Üdvözlünk vándor! Ülj tüzünk mellé, és érezd jól magad nálunk
Köszöntő
Megtisztelsz látogatásoddal. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy rohanó, gyilkos tempójú világunkban kicsit megpihenjünk, menedékre leljünk. Itt feltöltheted írásaidat, olvashatsz, eszmét cserélhetsz, vagy akár véleményt is nyilváníthatsz. Csupán egy valamit kérek tőled. Mindezt mindannyiunk örömére, szórakoztatására, kulturált körülmények között tedd meg. Most pedig kényelmesen helyezkedj el, és érezd jól magad.
Szellemi munkád után jogdíjat sajnos nem áll módomban fizetni, de elég legyen számodra a tudat, hogy remélhetőleg sokan olvassák majd azokat.
Fontos információ: Ahhoz, hogy a PIPAFÜST tagja legyél, szerzőink egyikétől kell beszerezned meghívót, vagy ajánlást.
Ha szeretnél tőlem többet olvasni, kérlek kattints a www.sneider.5mp.eu oldalra.
S. Szabó István
Számláló
Indulás: 2010-05-10
Jogvédelem
Az oldalon feltüntetett írásokat - szellemi termék - megilleti a szerzői jog védelme. Ha bármelyik mű elnyerte tetszésedet, és szeretnéd felhasználni azt, kérlek a vendégkönyvön keresztül vedd fel velünk a kapcsolatot.
Felszáll és körbefon, mint a pipafüst
Radnai István
PISTA-ATTILA KINŐTT RUHÁJA
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett strelec felesége
üvöltök a Kreml fala alatt"
Anna Ahmatova: Rekviem - Bevezetés (1935)
(Rab Zsuzsa fordítása)
attila a világjáró párizs és a kótdazűr
maradhatott hát utána hézag mint a világűr
szerencséd volt egy kocsival hosszabb
aznap a vonat lett volna rosszabb
túléltél volna világháborúkat s fojtott
volna a kötél mert fegyelmet nem oltott
beléd a század és a szenvedély
így fennmaradt holtan az esély
kiforgatták szavaidat
szemezgették soraidat
rád adtak egy szűk ruhát
megint dönthetnéd a tökét
elkaphatnád tőkés tökét
nem játszanád a puhát
Csak egy gondolat
Ha ültettél egy fát, és írtál egy könyvet, már nem éltél hiába.
Egy irodalmi oldalhoz
Papírra vetett szárnyaló rímmé kócolt gondolat, Imádság, dallamban lélekkel eggyé fonódva. Poros betűink arany ecsettel fényesre fésülöd, Alvó ihletet születni a fényre, ragyogni hívod. Füstként illattal úszik a légen át a kósza vers Üres estéket parázslón szellemmel betöltve. Siess éteren át alkotó szívekhez s kezekhez, Tedd szebbé a napok megfakult színét!
Szerkesztők
A Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóiratot alapította és szerkeszti:
Itt megunt könyveidet cserélheted másik könyvre. Áruld el a mű címét, és azt, hogy milyen kötetet kérsz érte cserébe. Persze, írj ide egy elérhetőséget is! Ha viszont árulod a könyvet, akkor lécci vidd a kereskedőházunkba, egy "emelettel" lejjebb.
Pipafüst Kereskedőház
Itt eladhatsz és vásárolhatsz, kereshetsz és kutathatsz. Figyelem! Minden hirdetés - automatikusan - két hét elteltével törlődik. Az oldalt úgy használjátok, mint a Társalgót. Az üzenet részbe írjatok. Ötven hirdetésnek van helye.
Társoldalak (kattintható)
Érdekes oldalak
Bannercserére ajánljuk
Még egy gondolat
Milyen a múltad?
Azt tudod.
Milyen lesz a jövőd?
Nos.
Amilyenné teszed.
Ha széppé varázsolod a holnapod, akkor a jövőd is, és a múltad is szép lesz.
Hisz a holnapról, holnapután, már múltként beszélünk
Már szendergett éppen, tizenegy óra múlt pár perccel. Kis álomképek futottak szemei előtt, de még hallotta, ahogy távolabb a főúton autó haladt, s egy-két kutya ugatni kezdett. Az éjjeliszekrényen elkezdett a mobilja rezegni, s a sima felületen elindult a széle felé. Világított a kijelzője, így látta meg, hogy hová nyúljon érte. „Émi” olvasta a kijelzőn, barátnője Noémi becenevét.
