2010.06.17. 09:06, S. Szabó István
Mi újság? Tényleg! Mi az újság?
A férfi meglehetősen rosszkedvűen érkezett a bódé elé. Nem, nem volt törzsvásárló, csak épp arra járt. A parkba tartott. Kicsit leülni, megpihenni, elmélkedni. Aztán meglátta a pavilont, és úgy határozott, valamiféle olvasnivalóval hessegeti el magától cudar gondolatait. Majd ül a padon, nézi az embereket, olvasgat, talán lesz egy nyugodt, békés délelőttje. Megállt a színes lapok előtt, és hosszasan válogatott. A bódé mögül előkerült a pocakos, kopasz, zsíros kalapos, slampos újságos. Szótlanul nézte a férfit, míg az, az egyik újságot lapozgatta.
- Jó reggelt! Mi újság? – kérdezte a férfi szórakozottan, és visszatette a lapot.
- Rengeteg újság van, kedves uram! – mondta a kalapos köszönés gyanánt – Napilapok, heti és havi lapok, mit parancsol?
- Mindegy, csak vidám legyen! – jelentette ki a férfi határozottan, és elképzelte, ahogy ül a fűben, vagy a padon, olvas, és közben jóízűen hahotázik.
- Vicclap? – kérdezte az újságos, és kezébe vette az egyik legfrissebb, színes nyomtatványt.
- Humoros? – kérdezte a férfi hunyorogva.
- Vicclap – jelentette ki a kalapos, és ahogy mondta, abban azért benne volt a véleménye.
- Értem – bólogatott a férfi. – Milyen viccek?
- Politikai.
- Vidámabb nincs?
- Vicclapnál vidámabb? – nézett rá értetlenül az újságos, és visszatette a lapot.
- Persze.
- Akkor valami politikai lap?
- Na ne röhögtessen! – kiáltott fel a vevő.
- Nevetni akar, nem?
- Persze, de nem kínomban!
- Melyiket kéri? – vett le az állványról két lapot az újságos – Jobbos, vagy balos?
- Mondom, hogy ne röhögtessen! – kiáltott fel a férfi – Valami harsány, nincs?
- Nőknek való? Esetleg valami főzőcske?
- Azon lehet röhögni?
- Hátha én főzök belőle, biztos – jelentette ki a kalapos, és meglobogtatott egy újságot.
- És ki főz benne?
- Valami politikus.
A vevő elgondolkodott. A felsorakoztatott lapokat bámulta. - Mit is mondott? Mi van a vicclapban? – kérdezte hírtelen.
- Politikai viccek – vágta rá az újságos.
- És a női lapban?
- Női politikusok mesélnek magukról.
- És ez érdekel valakit? – kérdezte a férfi.
- Persze, a férjüket. – bólogatott a kalapos – Tudja, ritkán találkoznak, és így legalább tudják hol, kivel, merre jár az asszony.
A férfi megint szótlanul nézte a lapokat. Aztán az újságost, pontosabban az újságos orra tövében vöröslő pattanást, aztán megint a lapokat.
- Mondja, - kérdezte nagy sokára – olyan nincs, ami csak úgy szól valamiről?
- Dehogynem! – vágta rá a pattanásos – Miért nem ezzel kezdte? Itt van például ez!
- Ez mi? – vette kezébe a férfi az újságot. Belelapozott.
- Híres tévések politikus barátai – jelentette ki az újságos magabiztosan. – Sorozat – tette még hozzá jól értesülten.
A vevő visszatette a lapot – Olyan nincs, ahol politikusok mesélnek tévésekről? – kérdezte vigyorogva, mert úgy érezte, most megfogta a kis kopaszt.
- Szerencséje van! – kiáltott fel a fickó örömmel – Ez az utolsó, mert ezt nagyon viszik! Mint a cukrot! Kéri?
- Nem! – hördült fel a férfi, mint akit szíven szúrtak – Olyat adjon, amelyikben nincs tévés, és nincs politikus! Politika és híres ember mentes! Nincsenek benne celebek, vagy hogy a francba hívják őket! Na? Van, vagy nincs? – kiabálta, és idegesen feszegette inge nyakrészét, mert azt hitte, megfullad.
- Hol él maga? Maga szerint arra ki kíváncsi?
- Én! – dörögte a férfi, és érezte, hogy hatalmas, hideg izzadságcseppek futnak végig a gerincén.
- Na nekem erre nincs időm! – kiáltott fel az újságos – Kéri, vagy nem kéri valamelyiket?
- Tudja mit! – kapta elő pénztárcáját a magából teljesen kivetkőzött vevő – Adja a vicclapot, a bulvárt, a főzőset, és azt a két napilapot! A jobbost meg a balost!
Az újságos átvette a pénzt, a férfi a lapokat. Aztán egy hírtelen mozdulattal, sátáni kacajjal összetépte, és a szemétbe hajította őket.
- Mi van jóember, megbolondult! – kiáltott utána az újságos.
- Nem! De ezt mind láthatom a tévében, hallgathatom a rádióban! – mondta a férfi, most már teljesen megnyugodva – Tudja barátom, felesleges ez a sok szemét! – tette még hozzá szinte jókedvűen, és elindult a parkba, csak úgy, nézelődni.
Én már évek óta csak rejtvényújságot veszek. Imádom a Skandit, a hagyományost. Már nyertem ezt-azt, de pár éve már be sem küldöm. Nem érdekel senki magánélete, botrányai. Ja, és sört sem iszok mellé.....
Nagyon-nagyon jó az írásod. Ahogy Mila írta, komoly üzenete van.