4. fejezet.

Reggel van. Már túl vagyunk a reggelin, s azon gondolkodom, hogy Hófehérkével mikor, és hol találkozzak. Nem sok időm volt erre, mert jött Kossuth, és azt mondta, hogy ha már itt vagyok, mossam fel a folyosót, de ne a felmosó fával, hanem úgy, mint régen a kaszárnyákat.
Kérdően néztem rá.

- Én?
- Igen, Te, mert alkalmas vagy rá.
- Tímár, Picasso, soroltam a többiek nevét, Ők miért nem mossák fel a folyosót?
- Ne, vitáz Velem, Te mosód fel, és kész. Így döntöttem.

(Azt, tudtam, hogy Kossuthtal vitázni nem szabad, mert Vezető, s mindenki elfogadja azt, amit mond. Ő, komoly Ember, de akkor hogy került ide, ennyi tudással, és rálátással a dolgokra. Nem értem, no, nem is az én dolgom megítélni.)

- Nem tudom, hogy régen hogy csinálták, mutasd meg.
- Én? Én, vezető vagyok, elmélkedek a dolgokon, és parancsokat osztok. Érted Szárnyasló!
- Jó, jó, akkor ki?

Kossuth komótosan a szóba felé lépeget, eltűnik egy kis időre, és egy kistermetű Emberkével jön vissza.

- Ö, ki?

- A mindenkori Felmosó. - feleli.
- Hát, akkor megvan. Tessék, komám, itt az alkalom. További jó felmosást.
- De, én csak megmutatom.
- Nem, Barátom, Te fogod felmosni a folyosót.
- Azt, mondtam Négyeske, hogy Tied a lehetőség. Szól közbe Kossuth.
- Mutasd meg, hogy kell szakszerűen felmosni, Felmosó!
- Felmosó, elővesz a zsebéből egy nagy rongy darabot, lehajol, leteszi a talajra, terpeszállásba áll, és mint az inga mozog a ronggyal.

- S, a víz? - kérdeztem.

- Az, minek, felesleges, és ártalmas.
- Ne, bomolj, hanem csináld, így sohasem végzel.

Tényleg, így már könnyebb. Legalább nem kell csavarni. Miközben hátra felé haladtam, abban a testhelyzetben valamibe üköztem.
Felnéztem, s Hilda nővér állt mögöttem.

- De jól néz ki!
- Ugyan olyan vagyok, mint voltam.

Nem vettem észre, hogy Hilda nővér mellett a ,,Doki" állt. Nővérre koncentráltam.

- Ha már itt van fiam, akkor megvizsgálom.
- Jó, csak egy picit várjon, igazítok a frizurámon, mert mégis csak egy Doktorról van szó. (Dokin egy sztetoszkóp lógott a nyakában, fején a platinalemez felhajtva, felső zsebében óriás lázmérő volt. Innen ismertem fel, hogy Ó az igazi Doktor.)
- Na, jöjjön, mert sok betegem van a mai napon. Igaz, Nővérke?
- Igen, Doktor úr! - felelte Hilda
- Hol fog megvizsgálni?
- Itt, helyben.

Vizsgálat a következő volt:

Szemvizsgálat: Felhúzta a felső szemhéjamat, és bele mondta, hogy hú - hú!

Mellkas vizsgálat: Odahívta, Hildát, fülét a mellkasomra nyomta, Nővér jelezte,
hogy mindent jól hall.

Láb vizsgálat: Lábai egyenesek, nem görbék, vádlik az egyik kisebb, mint a
másik, de különben jók.

Fogak vizsgálata: Kinyitottam a számat, és úgy, mint a lovaknak szokták
megnézni, úgy nézte meg, a ,,Doki."
 

Fejemre tett egy rugalmas kötöző anyagot, s megkért, hogy ne vegyem le, mert ez, az egyik kísérlet része.

Éreztem, hogy a homlokomat finom ütések érintik, bizonyos időnként.

- Rajtam is van, most nyomon követő, úgy, mint, Tímáron?
- Ezt nem mondhatom meg, de igen. Kísérlet, érti Szárnyasló, kísérlet.
- Akkor, engem is figyelnek.
- Pszt! Ezt nem tudja Senki! - felelte a ,,Doki"
Nahát ennyi volt a Nagy vizsgálat, amit a ,,doki" a helyszínen végzet.

Miután elvégezte a vizsgálatot elvégzett, megkérdezte Hildát.


- Nővérke, mindent felírt?
- Igen, ,,Doktor", mindent.
- Írja fel, hogy ez, az Ember egészséges.
- De, menjünk tovább, mert még sok beteg vár Minket.
- Egyet elfelejtett megvizsgálni.
- Mit?
- Prosztatáját.
- Á, majd holnap arra visszatérünk. Mehetünk tovább?
- Igen.


Na, Pá kedvesem, vigyázzon magára, és Hófehérkére.

Agyő! Oruguá! Widersen! Daszvidányá, és még számos nyelven elköszönt, miközben egyre jobban távolodott tőlem. Felvettem a Felmosó által kapott felmosó rongyot, és integettem a távolodó,,Doktornak", és Hilda Nővérnek.