4.

 (Ajtónyikorgás: vissza a jelenbe. Viktor, Kriszta, Frici. Sutyi jön be. )

SUTYI   (dadog) Bocsánat…izé…ez a…?

VIKTOR            Mire gondolsz, barátom?

SUTYI   Hát nem is tudom…az a helyzet, hogy…hm…izé…

FRICI    Itt nincs koldulás, hallod?

SUTYI   Olyan…olyan rohadásszag van…Biztos, hogy…biztos, hogy…  jó helyen járok?

FRICI    Rossz helyen, koma. Húzzál innét.

SUTYI   Ez a…ez a kultúrház?

KRISZTA          Csak volt, barátom.

SUTYI   Hullik a… vakolat. És por, por, por, mindenütt.

VIKTOR            Ebből láthatod: kultúrházban vagy.

SUTYI   Maguk a…a izé…a társulat?

FRICI    Már nem aktuális. Már megalakultunk. Betelt a létszám. Érted? Kívül tágasabb.

(Sutyi hörögve összeesik)

KRISZTA          Na, tessék. Összeesett.

FRICI    Őrült suttyó.

VIKTOR            Csak    epilepsziás. Vagy jobbik esetben szipós.           (leguggol, két csattanós pofont ad Sutyinak)

FRICI    Mit művelsz , Viktorom? Felpofozod?

VIKTOR            Magához térítem, nehogy megfulladjon.

FRICI    Elég lenne hidegvíz neki. Fogadjunk, csak be van lőve tövig.

SUTYI   (hirtelen felül) Na, ide…idefigyeljenek…

KRISZTA          Hálisten, magához tért!

FRICI    (éllel) Jaj, de örülök…

SUTYI   Tud…tudják, mit csinálok? Szíven…szívenszúrom magam! Ezzel a…ezzel a késsel, ni! (rugós bicskát ránt elő)

KRISZTA          Még csak ez hiányzott…

SUTYI   Megö…megölöm magam! Ha nem lehetek a…nem lehetek a társulat tagja!

FRICI    Mondom, hogy őrült.

SUTYI   Há…háromig számolok…Egy.

KRISZTA          (sikít) Jaj, tegye le!

SUTYI   …Kettő.

VIKTOR            Nem bánom, fel vagy véve. Maradhatsz. (kis szünet) Add csak ide azt a bugylibicskát. (Sutyi odaadja, elteszi a kést) Nálam jobb helyen lesz. (kis szünet) Honnan is jössz te most, fiam?

KRISZTA          Ne válaszolj. A legjobb: sohase válaszolni.

SUTYI   A Büdös…Büdösrétről.

FRICI    Le se tagadhatnád, köcsög…A szagod, akár az ágyugolyó. Áthatolna még a páncélon is.

SUTYI   (gyűrött újságlapot vesz elő) Tes…sék, itt van…”Rek…reklámszerepre keresünk állás…állástalan színészeket. Lég…légvár jeligére.”

FRICI    Azt mered mondani, te színész vagy? Ne röhögtess! Pizzafutárnak se vennélek fel. Kihűl a tészta, mire kimondod.

VIKTOR            Gyakran rádjön ez?

SUTYI   Csak mióta…mióta elvesztettem őt.

KRISZTA          Kiről beszélsz? A kedvesedről? Elhagyott?

SUTYI   Egy fog…fogkefével távozott.

FRICI    (gúnyos) Meg egy bibliával, mi?

SUTYI   És hol van itt a…a színpad?

FRICI    Előbb inkább a zuhanyozót keressed.

VIKTOR            Ezen az ajtón kell bemenni. Ha hívnak.

KRISZTA          Még be se mutatkoztál.

SUTYI   Mu…muszáj?

VIKTOR            Sutyinak hívnak, igaz?

SUTYI   Honnan tudja?

VIKTOR            Te nem színész vagy. Te a cirkuszban voltál hasbeszélő.

SUTYI   Illuzi…illuzionista, uram.

