Egy családi nyaralás történet úgy, ahogy azt a család tagjai - Öcsi, Mia, Fater, Muter, Nagyi - elmesélik.

ÖCSI

Hu! Arra riadtam, hogy befagyott a valagam. Már késő éjszaka volt. Hunytam egyet a padon. Naná, hogy Bridzsit sehol. Frankó, hogy kifelé nyílik tömegszállásunk ajtaja, így fateron átbukdácsolva be tudtam húzni lefeküdni. Ő ébredt legkorábban. Égett a bele. Bedöntött egy váza vizet. Bugyogott a beleiben, mint az örvény. Utána, naná, hogy kajáért károgott. Na, a lényeg! Nagyi miatt csak délelőtt tízre értünk le a vízhez, mert egy órát görnyedt a klón, fater legnagyobb bánatára. – Itt se megy a Sárkánynak! – morogta. – Kár volt elhoznunk! – Ne bántsd a mamát! – sziszegte muter villámló szemekkel. Le-föl masírozott, és úgy védte a klotyót, mint Dobó a várát. – Na majd a vízbe! – mondta fater. – Sanyi, undorító vagy! – fintorgott muter, és naná, hogy hóna alá vágott egy zacsi pézsét. Na, a víz. Mire leértünk, és ledobáltuk a málhát, minden helyet lestoppoltak. Egymás hegyén-hátán nyaraltak a fószerek. Tiszta gáz, mikor fekszenek a sok vizes törölközőn, és egymás lábát szagolgatják pihenés gyanánt. Épp letelepedtünk egy gombás láb és egy ráncos has közé, amikor megérkezett nagycsöcs, kezében három hotdoggal. Naná, hogy gombás láb mustáros, ráncos has meg kecsöpös lett. Fater egyből sörért nyúlt, muter meg körbetáncolta a nagyit, vajon melege van-e? Naná, hogy melege volt, hisz hetven fok volt árnyékban. Csak épp árnyék nem volt sehol. – Anyuka, menjünk be a vízbe! – dobta fel muter. – Minél messzebb, annál jobb! – hörögte fater, két büfi között. – Sanyi, te inkább a napernyőt állítsd fel a mamának! – mondta muter. – Addig anyuka öltözzön át, aztán lekenem napolajjal! – és egy törölközőt tartott a nagyi elé. – Fent hagytam a marmonkannát – örvendezett fater. – Fel fog égni a Sárkány! – Sanyika, ne mondd a mamára, hogy Sárkány! – csuklott el muter hangja, és kezeivel törölgette szemeit. Naná, hogy a törölköző leesett a nagyiról. Egyből kitört a pánik. – Takard be, mer’ elhányom magam! – így a fater és ismét büfizett. – Ez egy állat! – nyugtázta nagyi, és idegesen kapkodta fel a törölközőt a földről. Naná, hogy mindenki minket nézett. - Hú de csúnya a néni! – hüledezett egy pók hasú kiscsákó. – Te a barátom vagy, kisfiú! – emelte felé üvegét a fater. – Hagyja békén a fiamat! – mordult fel egy krapek. Aztán visszatette fejére a törölközőt, és tovább aludt. Mia közben szépen felszívódott. Kiszúrtam Bridzsittéket, a fagyisnál nyaltak. Ledobtam magam az asztaluk közelében. – Ideülj Sanyika, hozzánk! – mondta Olga néni. Naná, hogy egyből átültem Bridzsit mellé. Király volt! Benyaltuk a fagyit, aztán Jenő bá’ játszani küldött bennünket. Bridzsi hozta a matracát. Behúztunk a vízbe. Húgymeleg volt. Körülöttünk ugrabugrált a sok hülye, fröcsköltek meg sikongattak. Tutkó elmebajosak.  – Tolsz? – kérdezte, és ráfeküdt a matracra. Naná, hogy toltam! Először le-föl, aztán egyre messzebb a parttól. – Imádom a vizet! – mondta becsukott szemekkel. Legszívesebben lesmaciztam volna. – Mi van? Megkukultál? – kérdezte kedvesen. Én csak ráztam a fejemet, mint fater, mikor a nagyi mond neki valamit. Már jó messze voltunk a parttól. Gondoltam egy jót, és beleborítottam a tóba. – Hülye állat! – bukott fel a víz alól köpködve. – Hogy te mekkora barom vagy! – üvöltötte, és dühösen elindult a part felé. Itt is még csak derékig ért a pocsolya. – Bridzsit várj! – kiáltottam utána kétségbeesve. – Csak vicc volt! – Na, menj a francba! – csapott bele öklével dühösen a vízbe. Olyan szép volt! Csak úgy lángolt az arca. – Ne gyere utánam, utállak! – közölte velem pár perc múlva, és úgy nézett rám, mintha tényleg utálna. – Hozd a matracomat! – kiáltotta, és kigázolt a partra. A francba! Ezt jól elkúrtam! Mindent elmesélt az őseinek, mire kiértem. – Sanyika, én azt hittem, te komolyabb kisfiú vagy! – mondta Olga néni. Jenő bá’ meg úgy nézett rám, mintha kinyírtam volna a lányát. Tök gáz volt! Visszakullogtam a fater mellé. – Micsoda kisfiúk vannak! – hallottam még Olga hangját. Tényleg szégyelltem magam. Fater távcsővel nézegette a csajokat, közben piált. – Anyu? – kérdeztem. – Pancsikol a Sárkánnyal – bökött ujjával a víz felé. Nagyi a térdig érő vízben ücsörgött, muter meg körülötte ugrabugrált, és rikoltozott. – Itt ne fröcsköljenek! Itt beteg emberek is vannak! – Ha beteg, menjen kórházba! – mondta egy nagyfejű, kopasz krapek, és egy matracról seggest ugrott a nagyi mellé. – Jaj! Jaj! – kiáltotta nagyi. – Jöjjön anyuka, mer’ vizes lesz a haja, és megfázik! – karolt bele a muter, és kitámogatta a partra. – Na mi van? – kérdezte fater. – Sikerült? – Micsoda? – kérdezett vissza muter. – A vízi kaki! – ezt már szinte üvöltötte a fater, hadd örüljenek a körülöttünk napozók. - De Sanyika! – csattant fel muterom hangja. – Ez egy állat! – nyugtázta a törölközőbe csomagolt nagyi. Erre egy kiscsákó kajabálni kezdett: – A néni beletojt a vízbe! A néni beletojt a vízbe! – közben nagyira mutogatott. A vízben lévőknek naná, hogy sürgős napozhatnékjuk támadt. Úgy kiürült a „medence”, mint a Bévacsban, cápatámadáskor. Elég hamar sikerült összepakolnunk. Kettőkor már a nyaralóban voltunk.

