Az ég fekete kupolája keleten megnyílt, a kicsorbult boltozat, mint felszakított ajtó valami meghatározatlan szürkeséget engedett be a teljesen egyenes, sík tájra, amely a házunktól a folyóig elterült. Aztán a sötét bordótól az égő rózsaszínig széles sávban világosodni kezdett, annyira, hogy a zöld csizmája már nem látszott feketének. Nagyapám húzza a ballábát, ezért valami furcsa csárdást járt előttem oldalra ki-kilépve és zárt a lépést. Ilyenkor a vödör, amely mintha a kalapjának nagyobb testvére, egy óriás kalapja lett volna, ringatózni kezdett. ha nem figyelek, beléptem volna utána a sekély vízbe. A nádas ugyanis csak az öbölnél kezdődött, ahol kicsit elterült a folyó és arrább görcsös fűzek ágai szinte feketén letörni látszottak, míg a koronájuk felizzott, majd kisárgult. De nádak lándzsáiról még alig száradt le a vér, aztán szinte fémesen csillogni kezdtek. Mire letelepedtünk a hátunkat melengették a sugarak. rámfért, mert a szokatlan kiránduláshoz könnyelműen öltöztem fel. Vagy ez is túlzás, a magamra rángatott szandállal megjártam, vizes lett a lábam, olykor megszúrt valami láthatatlan és rosszindulatú bogáncs vagy kóró, nem tudom, kit tiszteljek benne. Elfelejtett bemutatkozni, ha nem a lábamról lett volna szó nyalogathattam volna, így a nagyapám pálinkája bánta.

Megkérdeztem én miért sántítok, mert az természetes, hogy ő öregember létére! Megmondtam, de nem mertem sírni. A pálinka csípett, na, ebből sem innék, nincs az a pénz!

Itt jó lesz!- mondta és morgott, mert nem kérte el a szomszédtól a kulcsot. Én persze örültem, mert a ringó csónakon talán még hányni is kezdtem volna, így reggeli előtt. A stég megfelelt az öregnek, hajladozott és korhadt volt, de ha ő azt mondja.

Legszívesebben leültem volna a fűre vagy az agyagos folyópartra, de sajnáltam a nyári ruhámat, nagyapán is álmos volt induláskor, most alaposan leteremtett a könnyelműségemért, a pulóvert, kardigánt hiányolta és a melegítő nadrágot. Na, akkor délre mehetünk haza, majd főz neked anyád és le is csutakol. Így mondta.

Nagyapámra ritkán bízott rá pedáns anyám, talán a butykos miatt? Nem tudom. Két botot csomagolt ki, valahogyan rövidebbnek látszottak idefelé jövet, és feltűzött egy kukacot az egyik horogra, áztatott kukoricát a másikra. De a halak szerintem most fordulnak a másik oldalukra. A fenébe, még ilyenkor aludni szoktam, hiszen nyár van. Valami úszott a zsinór végén, nem nagyon vitte a nádas felé, lusta, puha hasú nagy hal volt az egész folyó, amely döglötten feküdt a medrében. Fúj, büdös van! Semmiség mondta az öreg és elvette a bajuszától az üveget, amely már alig kotyogott. Valamit morgott, hogy a sebes lábamra elpocsékolta!

A ruha alatt egybeszabott fürdő ruha volt rajtam, feszült egy kicsit, mégis levetettem a ruhámat és beletömtem a szatyorba. - Fog örülni anyád, este kivasalta4 - Inkább ettem volna, de az öreg későbbre tartotta a szalonnát, az ő reggelije már lefolyt a torkán, végül azt mondta, maradjak csendben, ne fészkelődjek miattam nincs kapás. gondoltam, majd lesz. Persze én a dühös kis pukkancs anyámra gondoltam és kívántam bár kijönne utánam kocsival, hozna meleg kakaót. Megszoktam, hogy kilenc-tíz óra tájban az ágy mellett találom. Na itt kereshetem4 nekem ez akár a bibliai puszta is lehetne! Legalább fürödhetnék, de az öregapám megtiltotta -Felkavarod a vizet! - Na hiszen, felőlem azok a szálkák úszkálhatnak akár merre...

