Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk |
| |
|
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
| |
|
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot. | |
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst |
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
| |
|
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
| |
|
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat,
Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva.
Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd,
Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod.
Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers
Üres estéket parázslón szellemmel betöltve.
Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez,
Tedd szebbé a napok megfakult színét!
| |
|
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
S. Szabó István
sneider1@citromail.hu
istvan.szabo012@gmail.com
Társszerkesztő:
Kepes Károly
kkepes@gmail.com
Ha kérdésed, problémád vagy ötleted van az oldallal kapcsolatban, fordulj hozzánk bizalommal. | |
Hányan is vagyunk jelenleg? |
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratnak, jelenleg
78
regisztrált tagja van.
| |
Interjúk a Pipafüst szerzőivel |
| |
Drámák (Pályázati antológia) |

| |
|
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
| |
Társoldalak (kattintható) |
| |
|


Bannercserére ajánljuk | |
|
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
S. Szabó István
| |
|
|
|
Márványlélek2011.06.12. 11:31, oldwolf
Látta magában az arcot, alakot
Aztán egyszerre ráérzett...
Márványlélek
Az alacsonyan járó nap vöröses sugarai bekéredzkedtek a műterem résnyire nyitva lévő ablaktáblái között. Vonalakat rajzoltak azösszevisszaságban álló kész és félkész alkotások testén. Csíkok, mint egy fényjáték jelenetei, lassan húzódtak feljebb és feljebb az egyik büszkén előretekintő férfialak arcán, végül a mennyezet sarkában állapodtak meg kis időre, hogy aztán végképp eltűnjenek. Az üvegtetejű csarnok közepén ott állott egy jókora kőtömb, mintegy azt várva, mikor hatol testébe a véső, hogy alakot ölthessen.
Pár nappal ezelőtt választotta ki a kőkertben, ahogyan a szobrászok hívták alapanyaguk lelőhelyét. Hosszan átadva képzeletének a döntés jogarát, nézte, bámulta a márványt. Nem volt fényes egyetlen pontja sem, kitörték ősi helyéről, hogy aztán erővel idehozzák társai közé. Éles kiszögelléseiről időnként megcseppentek a nemrég leszakadt ég visszamaradt könnyei. Méltóságteljesen hevert a kert egyik távoli zugában a maga sokszáz kilójával. A szobrász háromszor is körbejárt, keresve azt, amiben álmot lát. Így mondta, álmot. Számára az isten adta tehetség felkínálta, képes legyen beleképzelni a kőbe alkotását. Körözött a márvány körül, aztán tovább ment, majd visszahúzta a lába. Már az első pillanatban amikor meglátta tudta, hogy ez kell neki. Ott benn a fejében, akár egy kirakós játék, apró szilánkokból kövonalazódott, mit ad a forma. Amikor belépett a kősokaság közé, határozott igénnyel érkezett, a város rendelése szerint, elhunyt írófiának szobrához keresett anyagot. Amint azonban észrevette a fehér csodát, úgy kiszállt a fejéből miért is jött valójában, mint amikor kihúzzák a dugót, s gyorsütemben kifolyik a viz. Döntött. Ráalkudott a kőre, de csak az előlegre futotta.
Másnap aztán kiszállították a műterméhez, és a darus teherfurgon gémje imbolyogva, nyöszörögve emelte a számára kijelölt helyre.Az árnyakat végképp felitta a fal, átvette az uralmat a félhomály. Már vagy két órája a márvány előtt ült, és a lebukó nap fényénél néma beszélgetésben állt vele. Tapogatta, látta magában az alakot, arcot, látott mindent. Érezte, nem tud tovább várni, most azonnal hozzá kell kezdenie. Ehhez hasonló alkotási vágy csak nagyon ritkán kerítette hatalmába. Akár a hegymászó, aki a csúcs meghódítására tör. Felkapcsolta a lámpákat, kezébe vette szerszámait és nekilátott. Egészen reggelig véste a követ, annyira dolgozott, hogy a vésőt tartó, görcsben álló kezéből szinte kiejtette a végén az acélt. Pihent egy keveset, majd újból folytatta. Így ment ez csaknem három héten át, közben alig evett, keveset aludt, beesett karikás szemei égtek az éjjel-nappal tartó szakadatlan munkától. A külvilág történései nem hatoltak a tudatáig, mígnem végül egy hajnalban elkészült.