Most itt ülünk négyen az asztalnál, várjuk a kaját. – Hol a Mia? – kérdezi tőlem a muter, közben meri a levest. – Mit tudom én! - Hhhárom fffiúval sssétált a ppparton. – nyögi Rózsi a nyugágyából. – Jaj, még ez is! – csapja össze kezeit a muter. – A te véred fiacskám, a te véred! – csóró fater, erre már nem tud mit mondani.

MIA

Jani a butiksor mellett dekkolt két krapekkal. Tök királyul nézett ki világoskék farmerban, kék pólóban, szlézindzser napszemóban. A két csávó közül a magasabb, rövidgatyás, vörös hajú, szeplős fazon, a Tóbi, a törpe, farmergatyás, kockásinges, fekete csávó meg a Moha. – Merre? – kérdezték. – Mindegy – feleltem. - Csak az ősöket kerüljük. - Elindultunk a parton a kikötő felé. Cigiztünk. Hosszú sor állt a lángosos előtt. Kikerültük, közben megcsapott az égett tészta bűze. Majdnem elhánytam magam. Az ikrek egyforma nadrágban és ingben dekkoltak a padon, kiguvadt szemekkel nézték a Lacipecsenye előtt falatozókat. Bogárka bazi nagy szalmakalapban hasalt a napon, Kamillka egy flakon krémmel kenegette. – Kamill! Ne simogass, kenjél! – Igen Bogárka, kenlek! – mondta, közben a csajokat leste. – Ki ez a két bohóc? – kérdezte Moha, és az ikrekre mutatott. – Ikrek – feleltem. – Vagy ökrök! – mondta Jani. Röhögtek. Leültünk, néztük a hajókat. Állati meleg volt. Tutkóra irigyeltem a vitorlázókat, mégiscsak jobb lehet most a vízen, mint itt a tűző napon. – Van lóvéd? – kérdezte Jani. – Persze! – feleltem, és elővettem a tárcámat. – Vegyél nekünk sört! – mondta Tóbi. - Annyi nincs – mondtam, és megszámoltam a pénzemet. – Akkor minek jöttél? – kérdezte Tóbi. – Jani hívott! – feleltem. - Hozzál lóvét az őseidtől! – mondta Jani, és leköpött a földre. – Nekik sincs! – mondtam. – Csórók vagytok? – kérdezte Tóbi, és kikapta kezemből a pénztárcámat. – Add vissza! – Nem adom! – Add vissza, mert kiabálok! – mondtam hangomat felemelve. - Itt van! – dobta az ölembe. – Kis hülye! – tette még hozzá. Felpattantam, elindultam vissza a parton. – Várj már! Csak vicc volt! – szaladt utánam Jani. Megragadta a karomat. – Hagyj! Ne cibálj! – kiáltottam és elrántottam magam. Egy idősebb spiné felénk fordult. – Mit nézel vén szatyor? – kérdezte tőle Jani. A nő tovább ment. - Gyere már! Szerzünk lóvét! – ragadta meg megint a kezem. – Nekem nem kell! – feleltem, de visszamentem vele. Csendben ültünk. A vízen egy kétárbocos küzdött a szélcsenddel. – Fagylalt! Itt a fagylalt! – kiáltotta a triciklis, és csilingelve húzott el mellettünk. Az ikrek felénk bandzsítottak. – Ezek mit néznek? – kérdezte Moha. – Hadd nézzenek. De te odanézz! – bökött Jani állával az egyik magára hagyott táska felé. – Na, én megyek! – álltam fel megint, de Tóbi visszatartott. – Engedj, mert sikítok! – rántottam ki a karomat a kezéből. Többen felénk fordultak. – Nyugi! Nem lesz baj! – tette ujját a szájamra Jani. Csendben vártunk vagy tíz percet, hogy ne keltsünk feltűnést. Aztán Moha felkapott egy törölközőt és elindult a táska felé. Tóbi nyújtózkodott egyet, majd úgy helyezkedett, hogy az ikrek elől eltakarja a kilátást. Jani hirtelen átölelt és megcsókolt. Mire észbe kaptam már szaladtunk is. Őrület! Ebben a nagy tömegben senki sem vette észre mit tettünk! A trafik mögött pakoltuk ki a tatyót. A pénzt szétosztottuk, a többit bedobtuk a kukába. – Gyerünk sörözni! – indult meg Jani, és beültünk a parti lebujba. – Most már te is a bandába tartozol! – vigyorogta Tóbi. Cseppet sem voltam boldog. Messziről láttuk, hogy egy idősödő hisztérika keresgéli a táskáját. 

