| 
 Hópuha Szendergő és a Marcipán FelhőDalma  2011.11.29. 14:07 
	  
	  
	  
	  
	  
	Hópuha Szendergő macska létére úgy gondolta: a felkelés immár karácsonykor is azért illendő. 
	Megtörölgette még mindig álmos két szemét, 
	kifürkészte , használta -e már valaki a kéményt? 
	  
	-Na volt-e már a Fehérszakállú nálunk?-kérdezte a kanári madárka:Csirip. 
	-Csóválta a fejét Hópuha Szendergő- 
	-Nem, üresnek látszik mind a csizmánk! 
	-Lehet, hogy idén az ajándékozásból véletlenül kimaradtunk!-mondta Csirip. 
	-Nézzük meg nálunk!-javasolta a szomszéd kutya: Dezmér. 
	  
	Azzal áttrappoltak a szomszédba, 
	ott is benéztek a kandallóba. 
	De az eredmény ott is csak ajándékból nulla. 
	  
	-Lehet hogy rosszak voltunk, 
	azért ily sanyarú ajándékból a sorsunk.-mondta Csirip. 
	-Az nem lehet! 
	-Hópuha Szendergő köhintett egyet. 
	-Minden este mosakodtam, 
	hóbuckán sem rosszalkodtam. 
	Körmöm alól koszt kotortam, 
	teli szájból már csak ritkábban ásítottam. 
	Egész nap alig szundítottam. 
	  
	-Valahol csak el lett rontva!-mondta Hópuha Szendergő. 
	-Ha csak nincs még az az ajándék valaki más által már réges-rég kibontva! 
	-csaholta Dezmér. 
	-Hová gondolsz otromba?!-háborodott fel Hópuha Szendergő. 
	Mind a madárra néztek: 
	-Én olyat tenni, soha!-jelentette ki Csirip. 
	  
	-Egy napot elnézhettél a naptárban!-mondta Csirip. 
	-Hát igen, ez megmagyarázná miért nincs még semmi a csizmádban!-vígasztalta Dezmér. 
	-Hát akkor aludhatok tovább nyugodtan.-mondta Hópuha Szendergő. 
	-Ha a gyertyagyújtás tényleg nem ma, csak ahogy mondjátok, holnap van! 
	  
	Hazajött Gergő a macska-gazda: 
	-Mit csinált már megint az az átok macska?-mondta. 
	-Sáros lábnyomai kivezetnek az udvarra!-mondta Gergő barátnője:Jana. 
	Hópuha Szendergő csak pislogott, mint illendő. 
	Idebent szunyókálni volna már csak neki jó idő. 
	Dorombolni naphosszat, 
	elterülni a kanapén, nem csinálni semmi macskától való rosszat. 
	-Ki tudja még ez a nap mit hozhat? 
	  
	-A kandalló is teli a lábnyomával, 
	alaposan összemászkálhatták a kutyával és a kismadárral.-mondta Jana. 
	-Vajon Hópuha Szendergő mit keresgélhetett, 
	hiszen egészen biztos mind a háziállat jól bereggelizhetett?!-mondta Gergő. 
	-Csizmák felborogatva a földön, a szőnyegen! 
	Szaloncukorpapírok szerte-széjjel a fáról töméntelen mennyiségben!-mondta Jana. 
	-Jó nagy felfordulás, nesze neked, takaríthatok majd karácsonyi ajándékképpen!-mondta Gergő 
	  
	-Kormos a cicád orra, 
	biztos benézett a kandallóba!-mondta Jana 
	-Hacsak nem a szomszéd kutya bíztatta arra! 
	Ott van annak is a nagyobb lábnyoma.-mondta Gergő 
	  
	De akkor hirtelen, 
	legszebb ajándékképpen 
	Marcipán Felhő ereszkedett az égre. 
	December lévén, ígéretéhez híven hullani kezdett a hó végre. 
	Mindent beborított, 
	cukorfinoman illatozott. 
	  
	Egy szomszéd gazdasszony csak a fiával vitatkozott. 
	Egy gondja adódott: 
	-Az ő süteményéből így ki kér majd mégis, 
	ha marcipán hó hull még az égből is. 
	  
	-Okosabbá kellene válni már 
	az okullárétól.-mondta Csirip. 
	Feltette hát a szemüveget, 
	azon keresztül nézte a hirtelen jött furcsa telet. 
	Pedig tényleg, mire beesteledett, 
	az égből már marcipán hó esett! 
	  
	Hópuha Szendergő csak bentről szemlélte, ahogy lehullott a hó, 
	-Halihó, leesett a hó.-mondta Dezmér. 
	-Gyerünk , hemperegjünk meg benne! 
	-javasolta Hópuha Szendergő barátainak egyre. 
	  
	De kint a cukormáz az orrára ragadt, 
	alig győzte kapkodni az édes falatokat. 
	Egy-kettőre-elkapkodta, szedte össze a lehullott marcipán gombócokat, 
	-Te már Hópuha Szendergő hasában végzed! 
	-Nem lesz az olyan rossz végzet neked! 
	  
	Nem gondolta volna még mandulavirág korában a marcipán felhő sem, 
	mekkora sikere lesz itt egyszer még decemberben. 
	  
