| | Drámák : A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) 7. | 
 
 A Törpepacsirta (Egy trónörökös rossz álma) 7.Jelige: Rudolf  2011.04.25. 11:19 MITZI                                       (előjön) Csak trónörökössel ne kezdjen az ember. RUDOLF                                              Két nap az egész. Valahogy csak kibírom…Aztán miénk a világ! Az Adria. Kettesben! Van egy jó kis búvóhelyem ott. A tengerparton. Isteni kiskocsmák vannak arra… Bratfisch-sal sorba járjuk majd éjjelente. Jó lesz, ugye? MITZI                                        Részeg matrózok és Bratfisch – remek. RUDOLF                                              Haragszol? MITZI                                        (melegen) Persze, hogy haragszom. Tudod, hogy mindig haragszom. A foglalkozásommal jár. (Összeölelkeznek, kintről harsonaszó, szétrebbennek) Mi ez? RUDOLF                                              Holofernes máris hív. Azt játszani, hogy én vagyok az állam. Hogy az vagyok, aki megöl…A kötelesség. (sötét)                                                                            11. (Rudolf hálószobája. Az ágyban Mitzi alszik, egyedül. Kopogás, majd Bratfisch nyit be. Mitzi fölrebben)   BRATFISCH                 Hát föl méltóztatott ébredni? MITZI                            Mi van? BRATFISCH                 Hozhatom? MITZI                            Mi a fenét? BRATFISCH                 A reggelit. MITZI                            Ágyba? BRATFISCH                 Rudolf úgy szokta. (Térül-fordul, egy ezüst edényt tesz Mitzi elé) MITZI                            Mi ez? Leves? BRATFISCH                 Kézmosó víz. MITZI                            Fene se mos reggel kezet. BRATFISCH                 Mindjárt gondoltam, magát elnézve, nagysád. (ezüst tálcán Mitzi elé rakja a reggelit) MITZI                            (fintorog) Ez meg mi? Ez a lila gombóc? BRATFISCH                 Lazac, Aspern-módra. MITZI                            Aspern? Őt ismerem: a sarki fűszeres. BRATFISCH                 Nem fűszeres - csatatér. Arról nevezte el a főétekfogó. MITZI                            (kiköpi) Azért olyan rossz az íze...Ilyeneket eszik Rudolf? BRATFISCH                 A protokoll szerint. MITZI                            De miért lila itt a lazac? BRATFISCH                 Orvosi rendelvényre. A lila szín nyugtató hatással van őfelségeikre. MITZI                            Szegények. (kis szünet) Abált szalonna nincs? BRATFISCH                 Nevetni fog: van. (kinyit egy fiókot)  MITZI                            A titkos széfben tartja a szalonnát? A drága ember! (Bratfisch odadobja neki, Mitzi elkapja és mohón beleharap) Azt nézi, mi, miért a puszta kezemmel zabálom? BRATFISCH                 Hogy ebben mennyire hasonlítanak! Mert Rudolf is így szokta. Csak ő pezsgőt is vedel hozzá. MITZI                            Aranyos egy fickó. Szívből kedvelem. BRATFISCH                 (gúnyos) Mekkora megtiszteltetés ez nekünk. MITZI                            (megtörli a száját a kézfejével, a kezét meg a paplanba törli) Ne gúnyolódjék, hallja? Inkább azt mondja meg, mikor jön vissza Rudi? BRATFISCH                 Honnan tudjam? Én csak a Bratfisch vagyok: a Sülthal. MITZI                            A Sülthal. (körülnéz) A ruhámat hová dugta? BRATFISCH                 A gardrobba. Ahová az ilyen kedves...hm...izék ruháit szoktuk. MITZI                            Izék? Azt mondta: izék?? (dühösen kiugrik az ágyból) Azonnal hozza vissza! BRATFISCH                 Föl méltóztatna őltözni? MITZI                            Képzelje. BRATFISCH                 Ragaszkodik hozzá? MITZI                            Na, idefigyeljen... BRATFISCH                 El akar menni? MITZI                            Egy percig se maradok tovább! BRATFISCH                 Itt marad. MITZI                            Hé, maga Sülthal! Szabad magának itt erőszakoskodnia  velem? BRATFISCH                 Utasításom van rá. Ne hagyjam elmenni. Ha kell, akár fel is pofozhatom....Remélem, örül neki? A fenséges szimpátia jele.(el) MITZI                            Örülök, repesek...(felveszi Rudolf ott lógó kabátját és indul) Ideje eltűnnöm innét, de gyorsan...   (Mary surran be sebesen az ajtón)   MARY                          Szóval itt vagy? Itt is laksz már? Az ágyában?    A kabátjában? MITZI                            Nézd... MARY                          (hisztérikusan közbeordít) Ne tegezz, te kurva, ne tegezz! Ez itt nem a Wolf mama vöröslámpás szalonja! MITZI                            Savanyú a szőlő...