Nagy fékcsikorgással állt meg a taxi a furcsa kinézetű utas mellett, a sofőr kivágta az ajtót és szinte ordított:
- Na, szálljon be, nincs vesztegetni való időm!
A szelíd arcú utas beszállt, a sofőr pedig kilőtt, a városon belül 90-nel.
- Maga tulajdonképpen honnan jött, talán a Holdról, olyan furcsán néz ki? - Szólt az utasához. -Hová is akar menni?
- Van magánál térkép?
- Van, természetesen.
- Lenne olyan szíves, megmutatni!
- Parancsoljon.
- Na kérem, ide megyünk.
- De hát, az a városon kívül eső hely, nem látok semmit a közelben. Miért megy oda?
- Magának az a hobbyja, hogy megkérdezi az utasaitól, hogy ki miért megy oda, ahova?
- Végül is oda megy ahova akar…
- Sokkal jobban tenné, ha előre nézne vezetés közben!
- Ah, kérem profi vezető vagyok én, még soha nem volt balesetem!
- Én tudom , de egy csomó koccanása igen...
- Koccanásom az volt, rengeteg a figyelmetlen, türelmetlen kolléga. Apropó, honnan tudja maga mindezeket?
- Ne foglalkozzon most ezzel, javaslom, hogy előre nézzen és ne tapossa úgy a gázt.
- Úristen! - Ordította a vezető és teljes sebességgel hajtott át a gyalogátkelőn.
A szemét befogta, fékezni sem tudott, csak rátapadt a lába a gázra és üvöltött:
- Mennyi kártérítést kell majd fizetnem, meg perköltséget, hogy kihúzzam magam a csávából, ez őrület!
- Lassítson már ember! - Szólt az utas.
- Jé, mi történt? Úgy mentünk át ezeken, mint kés a vajon, senkinek semmi baja nem lett, még a kocsimnak sem.
- Nézze, ha a kés a vajon megy át, bár lágyan teszi, de azt gondolom, mégsem úgy mentünk át rajtuk.
- Mondasz valamit…ha tegezhetlek?
- Persze, hogy tegezhetsz, mivel az én anyanyelvemben, úgyis csak tegezés létezik.
- Miért, mi a te anyanyelved?
- Nem fontos, jól elbeszélgetünk, nem?
- Szóval, igazad van neked, inkább úgy mentünk át rajtuk, mint a fény az ablakon…
- Ez már jobb hasonlat, de még mindig túl gyorsan mész és előre nézz!
- Atyaúristen! A forgalommal szembe megyek! Frontális ütközés!
- Ne ordíts és ne az utasodat húzd a volánhoz!
Miután öt kocsin suhantak keresztül, mint egy fénycsóva a fénycsóvákon, az utas a megfelelő forgalmi sávba vitte a kocsit.
- Ki vagy te? Valami mágus? Nehogy elkezdjél nekem azzal jönni, hogy te vagy Jézus! Én ilyenekben nem hiszek!
- Miért nem hiszel?
- Mert sokkal felvilágosultabb vagyok!
-Az vagyok, ha hiszed, ha nem!
-Na én itt megállok, szállj ki öregem, hülyéket nem fuvarozok…Tudod mit, kivételt teszek, engem nem érdekelsz, ha kifizeted a fuvardíjat, felőlem maradhatsz.
- Nem tudom, miért nem előre nézel vezetés közben és miért kell ilyen gyorsan hajtani?
- Ne kötekedj már annyit, én vagyok itt a legjobb vezető!
Előre nézett és hatalmas ordítással vette tudomásul, hogy a fénysorompó már piroson áll, ő meg rohan neki az éppen elhaladó vonatnak…amin átsuhant, mint a fény.
- Jó trükköket tudsz öreg, miért nem kamatoztatod?
- Nem értem, mire gondolsz?! Az emberekkel nem foglalkoztál, csak a pénzzel, úgy látom, meg sem fordul a fejedben, hogy 20 halottat is összehozhattál volna, ezzel a kis nem odafigyeléseddel.
