IGAZI APOKRIF
archetipusok vagyunk ősi hiedelmek
élednek bennünk minden formában
nyugattól keletig paradicsomkertek
elárasztásáig szigetekként nyel
a tenger vadsága hiedelmeinken
hízik tarajossá sodródunk a szélben
reszeld hegyesre fogaidat
vájd bele társaidba s mondd
szeretetnek mert az ősök
mint titokzatos gének élednek
bennünk s terjednek amíg
az undok halál élve megrág
jelzi a fájdalom a tökéletlenséget
amelynek a végét várjuk minden
percünk rövidülésével s nem
vágyunk más öröklétre mint
utódainkban ha túl leszünk végre
minden amit alkotunk maga
a viszonylagosság s a tetteink
farkasfoga eszi a jövőt
bennünk elmállik végre
a piramisok látszatából eljutva
a semmi üdvösségére
bizonytalan jövő helyett
ki akar itt feltámadni
ki akarja folytatni amiből elege
lett a szerelmet sem lehet
örökké mert vérszegény a vágy
galaxisok démonai játszanak
velünk akik kitöltik a csillag-
közi anyagot s lám mi is
az idő ketrec rácsai közt
elszivárgunk az életerő után
becsapnak távcsöveink mert
elvonulnak napjaik előtt a
bolygók mint megrúgott
labdák a kapu előtt
célba találunk-e valaha
minek örülünk csak annak
ha percekre kívül maradunk
az anyag önteremtésén
micsoda ellentmondás
időnként kóborolnak köztünk
próféták mezítláb küldöttei
a semminek amibe hullunk
álmodtatnak kerteket s festik
a múlt szürke lepleire a varázslatot
míg a múlt kegyetlen
szomjazzuk a képernyő-gyilkosságot
mások szerencsétlenségét és
röhögünk röhögünk röhögünk
s addig nem fáj a magunké
démonok archetípusai járnak át
hisszük is nem is a barlangok
falát amely kültakarónk
s a két réteg közt a bőr és
külvilág közt virtuálisan
mi is vándorlunk miközben
egyhelyben
*
néha felkel a nap
az is túlságosan éget már
perzsel a szerelem
vágyunk valami végtelen
nyugalomra
adáshiba kell
hogy fel ne ismerjük
kísérlet ez a világ
gonosz kísérlet alanyai vagyunk
csak ha az agy végleg lebomlik
s boldog elnök leszünk
világsztár vadnyugati pányva-
és ponyva-hős hasztalan
labdakergető
amikor már nem ismerünk fel
senkit s az idegek élve
elszáradnak bennünk
aszalt gyümölcsök
mennyországát éljük
na látod ez a paradicsomkert
kelt, Neandervölgy, magunk előtt 30130. Anno