2014.06.16. 08:01, gatkotok
Hungarikum
Divatos manapság e szó, hogy hungarikum
Mit is jelent valójában a mi magyarságunk?
Ami sajátos népelem és csak egyedül a miénk
Ami megkülönböztet minket a világtól másként
Levédeni akarjuk azt, reklámozni vele magunk?
Vagy csak vállaljuk általa magyar identitásunk
Ismertté tenni ezáltal azt a kerek nagyvilágban
Tudjanak mások is rólunk, máshol még sokan
Mi hát akkor az a sajátos magyar hungarikum?
Akárcsak a Béres csepp, Zwack féle ital az Unicum
A népek mezején a jelképes nyíló színes tulipán
Mely ott virít Európa közepén, annak egységes táján
Hungarikum igazán az egész itteni, földi létünk
Hiszen mind magyar emberek, ide születtünk
Minden szavunk, lépésünk, gondolatunk, tettünk
Minden tudás, tehetség, művészi, lelki adottságunk
Hungarikum az adott szó, tartás, jellem, becsület
A tisztességes, felelős, értékteremtő munkás élet
Hungarikum a folytonos küzdelem, szabadságszeretet
Mit tőlünk senki, sehogyan, soha el nem vehet
Hungarikum ősi gyökerünk, civilizációnk, hitünk
A békés életmód, ha nem bántanak bennünk
A bölcs életfelfogás, mi megőriz évezredeken át
Ha nem visszük káros túlzásba a toleranciát
Hungarikum a bátor, harcos, igazért valókiállás
Az emberszeretet, nem számit, legyen az akár más
A Teremtő és a természet hagyományos tisztelete
Még él bennünk ma is az évezredek ősi emlékezete
Hungarikum a mulatság, ének, tánc, jókedvünk
A gazdag ízek, zamatok, mind konyhai kellékünk
Az alkotókészség, szépérzék, egyszerű leleményesség
A tudni és tenni akarás, mi előbbre viszi az emberiség
De ez az éremnek csak az egyik, fényesebb oldala
A napsütésnek mindig is van sajnos egy árnyoldala
Különbnek tartjuk magunk, mint más embertárs
Feljogosít erre vajon az ősi, égi, isteni származás?
A legcifrábban tudjuk szidni mi magyarok az Urat
Konokságunk, sokszor beigazolódott, kudarcba fulladt
A mértéktelen életmód, dorbézolás, hamarabb elvisz minket
A búskomorság is az életnek így gyakrabban véget vet
Elfeledjük régi jó hagyományos ősi erényeinket
Olcsó, külföldi, üres semmiségekkel utánozzuk őket
A pártoskodás turáni átok, régi ádáz ellenségünk
Az összetartást mindig csak a kényszer szülte nekünk
Sokszor túl engedékenyek vagyunk szemben másokkal
Nem becsüljük saját magunk eléggé kellő kitartással
Átvesszük másoktól újabban a könnyű semmi létet
Kapzsiságunk nem ismer határt s emberi felelősséget
Mi hát akkor a magyar, az igazi, valódi hungárikum
Vállaljuk, ha lehet, inkább a jobb oldalról magunk
Nem vagyunk rosszabbak, mint bárki emberfia más
Jogunk van élni e földön nekünk is méltón, nem vitás
Kerüljük a rossz oldalunk, ne hivalkodjunk hát vele
De a jót mutassuk is meg, büszkélkedjünk vele
Mindannyian a hungarikumnak napi követei vagyunk
Éljünk, emberien tisztességben s akkor megtart égi Urunk
Csíkszereda 2013 IV. 6
Versed, tavai, de még MA is aktuális, és él.