ez + az

Kedves Pali bátyám!

Amit a MÁV csinál a Budapest – Kunszentmiklós Tass útvonalon, az több, mint gyalázat! Június 27-én, csütörtökön, megállították a személyvonatot valahol Dunaharaszti magasságában, délután négy óra körül, és mindenféle tájékoztatás, vagy egyéb utasokat érintő közlés nélkül, várakoztatták este negyed nyolcig!!! Sem a kalauz, sem senki a vasúttól nem vette magának a fáradtságot, hogy egy büdös szóval is közölje az állampolgárokkal, akik a szar, kritikán aluli szolgáltatásért borsos árat fizetnek, hogy baleset van, és azért állnak, netán sztrájkba lépett valamelyik bakter, vagy tudja a franc mi történt? Igen, tudta a franc, hogy mi történt, mert aztán annak rendje és módja szerint, több órás késéssel letudták a hetven kilométeres távolságot. Azért az nem semmi, drága Pali bátyám, hogy mit meg nem lehet tenni ebben az országban, bizonyos állami cégeknek. Persze, nem csak az állami szektor bűzlik, mert szintén vasút, Déli pályaudvar, de ez már nem annyira államvasút történet. Tolószékben ülő fiatal lány szeretett volna dobni egy pisit a magánszemély által üzemeltetett budiban. Mivel a szerencsétlen illemhely nincs annyira felkészülve mozgássérült fogadására, nem tudták másképp megoldani, csak úgy, ha a lány két kísérője is bemegy, és segít neki dolgát elvégezni. Igen ám, de a belépés előtt közölte velük az ott ülő vécés néni/bácsi, hogy a két kísérőnek is ki kell fizetni a 180 forintos illemhely használati díjat, mert – most tessék megfogódzkodni, mert le tetszik huppanni – a budiban számláló van beépítve, és azzal ha nem fizetnek, hiány keletkezne a kasszában! Tetszik érteni, ugye? A kakiszámláló jelzi, hogy mikor, melyik fülkében, és hányan! Gondolom a becsületesen elszámoló vécétulajdonos szigorúan azt is meghagyta az alkalmazottjának, hogy minden pisi után köteles nyugtát adni a pisidíj beszedéséről! Egyébként azt nem értem ebben a történetben, sőt, egyik történetben sem, hogy mi is van az esélyegyenlőséggel? Gondolom maga sem látott még olyan vasúti szerelvényt, vagy budit, ami úgy van kiépítve, hogy a mozgássérültek, tolószékben ülők, használni tudják azt. Elvégre, ha jól megnéz Pali bátyám egy vasúti szerelvényt, olyan magasan vannak a lépcsői a peronhoz képest, hogy egészséges, fiatal lábbal is bitang nehéz rá fellépni. Főleg csomagokkal, kisgyerekkel. No most gondolja el, amikor idős az ember, netán mozgássérült. Úgy emlékeszem, volt valamikor adva egy bizonyos határidő, mikorra kell az állami és egyéb épületeket akadálymentesíteni. És ahogy közeledett az a bizonyos határidő, úgy nem történt semmi. Aztán magyaros virtussal, egy tollvonással megoldották a problémát! Lehúzták a határidőt! Igazuk van! Hova ez a rohanás, meg persze minek? Hisz Európában vagyunk már! Igaz, hogy balkáni körülmények között, de azért Európában! Apropó, Európa! Megint valami kötelességszegési eljárás indult ellenünk, mert állítólag akadályozzuk a devizahitelek felvételét. No most azzal, hogy csak az kaphat devizahitelt, aki valutában kapja a fizetését, és ez a fizetés nem lehet kevesebb, mint a minimálbér tizenötszöröse, az szerintem nem akadály, hanem egy baromság. Persze, ha jól belegondolok, én sem devizában kaptam a devizahitelemet, hanem forintban, és persze forintban is kell visszafizetnem, de deviza alapon. Megmondom őszintén, ha akkor nem kaptam volna, sosem lenne lakásom, vagy kocsim. Mert azért azt lássuk már be, hogy a magyar