(indulna, de Mary eléje áll) MARY                          Na megállj, te bárcás. El fogom intézni, hogy bevonják a bárcádat, ehhez mit szólsz? MITZI                            Nincs nekem olyan. MARY                          Nincs bárcád? Akkor még le is csuknak majd – te titkos kéjelgő! MITZI                            Ne reménykedjen, kisasszony. MARY                          Én nem vagyok neked kisasszony! És ismerem a rendőrfőnőköt! Majd meglátod. MITZI                            (mosolyogva nézi)  MARY                          Hol vetted ezt a gügye mosolyt? Agyon tudnálak lőni! MITZI                            (nevet) MARY                          Nevetsz?? Kinevetsz? Hát idenézz! (kis retiküljéből pisztolyt ránt elő, Mitzire fogja, de az kicsavarja a kezéből, Mary sírva fakad) MITZI                            Ne sírj, baronesz. Van megoldás. MARY                           Van ám: ha én lennék te, most biztos megölnél...Na rajta, lőj már! MITZI                            Ha én lennék te, nem gyűlölnél. Arra vágynál, hogy az egész világot szeressed . (visszaadja a pisztolyt Marynak) MARY                          Az egész világot, az semmi. Egyvalakit – az a valami. És ne hidd, hogy feladtam! Egy Vetsera sose adja fel. Akár a vadászkopó: mindhalálig vágtat. MITZI                            Vágtatsz – de hová? MARY                          Egész Mayerlingig. Beveszem magam a kastélyába, ahol minden elkezdődött. (fenyegetően) S olyat teszek...de olyat...(elcsuklik a hangja) MITZI                            Mit akarsz? Kényszeríteni, hogy szeressen? Milyen gyerekség...Tudod, mit? Beszélek a fejével. MARY                          Micsoda? Te? MITZI                            Nem érted te ezt. Rudolf meg én... (legyint, lemondóan)  És itt van már az ősz.                   MARY                          A ti dolgotok...De én egyenest Mayerlingbe megyek és olyat teszek, amiről még soká beszél a világ! (kirohan)   (Mitzi leül, egy papírra pár sort ír. Kicsit gondolkodik, lehúzza újáról a gyűrűt, borítékba zárja, feláll, még egyszer körülnéz a szobában, majd gyors léptekkel a másik oldalon- jobbra - kimegy)   (Rudolf és Bratfisch jönnek be balról. Rudolf kezében útitáska)   RUDOLF                                  Mitzi hová lett?  BRATFISCH                 Az imént még itt volt... RUDOLF                                  (meglátja az asztalon a borítékot) Elment.  BRATFISCH                 Fene üssön belé. RUDOLF                                  (kibontja a borítékot, átfutja a levelet) Megszökött. A hátsó lépcsőt választotta – énhelyettem....Mert- azt írja – az egész világot szereti...Nem csak engem! Hogy lehet az egész világot szeretni?! Te érted ezt?  BRATFISCH                 Egy gyűrűféle is van ott. RUDOLF                                  (újára húzza ) Újamra passzol...Mint a törpepacsirtára, ha meggyűrűzik, vándorlás előtt. BRATFISCH                 Menjek utána? Hozzam vissza? RUDOLF                                  (fejét rázza, komoran maga elé) Hogy képzeled?  BRATFISCH                 Kit hivassak? RUDOLF                                  Senkit. BRATFISCH                 Konyakot? Pezsgőt? Tokajit? RUDOLF                                  (nézi úján a gyűrűt) Egy év a vándorlási idő.  BRATFISCH                 Azt fenséged akár négykézláb is kibírja. RUDOLF                                  Ő jegyzett el - engem. Azzal, hogy elhagyott. BRATFISCH                 Fura egy szerzet, annyi szent!   (Bratfisch ki, Rudolf leül, a fiókból előhúzza az injekciós tűt, felszívja vele az oldatot, közben a tekintete a császár képmására téved)   RUDOLF                                  (a képhez) Fel vagy háborodva, mi? Legfelsőbb baziliszkuszi tekinteteddel sújtasz? Trónod legközelebbi, egyben legtávolabbra űzött támaszát? Aki a birodalom helyett már csak önmagát képes kábítani? (felnevet, idegesen) Mintha egy fordított Midász királyt látnál, igaz? Akinek a kezében minden, amit te nagyra tartasz, egy nap majd ócska lommá változik...(beadja magának a morfiumot ) Gyönyörködd csak ki magad, apám! Igazold csak magadat, ahogy mindig is tetted!                                                   FERENC JÓZSEF KÉPE          Miket művelsz te mostanában, Rudolf! Egy prostituálttal követsz el házasságtörést! RUDOLF                                              (behúnyt szemmel, a pamlagon hátradőlve) Már vége van - eljegyeztük egymást. AZ ARCKÉP                             Megáll az eszem! És szabadkőművesekkel állasz kapcsolatban…Intenzív kapcsolatban, ember! Könyvet firkálsz, a birodalmi eszmét becsméreled… RUDOLF                                              (lazán) Az  Julius Félix volt, apám! A Boldog Gyula. Akit épp most készülök levedleni...