Most itt ülök az asztalnál és tutkóra nincs étvágyam. Anci persze feszegetett, hogy hol csámborogtam, de nem mondtam meg. Magánügy. Tibcsiferkéék csipegetik a magokat, Bogárka magas fejhangon szirénázik. – Tessék mindet megenni! Ettől lesz jó az emésztésetek! – Hallod szívem, mit mond Bogár? – mondja Apci. - Csavard csak ki a Sárkány kezéből a gyulait, és vidd el gyorsan legelni. – Szemét vagy, Sanyi! – mondja Anci, és könnybe lábadt szemekkel majszolja vajas kenyerét. – Hagyjad lányom! – így a nagyi. – Ez nem csak részeg, hanem irigy is! – A Rrrezső iiis iiirigy vvvolt! – hadarja Rózsi. – Maga csak napozzon az éjszakában! Magát nem kérdeztük! – durran be a fater feje, és kibontja a tizedik üveg sört. Egyszóval, zajlik az élet. Tök gáz, egyre csak azt lesem, mikor jönnek értem a zsaruk. Közben az ikrek gyanús szemekkel méregetnek. Állati ciki! Ezek tudnak valamit.

FATER

Na, a Sárkány! Azt hittem, lever a víz, amikor megláttam csupaszon. Felbolydult a strand, mint a méhkas. Egy kiskölök meg is jegyezte: - Hú de csúnya a néni! – ez a kiscsávó azóta a legjobb haverom. De ronda a kedves mama! Atyavilág! Bement a vízbe, a halak meg kint vergődtek a parton. Egyből megfejtettem a bálnák partra vetődésének titkát. Írok róla egy tanulmányt! Nemzetközi egyezménnyel kitiltják a vénséget az összes fürdőhelyről, a bálnák megmenekülnek, én pedig megkapom a biológiai Nobel díjat. Úgy pancsikolt, mint valami féleszű gyagya gyerek a Dagályban. Közben persze bugyogott körülötte a víz, mert sunyin eregetett. Klárikám ott sikongatott mellette: – Jaj a mama! Vizes lett a haja! – persze, hogy vizes lett, ha egyszer vízbe ment. Ilyen egy marhaságot! Szerencsére volt még pár cimbim a parton. Egyikük egyfolytában seggeseket ugrott, éppen a banya mellé. Az visongott, én meg picsa jól szórakoztam. Nagy találmány ez a hűtőtáska! Volt sör és sok csaj. Ott napozott például az a kis barna. Állandóan felém kandikált. Persze tetszett neki, hogy folyamatosan csörögtek a mobiljaim. Naná, hogy csörögtek. Az egyikkel hívtam a másikat, azzal meg a harmadikat. Közben söröztem. Aztán tényleg csörgött. Kovács Pali volt az, a könyvelő. Azt mondta, nagy a hiány. Mondtam neki, szóljon a Lehoczkinak, én nyaralok. Erre nem szólt semmit, letette a telefont. Hazamegyek, és kirúgom. Mit ijesztget engem nyaralás közben, nem igaz? Na, aztán kiszúrtam Olgát. Óvatosan felém intett, nehogy a Lócsesző észrevegye. A Lócsesző hason feküdt és újságot olvasott. Összeszedtem magam, és elsétáltam a strandcikkes bódé sorhoz. Vagy egy negyedórát tébláboltam, mire feltűnt Olgi. – Mit vásárol? – kérdezte. – Csak nézelődök – feleltem neki, és tényleg nézelődtem, mert nagyon jó kis cickói voltak abban a kis bikiniben. El is vigyorogta magát, majd faképnél hagyott. Mikor visszaértem, a Sárkány és Klárikám épp kitámolygott a vízből. Együtt érzőn érdeklődtem, mégiscsak az anyósom, és az ember legyen kedves az anyósával. – Na mi van? Sikerült teletojni a nagytavat? - Hát, mit mondjak! Nem igazán dobtam fel őket, Klárikám folytatta a fürdőzés miatt megszakított zokogását, Sárkány meg úgy durrogott, mint Berva moped az emelkedőn. Persze hiába tagadták, mert ezek után egy pillanat alatt az összes fürdőző a parton termett. Úgy is mondhatnám, izzott körülöttünk a levegő. Tehát pakoltunk, és visszahúztunk a nyaralóba. Kettőkor már az asztalnál ültünk, és a banya csámcsogását hallgattuk. – Anyuka, be tetszett venni a gyógyszert? – kérdezte Klárikám, és egy karton kúppal ugrált a leveses tál fölött. – Mártogasd a kúpot cukorba! – mondtam. – Úgy jobban fog ízleni anyádnak! – Ne bántsd a mamát! – pityergett Klárikám, amannak meg füstöltek a fülei idegességében. – Ha pukizni kell a mamának, akkor csak bátran! Hisz emberek vagyunk, nem!? – kérdeztem ártatlanul, de nagyon csúnyán nézett rám mindenki. Persze csak azért, mert így tudnak nézni. A mellettünk lévő asztalnál kapirgált a hülye család. Az ikrek szájából az abroszra pattogott a mag, a marha Kamill meg valamiféle levelet rágcsált. Bogár vijjogott felettük, mint egy vércse. Én már agyoncsaptam volna, az tuti.

