|
Levél keresztfiamnak
salto 2011.01.15. 22:49
Kedves keresztfiam Kelemen! Tudatom Véled, hogy leveleid eljutottak hozzám, kevéske késéssel ugyan, de kézbe vevém, fűzve-kötve a minap. Nehézkesen fogok pennát, így megkérlek, nézd el nékem a válaszom e pár évszázad késedelmét.
Most, hogy mán időmből kitelik, ím, magam is tudósítlak sok kedves leveledért viszonzásul, hogy minémű az élet, vagy az életnek tetsző folyamatosság, itt az elhagyott és elhagyatott egykori hazádban, új magyar honban, kis Magyarországban.
Meg is álltam rögvest az írásban, hogy hogyan is mondjam, hogy mi mán sógorok vagyunk az osztrákokkal, sőt sógor-komák. (Rákóczival együtt te fiacskám harcoltál ellenük, mi meg megbékéltünk, hagyjuk el, no, jó van má’, ez is, az is. ) Most már azért harcolnak szónokok fejedelmei, és íródeákjaik, hogy egy unióban legyen maradása szép hazánknak az osztrákokkal. Fordult a Föld, fordult a világ, fordult a kocka. Fordulatos az élet, elmondhatom.
Ha te azt láthatnád, amit mán nem láthatsz, magad is fordulnál, sőt forognál az ámulattól, milyen nagyot változott a világ, amióta szellemed távoli tájakon bolyong.
Most itt má’ az emberek mennek kövezett utakon, olybá tűnne Néked, hogy mind egy szálig megbolondultak, magukban, magukhoz beszélnek! Pedig dehogy, hanem inkább oly fontossá váltak az emberi kapcsolatok, hogy egy percet se hagynak kihasználatlanul, hogy kapcsolataikat ápolják! Jaj, hova gondolsz, dehogy beteg az emberi kapcsolat, nem azé’ kék azt ápolni, hanem pátyolgatják, édesgetik, dédelgetik szavaikkal egymást a jövő-menők. Nem, nem jöttmentek, csak jönnek-mennek, beszélnek. Beszélnek bele a telefonjukba. Mi az? Az egy hangtovábbító szerkezet. Olyan fontos tákolmány, ami mindenkinek kell, hogy a keze ügyében legyen, hogy minden perben beszélhessen valaki, valakivel, valahogy, valahol. Minek? Megmondtam: fontosak ma már az emberi kapcsolatok, család, barátok, ismerősök, így tartjuk fenn a kapcsolatot. A kezünkkel. Meg a szájunkkal. Ennél jobban nem tudom számodra megvilágítani.
Látogatás, személyesen? Mit nem suttogsz itt a szívembe!? Minek, ha bármikor lehet beszélni egymással az éteren át? Pont úgy, mint te teszed most énvélem. Csak a készülék más.
Lemúlt fiacskám a lámpások és a gyertyák ideje, ma már elektromosság van, feszültség. Azzal világítunk, amit a feszültség ad, és megenged. Meg addig, amíg megengedi. Nem magyarázom, rázós téma. Annyit fogjál fel, hogy minden ezzel megy, ami egy háztartásban fellelhető. Így a házaknál mindenütt ott a feszültség. Kis helyeken kis feszültség, nagy helyeken nagyfeszültség.
Kelemen kisfiam, hogy jön ide a feszület? Az a templomban van, ahová megint járnak az emberek, mert ahol a feszület van, ott nincs feszültség és az emberek keresik a helyeket, ahol nincs feszültség! Persze, jól gondolád a kocsmába is sokan járnak manapság esmeg. Otthon is sokan isznak manapság is, esmeg. Megtehetik, a butykos hazavihető. Otthon oly sokan szerintem nem imádkoznak, mert ugye a templomi feszület az nem hazavihető. Hamarost kiderül, hogy jól gondolom-é, merthogy harangot már szakajtottak le a haranglábról, jövőbe látó nem vagyok, csak ilyen múltidéző, nem tudom krisztus a kereszttel hazavihető-e. Ha úgy bizonyul egzakt úton, hogy szállítható, akkor hazaviszik természetesen.