Esett odakünn, a vízcseppek végiggördültek a felülvilágító ablakokon, és versenyt futva csorogtak le az oldalsó üvegtáblákon, egészen a földig. Csend volt, csak az eső neszezett. Kihúzta az asztal alól a kerek zongoraszéket, ráült, meggyújtotta pipáját, majd lekönyökölt az asztal lapjára. Ahogy nézte a derengésben az alkotást, átfutott rajta a megelégedés. Érezte a mérhetetlen fáradságot, amely nagyokat harapott a végletekig kimerült testéből. Ilyen intenzitással egyhuzamban még sohasem dolgozott, de a belső erő önkéntelenül is mozgatta a testét, kivetítve elméjének akaratát kezeibe, mindenébe, ami az alkotáshoz kellett. Figyelte művét, miközben az időnként fel-felvillanó égi nyilak villódzásai végigfutottak az elkészült szobor alakján.
Gyönyörű fiatal lányt látott, a saját keze munkáját. A szobor kissé előrehajoló testtartásban állt, vékony, karcsú ujjai előrenéztek, mintha mutatni akarna valamit. Nemes vonású arcán enyhe mosolyt lehetett felfedezni, hosszú, hullámos haja kétoldalt a vállára omlott. A kifogástalan, mezítelen test tovább emelte a megmintázott lány szépségét. Ahogy nézte, lassan lecsukódott a szeme, lehajtotta a fejét az asztalra és elaludt.
Sokat aludt, testét átadta a pihenésnek. Mikor feleszmélt, rájött, hogy már majdnem beesteledett. Időközben az eső egy településsel arrébb tette át székhelyét, a lemenő vörös napgolyó még kilőtt néhány erőtelen sugárnyilat az ablaktáblákon át, bronzszínűre festve a készülődő szürkületet. A fehér márványtest is kis időre óarannyá lett, és ő megállapította, hogy így még elragadóbb a mosolya. Kezdettől nem értette, honnan a lány mivolta, hiszen soha nem látott hasonló arcot azelőtt. Felsejlett benne, talán mégis létezik lelkek vándorlása, talán a régebbi életéből való ez a csodálatra méltó valaki, aki hideg márványból elkészülten itt áll előtte.
Teljesen bealkonyodott, felkapcsolta a villanyt, és összetakarította a törmeléket a szobor körül. Akár a hintőpor, ha beletüsszentenek, szálltak a parányi fehéres szemcsék körülötte. Mikor végzett, egy finom, puha gyolcsdarabbal aprólékosan végigtörölgette művét. Megérintette a kinyújtott, fényesre csiszolt, finom mívű kezet, bár az hűvös volt, valójában belül a lelkében mégis forróságot érzett.
Teltek a napok, hetek, a hónapok, ő egész napját a műteremben töltötte, de nem dolgozott. Naphosszat csak ült a szobor előtt. Aztán egyszerre ráébredt, mindent elsöprő lángolással beleszeretett a művébe. Polírozta, simogatta, olykor beszélt hozzá. Nagy nehézségek árán lecipelte az ágyát az emeleti hálóból, mert aludni is csak a kőlány mellett volt képes. Órákig nézte a mennyei arcot, fogta a kezét, hozzásimult. Ilyenkor lebegett az énje, úgy érezte szárnyalnak légiesen a szerelem csodafátylán fel, egészen a szikrázó égig. Máskor gyötrődött, kételyek emésztették. Lassan elfogyott, mint a csonkig égő gyertyaszál. Mintha az elementáris erő, mellyel alkotását létrehozta, egy láthatatlan életvezetéken átszállt volna a márványba. Már nem törődött semmivel, kizárta a házból és lelkéből a külvilágot.