- Ugyan már, szerencsém volt!... Én azt hiszem, azért te mégis valami mágus féle vagy.
-Szerinted normális, hogy senkinek semmi baja nem lett és neked sem?
-Mondtam, hogy mágus vagy!
- Hidd el, nem vagyok az. Előre nézz!
- Ó, hát még egy vonat! Ilyen közel, nincs is sorompó! - És átsuhantak a robogó vonaton.
- Öregem, a következőt ajánlanám!
Bekapcsolom a kamerát, a következő vonatnak ismét nekimegyünk, így dokumentáljuk a trükköt, ráadásul a mozdonyon is van kamera. Olyan sztárok leszünk, hogy csuda! Kaszálhatunk egy csomó pénzt, neked csak annyi a dolgod, hogy tedd a trükköt, ahogy szoktad!
- De én egy fél trükköt sem csináltam ma, még ha te annak is nevezed, a történteket. Ismétlem, nem lesz az ami volt.
- Azt akarod mondani, hogy nem csinálod még egyszer?
- Nem csinálom többé!
- Dehogynem csinálod, a saját életed miatt! Kösd be magadat, jön a vonat.

Helyből kilőtt. Neki a vonatnak!
- Apuskám, ez rázós volt, a többinél semmit nem éreztem.
- És mi lenne, ha lenéznél?
- Miért nézzek le és honnan?
- Hát innen, oda le.
- A mindenit, hol vagyok, pontosabban, hol vagyunk?
- Tovább nézz, amerre a kocsid van!
- Ne csináld már ezt velem, most akkor mi van?... Világéletemben szédültem, vigyél le innen, mindig is tériszonyom volt...
Phú! Utálok lenézni.
- Tőlem, lejjebb is mehetünk, ha gondolod. Biztosan akarod?
- Semmi mást nem akarok jobban!... Micsoda barbár mozdonyvezető, az állomás egy kilométerre mögöttünk van...Maga alá gyűrte a kocsimat!
- Ahogyan, te sem tudsz megállni, ha jó nagy sebességgel száguldasz,
csak hosszú távon, egy vonatnak akár egy kilométer is kell ehhez.
- Úristen! Mennyi pénzembe fog ez kerülni!
- Hát neked semennyibe nem fog már kerülni.
- Ezt hogy érted?
- Jó lenne, ha benéznél az ablakon!
- Az a helyzet, hogy az egy gyakorlatilag bezúzott ócskavas, nem látom,
hogy hol az ablak.
- Távolról, azért valahogy próbáld meg!
- Az ott, én vagyok?
- Az ott, te vagy!
- Megmondhatnád végre, hogy ki vagy....
- Nézd, én a kocsiban válaszoltam.
- Na, ne hülyítsél, én soha életemben nem hittem, csak abban, amit
látok, hallok, tapasztalok.
- Mit láttál, mit hallottál, mit tapasztaltál az elmúlt másfél órában?
- Mit láttam volna, mire célzol?
- Neked az normális, emberi szemszögből, hogy embereket ütsz el, és mégsem, frontálisan ütközöl, és mégsem, vonatba rohansz, és
mégsem? Egymás után kétszer is! Sehol egy karcolás, sehol egy áldozat!
- Dehogy nincs, ott van a kocsim.
- Figyelmeztettelek, hogy nem lesz még egy…
- Még egy mi? Kinek, vagy minek gondolod magad, hogy itt szövegelsz nekem? Olyan vagy, mintha az Atyaúristent játszanád, nem hiszek én az ilyen marhaságokban!
- Akkor most hol vagy? Ott lent vagy fizikai mivoltodban, itt meg társalogsz
velem.
- Jó kérdés! Valami hallucinogént adhattál be nekem. Jut eszembe a kérdésedre válaszolva, bizonyosan valami görbült terek, meg tudom is én milyen egyéb rendkívüli....-na, tudod te, vannak ilyenek- jöhettek össze, hogy minden és mindenki sértetlenül megúszta.
