Egy kis politika.

Kedves Pali bátyám!

Fantasztikusan indult a hónap! A jóságos, igazságos, békét őrző amerikai hadsereg elit alakulata likvidálta a világ első számú közellenségét, Oszama Bin Ladent! A világ nem muzulmán fele ujjong, az amerikai nép boldog! Aztán híre jött, hogy ráadásul időben történt a gaz leölése, hisz újabb borzalmas akciókra készült a békét őrző amerikai nép ellen. Elképesztő adatok kerültek napvilágra, hogy hol, hány helyen akartak lecsapni az öngyilkos merénylők szerte a világban, de legfőképpen az USA-ban. Ugyanakkor felmerül a kérdés. Valóban csak egy emberen múlnak ezek a dolgok? Valóban csak egy ember döntötte, dönti el, hogy hol történjenek ezek a merényletek? Vagy Oszama csak csepp volt a tengervízben, és ezzel, hogy likvidálták, csak olajat öntöttek a tűzre? Egyébként is, ki döntött úgy, hogy nem amerikai területen bevethető az amerikai elit egység? Hogy kerültek oda, ki, vagy mi jogosította fel őket erre a cselekedetre? Természetesen azt nem vitatom, hogy létezik az Alkaida, és azt sem vitatom, hogy valamit tenni kell ellenük. Hisz, a köznép úgy tudja, hogy a sajnálatos szeptember 11-i repülőgépes merénylet is – állítólag - az ő nevükhöz fűződik. De mi van akkor, és természetesen most ismét butaságot beszélek, mert hülye vagyok hozzá, ha az egész csak kitaláció. És mondjuk nem az arabok, hanem dicstelen CIA akció borzolta akkor a kedélyeket, mert nagyon frappáns volt bosszú címén bevonulni az arab országokba, rendcsinálás céljából. No meg persze az olaj is, és az általuk felajánlott újjáépítési cécó is jól jött a békecsinálóknak. A muzulmánok pedig valószínű, hogy nem szeretik, - ahogy más nemzet fiai – lányai sem ha géppisztolyos ellenség szállja meg hazájukat azért vagyunk itt, mert a békét védjük felkiáltással - és néha odacsapnak! Tulajdonképpen úgy vagyok ezzel, hogy bárhol a világban háború robban ki, abban általában nyakig benne van a dicsőséges, hős, amerikai hadsereg. A békét védjük, felkiáltással legyilkolják a vélt ellenséget, köztük sokszor nőket és gyermekeket is. Tudom Pali bátyám, hogy az igazság odaát van, de jó lenne, ha már valaki végre kinyögné, hogy az odaát, az nem tengerentúl. Közben persze itthon is zajlik az élet. Hogy ne menjek messze, én is ültettem két-három narancsfát, nehogy már azt mondják, rossz oldalon állok. Igaz, a fizetésem csökkent az új adótörvények miatt, de ki nem szarja le, amikor a kevésből is pont olyan szarul élek, mint az egykori többől. Majd az elmaradt reggelit a vacsora hiányával pótolom, oszt kész. Nem kell ennek akkora segget keríteni. De jött ám a legújabb hír, ami azért ismét arra késztet, hogy ne csak magammal törődjek. - Hat hónapos próbaidő, esetenként 44 órás munkahét túlórapénz nélkül és legfeljebb két hét szabadság járna a dolgozóknak, ha a konvergenciaprogram részeként nyáron a parlament elé kerülő törvénymódosítási javaslatokat elfogadják. A foglalkoztatás átalakítására várhatóan 2011 júliusáig kerül sor, az új keretrendszer pedig 2012 januárjától léphet életbe. – vagyis, megint a kisemberek, az álláskeresők szívnak egy alaposat! Még két változtatás, és nem lesz szabadság, viszont majd lehet túlóra pénz nélkül túlórázni. Kezdünk az ókori görög demokrácia felé masírozni. Demokratikusan tartják majd a munkáltatók a rabszolgákat. - A tervek szerint megszüntetik az álláskeresési segélyt és 90 napra csökkentik az