Odakinn, az épület tövében álló gyertyánfán egymást licitálva verebek csiviteltek. Ragyogott az ég azon a derűs reggelen. A harmatos fűben két fiúcska kergetődzött a vén fatörzs körül, egyikük hirtelen az ablaktáblához szaladt, két kis kezét a szeme köré fonta, és belesett a poros üvegen át. A terem közepén fehéren világító női szobor tövében, fekete széken egy férfit látott. Háttal a márványnak dőlve ült, féloldalt átkarolta a szobrot, annak kinyújtott karján pihent a feje. Mozdulatlanul, nyitott szemmel felfelé nézve a női arcra meredt. Akár, mintha maga is kőből lenne.
A kisfiú mondani akart valamit, de a társa nevetve magával húzta. Mégegyszer körbeszaladták a fát, majd ugrándozva eltűntek a szürkéskék épület sarka mögött.
| |
|
|
A Keresztanya Szlovákiában |
| |
|

Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
| |
|
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
| |
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön |
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István | |
|
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
| |
|
Ha valaki az oldalsávon szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el valamelyik szerkesztő címére!
Kepes Károly | |
|
Boér Péter Pál Nagyító alatt és Le a láncokkal című novelláskötetei, a könyvekhez boerpeter_1959@yahoo
.com címen lehet jutni.
>>Részletesebben<< | |
|
Mária királynő
Tyúkanyó a kakukkfészekben
Elmenőben
Hétköznapi dráma
Hangok
Történet a kézművesről, a katonáról, és a királyról
Bódulat
Örömzene
A látogató
Állomások
Hogyan lehet abbahagyni egy ölelést?
Tűzmadár
Igazhitűek
Örömzene / "B" változat
szerelem kukac igazi pont hu
Lucia
Nem vagytok a magatokéi
Légvárak
Felfüggesztett zászlók
Nomádok
Fülöp bácsi és Barka néni
És akkor jöttek a magyarok
Csudálatos élet
Az irat
Hajnali vonat
Az idő foglyai
Lorensz
Csak pozitívan
Kálmánember
Piroska és a farkas
A halálraítélt
Testvéri szeretet
Amerikai vendég
A végzet
Vívódások
Reni 78
Vérszívó a szomszédom
Sivár
A fal mögött
Az azurkék keresése
Moira Zrt.
Az aranyhallá változott királylány
A tüntetés
A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma)
A lelkem színpadán
Büszkeség és balítélet
Szellemes történet
Engedj ki
Blood of Mary
Kegyetlenek
Kurva vagyok
Szerecsendió
Mai dráma
A miniszterelnök
A színdarabok a Játék / drámák oldalon olvashatók és véleményezhetők.
Ha bármelyik mű elnyeri a tetszésedet, és szeretnéd színre vinni azt, akkor a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
| |
|
Itt kedvetekre dumálhattok.
| |
|
Csak egy életem van.
Kérlek ne rontsd el, mert nincs hozzá jogod!
(Remélem a Pipafüst oldalait politikusok is olvassák)
S. Szabó István
| |
|
2025. November
H | K | S | C | P | S | V | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 |
|
| | |
|
2024.12.15. 20:08
2024.02.06. 10:32
2023.12.17. 12:02
2023.11.26. 08:38
2023.08.27. 10:37
2023.08.27. 10:36
2023.08.21. 16:28
2023.08.15. 17:49
2023.06.19. 18:32
2023.06.19. 18:32
2023.06.04. 16:37
2023.06.01. 14:02
2022.12.28. 20:11
2022.11.01. 21:09
2022.11.01. 06:01
2022.09.13. 06:01
2022.08.05. 08:53
2022.07.01. 17:45
2022.05.08. 21:07
2022.05.01. 06:25
| |
|
|
Kedves Oldwolf, nagyon tetszik! Szeretettel gartulálok: Mila
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel ölellek: oldwolf