- Ó, ember, legalább minimális ismereteid lennének az emberek tudományaiból, oly össze-vissza beszélsz. Jó lenne, ha elgondolkodnál!
- Min gondolkodjak el, ne fenyegess!
- Már hogy fenyegetnélek? Hogy érzed magad?
- A legmeglepőbb az, hogy világéletemben nem éreztem jobban magam…
- Pedig nem is élsz.
-Valami halálközeli élményem van? Mit szövegelsz itt nekem, nem is vagyok kéklő fény!
- Hát kéklő fény nem vagy, az biztos.
- Na, jönnek már a mentők, majdcsak kiszednek a kocsiból és helyrepofoznak.
- Jól nézd meg magad,… vagy sehogy!
- Megnéztem. Abból a hústömegből sajnos, embert már biztos nem csinálnak…
- Miért tetted ezt velem?
- Mit tettem én? Négyszer mentettem meg a te és további húsz ember életét röpke másfél órában.
- Tényleg az vagy, akinek nevezed magad?
- Hányadszorra mondjam?
-Nézd, akkor nem elég nyitott a stratégiád, jó lenne tudnod, hogy szinte senki sem hisz igazán benned.
- Ez azért alapvető túlzás.
- Túlzás nem túlzás, ez van! Akkor most mi lesz velem?
- Olvastad a Szentírást?
- Olvastam hát!
- Tudom, hogy olvastad, azért mondom. Tudod amit.....
- Ne keverd a szezont a fazonnal, talán nem akarod azt állítani, hogy azt komolyan kellene venni?
- Én egyszer már állítottam, nagyon hosszú ideje....Most sem állítok mást.
- Ember, te ijesztő vagy! Akkor most mi lesz velem, mert ott két lehetőség van. A halál után van egy hely, ahol kártyáznak meg csajoznak, a másik meg ahol hárfázgatnak. Nem szeretnék hárfázgatni.
- Tudsz te hárfán játszani?
- Nem és nem is akarok megtanulni!
- Miért gondolod, hogy valaha hárfáznod kell?
- Értem… na megyek kártyázni…
- Nem, ez nem ilyen egyszerű, ott ugyanis nem kártyáznak. Azt mondtad,
olvastad a Bibliát...
- Mondd, az komolyan olyan rossz hely, mint amilyennek leírták ott?
- Nem hiszem, hogy el tudod képzelni, mennyire rossz hely.
- Akkor te nem lehetsz jó, mert olyan helyre nem lehet embereket küldeni, főleg nem
örökre.
- Rátapintottál két dologra: Én nem küldök senkit, sehová, mindenki saját maga dönti el, hová megy. Másik, amit jól jegyezz meg, innentől kezdve az idő, Neked megszűnt, annak nincs értelme, hogy......
- Tulajdonképpen, most is itt trécselünk olyan tíz perce.
- Felejtsd el a perceket! Azok földi fogalmak. Nézz le, mit látsz?
- .........
- És most mit látsz?
- A feleségemet…Jól meggyűrődött!
- Hát igen, két évvel idősebb és még feketében van.
Nincs idő, csak ti emberek mondjátok, valójában örök jelen van. Azért méritek az időt, mert a nappal és éjszaka váltják egymást és öregszetek. Különben ti sem foglalkoznátok egyáltalán a létével, vagy nem létével.
- Mi lett a feleségemmel, ki az a krapek
mellette?
- Fiatal még most is és még van ötven éve.
- Olyan soká fog élni?
- Igen, így nem várhatod el, hogy mindet egyedül élje le.
-Ha ennyire komolyan kell venni, ami az Írásban van, miért nem adod sokkal egyértelműbben az emberek értésére a tényállást?
- Nem értelek…
- Mondjuk, ha mindennap csodákat csinálnál, mindig megjelennél mindenhol,
akkor mindenki hinne benned.
- Ember, gondolj vissza az elmúlt rövid időre. Te mondtad, hogy nincs itt semmi szokatlan, … most még a te emberi rációd szerint fogalmazok.