	-Minden marcipánból van! 
	-kiáltott fel Hópuha Szendergő nyomban. 
	-Marcipán felhőn kellene utazni.-mondta Csirip. 
	-Biztos sikerülne egyszer úgy igazán jóllakni!-mondta sóvárogva Dezmér. 
	  
	Az egér így telefonált innen: 
	-Három háztömbnyire azt hiszem, 
	felrobbant egy nagy marcipánüzem! 
	-Azóta Marcipán Felhő száll az égen. 
	Éppen karácsonykor, igen. 
	  
	  
	  
	-Az a gazda már úgysem szeret téged, 
	ha így leteremtett egy kis rendetlenség végett, a Marcipán Felhőt talán még eléred!-mondta Dezmér. 
	- Ha mégis elutaznál, 
	az a marcipánfelhő csak rád vár!-mondta Csirip. 
	-Így szólította Hópuha Szendergő- 
	-Kedves Marcipán Felhő, felvennél-e engem hozzád? 
	  
	A Marcipán Felhő erre ledobta hát az égből a sálját, hiába volt hideg tél, didergő. 
	Azon felkapaszkodhatott barátaival Hópuha Szendergő, 
	de meredek volt az a lejtő. 
	Többször neki kellett rugaszkodni, hogy ilyen kövéren felérjen ő. 
	  
	-Marcipán Felhőn utazni igazán remek dolog ám.-mondta Hópuha Szendergő. 
	-Nekem is vannak jó ötleteim lám!-mondta Csirip. 
	Lehagyták az autókat az úton, 
	Csak nézett fel rájuk az állatkerti mufflon: 
	-Micsoda szerzet lehet ez a formáció? 
	Már elhomályosította volna szemét a sok frissen leesett hó? 
	  
	De nem, Hópuha Szendergő és barátai tényleg egy Marcipán Felhővel érkezett. 
	Egy pici cirkuszi egér is így reménykedett, 
	-Felszállhat-e ő is, hát felkéredzkedett. 
	Cirkusz nem látott még ilyet: 
	Hópuha Szendergő egy Marcipán Felhőn érkezett. 
	  
	Miután már megunták a bámuló járókelőket, 
	és mindegyikük már eleget evett, 
	hát aludtak is egy keveset. 
	A Marcipán Felhő nekik pihe-puha ágyat vetett. 
	  
	Egész nap csak odafent hógolyóztak, 
	hóembert gyúrtak, 
	hancúroztak. 
	Fentről az emberek csak hangyányiak voltak. 
	Ezen bizony mind nagyot vihogtak. 
	De a nap végére el is álmosodtak. 
	  
	  
	  
	  
	Hát látta ám másnap reggel a magasból Hópuha Szendergő, hogy a gazdája már nagyon keresi őt. 
	Megsajnálta, elbúcsúzott hát a felhőtől, és ment, indult haza. 
	-Viszlát Marcipán Felhő! 
	-Viszlát, Hópuha Szendergő! 
	-Jövőre karácsonykor várlak újra, de hozz magaddal esernyőt! 
	Elhagyta hát a felhőt. 
	Kibontottak mind a barátai is egy-egy színes ejtőernyőt. 
	Nekirugaszkodtak, elhagyták a lejtőt. 
	Hópelyhekként szálligóztak alá, nem néztek az égre többet. 
	Épp a Hópuha Szendergő kertjében értek földet. 
	  
	Gazdája már kereste égre földre: 
	- Az a macska , hova bújt el?Hol lehet már végre? 
	  
	-Hát előbújt őkelme! 
	Odadörgölőzött gazdájához. 
	Hópuha Szendergő megkérdezte szépen: 
	-Mit rejtegetsz a kezedben Gergő éppen? 
	-Épp csak egy Marcipán Bárányt neked ajándékképpen... 
	  
	  
	  
	Szegény Hópuha Szendergő majd megpukkadt a nevetéstől. 
	Nagy kalandját a Marcipán Felhőn majd elmeséli máskor a gazdinak. 
	Most úgy tett,mind a háziállat, mint akik meglepően jól mulatnak. 
	  
	  
	  
	  
	Dehát marcipánból Hópuha Szendergő már addigra fülig volt tele, 
	nemhogy még egy kicsit lenyelne. 
	Az ajándék Marcipán Bárány ki lett hát állítva a kredencre. 
	  
	-Nem tudni mi lelte, 
	hiszen ez a kedvence...-mondta Gergő 
	-Most mégsem kért belőle.-mondta Jana. 
	  
	Kandallóban pattogott a tűz, 
	Friss tejet kapott macska, az minden gondot elűz. 
	Hópuha Szendergő hamar elaludt tőle. 
	Talán csak Hópuha Szendergő és barátai tudják manapság, 
	hogy a Marcipán Felhő így karácsony táján nem álom, hanem igenis, hogy valóság! 
	És, hogy azon utazni valóban mekkora kiváltság. 
	  
	  
	  
	  | 
Kissé laza,de a verses forma erőséget nyút az írásodnak. Nem követed a színpadi munkák formai igényeit,de játszható. Az alaphelyzet nincs kellően megfogalmazva,nem világos a súlypont,de ez ad -talán-lehetőséget a majdani rendezőnek,hogy könnyebben értelmezze-tálalja a művet.
8 pont