VIKTOR            Láttalak egyszer fellépni. Egy telivér csődör volt a partnered. Azt játszottad, hogy agyonlövöd, féltékenységből. Az idomított állat összecsuklik, mintha tényleg halálos sebet kapott volna. Mire te sírva ráborulsz, mint a hűtlen szeretőre. Megsimogatod a tomporát, és a ló feltámad. A fél közönség röhög, a másik fele könnyezik. Egyszerre giccs és paródia. De világszám. (kis szünet) Mesélj. Mi lett a gyönyörű paripáddal?

SUTYI   Nem tudtam…a…villanyszámlát…kifizetni…És jött a…a végrehajtó…(elcsuklik a hangja) …s ő megérezte ezt…nem akart kijönni az istállóból…két fogdmeg  erre…kötelet kötött a su…sudárszép nyakára és terepjáróval…igen…terepjáróval húzták ki… Terepjáróval, a roha…rohadékok! És neki…eltörött a bokája…És azt könyö…könyörögte felém a véreres… szemével: „Segíts rajtam, segíts!”

FRICI    És akkor te?

SUTYI   És akkor én…akkor én…utána rohantam és…

FRICI    És?

SUTYI   Fogtam a… túlélőkésem és…(eltakarja az arcát)

VIKTOR            Leszúrtad.

SUTYI   Meleg volt a vére…édes…édes szagú.

VIKTOR            (előveszi a kést, vizsgálgatja) Ezzel az életlen bicsakkal? Hihetetlen.

SUTYI   (támadóan) Szóval én…szóval én hazudok??

VIKTOR            Inkább azzal törődj, mit fogsz a castingon előadni. Hogy elnyerd az állást, fiam. Hogy kifizethesd a villanyszámlád. Gondolom, ezt akarod?

SUTYI   Mit…hogy?

VIKTOR            Tessék, itt a szöveg. Olvasd, hogy lássuk: érted-e?

FRICI    (nevet) Vak tyúk is talál szemet?

KRISZTA          Halljuk, halljuk!

SUTYI   (a céduláról olvassa, de csak a szája mozog

NŐI HANG

                        Workman-szappan

                        Csodamárka!

                        Kényeztesse testét!

                        Kegyetlen az izzadsághoz,

                        És a bőrhöz gyengéd…

KRISZTA          (tapsol) Bravó! Nyerni fogsz.

FRICI    Mindjárt kifekszem! Ilyen nincs.

VIKTOR            Mondtam, hogy hasbeszélő. Nem vettétek észre?

FRICI    Hasbeszélő. Így könnyű. Tán épp az a nő szól a hasából, aki elhagyta.  

KRISZTA          Semmi változás. A vicceid ma is épp oly otrombák, mint régen.

FRICI    (gonoszul) Te beszélsz? Mikor megismerkedtünk, még a helyesírást se tudtad. A „muszáj”-t például ellipszilonnal írtad, emlékszel?

KRISZTA          Te meg nem tudtál szerepet tanulni. Úgy hívtunk a hátad mögött: „a tátogó Romeo”…

FRICI    Ostoba!

KRISZTA          Beképzelt alak… Kellett nekem idejönnöm??

                                                                       5.

                        (Flashback: az emlékezés. Kriszta, Viktor, Frici)

KRISZTA          De mi lesz, ha ez a Frici, vagy hogy hívják, megtudja, hogy mi ketten…

VIKTOR            Ne rémüldözz. Nem tudja meg.

KRISZTA          Mégis, hogy csináljuk?

VIKTOR            Etetni fogjuk.

KRISZTA          Etetni?

VIKTOR            Csinálj valami blickfangos kaját, ami lefoglalja. Mondjuk, halászlét, abban sok a szálka.

(ajtónyikorgás, Frici jön)

VIKTOR            Á, jó estét, kedves Frigyes, jó estét!

FRICI    Jóestét.

VIKTOR            Bemutatom neked…ööö…

FRICI    Földvári Frici, szervusz.                                                            KRISZTA          Diós Krisztina, szervusz.                                                          FRICI    Örvendek. (kis szünet)

VIKTOR            Hát…ööö…Nem vagytok éhesek?

FRICI    Kösz. Majd később. (kis szünet) Inkább elmondanám, miket játszottam eddig.

VIKTOR            Az ráér. Megvártunk az ebéddel. Kóstold meg előbb Kriszta tárkányos halászlevét. Érdemes! (edénycsörgés: kanalazzák a levest) Na, mit szólsz hozzá?

