- Ennek a Lalónak mindig olyan fene nagy ötletei vannak, csak tudnám, hogy mit eszelt ki most is. Se születésnap, se névnap. Nem értem, minek trombitált ide össze

minket.

            - De ha annyian leszünk, mint réten a csillag…

            - Nem jól mondod, égen.

            - Ja, mint a fűszál- Azt akartam én mondani.

            - Tényleg sok esze van neki.

            - Sok. Annyi sok újítást bevezetett, hogy nélküle még mindig ott lennénk, ahol voltunk.

            - Miért, hol voltunk?

            - Na érted, sehol…

            - Még mindig nem tudom, hogy vajon miért hívott ide. Időnként nagyon eszement gondolatai vannak, de mindig valami roppant jó sül ki belőle.

            - Te vagy az idősebb, meg kéne kérdezned.

            - Vagyunk itt tízen barátom, kérdezze meg aki meri. Ilyen okos embert nem zargatunk, ha kell, hanem. Majd bejön és elmondja. Szorgalmasan igyad addig is a kisüstit, valamivel el kell ütni az időt.

            És az emberek amolyan pozitív irányú ideggombóccal várták a nagy tekintélyű Laló megjelenését. Valahol mászkált a pincében a hordók között, az is lehet, hogy a szénapadláson vagy az állatoknál. Mindig talált magának valami fölöslegesnek tűnő, de roppant hasznos tevékenységet. Letűrt szárú, praktikus gumicsizmában, csípőre tett kézzel kivágta az ajtót.

            - Na emberek, megjöttetek hát! Tudjátok meg, hogy ti vagytok a legjobb barátaim. Veletek közlöm elsőnek, vettem egy fél magyar országnyi szántóföldet.

            - Ne viccelj ember! Sajnos nagyon olcsó a termőföld, de azért egy fél magyar országnyira neked nem lehetett pénzed.

            - Dehogyisnem! Ismered a világtérképet?

            - Este a Híradóban szokták mutatni, nagyjából elboldogulok rajta.

            - Na várjatok! Itt egy térkép és nézzétek. Dániában vettem földet.

            - Dániában? Dánia akkora sincs, mint Magyarország!

            - Lehet valami igaza Gézának! Az ilyesmibe járatos, ha másban nem is, csak az ilyen tudományos dolgokban…

            - Dehogyisnem. Itt ez a marha nagy sziget! Látod?

            - Ja, Laló bátyám az Grönland!

            - Grönland! Braun bácsi, aki jól tud németül, mesélte, hogy Grönland zöldföldet jelent és a kinkongok foglalták el vagy ötszáz éve.

            - Ne haragudj már Laló! Csak nem akarsz egy majmok által lakott helyre költözni?

            - Dehogyis akarok! Éppen hogy titeket akarlak kiemelni ebből a mindennapos, leamortizált semmire menésből. Titeket, tizenötöket magammal hívlak családostól. Olyan gazdaságot csinálunk, hogy csak úgy fütyül!

            - Laló bátyám, az ott tiszta jég! Van pár száz méter mélységű is a talajig.

            - Hát igen, te mindig munkakerülő voltál. Van csákányunk, az első év arra fog rámenni, hogy feltörjük a jeget, a következő évben...

            - Laló bátyám! Ott legalább mínusz 50 fok van, és Észak-Grönlandon idegebb is szokott lenni.

            - Te, vijjogó vészmadár, képzeld el, ha feltörjük azt a rengeteg jeget, akkor az egy gyönyörű falként fogja védelmezni a szántóföldet a süvítő széltől. Kiterítünk rajta egy fóliát, na nem egy darabot, mert egy fél magyar országnyi területen nem lehet egy darabból, de valahogy befedjük. Olyan termés lesz a harmadik évben, mikor már a gyümölcsfák is termőre fordulnak, hogy meggazdagszunk. Három megyényi területen búzát, a többin szőlőt és gyümölcsöt meg egy kis dinnyét fogunk termelni.

            - Hinnye a mindenit, de hogy jutunk oda? Hát ez tiszta enger, óceán…

            -Na emberek, mindenki fogja a traktorját, fölpakolja a szerszámokat, családot, rönköt amennyi csak fér az van utánfutókra. Valahogy ellavírozunk a tengerig. Az autópályán nem mehetünk, onnan a traktorokat sajnos letiltották ezek a traktorofób urbánusok.

            - Ezt hol tanulta Laló bátyám?