- Helló! – szólt bele vidáman, nagy hangon az apró készülékbe, s már teljesen ébren volt.
- Nem, dehogy! – hazudta, mert érezte, hogy valami komoly baj van.
Pár napja beszéltek, akkor mondta, hogy a férje napokra vidékre megy ellenőrizni, azért merte Émi felhívni, tudta, hogy egyedül van. Különben ilyen későn nem telefonálna.
- Nem jól vagy? – célzott barátnője szívproblémájára.
- Most nem a szívemmel van baj, illetve….
- Találtak valami más bajt is?
- Szerelmes vagyok – hallatszott a hangján, hogy mosolyog, de hallatszott sok más is.
- Ne hülyéskedj!- majd némi csend után – Ó te szegény. Mesélj! Hogy történt?
- Egy rendezvényen voltunk a hétvégén, és ott zongorázott. Többször összenéztünk, mindig rám mosolygott, aztán a szünetben odajött. Azt mondta, hogy látta rajtam, hogy szeretem a zenét. Kértünk kávét, és leültünk beszélgetni.
Némi csend állt be, barátnője megkérdezte ott van-e még?
- Persze, csak olyan nehéz elmondani. Olyan volt egy idő után, mintha már évek óta ülnénk, és beszélgetnénk. Aztán még játszott, de előtte megkért, hogy maradjak ott, még folytatni akarja velem a beszélgetést. Akkor gondoltam, hogy el kellene menni, mert éreztem, hogy később már nehéz lesz.
- Jani nem volt veled? – kérdezett közbe barátnője.
- Ő? Tudod, hogy az ilyen zenei rendezvények őt nem érdeklik, meg meccs volt a tévében.
- Tehát, maradtál. – sóhajtott barátnője.
- Maradtam? Utána kimentünk a folyópartra, leültünk egy padra. Éjjel egy órakór mentem haza. Azt mondta, találkozni akar még velem.
- És Jani, mit szólt, hogy olyan későn mentél haza? – kérdezte csodálkozva.
- Aludt. – hangja lemondó volt – Ne vess meg! Nem értem, mi történt velem. Mintha megbabonázott volna. Nem ért hozzám, még a kezemet sem fogta meg…
- Ezt nem is feltételeztem rólad, ahhoz már túl régen ismerlek.
- Jaj, ne emlékeztess a korunkra! Közel az ötvenhez… hülyeség az egész!
- A szerelem nincs korhoz kötve. Csak a fiatalok hiszik, hogy csak ők lehetnek szerelmesek. És eszembe sincs megvetni téged. Találkoztál vele azóta?
- Kétszer. Szerveztem neki egy előadást. Nem hiszed el, de remegek, ha a közelemben van. Amikor meg el kell válnunk… Tudod mit nem értek? Hogy hiányozhat ennyire valaki, aki sohasem volt a tiéd?
- Ezt pont tőlem kérded?
Egy pillanatra csend lett, majd Émi megdöbbent hangja hallatszott újra:
- De hát vége. Nem?
- Dehogy van vége! Sohasem lesz vége.
- De már régen nem beszélsz róla. Azt hittem…
- Ezért kezdtem azzal, hogy te szegény. Fogalmad sincs, mit vettél magadra.
- Szoktatok találkozni?
- Olykor-olykor a munkám miatt. Olyankor belém mar, még mindig büntet, hogy akkor nem mentem vele. Akkor aztán napokra végem van. És még arra is vigyázz, hogy ne látsszon rajtad. Ráadásul úgy hiányzik, hogy majd beledöglesz. Tudom, miről beszélsz.
- Annyiszor találkozunk, annyit beszélgetünk, és nem beszéltél róla? Le vagyok döbbenve. Mióta…
- Húsz körül. Még kimondani is sok.
- Találkoznunk kell. Megnézem a naptáram, várj! Jövő hét hétfő? Este hét, nyolc körül?
- A szokott helyen ott leszek. Puszi, aludj jól!
- Te is!