- Igen, tudom, hogy mit csináltál, most már értem, de azért azt nem,
hogy miért csak nekem és miért most!
- Nem csak neked, mindenki másnak is, de visszakérdezek: Még idefent sem voltál hajlandó jó ideig elhinni, hogy mi is a helyzet.
- Oly annyira, hogy még most sem tudom, hogy mi a helyzet. Különben azt mondod, hogy mindenkinek, mindenkor és mindenben.
- Igen, mindenki életében. Nem feltétlenül ennyire látványosan, de ugyanilyen
hatékonyan, hogy ismét emberi fogalmat használjak.
- Ne szövegelj nekem! Ott van az a rengeteg afrikai kisgyerek…
- Fogom a kezüket!
- Sokat érnek el vele, ott halnak éhen!
- Olyan kövér voltál mindig, hogyha csak néhány kanállal ettél volna kevesebbet, naponta megmenthettél volna közülük.
egy embert
- Demagóg a szöveged!
- Nem demagóg, mindenki megtehetné, nemcsak te. Látom, hogy mit
gondolsz, igen, van rengeteg dúsgazdag ember! Azt is tudom, hogy ki, milyen módon lett azzá. Ne irigyeld őket!
- Igen, emlékszem… A tevének a tű fokán...
- Te még mindig irigyled őket, pedig anyagi
értelemben már nem is élsz...
- Tudod, én egész nap hajtottam, mint egy állat, másoknak meg annyi pénzük van hogy..
- Ne irigyeld azokat, akinek annyi van, hogy egy országot megvehetnének!
Mindenki a magáéval fog elszámolni.
- Mondd, és mindenki ilyen interaktív módon ítéltetik el mint én?
- Mindenki önmagát ítéli el.
- Nem azt akarod mondani, hogy valaki önként megy a pokolba? Mondjuk, Hitler önként ment?
- Az utolsó és mint látod, az utolsó utáni megbánó pillanatban is van lehetőség.
Az illető, koránt sem úriemberre célozva,
a lényegre tapintottál! Ahhoz, egy életen át velejéig rossznak kell lenni, mindenre és mindenkire gonoszul veszélyesnek, hogy valaki az örök keserűséget kérje-kapja.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy Hitler megbánta a bűneit?
- Nem avatlak be ilyesmibe, csak annyit mondok, hogy aki olyan életet élt,
mint az említett, nem igen képzelhető el, hogy őszintén megbánjon bármit is.
- Értelek… ez azért megnyugtató!
-És mi van azokkal a sokakkal, akik nem is tudnak rólad. Bushmanok,
és tudom is én milyen, egyéb természeti népek?
- Ne féltsd őket!
- Csak azért kérdezem, mert azt mondod, aki Téged nem követ, annak annyi... Szó szerint nem tudom idézni, azért annyira nem tanulmányoztam az Írást.
- Nagyjából igazad van és mégsem. Miért, te követtél engem?
- Dehogy, eszembe sem volt!
- Hidd el, hogy a bushman, ha már épp őket említetted, sokszor jobban követ,
mint azok, akik pontosan tudnak rólam.
- Ki tud rólad pontosan? Senki…
- Ezt azért így nem állíthatod, hiszen, én a magamét megtettem. Nem tudom, ki
tenné meg azt, amit én.
- Jó. Egyházat alapítottál és milyenek az egyházad vezetői? Csupa aljas bűnöző. Hát nem?
- Ugye emlékszel? Most én sem fogom magamat szó szerint idézni, csak úgy
nagyjából, azt mondtam, hogy aki engem követ, annak fel kell vennie a keresztjét. És aki engem követ, azt üldözni fogják…
-Igen, emlékszem, csak éppen nem
gondoltam, hogy komolyan kell venni. Nehéz elhinni, hogy egyáltalán létezel… Te vagy Isten, vagy három Isten, van? Hogy van ez?
