Lelkesen bontják a múltam...

Gyöngyös és én

Az első önálló lélegzetem, május 24-én vettem a Bugát Pál kórház szülészeti osztályán 1955-ben. Tavasz volt, (úgy, mint most) és nyílt az orgonavirág, s az akácfák pillangós virágának udvaroltak a méhek. Születésem pillanatában az Őrangyalom vett szerető karjai közé, és szeme pillantása, arca mosolya azt sugározta felém, hogy ne félj, vigyázok Reád…

A tovaillanó hatvan esztendőben, soha nem hagyott magamra, egyetlen pillanatra sem!

 A szüleim a negyedik gyermeküket a patakparti otthonukba vitték haza. Az úton lévő évtizedek látható nyomokat hagytak rajtam, és a szülővárosomon is. A múló éveimmel, tova tűntek az akkori öregek és a szűk utcák, és oldalukon a kis házak. Nem a repülőgépekről aláhullott bombák semmisítették meg a nagyszüleim, és szüleim szerény kis portáját…A Városrendezési Tanács vetette papírra az új terveket! 1958-ban költözünk a Zalka Máté utcába, így a gondolataimban ezen utca lakóit látogatom sorba…(Tóth Gabiék, Farkas Marikáék, Dredor Éváék farkaskutyája…stb.) A kerekes kútnál, Bezzeg Karcsiék házánál, kettős kanyart véve, kiérek az utca végére, ahol sárkányt eregetnek a fiúk a Hóscsán. Gyakorlatozni a Sárhegyre dübörgő, csörömpöléssel mentek a lánctalpas tankok a Táncsics Mihály laktanyából. Ám ezen az úton jött visszafelé a megáradt Nagy-patak, amely a felhőszakadást követően a Mátra vizét magával hozta, és Gyöngyös város déli széléig meg sem állt! Olyan képzeletbeli utcákat járok, ahol az idősebb emberek ránk szóltak „- megmondalak az apádnak, megmondalak az anyádnak, ha nem viselkedsz rendesen…”-

Az apámat gyakran láttam kormosan, feketén (csak a szeme fehérje világított)  pedig nemis kéményseprő volt, hanem mozdonyfűtő. Szerettem nézni, amikor a fűtőháznál „itatták” a mozdonyt. Szegény anyu, gyökérkefével súrolta a munkásruhát, egy fateknő fölé hajolva az udvaron. Anyánk háztartásbeli volt a négy apró gyerek mellett, akik orgonasíp módjára jöttek e világra. Apai nagyszüleink, párlépésre laktak, és az Ő házuk volt a mi mentsvárunk, ha apánk üldözőbe vette a családot, és Tóth Mariskát a feleségét. A gondviselés hamar véget vetett ennek az áldatlan állapotnak. Baleset következtében, (fát szállítottak a Bükk-hegységből..) 41 évesen távozott az élők sorából!

 Gyakran voltam „kölcsön gyerek”, és gyermekeszemmel fölfogtam, hogy lehet másképp is élni, összetartozó családként. Katicával szerettem játszani az akkor 80-as lakótelep végén elterülő pusztaságban. A szedertől kékellettünk… Katicáék, emeletes „tiszti házakban” laktak. Az ottani pincékben a kiskatonák működtették a rádióállomást. Az alkalmi „kishúgom” édesanyja, leánykori barátnője volt anyunak. Margit néni szülei, vászonba kötött demizsonokban cipelték a bort, amely az abasári szőlővesszőkön termett. Vonaton vitték Dámocra a határszélre. Egymás közt kereskedtek az emberek a 60-as években. Apám józan perceiben, Nyíregyházáról hozták bőröndökben a zamatos Jonathán almát! Hihetetlen, hogy mennyit változott a kereskedelem…Gyuri bácsi vegyeskereskedését, önkiszolgáló üzletek követték, majd mindent elnyeltek a plázák. Személytelen, pénznyelő helyek lettek, egymás sarkában!

Szerettem moziba járni, és mesefilmeket nézni a matiné előadásokon. Kemény 2 Ft. volt a belépő s az előadás délelőtt tízkor kezdődött. Nagyon tetszett a Szabadság moziban található karzat az „emeletes mozi!” (ma Okmányiroda) a Puskin mozinak is volt saját hangulata…a színész fotókkal dekorált előtér…olyan szépek voltak, és a tekintetükből sugárzott a szeretet.

Több önállóságunk volt, a szülők jobban bíztak bennünk és személyre szabott feladatokat kaptunk, részt vettünk a család munkájában. Büszkén mentem egyedül az óvodába, hiszen én már nagylány vagyok. A tébolydasor végén várt engem a kunsai óvoda és a mosolygós Óvó néni!