álláskeresési járadék folyósítási idejét. A családtámogatásokat nominálisan befagyasztják, a több jogcímen igénybe vehető szociális transzferek értékét pedig maximálják. A munkaadó ráadásul, a cég érdekétől függően, csökkentheti vagy emelheti a heti munkaidőt. Határidős munka esetén akár heti 40 helyett 44 órában dolgoztathatja alkalmazottait, anélkül, hogy túlórapénzt fizetne nekik. Eddig a 40 órán felüli munkavégzés túlmunkaként jelentkezett, amit túlmunkadíjjal ki kellett fizetni. Ráadásul a munkáltató a rendkívüli munkavégzés (túlmunka) esetén annak ellenértékét nem lesz köteles kifizetni, akár a munkavállaló akaratának figyelmen kívül hagyásával jogosult lesz helyette szabadságot adni. A tervezett megoldás a munkavállalók jövedelmét egyoldalúan csökkenti, és a munkavállalóra hárítja a termelés ciklikusságából eredő hátrányokat. További változás, hogy egy évről fél évre csökkentik azt az időszakot, amelyet a szülő nők gyerekenként fizetés nélküli szabadságként vehetnek ki. Aki például most gyermekgondozás céljából 22 nap szabadságot vehet ki, ha elfogadják a törvénymódosítást, csak 11 napot kaphat majd. A gyesről visszatérő kismama szabadságát a munkáltató nem köteles kiadni, feltéve, hogy a munkavállaló nem ragaszkodik hozzá. Ilyenkor a szabadságot pénzben is megválthatja majd, ha elfogadják a módosítást. Ez azon ritka javaslatok egyike, ami a munkavállalóknak kedvezne. Visszatérne a rendszerváltás előtti gyakorlat is, azaz a kismamának legalább 30-60 nappal előbb jelezniük  kellene, ha megszakítják a fizetés nélküli szabadságukat. Nemcsak a kismamákra, hanem mindenkire vonatkozna az a javaslat, hogy amennyiben a munkáltató fontos gazdasági érdeke megkívánja, akár kettőnél több részletben is joga lesz a szabadságot kiadni. A jogalkotó ugyanis csak 14 nap egybefüggő szabadság kiadását írná elő, azaz lőttek a 3-4 hetes szabiknak. - vagyis, lassan mindennek lőnek, ami még megmaradt a kisembereknek ebben a nyomorult életben. Azt hiszem, hogy nemhogy nem teremtődik meg a beígért egymillió munkahely, de a dolgozókat teljesen ki akarják, ki fogják szolgáltatni a munkáltatóknak. Holott, sok munkáltató – tisztelet a kivételnek – eddig is visszaélt dolgozói fölötti hatalmával! Tudok olyan munkahelyekről, ahol sokszor késve, több hetes, van, hol hónapos késéssel fizetnek bért, alig akarják kiadni a szabadságot, és a nő, akinek kisgyermeke van, már ne is jelentkezzen álláshirdetésükre, mert nem az az első kérdés a felvételin, hogy mi a végzettsége, hanem az, hogy van e gyermeke. Egyfolytában azt papolják, hogy fogy a magyarság, nem szülnek a nők! Hova, mire, kinek szüljenek? Amikor nincsenek bölcsődék, kevés az óvodai férőhely, és nincs, sőt, egyre kevesebb a munkahely. Ami meg van, ott kiszolgáltatottá válik a dolgozó! Tudom, hogy ritka nehéz helyzetben van országunk. A kérdés csak az, hogy miért egyes egyedül az adófizetőkre akarják hárítani a probléma megoldását? Miért a kisembereknek kell folyamatosan meghozni az áldozatot, miért a tisztességesek, a mindenáron becsületesek bűnhődnek az elmúlt huszonkét év buta, dilettáns kormányzati döntései miatt?

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci is kevesebb bért kap, de azt mondta, sebaj, eddig is éhezett, már fel sem fogja, és nem is érdekli, hogy ezután is így lesz. Azt is mondta, hogy a szegfűt nem lehet megenni, a narancs pedig egyre savanyúbb.