FRICI    Igazán remek….pfű! (kiköpi a szálkát)

VIKTOR            Vigyázat. Kicsit szálkás.

KRISZTA          Mint maga az élet.

VIKTOR            Kriszta másban is kitűnő. Nézdd csak meg jól. (Krisztához) Felállnál egy kicsit, szívem? Úgy. Forogj egyet, légy szíves, a tengelyed körül.

KRISZTA          Viktor, ez azért mégis…

FRICI    Ti most játsztok velem?

KRISZTA          Csak Viktor. Imád játszani az emberekkel. Akkor is rendez, ha nem. És folyton úgy beszél, mint aki igét hirdet.

VIKTOR            Az embereknek szükségük van az igére. Benyelik, mint kacsa a nokedlit.

FRICI    Ez rám is vonatkozik?

VIKTOR            Attól tartok, igen.

KRISZTA          Mióta igazgató, mindenkit hülyének néz. Majd megszokod.

VIKTOR            Nem lehet mindenki olyan hibátlan, mint Kriszta.

KRISZTA          Ha ennyire dícsérsz, Frici azt fogja hinni, valami rejtett hibám van.

VIKTOR            Van egy afrikai mondás: a lovakat akkor kell eladni, amikor a legjobban fénylik a szőrük. (kínos csend) Rosszat mondtam?

KRISZTA          Most nemcsak engem, de Fricit is megsértetted.

VIKTOR            Bocsáss meg! Tudod, én bizonyos szempontból szemlélem a dolgokat. Kritizálom az embereket, mert szeretem őket. Meghat az a nevetséges igyekezetük, hogy boldogok legyenek és szépnek mutassák maguk.

FRICI    Azt hiszem, ideje elmondanom az életrajzomat.

VIKTOR            Felesleges. Fel vagy véve.

                        (Kicsivel később. Flashback: Kriszta és Viktor))

KRISZTA          Miből gondolod, hogy ez a pasas tetszik nekem?

VIKTOR            Figyeltelek. Ugyanúgy bámultad, mint multkor az erdőben azt az eltévedt macskát.

KRISZTA          Érzem, hogy rossz benyomást tettem rá.

VIKTOR            Mitagadás, elég ostobán viselkedtél. Persze, érthető: engem akartál megleckéztetni.

KRISZTA          És nem volt igazam?

VIKTOR            Úgy civakodtál, hogy csak a hülye nem látja, mi van köztünk.

KRISZTA          Azt mondod, elszúrtam?

VIKTOR            Szerencséd van. Ez a fickó elég ütődöttnek látszik. De van stílusa hozzá. Nyilván ezért is tetszik neked.

KRISZTA          És szerinted tehetséges?

VIKTOR            Azt kötve hiszem. Igazi tökfej. Csillogó szemmel hallgatja magában a semmit. (kis szünet) Látod, mit meg nem teszek érted!

KRISZTA          Kösz.

VIKTOR            Csak ennyi? Nagyobb hálára számítottam…Na jó, a piros kiscsizmádat magadon hagyhatod…

KRISZTA          Fáradt vagyok. Ma este nem akarom. Megyek, lefekszem. Meglepődtél?

VIKTOR            Nem lepődtem meg. Egy ilyen mutatós nőnél, mint amilyen te vagy, előbb-utóbb minden jótett elnyeri büntetését.

KRISZTA          Útállak!

VIKTOR            Tehát még mindig szeretsz. Meg vagyok nyugodva.

                                                                       6.

                        (Vissza a jelenbe: Viktor, Frici, Kriszta, Sutyi)

HANG   (kissé recsegő hangosítón keresztül) Figyelem, figyelem! Köszöntjük a művészeket! A Workman and Workman Bt. világcég megbízásából keresünk kiváló médiaadottságú hölgyeket és urakat, reklámbemondónak…Kérjük, memorizálják be jól a próbaszöveget, mert csak egyikük kaphatja meg a szerződést! (recsegés) Várják meg a gongütést és egyenként jöjjenek be! (recsegés) Sok sikert, hölgyeim és uraim, sok sikert!

