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat, Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva. Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd, Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod. Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers Üres estéket parázslón szellemmel betöltve. Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez, Tedd szebbé a napok megfakult színét!
Szerkesztők
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
Pipafüst Kereskedőház
Itt eladhatsz és vásárolhatsz, kereshetsz és kutathatsz. Figyelem! Minden hirdetés - automatikusan - két hét elteltével törlődik. Az oldalt úgy használjátok, mint a Társalgót. Az üzenet részbe írjatok. Ötven hirdetésnek van helye.
Társoldalak (kattintható)
Érdekes oldalak
Bannercserére ajánljuk
Még egy gondolat
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
2008 nyarán vakációra indultam Ibiza szigetére a páromhoz. Az egyik munkatársa felesége és a két gyerek is direkt velem utazott, mert még nem ültek repülőn.
Keményen spóroltam, hogy ki tudjam fizetni a repülőjegyet, s hogy néhány hetet egy paradicsomi helyen tudjak eltölteni. Nem nyaraltam én 46 éves koromig, s a szerelmen kívül most úgy gondoltam, hogy ha be nem is tudok bepótolni dolgokat, de legalább most megélek néhányat.
Már gyanúsnak kellett volna lennie annak is, amikor kaptam egy sms-t, hogy én hívjam vissza a repülőtérre menet. Barcelonában tudtuk meg, hogy a családfő fordítva rendelte meg nekik a jegyet, vagyis, mintha Ibizáról menne a család Barcelonába. A nő ott állt két gyerekkel, a kicsi talán három éves lehetett, s arra is fény derült, hogy nem volt náluk egyetlen fillér sem.
Egy srác, aki mellettem ült a repülőn, jól beszélt spanyolul és segített az információnál. 364 Eurót kellett nekik ráfizetni a jegyekre. Három ember, köztük egy kis gyerek sírása hatott meg, nem hagyhattam ott őket egy idegen ország repülőterén. Megesett rajtuk a szívem, s a féltve őrizgetett 400 Eurómból kifizettem nekik a 364 Euro különbözetet. Úgy gondoltam, hogyha majd megérkezünk, az apuka majd kifizeti.
Egy hatalmas lakásban laktunk nyolcan. Mert eredetileg négy munkás osztozott rajta, két férfi volt egyik szobában, én és a párom a másikban, s a család a harmadikban. Az együtt töltött öt hét alatt nem láttam a pénzem, hiába kértem szinte már naponta, sőt még ők voltak megsértődve, s a kedves hölgy röhögve vágta a képembe, hogy miért nem hagytam ott őket a repülőtéren. – Milyen hamar elfelejtette, amikor ott sírt és könyörgött, hogy segítsek rajtuk. A vakáció alatt pokollá tették az életemet, semmi programra nem tudtam elmenni, sőt még többször is meg is loptak, s nekem is kölcsön kellett kérnem, hogy haza tudjak menni.
A család azóta nem volt Magyarországon. Az én pénzemen kerültek a szigetre.
Ha nem tapasztalom meg, el sem hiszem, hogy ilyen hálátlan és bunkó emberek is vannak.
Közben eltelt két esztendő, s a pénzemet még mindig nem sikerült visszaszereznem, úgyhogy már le is mondtam róla. Nem régiben, mikor költöztünk, szóltunk a férfinak, hogy az ő járgányával egy fordulóval el lehetne hozni a holmikat San Joséból Ibizára, ne kellene az én Fityómmal négyet fordulni. S persze erre is talált kifogást…
Nos, most elég messze lakunk tőlük, eddig sem kerestem a társaságukat, ezután még úgyse fogom. A párom és az egyik kollegája elnevezte őket „Sötét családnak”, aminek persze megvan a maga kis története. Azóta mindenki így ismeri őket a szigeten. J
Volt idő, amikor sok magyar élt körülöttem, a válság miatt azonban sokan feladták és hazamentek. Mindenféle emberrel összehozott a sors, s néha nem akartam elhinni, hogy ezek bizony szintén úgy magyarok, ahogyan én. Kemény leckét kaptam abból, hogy nem kell mindenkin segíteni, s nem kell nekik semmit sem elhinni. Ezt sem hittem volna el, ha nem tapasztalom meg, hogy, ennyire ki tudnak vetkőzni a magyarok is „magyar” mivoltjukból.
Aki az elmúlt két évben készült a szigetre, annak nagy százaléka engem keresett meg az iwiw-en, honlapon, ismerős útján. Tényleg igyekeztem és igyekszem segíteni, ahol, és amiben tudok, de munkaügyben még magamnak se tudok, sajnos. Megszoktam, hogy nem várok vissza semmit, ám voltak olyan kirívó esetek, hogy bizony magam is úgy döntöttem, hogy ezután jobban meggondolom, kivel állok szóba.
A tegnapi eset tette fel a koronát. A párommal az üzletben voltunk, s egy fiatal lány kiabált valamerre, hogy neki uborka kell. Felkapom a fejem, s köszönök, s örömömet fejezem ki, hogy milyen jó magyar szót hallani. A kb. 23 éves csitri szó nélkül viharzott el mellettem, még csak arra se méltatott, hogy rám nézzen. Egy korombeli férfi kullogott utána. A közel ötvenes pasi kicsit elszégyellte magát, ő legalább a fejével biccentett és futott is a fess barátnője után. Nem az első eset volt, a sokadik. Tipikus esete a magyar új gazdagoknak. Semmivel sem jobbak már az angoloknál.
Most megfogadtam, hogy ha magyar szót hallok a szigeten, én ugyan nem köszönök oda, és nem adom jelét, hogy én is magyar vagyok.
Sok féle néppel találkozom itt nap, mint nap, látom az indiánok lustaságát, szemtelenségét, az arabok dölyfösségét, az angolok kivagyiságát, a románok pofátlanságát, a kínaiak, feketék, indiaiak, spanyolok különböző megnyilvánulásait, de egyik sem bántott annyira, mint a saját honfitársaim viselkedése.
Sajnos a globalizáció elviszi nemzeti erényeinket is egyebek mellett.A régebbi nemzedékben ami még él, kiveszni látszik a fiatalokban.Már idehaza Magyarországon, Székelyföldön is tapasztalom.
Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
Pályázat....
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István
Jó tanács
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
Sajnos a globalizáció elviszi nemzeti erényeinket is egyebek mellett.A régebbi nemzedékben ami még él, kiveszni látszik a fiatalokban.Már idehaza Magyarországon, Székelyföldön is tapasztalom.