A városnak nemcsak veszteségei voltak, hanem az ifjúság nagy örömére gyarapodott is! Az Orczy kastélyban (Dimitrov Népkert, később Herman Lipót sétány)) szabadtéri színpadot adtak át, zenekari árokkal. Két forgószínpadot is beépítettek…az volt ám a csuda! Roppták a népitáncot, láttam a János Vitéz zenés darabot, és láthattam Medveczki Ilonát táncolni. Sorba léptek föl a beat zenekarok, és zenéjüket magához ölelte  a Sárhegy összes vadvirága. Talán még Abasáron is hallották a nótákat!

A Török Ignác utcában az Úttörőházat is kinőtte a gyarapodó, és növekvő ifjúság. A Barátok temploma szomszédságában fölépült az új Művelődési ház, újkor szellemiségét magával hozva… ám ne siessünk ennyire előre.

Az óvodát követték az iskolás évek. 1961-68ig a Hámán Kató Úttörő csapatot erősítettem a Pampuk sarkon álló, Dózsa György 2-es számú általános iskolában. Nagyszerű emberek voltak a tanáraink. Szomszédban a Vak Bottyán Gimnasium és az Erzsébet templom, mint a Mátra Kincse TSZ gabona raktárja. Akad itt még  egy érdekesség ebből az időből. Az ELŐRE ÚTTÖRŐVASÚT-at gyerekek üzemeltették a felnőttek, felügyelete alatt. Igazi „kis vasutasok” voltak! Még vasutas egyenruhát is viseltek…

A kis gyermekből, nagy lány serdül, és új álmai születnek, hogy mit szeretne az életével kezdeni…szakmunkásképzőbe jelentkeztem. Sikeres vizsgát tettem, Női szabó szakmában.

A Kékes étteremben Józsi bácsi énekelte a „ – Pedró kocsmájában sápadt lámpa ég..-„ című nótát, és nevetett a szeme. Szerette a fiatalokat. A Fő-tér valóban FŐTÉR volt. Minden órája, be volt annak osztva. Délelőtt a kismamák, délután az időseké, este pedig a füstölgő ifjúságé, és a jó balhéké… időnként itt történtek a leánykérések!

Gyöngyös városa, olyan, mint egy tyúkanyó. A környező falvakból, ( Abasár,- Gyöngyöstarján,- Pata, -Solymos,- Halász, Nagyréde,) behozatalra került a friss zöldség és gyümölcs, ízletes húsú baromfi. Paprika és paradicsom hegyek várták a háziasszonyok népes táborát. Bio termés, amerre a szem ellát! Nagyon szerettem azt a szabadlevegős piacot,  lehetett tanítani a gyermekeink…csodás hangulata a mai fiatalok számára elképzelhetetlen. Ott aztán az SMS-nél is gyorsabban szálltak a hírek: „- tényleg?- Valóban?- Ezt nem gondoltam volna!-„  töredék szavak, de sokat elárulnak az emberi kapcsolatokról!

1973.ban Menyasszonyi ruhában lépek ki a Nagytemplom ajtón. Három papos esketés…ki- léptem a gyermekkorból és beléptem álmaim, ismeretlen kusza utcáiba. Olyan felelősséget vettem gyönge vállaimra, amely alatt csoda, hogy össze nem roskadtam. Az én Őr Angyalom félig magára vette a Keresztem, és segített cipelni…mert, egyedül nem haladtam volna! Huszonegy évesen hamvaiba porladt, amit Isten házában tett fogadalmat elmondtunk a vőlegénnyel. Hamar megismerhettem a gyöngyösi Bíróság épületét belülről is.

 Az ember életében több „föltámadás” is létezik. Számomra ez volt az első! Kislányom magamhoz ölelve, új alapokra helyeztem az életünk. A szabadidőmben kiállításokra, rendezvényekre jártunk. Rengeteg tartalmas programot rendeztek városunkban. Nagy lépésekben a környezetem is változott. A patak partján főiskola és egyetem tárja ki kapuit a tanulni vágyók előtt. Az 5-ös iskolát földig rombolják és egy pláza „ékeskedik” helyette. A Vak Bottyán Gimnasium neve költözködik egy új szakközépiskola homlokzatára. Az Orosz Emlékmű helyén, bronz lobogót lenget a szél 56-ra emlékezve. A politika forgó szele átfújja a város tereit, utcáit.  Lakótelepek nőttek ki a földből…mátrai úti ltp. (ekkor szanálták a szülői házunk. Családi tragédiák csendesen, némán! )

  Leánykám az Egressy Béni zene tagozatos 6-os számú általános iskolában tanul meg írni, olvasni, számolni. 27 esztendősen, újabb kézfogóra szánom magam, amelyet tizenkét év múltán engedünk el. (A harmadik gyermekem a rendszerváltáskor született.)  Megérkezik a második „föltámadás” az életemben. Ekkor egy öt éves kislány, egy tizenegy éves kisfiú és egy tizennyolc éves nagylány kezét fogom. Közösen lépünk életünk kiszámítható útjára. Kapunk segítséget az életünkhöz. Szülővárosom nem hagy magamra. Pályaválasztáskor, három gyermekem, három irányban landolt az érettségit követően.

