|
Magyar leszek örökké
Szokol Bernadett 2012.03.14. 06:32
Szokol Bernadett, murakeresztúri írótársunk versei.
Magyar leszek örökké
Magyar, magyar az én legszebb szavam,
Bárhol is vagyok
Kínozhatnak millió fegyverrel
A szívemben csak ez dobog
Lehetek a világ végén,
Ez a szó él örökké a szívem mélyén
Magyar leszek örökké.
Elsülhet ezer puska és ágyú,
Döröghet az ég
De én Magyar maradok,
Míg e Föld létezik.
Nem számít bármely szép gondolat,
Csak egy szó, amitől a szem ragyog,
A szó Magyar Vagyok.
Romba dőlhet ezer vár,
Leomolhat millió fal,
Az én hazám a Magyar.
Csángó magyar
Csángó magyar, csángó magyar,
Szegény csángó magyar.
Szíved a mennyország ajtaja,
Lelked pompázó rózsák szirma
Kedves mosolyod határtalan
De hazád nem várhat jót.
A szíved kitaszítva, meggyötörve,
A szemed egy kis párnára könnyezve,
A Föld, amiben élsz egy kis hely,
Hol tán megnyugvást talál a szíved.
Minden jó, amit hazádért teszel
Csak egy jó cselekedet,
Minden szívdobbanásod tán újabb esély
Egy szebb világ születéséért.
Gyermekeid tiszta lelke, talán orvosság,
A körülötted levő gyűlöletre.
Csángó magyar, csángó magyar
Szíved a mennyország virágos ablaka,
Szemedben öröm és könny összeolvadva,
Jóságod hamisíthatatlan.
Még élő szíveddel
A jóért harcol,
Gyermekeiddel a szebb
holnapról álmodsz.
Ha egy társad sír, te letörlöd a könnyeit,
Ha egy szív haldoklik, te megmented
Hazád egy kicsiny hely,
Ahol élhetsz, ahol mindennap,
Minden percben küzdhetsz.
Lelked a máé, a holnapé,
Szíved a többi magyar embertársaidé.
Így élsz teljes szívvel,
S vársz egy szebb napot
Napsugárral az égen.
Kihaló magyarság
Földön kúszó magyar
Kommunista uralom alatt
Minden ami jó, ami ékes,
Idegen kézbe adva.
Szegény magyar üvölt a fájdalomban.
Nincs ki vigasztalja,
Ki könnyeit felszárítsa,
Romokban heverő,kihaló magyarság,
A remény még él, de lángja nehezen ég,
Mindennap küzdelem és harc,
Hova tűnő szép pillanatok,
Ma már csak a múlt emlékei közt lapul.
Elhaló ország, síró angyalok,
Kiégő csillagok, sötét égbolt,
Fellegekbe kiáltó üres sóhajok.
Megtépázott szívek
Millió könnycsepp, Földön heverő falevelek.
Mocsokban kúszó magyarok,
Keresve a szebb holnapot,
Minden szívdobbanás csak újabb perc
E Földi létben.
Sebzett szívek a Földön,
SOS felirat a felhőkön,
Eltűnő ország a felszínről.
Mérgező kommunista mozgalom,
Keserű lélegzet és könny az arcokon,,
Sötét felhők az égbolton,
Fájdalmas csók, lélekromboló pillanatok,
Üvöltő hangok, zajos szívdobbanások.
Szegény bús magyar,
Szíve nehezen dobban,
Hazája sorsa egy sziklaszélen egyensúlyozva harcol.
Bánat és méreg az arcán,
Isten tudja, merre van a boldogság,
Még titok a holnap szép csodája.
Tán el sem jön soha.
Kínzó teher a vállon,
Romokban heverő szeretet a domboldalban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
9 pont a "Csángó magyar"-nak.