2013.05.31. 12:35, gatkotok
Zavargások
Zavargások hetek óta Párizsban, s Nyugaton
A nagyvárosok peremén, túl a fényes csillogáson
Ott, ahol a szegénység elbújt világa terem
S ahol a sötét nyomor annyira embertelen
Gyújtogatnak bandákban a prolik, törnek-zúznak
A rendre, civilizációra most ők fittyet hánynak
Elemi ösztöneiket, bosszújukat fejezik így ki
Nem érdekli őket igazából most, senki és semmi
A Nyugat fénye ütközik most az árnyoldallal
Mit eldugni nem lehet, bíz,’ kirakatpolitikával
Föllázad a gettók sokad rendű, mellőzött népe
Mert a csillogásban, nem sokat törődtek vele
Csak az érdek engedte és vitte őket, vonzotta oda
Szükséges rosszként csupán, munkájuk felhasználva
Modern népvándorlás folyik visszafordíthatatlan
A jóléti léthez mindenkinek, megérdemelten jóga van
De tönkretenni civilizációt, hagyományt, szellemiséget
A nyers erő, létszám, primitíven nem határozhat meg
Kiegyezni kéne az emberségben, idejében, ha lehet
De a profit világa, erre nem igen ad lehetőséget
Etnikumok, népek, vallások, felfogások ütköznek itt
A kultúrák egymást a városperemén összevegyülve átfödik
A biológia győz vajon, vagy az értelem, a civilizációk között?
Melyek, jönnek-mennek váltakozva, az emberiség fölött
Eltűnik a régi, jön helyébe majd az új más
Ez az élet természetes rendje - ki érte a hibás?
Életterét a máséra készen, ha teheti, kiterjeszti
Ha egy módja van rá, bizony azt el is veszi
De hol van akkor a megszenvedett ősi juss?
A munka és harc eredménye, a több évszázados
Kinek van jóga azt elvenni, vagy tönkretenni?
A készen szerzettbe, csak úgy, ingyen beleülni
Vagy a gazdagság, fény, csak ellopott dicsőség?
Mit mástól elorozva, marad csak utána az ínség?
Mi követeli most, utólag, a neki járó ősi jussot?
És lángok fényébe borítja a nyomor árnyékát?
Székesfehérvár 2005 XI. 13.
Ez a régi vers ma is aktuális!