Hát ez a hassal felfelé a stég alatt hánykolódó döglött hal volt az egyetlen. Az öreget nem nagyon bántotta, sem a szaga, sem a hiábavaló várakozás. Na végre, becsöngettek! A fenét valaki biciklin jött arra, és a horgászbotja, az elemózsiás kosár és mindenféle horgász szerszám arra volt felkötözve.

Az öreg az arcára lökte a kalapját, hátradőlt, az egyik botot ki nem engedte volna a kezéből, a másikat rám bízta, figyeljem a piros-fehér csíkos úszót. így mondta, szigorúan, hát akkor lőttek a napozásnak, gondoltam. Még mindig nem tartottunk a szalonnánál, pedig a víz már csillogott a nap akár szembe is fordult velünk, mindenesetre magasan járt.

Kérdeztem valamit - Ott van a nádas - felelte az öreg. De azt nem mondta,. hogy szúr az a rohadt nád, ha leguggol az ember! Amikor papírt kértem, kinevetett, így kétszer annyi ránc lett az arcán és ritkás bajuszának szálai ringatóztak, mint a nádas. Na azt hiszem fogunk valamit, mert megmozdult a nád, és valami sebesen iszkolt előlem. biztosan felébresztettem. az öreg mérges volt, azt mond csak egy vízisikló, megeszi a madárfiókát is, lehet, hogy a halivadékot is, mert ide bizony csak az az egy büdös hal nőtt, mert egy sem mutatkozott egész délelőtt.

a butykos kiürült, a tarisznya meg az öregapám feje alatt, benne a kenyér, a szalonna, a hagyma - érezni véltem a szagát, de enni, na, enni nem adott. Igaza van az anyámnak, a lehelte gyulladna meg vagy benne a pálinka az ilyen morcos öregnek. Pedig a horgászás állítólag megnyugtató.

Én csak egyre idegesebb lettem. Mint az anyám a számítógép előtt, ő is valamiféle kapásról szokott értekezni valakikkel. Minden hiába! 

Végre az öreg mérgesen beszórta a kukoricát, azt mondta beetetés. Felállt, a kukacokat ledugaszolt üvegben, a szalonna mellé tette. fúj, akkor már ma nem is fogok enni!

Amerre jöttünk, arra, az öregapám előttem billegett, annyi változott, hogy egy csomó mindent, amiről nem derült ki délig, hogy mire való a kezembe adta. Szakadt, alig foltozott kabátját le nem vetette volna, lépkedett, a kalap is olyan tartozék, ami nélkül nem ember az az ember.A copfom folyton beleakadt a bokrok, azt mondta erre rövidebb és átvágtunk valami bozóton, a nap valahogy megint a hátam mögé került és egyre távolabb került a házunk, pedig szinte a város szélén volt,  Hívogathatott volna frissen sárgára festett falával, de a bozót csak nem lett rövidebb!

Akkor valami réten jöhettünk, igaz, sötétben! a bozót mögül egyszer csak feltűnt egy kocsma cégér, mállott volt a festése, előtte néhány rozoga bicikli.  Öregapám bement, az ajtófélfának támaszkodtam, mert onnan olyan büdösség jött, mintha a lábamra locsolt pálinka kölni víz lett volna. Kezében pohár, alig gyöngyözött a szóda, sárga volt, engem megint nem kérdezett, na, hiába is én ebből nem innék.

Az öreg szélesebben billeget, kiderült, hogy félúton ellenkező irányba mentünk, a büdös, rohadt kocsma miatt, na én se fogok férjhez menni. fűzöget az osztálytársam, a Lajos, hogy járjuk együtt, de ha valakit Lajosnak hívnak.

Holtfáradtan lecsaptam a micsodákat a sarokba, levettem a szandált felvettem a papucsot, a parkettára és a szőnyegre utcai cipőben nem léphetek. az öreg bekocogott a gumicsizmájában, anyám, csodálkozom rajta, nem mert rászólni, csak rám, amiért szóvá tettem. szidott a mobilért, hogy otthon hagytam és nincs kész a húslevesbe a tészta, ne akart, hogy összeragadjon.

Így esett, hogy szardíniát bontottunk vacsorára. Az öreg addigra már elvackolt a vendégszobában-  Még, hogy horgászvíz lenne ez a lusta folyó - morogta, mielőtt becsukta magára az ajtót.