A délután oké. Henyélek a nyugágyamban, sörözök. Utálatos Sárkányunk kiterülve hortyog az ágyamon, Klárikám pedig kedvenc időtöltését gyakorolja. Csendben sírdogál. Öcsike gubbaszt a lépcsőn. – Jjjól tttelt a nnnap? – kérdezi Rózsi. – Rrrezsőkkkém iiis… – Az már biztos! - felelem neki, és arrébb húzódom, mert Olgi most zuhanyozik, és innen mindent látni. A benga Lócsesző nagyokat horkantva döglik pokrócán.

MUTER

Jaj, hogy milyen jól esett mamának a Balaton vize! Csak ült szegény a habokban és pancsolt! Láttam ám rajta, láttam bizony, hogy milyen boldog, milyen jól esik neki! Ő nem mondta, de én láttam! Ki lássa, ha nem a lánya, nem igaz? Szegény mama! Nagyon rég láttam ilyen boldognak. Pedig nagyon nehezen ébredt fel. Hiába, na! Szegénykém idegen helyen aludt, ráadásul Sanyi is undok volt vele. Megint pimaszkodott, amikor szegény mama a vécén kínlódott. – Nyög már a Sárkány! Hú de nyög! – mondta, és nekem a szívem szakadt meg. Mit tehet arról a mama, hogy nehezen megy neki? A parton meg csak ivott a Sanyi. Ekkora szégyent! Állandóan részeg! Lehozott magával egy hűtőtáska sört, azt itta, és csörögtette a gyerekes mobiljait. Hadd lássák az emberek, hogy milyen fontos ember. Ezzel szórakozott! Öcsike meg udvarolgatott Bridzsikének. Milyen nagyfiú már a Sanyika! Hogy elmentek az évek! Nem is olyan régen még óvodába hordtam. Most meg udvarolgat. Láttam ám az Olgán, hogy neki is tetszik. Jenő is csak mosolygott az orra alatt. Bementek a gyerekek a vízbe. Öcsike matracon tolta Bridzsikét. Olyan aranyosak voltak. Aztán a kislány beleesett a vízbe. Kicsit veszekedtek, de majd kibékülnek. A sok illetlen ott ugrált a mama körül! Hiába szóltam nekik, hogy beteg a mama, ne ugráljanak. Ezek olyanok, mint a Sanyi! Örülnek, ha bosszúságot okozhatnak a másiknak. Szegény mama! Vizes lett a haja! Még a végén megfázik nekem, aztán vihetem az orvoshoz. Még csak az hiányzik az ő korában! A megfázás! Aztán kész a baj! Láz, szövődmény, kórház! Még rágondolni is rossz! Ki is mentünk a partra. Ott meg ez az undok Sanyi kötözködött: – Na! Beletojt a mama a medencébe? – mindenki felénk fordult. Ráadásul egy kisfiú azt kiabálta: - A néni belekakilt a vízbe! – ekkora szégyent. Azt hittem menten sírva fakadok. Sírva is fakadtam. Sanyi meg csak röhögött, mint valami agybeteg. Az ebédnél is kötözködött. Szegény mama! Alig várta, hogy lefeküdhessen, és pihenhessen. Azt nem tudom, hogy Miácskánk hol lehetett egész nap. Amikor megjött, nagyon szomorú volt. Hiába faggattam, nem mondott semmit. Nem is evett. Azt hiszem inni sem ivott semmit. Aggódom érte! Pedig az ikrek olyan édesek voltak. Egész este le nem vették a szemüket róla. Tudom, hogy nagyon tetszik nekik Mia. De az meg olyan undok tud lenni, hogy az nem igaz. Észre sem veszi azt a két kisfiút. Amikor nagy néha hozzájuk szól, csak Tibcsiferkézi őket. Pedig lehetne kedvesebb is hozzájuk. A szüleik is nagyon szimpatikusak.

