6. fejezet.

Másnap mikor felkeltettek Hilda nővér mondta, hogy a Doki vár, az igazi, mert akar velem beszélni. Izgatott voltam, hogy miről, hisz nem tettem olyat, amit nem kellett volna megtennem.

Így bemenetem a szobájába.

• Jöjjön, már vártam.
• Tudja, hogy miért van itt, István Jenő?
• Valami rémlik, de sajnos nem emlékezem tisztán. – válaszoltam
• Az, jó. Nem mondhatom el, mert akkor felkavarom az érzelmét, és nem tudom, hogy, hogy fog reagálni.
• Az, mi?
• Mi, mi?
• Érzelmét, azt mondta.
• Értem, semmi az Ön számára.

Doki, Hilda nővérre nézett, és megkérte, hogy írja a következőket, majd bólintott, hogy rendben mennek a dolgok.

• Tehát, a tényállás a következő, hogy Olivér Jenő a mai naptól szabad, gyógyultan távozhat az Intézetből.
• Megértette, szedje össze a holmiját, és távozzon.
• De, én nem megyek sehová.
• Miért?
• Itt vannak a barátaim, Kossuth, Tímár, Picasso, és a többiek, nem olvastam ki még a könyvtárat, vár még a süni, a virágok, és még sok mindent meg kell csinálnom még itt. Hófehérke, is itt van. Ha, én innét kimegyek, akkor nem látom Őt.
• De, Ember Ön már szabadon elmehet, mert meggyógyult. Értse meg!

Na, jó, akkor figyeljen, kap három napot, kimegy az utcára reggel, este vissza jöhet, és felméri, hogy hol jó Önnek, Szárnyasló.

Boldog voltam, hogy a nevemen szólított, hisz a másik névre nem emlékszem.

17. oldal

Feladtak rám szép ruhákat, hagyták, hogy elbúcsúzzak a többiektől, ki kísértek az ajtóig, kiengedtek az utcára. Mögöttem becsukták az ajtót.

Picit féltem, hisz most egyedül vagyok kint, de nem tudom, hogy mit fogok csinálni.

Itt, minden zajos.

Emlékemben élnek a járművek, a Villamos, Trolibusz, Autóbusz, a Sárga Taxi, és még pár jármű, de most egyet sem látok belőlük.

Megijedtem kissé, de valahogy erőt vettem magamon, és elindultam a Központ felé. Ahogy haladtam úgy jöttek vissza a képek az utcáról, térről, helyszínekről, ahol jártam.

De nem találtam a helyem sehol. Nem tudtam, hogy amit kaptam némi pénzt, avval mit kell tennem.

Forgattam a zsebemben, csörögtem velük. Ahogy mentem, láttam az Emberek szemét, hogy furán néznek rám.      

Szinte, minden tekintettől visszahúzódtam. Megálltam egy nagy kép előtt, és elkezdtem a betűket felismerni, amit már idáig tudtam. Egy idős nénike megállt mellettem, furán nézett, majd tovább mendegélt.  Ebből tudta, hogy nem stimmel valami.

Séta közben láttam, hogy az egyik üzletben van papír, és ceruza. Bementem, és kértem, hogy legyen nekem is, hogy leírjam a tapasztalataimat a kinti világról.

• S, fizetni ki fog? Itt nem adnak ingyen semmit?
• Jó, fizetek, de mivel?
• Mivel, jó Ember, hát maga honnét jött, tán a Marsról, hogy, hogy nem tudja, hogy itt pénzel, fizetnek az emberek?
• Pénzzel?
• Na, NE szórakozzon, vegye már elő, és fizessen.

Gondolkodtam, hogy mit vegyek elő, láttam, hogy a nő egyre idegesebbnek tűnt.

• Ja, hát persze. Miért nem mondta, hogy pénz kell. Hisz itt van a nadrágomban

18. oldal.

• Vegye már elő! Üvöltött rám.
• Mit?
• Hát, azt a pénzt, avval kell fizetni.
• Na, jó, ha kéri, de ha szépen mondta volna, már rég elővettem volna.

Mikor benyúlta a nadrágomba a nő elkezdet vörösödni, de nem szólt semmit, mert a sliccem nyitva volt. Megkönnyebbült, hogy nem azt veszem elő, amire gondolt. Visszanyerte a színét.

Kivettem a pénzt, átadtam a nőnek, Ő megszámolta, kivette, ami járt, és többit visszaadta.

• Ennyi?
• Ennyi. – felelte.
• Hát miért nem evvel kezdte. Nem értem meg az embereket miért kell húzni az időt, hisz még sok dolgom van. Evvel fogtam a füzetet, és a ceruzát, és távoztam az üzletből.

Nem néztem hátra, nehogy még valamit kitaláljon a nő, és visszahívjon. Mentem amerre a szemem látott.

Messze kerültem az Intézettől. Már kezdet sötétedni, féltem kint lenni, mert ilyen későn még nem voltam kint. Nem tudom a visszafelé az utat.

Így láttam egy Sárga Taxit, leintettem, és elmagyaráztam a Taxisnak, hogy honét jövők.

Taxis, is furán nézett, de megértett, picit gondolkodott, és elindult az Intézet felé.

Ügyesen megtalálta, hisz se utca nevét, se címét nem tudtam

Fizetni akartam, mert tudtam az előbbi esetből, hogy fizetni kell mindenért. De, a Taxis rendes volt, mert nem engedte.

• Hagyja csak jó ember, mag még bele fért.

Megköszöntem, és kiszálltam, és ott álltam az Intézet előtt. De, hogyan tovább. Nem tudok bemenni, ajtó zárva.

Álltam, és vártam.

Ideges voltam, hisz itt vagyok, és nem enged be senki.

19. oldal.