2013.12.16. 07:16, gatkotok
Áldozás
Az áldozás régi szép, szent hagyomány
Valamit adni magadtól, belőled, hála gyanánt
Felajánljuk vele lelkünk darabját az égi Úrnak
Közelebb kerülünk, hozza, talán meghallgat
Egybeolvadunk Vele azonos hullámhosszon
Nem kell hozzá barbár vér, sem testi ártalom
A lélek ajándéka csupán az, mi számit Neki
Azt tegye egyedül csak, ki Őt igazán szereti
Közössé vált kezdetektől a testi azonosulás
A kenyér s bor jelképes életmegnyilvánulás
Testünk a lelkünket hordozza itt ezen a földön
Táplálék, mit az ember naponta magához veszen
Ezt tették áldozó őseink már nagyon rég óta
Kenyér és borral áldozott már a sumér Gudea
Jézus felelevenítette a vacsorán, megőrizte azt
Az emberekben jelképesen vele emléket támaszt
Az áldozás, kedveskedéssel, áldozattal jár
Mit az Úrnak önként szívedből felajánlottál
De lehet annak földi célja is, csak úgy, önzetlen
Van rá ok elég éppen, földi, gyarló életünkben
Áldozunk naponta, rutinosan az élet oltárán
Lemondunk, szenvedünk önként ennek okán
Felajánljuk azt szeretteinknek, felebarátunknak
Kik, ki tudja, mi okból, de híjával vannak
Áldozni csak tiszta, őszinte, igaz szívvel lehet
Ezért tisztára mosd előtte bűnbánattal lelkedet
Foganatja lesz akkor a felajánlott áldozatnak
Ha méltó vagy hozzá, az Úr is majd meghallgat
Most az Advent idején az áldozat különösen fontos
A lelki béke összhangja a családban legyen honos
Ezért áldozok én is most, bár legalább ilyenkor
Lelki nyugalmunkért, Jézus karácsonyi eljövetelekor
Öröm és béke legyen a családban, világban
Áldozatot kell hoznunk érte mindannyian
Jézus is azért jött el karácsonykor közénk
Életútjával-halálával mutatva, hogyan- miként
Csíkszereda 2012 XII. 16
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Mila