Most is! Békésen eszik azokat az egészséges, magvas ételeket. Bogár bármit mond, az olyan, mint a szentírás. Kamill az meg egy angyal! Mindig csak azt hallani: - Igen Bogárkám, úgy lesz Bogárkám, ahogy gondolod Bogárkám! – ennyire tiszteli a feleségét. Nem úgy, mint a Sanyi, aki ott gúnyolódik szerencsétlen Rózsikával. Az szegény megint mesélne valamit Rezsőkéről, de Sanyi egyszerűen nem engedi szóhoz jutni. Nem tudom, mi lehet kicsi Sanyikával? Csak gubbaszt a lépcsőn, és nem szól senkihez. Remélem nem kapott napszúrást ez a gyerek! Na majd figyelem, nehogy valami baja essék. De most megyek, betakargatom a mamát, nehogy megfázzon az éjszaka.

NAGYI

Hogy a varjak vájják ki ennek a büdös Trógerpöcsnek a szemeit hát nem ott böfögött és gusztustalankodott a parton bámulta a sok cafkát azt hitte a paraszt, hogy nem látom ez a mocsok röptében a legyet is, mondtam is Klárikámnak: na a Trógerpöcs megint elemében érzi magát „anyuka megállapodtunk hogy nem Trógerpöcsözi a Sanyit” nem Trógerpöcsözném, ha nem lenne az, feleltem és ez így is van, erre nem szólt Klárikám egy szót sem, bezzeg a Köves úr az nem nézi ám a lányokat, azt nem érdekli senki más csak Klárikám, mondtam is Klárikámnak amikor a vízben voltunk: majd ha felhív a Köves úr majd meglátod lányom, hogy milyen egy igazi úr „jaj anyuka ne tessék már ilyet mondani mert még a végén Sanyi fülébe jut” megérdemli a disznó, „mit érdemel meg anyuka” nem feleltem semmit, majd csak felhívja a Köves úr aztán majd csak lesz valahogy, még a vízből is láttam hogy az a szemét a lányokat hajtotta, Klárikám persze semmit sem vett észre, azt is láttam ám amikor annak a riherongy Olginak integetett az meg visszaintett, az a balfácán Jenő meg bújta az újságot semmit sem vett észre azt sem látta hogy az a jó firma felesége a gumikacsásnál találkozott azzal a disznóval, persze mire kiértünk a partra az a büdös paraszt már a sörét vödölte mintha semmi sem történt volna, na és megint tahó volt a tahó: „beletojtamamaavízbe?” még ilyet azt hittem elsüllyedek, mindenki minket bámult szegény Klárikám azonnal szedelőzködni kezdett, az ebédnél sem szólt szegénykém egy szót sem csak sírdogált, csak a kúpot kérdezte de az a bunkó abba is beleugatott, ez a Mia ez viszont nem tetszik nekem valami történt ezzel a gyerekkel, mondtam is Klárikámnak: figyelni kell a gyereket rossz korban van, „jaj anyuka rémeket tetszik látni” nem szóltam erre semmit csak nehogy igazam legyen!

Most megyek lefürdök aztán ledűlök egy kicsit, innen az ablakból látom hogy az a szemét Trógerpöcs az Olgit kukkolja annak a riherongynak persze nagyon tetszik a dolog, Köves úr Köves úr telefonáljon már!