            - Ne foglalkozz most az én műveltségemmel! Örülj neki, hogy van! A tengerparton csinálunk egy borzasztó nagy tutajt, amire rárakjuk a traktorokat és az összes szerszámot. Géza, feltétlenül hozd a motorcsónakod!

            - Laló bátyám, az egy tragacs. Még a Balatonra sem merek kimenni vele, elsüllyed.

            - Nem a csónak kell elsősorban, hanem a motor. Az fogja hajtani a tutajt!

            -Van itt ész!

            - Csak azt mondja meg Laló bátyám, hogyan fogunk tájékozódni?

            - Hallod már, van nekem iránytűm!

            - Értem...

            - A házakat, gazdaságokkal együtt, ha már így ölünkbe pottyant a nagy szerencse, adományozzátok a családnak, hadd legyen nekik is valami örömük.

            - Nem haragszol meg Laló, ha megkérdezlek, mi a túrót csinálunk, ha tényleg nem jön össze valamiért ez a nagyon nagy gazdaság? Tudod, hogy itthon ismerjük az időjárást és a körülményeket, de évről, évre mindig valami váratlanba ütközünk. Hol van termés, hol nincs, vagy csak alig…

            - Öt évet szántam erre a vállalkozásra. Sem magamat, sem titeket barátaim nem tennélek ki hosszabb bizonytalankodásnak. Már beszéltem egy arab pasassal, hogy itt, látjátok a térképen, elcserélem egy ugyanakkora földdarabbal, mint a grönlandi.

            - Laló bátyám, ez a Szahara közepe!

            - Tudom, te okostojás. Most megmutathatjuk, hogy értünk hozzá és ráadásul ilyen nagyüzemiben soha egyikünk sem csinálta. A hideg arra is jó lesz, hogy nem kell annyit permetezni, kevesebb lesz a kártevő. Megmutathatjuk, hogy mit tudunk. Természetes, hogy amihez értünk, abból kell a jólétet összehozni. Ám, ez a Szahara dolog nem olyan ijesztő. Rossz esetben ugyanúgy elmegyünk a traktorokkal mint Grönlandra, tutajjal, mert tudjátok a tutajt, azt nem tesszük ám tönkre. Remekül el fog hibernálni, van jég bőven, jegeljük! Szóval, abban az esetben, ha jönni kell a traktorokat, újra tutajra rakjuk, lehajózunk. Az afrikai partoktól, már bőven gond nélkül oda tudunk jutni.

            - Igen ám, de miben fogunk lakni?

            - Mibe-mibe, hát eleinte a traktoroknak a

vezetőfülkéiben.

            - Családostól?

            - Hozzatok matracot jó bőven meg pokrócot.

            - Aha.- Ha a vállalkozás sikeres, akkor a világon senkinek nincs irigylésre méltóbb lakása, mint nekünk lesz. Ha nem, a Szaharában ugyancsak ellakunk egy darabig a traktoron. Ott túlélő turizmust fogunk megfinanszírozni vállalkozás formájában és egyből megint nem lesz gond. A dubaiak megirigylik majd gazdagságunkat.

            - Laló bátyám, Kuba az nagyon messze van onnan.

            - Nem Kuba, Dubai.

            - Ja, Dubai. Nem tudom mi az, de Laló bátyám eszében soha nem kételkedem. Egy kérdésem még lenne, hogy fogunk éjjel aludni a traktoron?

            - Te bamba! Kiszereljük a kormányt!

            - Aha. Jut eszembe, kormány... Lesz ott kormány ahol mi lakni fogunk? Olyan, mint itthon, tudod, aki vezet és nem traktort. Miniszterelnökkel.

            - Olyan lesz is, meg nem is, attól függ, hogy akarjátok-e. Nem ártana egy vezető, de azt meg kell választani. Szerintem válasszátok meg. Ki legyen a vezető?

            - Legyen mondjuk Laló bátyám…

            - Egyetértek! Ti is egyetértetek?

            - Természetesen Laló.

            - Na, akkor a kormány kérdése is megoldódott. Holnap reggel 6 órakor a traktorokkal elindulunk a meggazdagodás útjára. Senki ne késsen, mert azt soha nem szerettem, tudjátok!

            - Én biztos megyek. Ti jöttök srácok?

            - Mi az hogy! Túrhattam volna itt a földet egész életemben pár fillérért, így meg legalább egy megyényi terület tulajdonosa leszek vagy Grönlandon, vagy a Szaharában. Nekem nem számít, a lényeg a haszon.

            - Laló feje elég biztosíték nekem a haszonra. Jövünk Laló!