 VIKTOR           Hallottátok: csak egy jut el a Paradicsomba.

FRICI    A legfotogénebb…Gondolod, hogy te lehetsz az, Viktorom?

Hány éves is vagy te most? Ötven? Ötvenöt?

KRISZTA          Te sose változol. Most is úgy beszélsz, mint egy óriáscsecsemő. Nem csak az életkor a fontos, de a szellem is.

FRICI    Szellem? Miféle szellem? Lapozzál már, Kriszta! Nézd meg az óriásplakátokat. Mit látsz? Fitnek kell lenni. Kigyúrtnak kell lenni. Itt is ez fogja eldönteni a dolgot, nem az a blőd szappanszöveg…Látod a bicepszemet? Még mindig a régi… Viktorom, te hiába vesztegeted itt az időt.

VIKTOR            Ne aggódj, barátom. Van időm.

                                   (Gongütés)

HANG   Hölgyeim és uraim, figyelem! Önök döntik el egymás között a sorrendet…Ha megvan már, ki kezdi, az iroda ajtón kopogjon. Bátorság, hölgyeim és uraim, bátorság! (recsegés, majd csend)

VIKTOR            Na, ki kezdi? Mozduljatok.

SUTYI   (mintha csak most ébredne) Megyek én.

FRICI    Felébredtél, illuzionista?

SUTYI   Jobb elsőnek…Mint a fog…foghúzáson, túlesni rajta.

FRICI    Tévedsz: én megyek elsőnek.

SUTYI   Én mondtam először. Én…én megyek.

KRISZTA          Mint két szarv-akasztó kecskebak. Most mi lesz?

VIKTOR            Mi lenne? Sorsot húzunk.

SUTYI   Akkor úgyse sikerül. Nekem…nekem úgyse sikerül semmi. Tudjátok, mióta…(nem fejezi be)

FRICI    Mióta otthagyott a macád, te zokni.

SUTYI   Soha többé… nem fogom visszakapni őt…soha többé. (kétségbeesve) Mit gondoltok, ha…ha leug…leugrom itt az erkélyről, sikerül meghalnom?

FRICI    Ha ügyesen csinálod, biztosan. Fejjel lefelé ugorj, úgy a legbiztosabb.

SUTYI   Nem láttam én magát…a tévében? Azokat…azokat a majmokat ki nem állhatom!

FRICI    Mi lesz már? Ugrasz vagy sorsolunk?

VIKTOR            Na, Sutyi fiam. (pénzérmét vesz elő, Sutyihoz) Fej vagy írás?

 SUTYI  (rémülten) Tessék?

VIKTOR            Ha eltalálod, te mész először. Fej vagy írás?

SUTYI   Fej…(rémülten) Nem! Irás.

VIKTOR            (feldobja a pénzt) Fej. Vesztettél. Fricié az elsőbbség.

SUTYI   Tudtam.

FRICI    Félre az útból, mamlasz. (indul az ajtó felé)

SUTYI   Állj! (Viktorhoz) Maga…maga csalt.

VIKTOR            Hogy én?

SUTYI   Maga meg…megpöckölte… a kisújjával, mielőtt feldobta …Ez így nem… Nem ér… (hisztérikusan) Nem ér!

FRICI    No nézdd csak, prüszköl a cserebogár.

VIKTOR            Én ráérek. Van időm. Én már meghaltam egyszer…Kezdjük újra. Tehát?

SUTYI   Fej!

VIKTOR            (feldobja) Írás.

SUTYI   Miért teszed ezt velem, Anita?? Miért?

KRISZTA          Érdekes…Anitának hívják?

SUTYI   Várjunk csak, vár…várjunk! Az előbb bal kézzel…bal kézzel dobta, most meg már… jobbal. Miért?

VIKTOR            Mert a balban tartom a poklot.

SUTYI   Csalás. Ez csalás.

FRICI    Még egy szó és hasbarúglak, bohóc.

VIKTOR            Jaj, Sutya, Sutya. Ha ennyire félsz attól a pernahajdertől, aki benned lakik, dobd fel inkább te.

SUTYI   Nem, én aztán nem.