- Nem, nincs három Isten, sem kettő. Egy van.
- Akkor én most az Istennel beszélek?
- Akkor Te most az Istennel beszélsz!
- És mi van a zsidókkal?
- Mondtam én hogy meg kell változtatni a törvényt? Pont az ellenkezőjét
állítottam. Anyám és nevelőapám, meg az összes tanítványom zsidók voltak.
Ne féltsd Te őket!
- De ők mindent tagadnak veled kapcsolatban.
- Ne feledd, mindenkinek lesz privát interjúja.
- És a papság?
- Már mondtam, hogy nem kell mindig mindent készpénznek venni.
- Mivel ők olyan emberfeletti lények?
- Nem, ők nagyon is emberek, pontosan ugyanolyan hibákkal, mint te. Legtöbbjük próbálkozik hibái ellen tenni és olyan tanokat tanítani, ami tőlük elvárható. Tudod jól, hogy nincs bűntelen ember, ők sem kivételek.
- Hát engem nem biztos, hogy meggyőztél.
-Van ahol ha megérintesz egy gyermeket, már sexuális zaklatásnak számít. Nem csak azért mondom, mert tudom, hogy hirtelen ez jutott az eszedbe.
- Te látod a gondolataimat?
- Természetesen.
- Uram, most mi lesz velem?
- Elsősorban ne félj! Kapsz egy ajánlatot. Gondolkodj el rajta. Hazaengedlek
a saját testedbe. Miután földi hozzáállás szerint, két hete a hűtőkamrában
vagy, meséld el, amit átéltél.
- Nem fogják elhinni.
- Megpróbálod?
- Megyek Uram.
A temetkezési vállalat fagyasztó termében a teremőr és még néhány sírásó
diskurál.
- Figyelj! Azt a 22-es tepsit ki kellene húzni. Nemsokára kezdődik a műsor.
- Várj egy pillanatra!.......kihúztam.
A sofőr, a darált húshoz hasonló testével kimászott a tepsiből és elkezdte mesélni a történetet.
- Emberek, képzeljétek el, találkoztam Istennel!
- Te haver, kapd el a lábát, én meg a karjait fogom le. Csapjuk be a koporsóba!
Ne szemtelenkedjen már velünk egy ilyen két hetes.... hulla, akinek belső szervei sincsenek.
- Hová lettek a belső szerveim?
- Hová lettek volna te? Boncoláskor egy szálig kivették, mert olyan szörnyen zúzódott testet, mint a tiéd még nem láttak. Kíváncsiak voltak a szerveidre.
- Nem látod, hogy szervek, meg minden nélkül, itt beszélek hozzád?
- Na, ez az arcátlanság kisapám. Nyomás a koporsóba! Ha tudnám, hogy
nem úgy van, ahogy mondtam, akkor esetleg el is gondolkodnék azon, hogy orvost
hívjak, vagy valami.
Sutty! Bevágjuk. Fogjátok meg, térdelj a fedélre komám, te meg csavarozd be a csavarokat. Na, ezzel sem lesz több gondunk.
Ám a sofőr hajthatatlanul nyomta a szöveget. És mesélt, és mesélt és a temetkezési vállalkozó, meg a kollégái nem tudták, mit csináljanak...
- Mostanában találták ki a hangszigetelt koporsót, van egy, hozd ide. Sokat
gondolkodtam, hogy ki a fenének kell és mi célból,de most pont jó lesz. Na, fogjuk meg és mindenestől beletesszük, mert jó nagy. Tedd rá a tetejét, csavarozd!
- Megvan.
- Rendben, hozz nekem egy sztetoszkópot! Igen, a krapek még mindig beszél. Te hallasz valamit?
- Nem.
- Akkor nem lesz gond. Gyülekeznek a gyászolók. Simán le fog bonyolódni
a temetés.
A sofőr hirtelen ismét ott találta magát fent.
- Uram, nem sikerült.
- De sikerült! Megpróbáltad! Gyere menjünk, most én vezetek!
- Megyek Uram!