fizetéseket nem arra alakították ki, hogy abból félre lehessen tenni, vagy nagy lábon lehessen élni. Tudom, ha annyit félre tett volna az ember, amennyit most kifizet a hitel ellenében, már dús gazdag lehetne, csak ugye, ezt muszáj fizetni, akkor meg ha spórolni akarsz, mindig közbejön valami más. Magyarul, a megtakarításnál nem annyira szükséges a pénzügyi fegyelem, mint most, amikor fizetni kell. No mindegy, egy szó, mint száz, úgy látom, a nagy testvérnek teljesen mindegy, hogy miért, de mindenféleképpen valami miatt, folyamatosan szívatni akar bennünket, magyarokat. Persze, azért benne van a pakliban az is, ha egyszer valamilyen szervezethez tartozunk, akkor nem feltétlenül szükséges szembe menni a szervezet döntéseivel, szabályaival. Mert azért azt be kell látnunk drága Pali bátyám, évek óta szembemegyünk az Unióval. Magyaros virtusból, gazdasági szabadságharcból, vagy a fene tudja mi miatt! Apropó. szabadságharc! A rezsicsökkentésért felelős államtitkár, mert már ilyen is van, újabb csökkentést helyezett kilátásba. Gondolom ez így fog menni, mondjuk a választásokig, Ja, és persze azért jelentette be, mert kb. két napja érintőlegesen említettek valamiféle Varga csomagot a hírekben, ami megint húzás az állampolgárok nadrágszíján. Persze, ez ebben a formában nem igaz, azért várjuk csak ki a végét. Arról jó, ha negyed percet beszéltek média szerte, bezzeg a rezsicsökkentésről! No, arról aztán szinte egész nap. Az elemzők elemeztek, a jobb oldal lelkes katonái, nevükhöz méltón, lelkesedtek. Csak épp arról nem tudunk semmit, hogy az úgynevezett költségvetési kiigazítást szolgáló Varga csomag, milyen mélyen fog ismét a családok, adófizetők húsába vágni. Hisz iszonyatosan emelkedik ismét a bankokat, vagyis bennünket érintő tranzakciós adó, a telefonadó, és mittudomén, még micsoda. Persze, sietve hozzátették, ezek az emelkedések nem háríthatók át az állampolgárokra, de azért majd csak áthárítják valahogy, hisz eddig is ezt tették. Közben felreppent a hír, hogy ismét nemzeti konzultáció elé nézünk. Vagyis, jön a Miniszterelnök úr levele, melyben ügyesen megfogalmazott kérdésekkel, amiben a válasz is benne van, megkérdezi kedves mindnyájunkat, piros e a piros alma? Szóval, valami ilyen szinten konzultál velünk, magyarokkal. Mert mi magyarok, magyarok vagyunk, és a piros almánk, bizony piros. Akarja e Ön, hogy a piros alma, piros legyen? Ha igen, akkor ixelje be, hogy igen, ha nem, akkor maga nem magyar! Persze, a kérdés úgy van feltéve, hogy mindenki magyar, vagyis nem tud mást ixelni, csak igent! Így levelezgetünk mi magyarok, már több mint három milliárdért, közben vonatok vesztegelnek indok nélkül, mozgássérültek nem tudják elvégezni dolgukat, pénz és lelkiismeret hiányában, az Unió meg cseszeget bennünket, mondván, rebellis magyarok! No most így, kurva nehéz lesz a nagybetűs Európában hosszútávon boldogulni. Lehet persze, de nehezen! Oly nehezen, hogy mi középkorúak, vagy kicsit idősebbek, már meg sem fogjuk élni szenvedéseink gyümölcsét. Persze, az is meglehet, hogy azt a gyümölcsöt, unokáink sem fogják látni!  

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt mondta, hogy a MÁV Uniós áron utaztat, középkori körülmények között. Mondtam neki, hogy a középkorban nem is volt vasút. Erre azt mondta, ne beszéljek már hülyeséget, nézzem már meg a szerelvények állapotát, biztos, hogy akkortájt épültek valamikor. Erre most mit tudok mondani?