KRISZTA          Mondj már valamit, te fájdalom-herceg.  Csak játék. Azt játsszuk, hogy ér a nevünk.

SUTYI   Írás.

VIKTOR            (feldobja) Fej.  (nevetnek) Sajnálom.

FRICI    Téged még az ördög se szeret, te gyökér! Na, engedj.

(Frici kopog, és bemegy az ajtón.

SUTYI   Úristen, add, hogy …add, hogy ne sikerüljön neki! (kis szünet)

KRISZTA          Mondd, Viktor: mit értettél azon, hogy balkezedben tartod a poklot?

VIKTOR            Ezt te kérded?

KRISZTA          Gyerekkoromban olvastam egy másik mesét is a balkézről.

VIKTOR            Miféle mesét?

KRISZTA          Az ember a bal kezében melengeti a reményt. De menten léggé válik, ha kinyitod az öklöd. (kis szünet) És te mit csináltál? Kinyitottad az öklöd. Emlékszel?

                                                                       7.

                        (Flash back: az emlékezés. Viktor és Kriszta.)

KRISZTA          Képzeld, megkérte a kezemet.

VIKTOR            S te? Mit mondtál neki?

KRISZTA          Kinevettem.

VIKTOR            Bolond vagy?

KRISZTA          Ez a válaszod?

VIKTOR            Nem ebben állapodtunk meg.

KRISZTA          Megállapodtunk valamiben?

VIKTOR            Hát nem?

KRISZTA          Idefigyelj, te nagy Sárkány: én nem vagyok eladó, mint a krumpli!

VIKTOR            Azt mondtad: tetszik neked a fickó.

KRISZTA          Tetszik – de nem úgy.

VIKTOR            Szóval csak ugrattál.

KRISZTA          Ahogy te is engem.

VIKTOR            Ha nem mondasz neki igent, úgy kirúgom, hogy csak úgy nyekken.

KRISZTA          Ez komoly?

VIKTOR            Kezedben a sorsa, szívem. Úgy vigyázz.

KRISZTA          (szenvedéllyel) Hú, de gyűlöllek!

                                                                       8.

                        (Vissza a jelenbe. Nyílik a nyikorgó ajtó, visszajön Frici)

VIKTOR            Na, mi van, Fricikém? Beszélj. Széna? Szalma? Hogy ment? Mit éreztél?

FRICI    Ment, mint a karikacsapás.

KRISZTA          És odabent van ez a Workman? Miféle szerzet ez?

FRICI    Senki sincs  odabent, csak egy kamera. Abba kell belebámulnod…Furcsa egy casting ez, mondhatom.

KRISZTA          Lehet, hogy az is te vagy, Viktor? A láthatatlan Workman, aki az Isten? Tőled az is kitelik.

HANG   A következőt! Jöjjön a következő.

FRICI    (Sutyihoz) Rajtad a sor, Übü király. Egy-kettő, húzzál befelé.

SUTYI   (halkan kopog az ajtón)

VIKTOR            Bátrabban, fiam. Bátrabban.

(Sutyi összeszedi magát, erősebben kopog, az ajtó magától kinyílik, Sutyi el)

FRICI    Láttátok, hogy tördelte a kezét? (röhög) Esküszöm, mint egy mosómedve.

VIKTOR            Szóval azt mondod, bejött neked?

FRICI    Benyelték, mint kacsa a nokedlit – a te szavajárásoddal.

VIKTOR            Szóval, úgy érzed, hogy…?

FRICI    Úgy. (kis szünet) Te is ezzel pályázol?

VIKTOR            Én? Semmivel.

FRICI    Visszalépsz? Értelek. Nem bírod elviselni, hogy kibújtunk az árnyékod alól.

VIKTOR            Erről ne beszéljünk, Frici. Soha többé ne beszéljünk.

FRICI    Ha fiatalabb lennél, neked is lenne esélyed. (vidáman) Mondom: ha fiatalabb lennél. Negyvenöt fölött már senki nem kell senkinek.

VIKTOR            Helyettem Kriszta megy be.

KRISZTA          Én ugyan nem.

FRICI    Tréfálsz?

KRISZTA          Már nem érdekel az egész.

FRICI    Miért? Mi történt?