Kattant a készülék. A hétvége hamar telt el. Hétfőn egyedül volt reggel, a férje dolgozni, az egyik fiú munkába, a másik visszautazott az egyetemre. Elkészítette a kávéját, bekapcsolta a rádiót, s leült a konyhaasztalhoz. Tíz órára kall mennie a vállalkozásával kapcsolatban ügyeket intéznie. Este Émivel, jól kidumálják magukat. Ideje lesz már.
„Nyolc óra van. Híreket mondunk”- hallotta a helyi rádió bemondóját – a hétvégén autóbalesetben elhunyt ….. ismert helyi vállalkozó.”
Hallotta a nevet, de nem akarta felfogni. Aztán a részletes hírekben elmondták azt is, hogy történt. Letette a poharat az asztalra, s hirtelen felfogta, hogy az ő számára végleg kiürült a világ. Hirtelen sikítani kezdett. Kezeivel megfogta a fejét, és teljes erejéből. Neeem! – sikította.
A sikoly egyre nőtt, nőtt. Elhagyta a házat, s betöltötte az utcát. Az emberek értetlenül megálltak, s hallgatták, hogy merről jöhet, de mindenfelől hallották. S tovább haladt, egyre messzebb. A Szent Márk téren ijedten röppentek fel a galambok, s a tér felett köröztek. A Tengerekben a halak lehúzódtak a fenék közelébe. A Grand-kanyonban gellert kapott, és visszhangzott mindenfelé. Felfelé tört az ég felé, s egyre hidegebb lett. Majd zuhanni kezdett, s lassan halkulva elcsendesedett.
A férje talált rá, a konyha kövén. Már jég hideg volt.
Amint látjátok új fórumot csináltam. Ez tulajdonképpen weboldal a weboldalban. A teljeskörű használatához regisztrálni kell , csak úgy tudok moderátori jogot – vitaindítás, törlés, változtatás – adni, de az egyszerű hozzászóláshoz elég csak a téma címére kattintani, a többi értelemszerű. Kérem, hogy használjátok. Köszönöm! Ha valami miatt nem működne rendesen: >>Itt az eredeti oldal<<
Pályázat....
Határokon át!
Eredményhirdetés
Próza
I. Nagy Ilona: Örökségem a jussom, 270 pont
II. Orosz Lajos: Ki kell várni, ki kell várni, 130. pont
III. Nyéki Magda: Képeslapok és álmok, 109 pont
Vers
I. Orosz Lajos: Székelynek lenni, 69 pont
II. Ketel Ilona: Itthon, otthon, 57 pont
III. Gegő Rebeka: Magyarnak születtem, 46 pont
Gratulálunk!
Hogy regisztrálhatsz a Pipafüstön
Regisztrálni csak valamelyik szerzőnk meghívásával tudsz, mégpedig a következőképpen.
S. Szabó István vagy Kepes Károly emil címére - melyet megtalálsz a folyóirat bal oldalán, a szerkesztők neve alatt - elküldesz egy pársoros bemutatkozó levelet, a regisztrációs nevedet, a jelszódat, és megnevezed a szerzőt, akinek az ajánlásával szeretnél tag lenni.
Ha a szerző visszajelez nekünk, hogy vállalja érted a felelősséget, akkor zöld utat kapsz, regisztrálunk az oldalon, és teljes jogú tag leszel.
szép napot: S. Szabó István
Jó tanács
Tisztelt regisztrált felhasználó!
Az oldal használatával kapcsolatban a Menű / Belső levelezés oldalon találsz hasznos információkat.
Bejelentkezés nélkül nem tudsz semmiféle írott anyagot feltenni az oldalra.
Véleményezni tudsz ugyan bejelentkezés nélkül, de kicsit macerás a dolog.
Ha javasolhatom, akkor előbb a regisztrált neveddel és a jelszavaddal lépj be az oldalra, és csak azután láss hozzá írásod feltételéhez, olvasáshoz, véleményezéshez, cseteléshez
Kedves Tara,
szomorú törtneted meghatott. Vannak az életnek furcsa húzásai. Élvezettel olvastam írásod.
Szeretettel olel: Mila
Egyik család sem tudott róla, csak mi, barátnők. Nehéz teher. Pussz.