 A lányaim elhagyták a várost, ám ha idejük engedi, hazajönnek. Ők nem lepődnek meg azon, hogy hová tűnt a múltkori vállalkozás?! Számomra az az elfogadhatatlan valóság, hogy havonta zárnak be üzletek, és nem találom, amit keresek. A régi árakra jól emlékszem, így hatvan esztendő küszöbén, és jól emlékszem az emberi kapcsolatokra is. Ma a szolgáltatók elküldenek a…z elektronikus portálokra….ott rendezzem a problémáim! Rettenetesen rohan az idő és a technika…

Jártam én a Világ négy táján gyermekeimmel, ám mindig nagyot dobbant a szívem, amikor, hazafelé jövet az ismerős hegyvonulatok, féltő ölelésében megpillantottam szülővárosunkat Gyöngyöst!  abban a pillanatban éreztem, hogy itthon vagyunk…Jó dolog,  csuda dolgokat  látni, és élményekkel megrakodva otthonunkba visszatérni! Számomra az adta a szabadság érzetet, hogy nem találkoztunk Határőrökkel!- Vámvizsgálattal! (A látóhatárszélén nem csúfoskodtak a „kerítések.”) Titkon egy-egy könnycseppet töröltem le az arcomról….89-ben született leánykám (talán) nemis értette volna…

Az első szülött leányom, már negyven éves, és három gyermek édesanyja. A fiam átlépett  a harminc évesek küszöbén. Oly sok bizonyítványt „gyűjtött”, hogy falat lehet velük tapétázni, ám az a lakás még várat magára! A kicsi lányom, huszonöt évesen, rozsda ette bombákat szed egy csokorba! Az Őr Angyalai váltott műszakban vigyáznak fölötte!

 Reggel arra ébredek, hogy szép az idei Tavasz! A parkban fekete rigó dalol, és feleselget véle a hullámos papagájom. A glicinia lila fürtös,  édes illatát ontja szét környezetében. A fecskék elfoglalták régi fészküket az erkélyünk sarkában. Reggelente, csivitelve beszélik meg a napi programot…

 Azon gondolkodom, hogy értékes ajándékot kaptam az Őr Angyalomtól, hiszen a hatvanadik esztendőmet is szerető gyermekeim körében tölthetem! Nagyszüleink, szüleink, nagynénik és nagybácsik rég elmentek, és a mi nemzedékünk áll most az első sorban. Mindig Gyöngyösön éltem, és remélem, hogy nem érkezik semmi olyan külső erő, ami Szülővárosomból kitaszítson! Szörnyű tragédiákat ismerünk a történelemből….

Hogy mi az utolsó kívánságom? „Hamvaimat a Vilgos-hegy tetőn hintse szét valamelyik Gyermekem! A kérdés jogos: -miért pont ezt választom? A feletetem rövid és egyszerű…A Világos-hegy tetőn ott állva, a gyermeklélek ártatlan tisztaságával, körül tekintettem, és azt láttam, hogy a láthatárszélén nincs kerítés! Szabadon száll a madár, szabadon nyargal a szél….(a kerítést az ember kalapálja!)

Ám amíg élünk, kötelességünk Alkotni! Nekem pedig rengeteg munkám van….Isten Éltessen Erőben, Egészségben. Boldog Születésnapot Kívánok! (május. 26.)

Nagyon remélem, hogy GYÖNGYÖS nevét sokáig írják a térképen és majdan az ükunokáim is elmondhassák, hogy itt született, élt és a halt az ük-ük nagyanyjuk.

 Három gyermekem Születési Anyakönyvi Kivonatába került be, hogy: Születési helye: GYÖNGYÖS

Lábjegyzet: Anyu azt mondta, hogy: „-május 24.-én születtél…apád rosszul mondta be a dátumot, így lett május 26!!-”

Ez miként derült ki? Kérdezheti a kedves olvasó. Úgy, hogy a hivatalos iratokon, más-más számokat találtam! Szóval ilyen mókás az élet.