KRISZTA          Az történt, hogy semmi se változott. Úgy állunk itt, egymással szemben, mint hajdanán: az álnokság élő szobrai. Lessük a pillanatot, hogy egymás fölébe kerekedjünk. Ha mosollyal ölni lehetne, már rég megfojtottuk volna egymást.

FRICI    Te is visszalépsz? Egy világcégtől?

KRISZTA          Neked adom a világcéget. Mossátok fel egymást a Workman-szappannal.

FRICI    Ha megkaptam a szerződést, szeretnék veled komolyan beszélni.

KRISZTA          De én a következő vonattal utazom vissza.

VIKTOR            Eszedbe ne jusson, Kriszta!

KRISZTA          Miért? Megtiltod?

FRICI    Mondom: mielőtt elmész, beszélni akarok veled.

KRISZTA          Minek?

FRICI    A…válásról.

KRISZTA          Már a válás se érdekel.

FRICI    Akkor… velem maradsz?

VIKTOR            Már megmondta: ne reménykedj.

FRICI    Sárga a szemed az irigységtől, öreg! Törődj már bele: elmúlt az idő. Nem a te pofád kell neki.

KRISZTA          Van egy mese a szélkirályról, meg a holdkirályról. Nem ismeritek?

(Visszajön Sutyi)

VIKTOR            Na, Sutyi, milyen volt? Sikerült? Mondj már valamit.

SUTYI   (letörten) Az utolsó sor…Nem jutott eszembe! Ááh… az utolsó sor…

FRICI    Van isten, Kriszta!

SUTYI   (fejét veri) Tudtam! Tudtam, hogy így…hogy így lesz. Sosincs…sosincs szerencsém…áh! (kirohan)

FRICI    (boldogan nevet) Az Anitád, te pléhpofa. Ő az oka, tudjuk. Akit sose látsz többé, hehe.

(Megjelenik Anita, kezében kofferral)

ANITA   Bocsánat…ez itt a…?

KRISZTA          Anita!

FRICI    Ismered?

KRISZTA          Mint az újjamat.

ANITA   „Légvár” jelige, mi?

KRISZTA          „Légvár” jelige…(átölelik egymást) Hát te? Mit keresel itt? Ahol a madár se jár? Már nem vagy újságíró?

ANITA   Kirúgtak.

KRISZTA          Engem is.

ANITA   Téged miért?

KRISZTA          Privatizálták a bankot, ahol dolgoztam...És téged?

ANITA   Egy önkormányzati képviselő részegen elütött egy kutyát. Tízsoros cikket írtam róla.

KRISZTA          És repültél.

ANITA   Repültem.

FRICI    (kezet ad) Földvári Frici.

ANITA   Megismertem ám rögtön. Maga a borotvareklám a Metrón.Ha arra utazom, mindig bejön nálam, ahogy rámkacsint és kibuggyan a száján egy sárga lufiban a felirat: „Masculine-penge csodamárka…”

VIKTOR            (farkasszemet néz Anitával) Lecsökkentek az esélyeid, Frici.

FRICI    Nem mondod komolyan.

VIKTOR            Nem ismeritek Anitát. Olyan ő, mint a tengeren egy torpedóromboló…Mindenkinek kiosztja az igazságot.

(Kriszta indul kifelé)

FRICI    Hová sietsz, Kriszta?

KRISZTA          Kiszellőztetem a fejem. Sajnos, csak egy óra múlva indul a vonatom.

FRICI    Hadd kísérjelek el.

(Kriszta és Frici kimennek)

VIKTOR            No, még csak te hiányoztál. (sóhajtva lehuppan az egyetlen székre)

ANITA   Tudtam, hogy itt talállak, Viktor…Viktorok Viktora! A Titánia-díjas bombázó…A Nagy Sárkány – ahogy a kisvárosban neveztek…Rosszul vagy? Nem számítottál a viszontlátásra? Hogy egyszercsak felbukkanok a sűlyesztőből? Nem örülsz nekem, ugye?

VIKTOR            Ó, dehogynem. Így van ez jól. Gyűljön csak össze ma fölöttem minden kísértet. Minden árnyék!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.03.24. 08:43 Jazz Eddig nagyon jó a darab.