(nevet) AZ ARCKÉP                             A leggondosabb nevelésben részesültél. Ami kijár azoknak, akik a világ oszlopai lesznek.  RUDOLF                                              Mondd inkább: élősködők.  AZ ARCKÉP                             Négyszázezer aranykoronánkba került a taníttatásod... És  ezek után le merted írni, hogy a császári ház tagjai olyanok, mint a majmok, csak ugrálnak, maskarádéban. RUDOLF                                              Szóval felolvastak neked a könyvemből? Ez is valami....                           AZ ARCKÉP                             Én vagyok a Rend. Az Erő. Még te se bomlaszthatod fel. RUDOLF                                              (új fecskendőt vesz elő) Neked csak szolgákra és napszámosokra van szükséged…Miért nem látod, hogy a társadalom mélye izzik?? AZ ARCKÉP                             Ez a Szeps-féle szabadkőműves felforgatók hangja…. RUDOLF                                              (újra beadja magának az injekciót, elernyed) Pfű, de jó…. AZ ARCKÉP                             Hogy juthat az ember idáig? Egy trónörökös, istenem! RUDOLF                                              Ha járnál kicsit bécsi kocsmákba, apám. Ha ellátogatnál egy hajléktalan-szállásra… AZ ARCKÉP                             (közbevág) Nevetséges elképzelés! A bécsi kocsmák büdösek.…Inkább arról beszélj: mit műveltél Berlinben? Ma reggel Vilmos beszámolt a látogatásodról. Részeg voltál és nem akartad aláírni a Hármas szerződés megújítását…A Habsburgok bukásáról locsogtál és nemzetközi botrányt okoztál…Tudod, mit mondott rólad? Hogy nem vagy méltó a saját nevedhez. Arra kért: tegyek valamit veled....De ez még mind semmi! Tudjuk, hogy zsenge ifjúságod óta arra spekulálsz: letaszítasz engem a trónról. Engem! Az apádat! Magyar király akarsz lenni – most! Rögtön! Ez felségárulás, fiam, felségárulás! Hát mit tegyek veled?? Eltaszítsalak? Letartóztattassalak? Nyilváníttassalak bolonddá??   (Bejön Teleki és Károlyi)   KÁROLYI                                             Kivel beszélgetsz, Rudi? A falakkal? TELEKI                                    Szó, ami szó, eléggé egyhangú társaság. KÁROLYI                                             Megírtad végre a beszédemet? RUDOLF                                              Sajnos...nem volt rá időm. TELEKI                                    De döntöttél? RUDOLF                                              Döntöttem. KÁROLYI                                             Elfogadod? RUDOLF                                              Egy feltétellel...Hogy utána rögtön kikiáltjuk a köztársaságot. KÁROLYI                                             (megdöbben) Mit csinálunk?? RUDOLF                                              Mondom: a köztársaságot. KÁROLYI                                             (Telekire néz) A köztársaságot. TELEKI                                    Te meghibbantál, Rudi. RUDOLF                                              Úgy döntöttem: nem félek már a medvétől. KÁROLYI                                             (Telekihez) Azt mondja, nem fél. TELEKI                                    Egy Habsburgnak a köztársaság? RUDOLF                                              A köztársaság ez egyetlen emberhez méltó államforma. Egy demokratikus köztársaság. TELEKI                                    (Károlyihoz) Azt mondja: a demokratikus. KÁROLYI                                             És mi lesz velünk? Az aulikus főnemességgel? RUDOLF                                              Kisajátítjuk. Az összes ingyenélőt – ahogy az anarchisták mondják. TELEKI                                    (Károlyihoz) Azt mondja: az anarchisták                         mondják...  RUDOLF                                             És igazuk van: nélkülünk tán’ jobb lenne a világ. KÁROLYI                                             Nélkülünk? (Telekire néz) TELEKI                                    (Károlyihoz) Megtartod a beszéded, Pista? KÁROLYI                                             Lesz, aki nem fogja megköszönni... TELEKI                                    (Rudolfhoz, miközben az asztalon hagyott injekciós tűket vizsgálgatja) És vigyázz ezekkel a tűkkel! Még a végén megszúrod magad...(gúnyosan visszadobja az asztalra, indulnak kifelé) RUDOLF                                              (utánuk szól) De siettek! Már nem áll mellettem Magyarország?  Elfáradt a pesti utca? Feleljetek! (Károlyi és Teleki nem válaszol: kis, hideg fejbólintással kimennek.) Nyertél, Kossuth! (Sötét)   |