Ilyenek vagyunk mi ma, ha feszültség van az is jó, ha nincs feszültség, az is jó! Nekünk mindenhogy jó!
Vasárnap délután ülünk a tisztaszobában, nézzük a falon a képeket. Mozgó képeket már, mert ma már mozognak a képek, villódznak, persze hogy ezek is a feszültségtől, de már ugye tudod, hogy ez nekünk jó? Nézzük a képeket tátott szájjal, milyen jó dolga van egyeseknek, meg a ketteseknek is, jönnek-mennek, beszélnek újmagyarul, (néha mi öregek is megértünk egy-egy szót, akik még az ómagyart beszéljük.) Esznek, isznak, utódnemzéssel foglalatoskodnak, bele a képünkbe! Lökik a szöveget, ne parázzá’, hogy nem veszed az adást, nem kő ’ mindent megérteni!
Csatornákon jön az adás, hogyan is mutassam be néked ezt szemléletesen. Csatorna vagy régiebb nevén kanális. Így érted? Van sok kanális, ömlik rajta a szenny-lé, meg van egy-két csatorna. Lehet választani, melyiket engeded, hogy befolyásoljon.
Kelemen gyerekem, hogy melyiket választom, ez a szabad választói jog! Na lám! Vigasztaló-é Néked a tudat, hogy van választási joga a magyarnak? Majd mondd meg Rákóczi fejedelemnek, -- ha ápoljátok még a munkakapcsolatot és néha beszéltek,-- hogy senki sem vitatja már a szabad választás jogát magyar honban! Ez nem semmi szerintem.
Ámbár most mintha valami Cenz úráról suttognának, de nem tudom, hol fekszik Cenz, meg ki az ura, így erről bővebben nem tudlak tudósítani, amennyit én értek ebből, az ennyi: Cenz ura persona non grata a magyar kanálisok és csatornák tájékán.
Megyek most gyermekem, mert látom innen írtomból, hogy keresztapád már csavarozza a székhez a villódzó-képnéző kutyát. A kedvenc csatornánkon kortárs írók novelláit olvassák fel, tisztán, szépen, csengő hangon szóló szószólók. Keresztapád előrelátó ember, ezzel a csavaros eszével. Így a villódzó- képnéző kutya székhez rögzítésével akadályozza meg a rágalom igazzá válását, miszerint, ha tartalmas műsort adnak a csatornán, akkor azt a kutya sem nézi.
Kedves gyerekem Kelemen, kissé megkésve küldöm számodra ezen levelem, mit elnézel nekem reménylem. Legközelebb majd tudósítlak az orvostudomány fejlődéséről is, gondolom nagy újság lesz számodra, ha megtudod tőlem, hogy gyógyfűvel és gyógyfürdőkkel és más hasonló fineszekkel, gyógyítanak ma már! Finesz, vagy wel-nesz nem is tudom, hiszen nem ismerek én má’ minden új magyar szót! Ha kegyelmed szelleme bejárná a gyógyfürdők tájékát, hiába volt korábban írástudó, olvasni nem tudná azon szavakat, amik ma már írva vannak, különösképpen ilyen rafinált helyeken.
Kedves gyermekem Kelemen, kérlek, hogy örök álmodban ne sokat forgolódjál, nyugodjál békében. Zárom levelem, maradok szerető keresztanyád, hintem jó híredet, gondolok Rád büszkeséggel, és keresztapád is ölel.
Kelt levelem Budapesten, az úrnak 2011. esztendejében, Fergeteg havában, annak idusán.
Setét Lajosné,
leánynéven: Világos Viola
sk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
dadog a kezem a klavin....
Köszönöm szépen, hogy az írásomra ilyen sok pontot adtatok.
Köszönöm szépen.